Új Szó, 2018. augusztus (71. évfolyam, 176-201. szám)
2018-08-10 / 184. szám
10| TUDOMÁNY ÉS TECHNIKA 2018. augusztus 10. | www.ujszo.com Múltunk félelmei, jelenünk fóbiái FODOR PÉTER Tisztelt szorongó ós fóbiás Olvasó! Fontosnak tartom kihangsúlyozni, hogy a cikk ember ós állat vódelmóben született. Leplezetlen cólja, hogy a néha oktalannak tekinthető viselkedésünkre próbál nómi magyarázatot találni. Talán a lenti sorok könnyítenek valamit az együttélésünkön ezekkel a miniatűr lényekkel. Mert kizárni a legtöbbjüket az életünkből, netán kipusztítani őket nem tudjuk. Mi több, egy világméretű katasztrófát is inkább ők vészelnének át nagyobb eséllyel, mint mi. Ezért tudjuk le rögtön az elején a rossz hírt, hogy az írás hangulata felfelé íveljen - amíg a világ világ lesz, ezek a teremtmények be fognak járni az otthonunkba, állandó társbérlők lesznek, élvezői a mi életmódunknak. Sőt, a testünknek is. Habár szabad szemmel nem látjuk őket, de mindannyiunk bőre kivétel nélkül atkák seregének nyújt megélhetést és lakóhelyet. Most, ebben a pillantban is ott vannak a kedves olvasón, bőrének száraz részeiből és váladékaiból élve, ezzel nekünk nem ártva. Tetszik, nem tetszik, viselkedésünk alapja a múltban gyökeredzik, életünk nagy részének az evolúció nyújt kulisszát. Míg az észszerű óvatosság, félelem a kis állatokkal szemben természetes dolog, evolúciós örökségünk, addig a fóbia ennek épp az ellenkezője, nagyon fiatal dolog, mondhatni annak a következménye, hogy túlzottan eltávolodtunk a természettől és ismereteink hiányosak. Jóval kevesebben szenvedtek tőlük a múltban, mint manapság, amikor is minden harmadik ember a zoofóbia valamely formájával küzd. Mit ad isten, a természet szinte kimeríthetetlen tárháza az efféle lényeknek, így szép lassan az állatoktól való irracionális szorongás, félelem a fóbiák legnépesebb családja lesz. Bár alapból csodálom az összes kis ízeltlábú, csúszó-mászó lényt, nem feltétlenül vágyom arra, hogy rajtam (A szerző felvételei) keli ki a hirtelen felbukkanó és közelítő tárgyakat vagy lényeket. A félelem úgy általában az egyik legfontosabb érzelmi reakció, kifejezetten fontos a túlélés, teljesítmény és motiváció szempontjából. Ez a védekező mechanizmus az életben- maradást biztosította, nyilván testünk biztonságba helyezése érdekében alakult ki. Ha ez hiányzott valamely egyénből, az nagyobb eséllyel esett áldozatul, így eme túlzottan kíváncsiságra vagy merészségre biztató gének sem öröklődtek tovább nagyobb mértékben. Viszont az ilyen nem túl hosszú életű emberősöknek és a „kíváncsi, felfedező” génnek köszönhető, hogy tudásunk gyarapodott ezekről a rejtélyes lényekről. Még az emberszabású majmok is félnek a pókoktól, viszont egyes ízeltlábúakat (hangyákat, termeszeket) és lárvákat kifejezetten kedvelik, fogyasztják. A kicsik szüleiktől tanulják el a tudást, mondhatni a ro-Óriási szemek, antennák a fejen, különös végtagok, gépies mozdulatok... Fóbia Irracionális, túlzott félelem objektumoktól, állatoktól, élethelyzetektől. Komoly mértékben befolyásolja az ember életét, megnehezíti mindennapjait. A reális magyarázat nem oldja fel bennük a rettegést, szorongást. A fóbiától szenvedőktöbbsége nem emlékszik a fóbia kialakulásának körülményeire. másszanak vagy, hogy megérintsem őket. De igyekszem erőt venni magamon, ha úgy adódik, hogy kézbe kell fognom cikkünk valamelyik tárgyát. Legutóbb, mikor egy néhány centiméteres pókot akartam eltávolítani a lányom közeléből. A kezemben lévő pók láttán persze tágra nyílt szemek fogadtak, meg a