Új Szó, 2018. július (71. évfolyam, 151-175. szám)
2018-07-06 / 154. szám
VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR www.ujszo.com | 2018. július 6. I 5 A maradék nem veszhet kárba A büdös műanyag szatyortól a márkás celebrongyig LAMPL ZSUZSANNA A jelen egyik nagy vesztese a műanyag táska. Ahol érik, ott szapulják. Az elutasítás jogos, tudjuk, hogy a műanyag szennyezi a környezetet, eltörni a tengeri állatok gyomrát, 200 éves lebomlási idejével könnyedén túlél minden élőlényt. Némely celebek tüntetőleg csakis rongytáskát használnak, tudván, hogy a példájuk ragadós. Mindig is ragadós volt. Ótven évvel ezelőtt is. Személyes találkozásom a műanyag táskával nagyjából ennyi időre nyúlik vissza. Volt egy színésznő az utcánkban, aki az Amerikába szakadt rokonai által küldött cuccokat hordta, és azokkal a nejlonszatyrokkal járt bevásárolni, amikben ezeket a cuccokat küldték neki. Ott már senki sem hordja ezeket az idejétmúlt necc- meg rongytáskákat, szokta mondani a színésznő, jelezve, hogy mi szatyortéren is totál elmaradottak vagyunk. Az utcabeli fiatal nők néha kunyeráltak tőle, s aki kapott, azt a többiek irigyelték. Számomra a nagy áttörést az Incheba vegyipari kiállítás jelentette. Kiderült, hogy ott gyerekeknek és fiataloknak ingyen osztogatnak nejlontáskákat. Most mondjam, hogy ez véletlen volt? Persze akkor még nem tudtam, mi a reklám és a marketing, viszont osztálytársaimmal megszálltuk az „inchebát”, és minden standon begyűjtöttük a szatyrokat. De nem csak mi, voltak ott más gyerekek is. Sok gyerek. Boldogan vittük haza a zsákmányunkat, s a szülőkre is átragadt az örömünk, s ha már ott volt az a sok színes szatyor, akkor elkezdtük őket használni. Emlékszem, anyukám sokáig ellenállt, mert mondta, hogy büdösek azok a táskák (igen, az még nem volt olyan „kifinomult” műanyag, mint a mai), s bár élete végéig hordta előbb a lila átlátszó, majd a piros összehajtható rongytáskát a ridiküljében, azért ő sem tudta teljesen függetleníteni magát a nejlonszatyrok uralmától. És arra is emlékszem, hogy az iskolában valaki megkérdezte a tanár elvtárstól (mert akkoriban így kellett szólítani), hogy miért büdös a nejlon, és ő elmagyarázta, hogy a vegyipar büdös, és a vegyipari gyártási folyamatban vannak melléktermékek, egyfajta maradék, és mivel mindent fel kell használni, ezekből csinálják például a táskákat. Vagyis ha a kőolaj büdös, akkor a belőle készült táskának is van egy kis szaga. De a haladás szele, no meg a divat könnyedén lesöpörte a (kultúr)történelem színpadáról ezt a kis szagot. S lám, hova jutottunk. Amint ez a társadalomfejlődés más területein is tapasztalható, szatyordivatban is átlendül az inga az ellentétes oldalra. A celebek egymással versenyeznek abban, hogy melyiküknek milyen rongyszatyra van, persze nem valami névtelen, „no name” vacak, hanem kizárólag márkás rongy. Közben a vezető divatházak egyre gyakrabban mutatnak be műanyagból készült öltözékeket. Hiába, a maradék most sem veszhet kárba. (Lubomír Kotrha karikatúrája) Trump le akarta rohanni Venezuelát Nem lenne egyszerűbb lerohanni őket? - ezt kérdezte Donald Trump a tanácsadóitól egy egyeztetésen a Fehér Házban. A nemleges válaszba nehezen bírt belenyugodni, ezért később négy délamerikai ország vezetőjének is felvetette az ötletet, akik nem győztek hüledezni. A hírt az AP hírügynökségre hivatkozva valamennyi nagy amerikai televíziós csatorna