Új Szó, 2018. augusztus (71. évfolyam, 176-201. szám)

2018-08-02 / 177. szám

www.ujszo.com I 2018. augusztus 2. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Kulturális veszteségeink X. Rendőregyenruha nem használható művészi önkifejezésre! A Pussy Riot egy orosz női punkbandának indult, aztán a zenélés háttérbe szorult náluk (valójában sosem volt előtérben), a vélemény­nyilvánításjavára. 2012 februárjában váltak világhírűvé Putyin-ellenes templomi performanszukkal, amely miatt ketten, Nagyezsda Tolo­­konnyikova és Marija Aljohina 21 hónapon át börtönben raboskodott. Két évet kaptak, aránytalanul sokat, cudarul bántak velük odabent, és csak a szocsi téli olimpia előtt hirde­tett országimázs-amnesztiának kö­szönhetően szabadulhattak valamivel korábban, 2013 decemberében. A téli olimpián már ott voltak, tel­jes „harci díszben”, ott korbáccsal felfegyverkezett kozákok támadtak rájuk performanszuk közben. „Amikor kijöttünk a börtönből, úgy döntöttünk, nemcsak a művé­szethez térünk vissza, hanem civil szervezetet is alapítunk, amely a po­litikai foglyokért küzd” - mondta Nagyezsda a budapesti Sziget feszti­válon, azon a beszélgetésen, amelyen én is ott voltam. Sokan összegyűl­tünk, annak ellenére, hogy a lányok teljesen váratlanul estek be a feszti­válra, és már nem nagyon volt idő reklámozni őket. A tömeg 45 percig várt zsörtölődés nélkül a forró sátor­ban, aztán másfél órán át hallgathat­tuk a putyini rendszer szépségeiről szóló beszámolót. Nagyezsda azóta inkább ötletem­ber, mint kivitelező, Marija viszont továbbra is vásárra viszi a bőrét. Ta­valy augusztusban például azért vet­ték őrizetbe, mert társaival együtt követelte a terrorvádakkal bebörtön­zött Oleg Szencov krími ukrán film­rendező szabadon bocsátását. (Róla két hete írtunk ugyanitt. Még mindig börtönben van, hetven napja éhség­sztrájkol, és nincs esélye kegyelem­re). Az akció, amelyért akkor három hét börtön járt, egy „Szabadságot Szencovnak!” feliratú óriásplakát kifüggesztése volt. Július 15-én a csoport tagjai újabb polgárpukkasztással hívták fel a világ figyelmét arra, hogy Oroszországban nincs minden rendben az emberi jo­gok terén. A moszkvai foci-vb dön­tőjén bejutottak a pályára, méghozzá rendőregyenruhában. Az első reak­cióm a tévé előtt negatív volt: dü­höngtem, amiért le kellett állítani a mérkőzést valami huligánok miatt. Hála az internetnek, úgy fél óra múl­va, még a meccs alatt megtudtam, kik voltak a rendbontók, és mit akartak elérni. Máris másképp viszonyultam az akcióhoz, amely elképesztő ügyességet, bátorságot igényelt. És nemcsak azt érték el vele, hogy az egész világon érdeklődni kezdtek az orosz börtönökben raboskodó politi­kai foglyok iránt, hanem a vb szer­vezőit is sikerült megszégyeníteniük, mert hiszen ennyi gőzzel csecsen terroristák is befuthattak volna a pá­lyára. Ez megért nekik 15 nap bör­tönt, bár nem tudni, mennyit ülnek majd összesen. Amikor ugyanis a négy aktivista a minap kilépett a börtönkapun, ismét lecsukták őket, és bár tegnap végre hazamehettek, további procedúra vár rájuk. Az ügyész célja még 25 nap elzárás ki­harcolása, és szerintem meg is fogja találni a megfelelő paragrafusokat. Azt eddig is tudtuk, hogy egy sportesemény megzavarása nálunk kihágás, Oroszországban bűncse­lekmény. Most már azt is tudjuk, hogy a rendőregyenruha nem hasz­nálható művészi önkifejezés eszkö­zeként. Vagyis le az összes rendőrös film­mel, sorozattal! És persze a szabad véleménynyilvánítás jogával! A Pussy Riot egyik koncertje (TASR/AP-feivétei) A