kérdés, hogy: „Ezt így meg lehet, meg mered fogni?” Igen, lehet és merem is, de nem szeretem. És közben még nyugodtnak és magabiztosnak is keíl tűnnöm. Példamutatásnak is felfogható tettemnek két célja volt - az egyik, hogy a nyolclábú életben maradjon, felesleges dolognak tartom bárminek az irtását, csak azért mert csúnyának és haszontalannak van titulálva (egyébként a falon szétkent pók látványa inkább mondható csúnyának, mint az élő pók), a másik, hogy amíg lehet próbáljam megakadályozni fóbia kialakulását agyereknél, merthogy az ragadós, a szülői magatartás is előidézheti. Feljebb említettem őseinktől kapott természetes félelmünket a rovaroktól és pókoktól. Ez egy ősi ösztön, az agyunk fenyegetésként értévartan alapjait. Mi kiléptünk ebből a közegből, erre a tudásra nincs szükségünk, de logikusan a hiányos ismereteink eredményezik a túlzott félelmet, sok esetben fóbiát. Még mielőtt tudatosulna bennünk a valós helyzet, az agy vészjelet bocsát ki, túlreagálja a dolgot. Aki különösen érzékeny, az rettegésként éli meg ezt. Kutatások azt is kiderítették, hogy a legtöbbünk számára kellemetlenebb érzést váltanak ki a rovarok, mint a nagyobb, veszélyes állatok, amelyek esetleg táplálékként tekintenek az emberre. Ennek magyarázata talán a kórokozóktól, betegségektől való tudat alatti félelem. A rovarok és pókok külön szerencsétlensége, hogy nagyon-nagyon különböznek attól, amit mi szerethetőnek ítélünk. Nincs puha és selymes szőrük, kedves szemeik, nem lehet őket simogatni. Röviden, nagyon mások, mint mi. És a mássággal ősidők óta bajban vagyunk... Akár földönkívüli is lehetne Hatalmas „kóbor bolygót” fedeztek fel a Naprendszeren kívül MTI-HÍR Hatalmas, szabadon sodródó bolygót fedeztek fel a Naprendszeren túl. Az SIMP JO1365663+0933473 egy bolygótömegű objektum, tucatnyiszor nagyobb tömegű, mint a Jupiter, a Naprendszer legnagyobb bolygója és meglepően erős mágneses mezővel rendelkezik a The Astrophysical Journal című szaklapban megjelent tanulmány szerint. A tudósok a hatalmas bolygót az egyesült államokbeli Új-Mexikóba telepített Very Large Array, a rádióhullámok frekvenciatartományában működő csillagászati interferométer segítségével fedezték fel. A Naptól csupán mintegy 20 fényévnyi távolságra lévő, 200 millió éves bolygót „kóbor planétának” is nevezik, mivel anélkül sodródik az űrben, hogy egy anyacsillag körül keringene. „Ez az objektum a bolygó és a barna törpe határán van, számos meglepetéssel szolgál, melyek valószínűleg segíthetnek nekünk abban, hogy jobban megértsük a csillagokon és bolygókon zajló mágneses folyamatokat” - mondta Melodie Kao, az Arizonai Állami Egyetem munkatársa, a kutatás vezetője. A tanulmány szerint a hatalmas bolygó olyan erős mágneses mezővel rendelkezik, amely több mint 200-szor erősebb, mint a Jupiteré és amely bámulatos sarki fényeket képes generálni, jóval erőteljesebbeket, mint a Földé. A Földön a sarki fényeket a mágneses mező és a napszél közötti kölcsönhatás generálja. Az a tény azonban, hogy a kóbor bolygó közelében nincs semmilyen csillag szele, auroráját különösen rejtélyessé teszi. Súlya ellenére az újonnan felfedezett bolygó átmérője a Jupiterének csupán 1,2-szerese. Felszínén mintegy 825 Celsius-fokos a hőmérséklet. Összehasonlításként: a Nap felszíni hőmérséklete 5500 Celsius-fok. A tanulmány szerint a hatalmas bolygó olyan erős mágneses mezővel rendelkezik, amely több mint 200-szor erősebb, mint a Jupiteré és amely bámulatos sarki fényeket képes generálni, jóval erőteljesebbeket, mint a Földé (Fotó: Shutterstock)