közölte. A Fox televízió beszámolója szerint a megbeszélésen részt vett Rex Tillerson külügyminiszter és Herbert McMaster nemzetbiztonsági tanácsadó is - azóta mindketten elhagyták a kormányzatot -, s mindketten döbbenten fogadták az elnök felvetését. McMaster elmagyarázta, hogy egy katonai akció visszaüthet, és azzal a kockázattal jár, hogy Washington elveszíti a Nicolás Maduro venezuelai elnök megbüntetését szintén szorgalmazó latinamerikai országok nehezen megszerzett támogatását. Nekik lehetett?! Donald Trump persze nem volt elégedett tanácsadói válaszával, és Panama és Grenada általa sikeresnek ítélt lerohanását hozta fel példaként. Az Egyesült Államok 1983-ban, Ronald Reagan elnöksége idején rohanta le Grenadát, mert megítélése szerint kommunista erők vették át a hatalmat. 1989 decemberében George H. Bush parancsára pedig megszállta a pénzmosási és kábítószerügyletekbe keveredett, az USA-val szemben hadiállapotot hirdető Manuel Noriega vezette Panamát. Tényleg ne? Az amerikai elnököt nem győzte meg McMaster érvelése, és felhozta a témát Juan Manuel Santos kolumbiai elnöknek is - ezt két kolumbiai kormányzati tisztségviselő is megerősítette. Tavaly szeptemberben a Politico című lap is tudósított arról, hogy az ENSZ-közgyűlés idején egy magánvacsorán, amelyen négy latinamerikai ország vezetői vettek részt, Trump előhozta Venezuela lerohanását, még azt is közölte: „bár a munkatársaim azt mondták, erről ne beszéljek”. Minden latin-amerikai vezetőtől külön megkérdezte, tényleg biztos-e abban, hogy nem akarja a venezuelai helyzet katonai megoldását. Mindegyiktől azt a választ kapta, hogy „igen, ebben biztos vagyok”. A Fehér Ház nem kívánta kommentálni az értesülést. (MTI) Tisztességtelen ajánlat MÓZES SZABOLCS Jól indultak, ám elbolyongtak. A Tisztességes Szlovákiáért helyhatósági választásokkal kapcsolatos szándékai tisztességesek, ám ártalmasak. A forradalom felfalja saját gyermekeit, szokták mondani, ám ebben az esetben másról van szó. Kezdetben volt az igény: az emberek jelentős része utcára akart vonulni Fico és kormánya ellen. Az igényt egy szervező csapat - a Tisztességes Szlovákiáért - kielégítette, ám ahogy haladtunk előre az állandóan változó események sűrűjében, úgy kezdtek félremenni a dolgok. Robert Fico távozása után elbizonytalanodtak, miközben a tüntető tömeg érezte, hogy ez csak trükk - a főszereplők háttérbe vonulnak, és minden megy tovább. A szervezők viszont lefújták a soron következő nagy tüntetést, az előrehozott választásokat pedig későn kezdték követelni, amikor a tiltakozás kezdett kifulladni. Nem szándékos bénázás, hanem a tapasztalatlanság és a hosszabb távú célok hiánya vezetett ide. A héten ismét hírt adott magáról a mozgalom: a Tisztességes Szlovákiáért a helyhatósági választásokkal kapcsolatban fogalmazott meg ajánlásokat és kínálta fel támogatását. Ez eddig rendben is lenne, ha nem elefántként viselkednének a porcelánboltban. A saját manifesztumhoz való csatlakozással semmi gond sincs, a nagyobb probléma, hogy minden településen csak egy jelölt nyerheti el a támogatásukat, a fő gond pedig, hogy csak független lehet. A Tisztességes Szlovákiáért nem politikai párt, hanem egy civil fórum, így értelmetlen, hogy adott esetben miért ne nyerhetné el a bizalmát több jelölt is - akik közül úgyis a polgár választ. Ezzel saját helyi aktivistáik vállára is súlyos terhet raknak, mert lesznek helyszínek, ahol nehéz és várhatóan sokat kritizált döntés elé állítják őket. A nagyobb gond a független jelöltek fetisizálása. A demokrácia egyik alapeleme a pártrendszer. A probléma nem ezzel, hanem egyes pártokkal és azok vezetőivel van. Normális esetben a pártokban egy-egy világlátást, értékrendszert magukénak valló egyének találkoznak, akik közös programmal szólítják meg a választókat. A pártok versenyén keresztül valósítható meg a népakarat a parlamentben. 