Barcelona stadionja ellen is merényletet terveztek Az FC Barcelona futballstadi­­onja ellen is támadást tervez­tek a tavaly augusztusi barce­lonai és cambrilsi merénylete­ket végrehajtó dzsihádista terroristák - közölte az El Periódico című lap. Az újság felidézte, hogy a 15 ál­dozatot követelő, és több mint száz embert megsebesítő terroristák egy megpakolt furgonnal akarták meg­támadni a barcelonai Sagrada Fa­mília bazilikát és a párizsi Eiffel­­tomyot is. A most nyilvánosságra került in­formációk szerint egy sor további merényletet terveztek. A terrorsejt egyik tagja, a cambrilsi támadás során lelőtt Mohammed Hi­­chamy mobiltelefonjának adatait, in­ternetes kereséseit elemezve jutottak arra, hogy a Camp Nou-stadion is a célpontok között volt. Az stadion ajándékboltjának alkalmazottja a lapnak megerősítette, hogy a dzsihá­dista sejt legalább két tagja néhány nappal a gázolásos merényletek előtt járt az üzletben. A nyomozók szerint 2017. augusztus 20-án, a Barcelo­na-Real Betis találkozón akartak ak­cióba lépni, hasonló módon a párizsi nemzeti stadion mellett elkövetett terrortámadáshoz. Az időpontot az is megerősítette, hogy a sejt irányítójá­nak tartott imám - aki robbanószer előállitása közben vesztette életét - két szövegvázlatot is írt ezzel a dá­tummal, vélhetően a támadások be­ismeréséről. „Mi, az Iszlám Állam katonái...” - így kezdődött mindkét levél, amelyeket vallási könyvekbe rejtve találtak meg a nyomozók. A stadion mellett a barcelonai Razzmataz diszkó is a célpontok kö­zött volt, valamint az elkövetők ta­nulmányozták a közeli Sitges üdülő­város melegbárjait is. (MTI) Rómában temetik el Brüsszelt? FELEDY BOTOND nmagában intő példa az olasz kormány léte: megalakulása óta mutatott viselkedése a nemzetközi villogó vörös jelzés az euró­pai diplomácia számára. Egészen ijesztő, ahogy a szó legha­gyományosabb értelmében vett populista kormánykoalíció a rövidtávú önérdek-érvényesítést űzi. Miről is van szó? A két kormánypárt vezetője, az Öt Csillag Mozgalom baloldali populista elnöke, a mindössze 32 éves Luigi Di Maio és a Liga jobboldali menekültellenes miniszterelnök-helyettese, Matteo Salvini há­rom dologgal küzd: egymással, a miniszterelnökükkel és a szavazókkal. Az egymással való küzdelem azt jelenti, hogy egy átlag olasz talán észre sem vette, hogy a kampányidőszak véget ért. Folyamatosan járja a két pártelnök az országot, megállás nélkül érkeznek a demagóg üzenetek, új kampánypólók, bejelentések, fotózható pillanatok. Ennek eredménye­képpen a kisebbik koalíciós partner, a Liga, Salvini karcosodó karakteré­vel a választási eredményhez képest felzárkózott a közvélemény­kutatásokban: immár pár százalékkal vezet is a Di Maio-féle Öt Csillag előtt. Elképzelhetjük, hogyan festhetnek így a tárgyalások: a kisebbik kor­mánypárt bármikor bedobhatja, hogy jöjjenek az előrehozott választások, ha ebben vagy abban nem engednek neki. Az pedig egyre világosabb, hogy a két olasz párt programja alig egyez­tethető össze, hiszen azért máshonnan indultak, más rétegeket mozgatnak meg. Az egy dolog, ami biztosan közös bennük: az olasz költségvetés egyikük nagy terveit sem búja el. Ez a csata pedig az Európai Bizottság, illetve az olasz államfő elé is eljut, amikor ősszel a költségvetési hiányról kell dönteni. Mondhatni, az lesz az igazság egyik első pillanata, mert vilá­gosan megmutatkozik, hogy mekkora kockázatot vállalnak a piacokon és az európai intézményeknél, ezáltal pedig Berlinnel szemben. A miniszerelnök szinte láthatatlan a két pártvezérhez képest. Giuseppe Conte, az eddig ismeretlen jogászprofesszor olyan közös kompro­misszum, amely egyiküket sem veszélyezteti, és főleg nem jelent kihívást hatalmi ambícióikra nézve. így folyik tehát az olasz belpolitikában e három párhuzamos meccs, mi­közben főleg Salvini az európai és nemzetközi fronton is igyekszik kitűnni. A legutóbbi európai csúcstalálkozón - az EU állam- és kormány­főinek rendszeres összejövetelén - már komoly blokkolással fenyegető­zött, hacsak nem érvényesül az ő akarata. Ez persze része a nemzetközi politikának, csak nem ilyen módon szokták intézni, de ezek a határok mostanra kezdenek eltűnni. A következő csúcstalálkozóhoz már előre beharangozta, hogy ha nem enyhítik az oroszokkal szembeni szankciókat, akkor „bármit el tud kép­zelni”. Salvini a Kremllel való barátságot egy moszkvai látogatással pe­csételte meg, majd Merkel belső riválisával, a bajor Seehoferrel külön ta­lálkozót tartott. A számunkra is érzékelhető összeomlás akkor érkezik majd el uniós szinten, amikor minden miniszterelnök Salvinihez hasonlóan érkezik a 28 tagú csúcstalálkozóra: gondoljuk csak el, ha a vasárnapi ebédnél mindenki ultimátumba adná, hogy mit hajlandó enni (és amíg az nincs kész, addig más se kapjon), akkor elég hamar megszűnne a családi összejárás. Most hasonló lejtőre került az európai konstrukció. Az alapvetően kompro­misszumpolitikára épülő, a II. világháború utáni sikeres európai béke és unió éppen ettől mehet félre: ha mindenki az asztalt veri, mindenki csak a saját rövid távú, belpolitikai megfontolásokból származó érdekeit akaija érvényesíteni, az hamar zsákutcába visz minket. első hónapjának tapasztalatait. Ausztriában, Franciaországban, Belgiumban, Hollandiában és Bulgáriában már van hasonló tör­vény érvényben. Dániában 2010 januárjában a liberális-konzervatív kormány már döntött a burka és a nikáb viselésé­nek korlátozásáról közterületen, de az iskolákra, a közigazgatásra és a vállalatokra bízta a viseletre vo­natkozó szabályozást. A most élet­be lépett törvény kivételt tesz azokra az esetekre, amikor valaki egy „felismerhető célból” visel az arcát elfedő ruhadarabot, ilyen például a hideg időben viselt sí­maszk, vagy a dán közlekedési szabályok által a motorbiciklizés­hez előírt bukósisak. Az első alkalommal kiszabható bírság ezer korona (mintegy 130 euró), a többszöri szabálysértőkre ennek tízszerese, vagy hat hónapig terjedő szabadságvesztés is ki­szabható. Továbbá, aki mást erő­szakkal vagy fenyegetéssel kény­szerít az arca elfedésére, arra pénz­bírságot, de akár két év börtönbün­tetést is kiszabhatnak. (MTI) FIGYELŐ Dán burkatörvóny, kis abszurddal Ellene és mellette is tüntetni fognak - Dániában ezentúl nem lehet arcot eltakaró ruhadarabokat viselni. A Venstre liberális kormánypárt képviselője, Marcus Knuth súlyo­san elnyomónak tartja a konzerva­tív muszlim nők által viselt ruhá­zatot, Sasha Andersen politikai aktivista szerint azonban a jogsza­bály diszkriminatív egy kisebb­séggel szemben. így aztán a tör­vény támogatói és az ellene tilta­kozók is felvonulást terveznek. A rendőrség elmondta, hogy a tilta­kozáson az arcukat eltakarókat nem fogják büntetni, mert tettük szabad véleménynyilvánításnak minősül. Viszont megbüntetnek mindenkit, akik a gyülekezésre tartva már útközben elfedik az ar­cukat. Claus Oxfeldt, a dán rend­őrségi szakszervezetek elnöke szerint az irányelvek nem kellően kidolgozottak. A szakszervezetek és a rendőrség szeptemberben ül össze, hogy megvitassák a tilalom • • o

Next

/
Thumbnails
Contents