150 független képviselőn keresztül nem, az kormányozhatatlan és még kevésbé transzparens országhoz vezetne. Ezzel a lépéssel a Tisztességes Szlovákiáért szervezői a pártokat és a politikusokat en bloc elutasító populista „protestvonatra” szálltak fel, amely a káoszba visz. Megoldást nem kínál, a lakosság frusztrációjából táplálkozik és elutasító magatartását erősíti. S amit a fiatal szervezők akarnak, az a gyakorlatban nem működik. Pozsonyban például az egyébként izgalmas programmal induló Matús Vallót támogatják, aki független, ám közben a Progresszív Szlovákia és a Spolu is beállt már mögé. A főpolgármester-jelölt pedig Team Valló néven saját képviselőjelölt-listát indít. Ez miben különbözik a KDH, a Smer vagy az SaS helyi listájától? Egy dologban: előbbiek regisztrált pártok, a Team Valló pedig egy kötetlen, nem szabályozott csapat. A lényeg, a cél viszont ugyanaz. A független jelöltek fetisizálása zsákutca, ezt a tavalyi megyei választások is megmutatták. Minél több független képviselő, annál nehezebb létrehozni a megyei többséget. És ami még rosszabb: az egyezségek annál átláthatatlanabbak, és helyi kis üzletelgetésen alapulnak. A Tisztességes Szlovákiáért a kifulladás után kezd irányt téveszteni. Ha vezetőik még akarnak valamit magukkal és ideáikkal kezdeni, gyorsan magukhoz kellene térniük. FIGYELŐ Letépték egy muszlim nő ruháit Belgiumban Ismeretlenek megtámadtak egy fiatal muszlim nőt Belgiumban: leteperték, letépték a ruháit, miközben származása miatt szidalmazták, majd késsel több helyen megsebesítették - jelentette a helyi sajtó. Á 19 éves nőre két férfi támadt rá az utcán este 11 óra körül a Charleroi-hoz közeli Anderluesben - írta a La Libre Belgique. A cikk szerint az áldozat hazafelé sétált, amikor a támadók elállták az útját, többször „koszos arabnak” nevezték, mire megpróbált elmenekülni, de leteperték, letépték a fej kendőjét, a ruházatát, végül a melltartóját, és feltehetően késsel több helyen megsebesítették a felsőtestén, a hasán, a lábain és az arcán. A tettesek ezután elmenekültek. Az ügyészség nyomozást indított az ügyben. (MTI) Merkel a bukás szélére került pártjában Kormányfői és pártelnöki tisztsége került veszélybe, emiatt állapodott meg Angela Merkel német kancellár, a CDU elnöke Horst Seehofer belügyminiszterrel, a testvérpárt CSU elnökével a menekültügyi vitájuk lezárásáról - írta a Bild. Merkel 12 éve vezeti a német kormányt, nevezték már a világ legnagyobb hatalmú asszonyának, de most hagyta„hogy méltatlan módon megalázzák, mert pártja világossá tette számára, mennyire közel áll a szakadék széléhez” - írta a Bild. A CDU egyik képviselője, Axel Fischer azt mondta: ha Seehofer és Merkel nem tud megegyezni egymással, akkor le kell cserélni a vezetőket. A Bild szerint a kancellár pártbeli bizalmasai egyértelművé tették számára, hogy egy esetleges frakciószavazáson nem az ő álláspontját, hanem Seehoferét támogatná a többség. (MTI)
