Új Szó, 2018. július (71. évfolyam, 151-175. szám)
2018-07-02 / 151. szám
www.ujszo.com I 2018. július 2. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 A sötét oldal MICHALHVORECK* Milyen volt az, amikor megjelölték a hatalomnak nem tetsző emberek és szervezetek kézét, székhelyét? Ugyanilyen. Csakhogy ez a kép nem évtizedekkel ezelőtt készült, hanem most, Budapesten, a Dohány utca 20 szám alatt. A Magyar Helsinki Bizottság épületének bejáratára Orbán-párti fiatalok a következő feliratot ragasztották: „Bevándorlást támogató szervezet”, majd sajtótájékoztatót tartottak a kötelességtudó kormánypárti média jelenlétében. Az eset szorosan érint bennünket is, mert az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) 1975-ben Helsinkiben megtartott konferenciája jelentősen befolyásolta a csehszlovák fejlődést. Gustáv Husák és kompániája ugyanis akkor kötelezettséget vállalt, hogy betartja az emberi szabadságjogokat, a kialakuló vitákat és viszályokat békésen rendezi, ezenkívül nyilván sok más ígéretet is tett, amelyek közül szinte egyet sem teljesített. Mindennek következményeként jött létre a Charta 77. A Csehszlovák Helsinki Bizottság 1988-ban alakult meg, és dokumentálta, hogy a diktatúra hogyan sérti meg az emberek jogait, és figyelmeztette az illetékeseket a nemzetközileg vállalt kötelezettségeik betartására. A bizottság magyar irodája fontos tevékenységet lát el az emberi jogok egyetemes védelme terén, ellenőrzi a jogállamiság alapelveinek betartását, figyelmeztet a korrupcióra. Ezenkívül értékes nyilvános könyvtárat tart fenn. Az iroda már számos kitüntetést kapott, munkájáért jó párszor kivívta a világsajtó elismerését. A finanszírozása pedig olyannyira átlátható, hogy a keleteurópai kormányok többsége tanulhatna tőle. A szervezet támogatói között szerepel például a világhírű karmester, Fischer Ádám is. De itt nemcsak az abszurd matricákról van szó, hanem a megsemmisítő nagyságú büntetésekről és arról a veszélyről, hogy ezt a szervezetet egyszerűen megszüntetik. A kormány elhallgattatja a bírálóit, tönkreteszi azokat, akik kritizálni merészelik a tevékenységét, betiltja a szervezeteket, és korlátozza a gyülekezés szabadságát. Kelet-Európa 1989 óta nem tapasztalt ilyen kemény elnyomást — ezt még Meciar sem engedte volna meg magának. Ami Magyarországon zajlik, arról nálunk még csak beszélnek - bár egyre hangosabban. Az elnyomás, a megbélyegzés és az erőszak a közbeszéddel kezdődik. Fico ősszel ugyanolyan törvényt szándékozik keresztülvinni, amely Orbánnak lehetővé tette azt a gyalázatos tettet, ami megtörtént a legendás budapesti Dohány utcai zsinagógánál (ahol egyébként az 1944—45-ös év fordulóján több száz üldözött és megbélyegzett polgár nyomorogva töltötte az éjszakát, akiket kiüldöztek az otthonaikból, megfosztottak értékeiktől, majd később lemészárolták őket). Pellegrini átvette Fico szégyenletes dolgait a nonprofit szervezetekkel kapcsolatban, és ezzel egyben beállt az ügy mellé. Eközben az olyan civil szervezetek, mint a Helsinki Bizottság, nem jelentenek veszélyt senkire. Valójában a civil társadalom elleni támadások hétköznapivá válása és ennek elfogadása jelenti az igazi fenyegetést az állam alapjaira nézve. Mindezt pár évvel ezelőtt még elképzelhetetlennek tartottam, és kizárólag a totalitárius rendszerekkel hoztam összefüggésbe. Sebastian Haffher újságíró és történész Egy német története című emlékirataiban leírja, ahogy 1933 után, az intenzív agymosást követő években az ő buborékjában, tehát szellemi csoportjában is egyszerre nem az „antiszemitizmus problémájáról”, hanem a „zsidóproblémáról” kezdtek beszélni az emberek. Látszólag apróság, a németben még apróbb, mint a szlovák vagy a magyar nyelvben, ám mégis alapvető, sorsfordító változásokat hozott. Úgy vélem, hasonló történelmi pillanatot élünk, amikor a tömeg gondolkodása a propaganda hatására átfordulhat a veszélyes és teljesen előreláthatatlan, sötét oldalra. A szerző író, publicista Matricázás a Dohány utcában (MTi-feivétei) Fekete lyukak KOLLAI ISTVÁN Van egy szlovák szervezet, amely feledésbe merült felvidéki - sokszor magyar vonatkozású - ipari műemlékek feltárásával és bemutatásával foglalkozik. A Fekete Lyukak Polgári Társulásnak óriási sikere lett a szlovák térfélen. „Ismeijük meg Szlovákia elfeledett helyeit” - ezzel a szlogennel indult útjára a Cieme diery (Fekete Lyukak) Polgári Társulás, amelynek feltett célja a kallódó ipari műemlékek felkutatása volt. Az ipari műemlékek általában óriásiak, ezért nem könnyen vesznek el a szemünk elől, gondolhatnánk. De a valóságban nem ez a helyzet, különösen nem Szlovákiában, ahol a 19. századi ipari forradalom nyomán rengeteg gyár és gyáros települt meg az akkor még észak-magyarországinak mondható megyékben. A szén, vas és más ércek vonzásában, valamint a rendelkezésre álló iparos és munkáskezeknek köszönhetően az ország ezen részén ipari létesítményből is több volt, mint másutt: hatalmas kohók, üveghuták, tárolók, silók, sínpárok és viaduktok változtatták meg a tájképet. Óriási építmények, mégis könnyen el tudtak kallódni. A 20. században nagy részük funkcióját vesztette, a szocialista ipari és társadalomátalakítás pedig egyébként sem sok figyelmet szentelt a kapitalizmus e maradványainak. Az örökségvédelem sem fedezte fel ezt a terepet, és a széles közönség sem úgy tekintett holmi kohókra vagy hutákra, mintha az az örökségünk része lenne. Hiszen az örökség olyan, amit megcsodálunk és lefotózunk, és ami szerepel a kis bédekkerben, gondolhatnánk. Pedig létezik ipari örökség is, sőt, erről is lehet csodás fotókat készíteni. Éppen a Fekete Lyukak kezdeményezés a bizonyíték erre: a honlapjukon (ciemediery.sk) fantasztikus fotók soijáznak, amelyeknél már csak az épületek mögött feltáruló történetek izgalmasabbak. Ki gondolta volna például, hogy a Vág menti Dubnicz (hivatalos neve később Máriatölgyes, még később Dubnica nad Váhom) takaros lakóháznegyede második világháborús német ihletésű fejlesztés? A helyi „Hermann Göring Waffenwerke” fegyvergyár dolgozóinak épült, német mintára. Vagy hogy a bécsi döntés után, amikor magyar kézbe került a déli vasúti kapcsolat Kelet- és Nyugat-Szlovákia között, egy új vasútvonalat kezdtek a szlovákok kiépíteni a hegyek között? Nem sikerült befejezni, a semmiben álló majdnem kész viadukt és sosem használt vasúti alagút maradt belőle. Utóbbiba óriási denevérpopuláció költözött, emiatt ma védett terület. De van bőven 19. századi emlékhely is: bányaépületek, sörgyármaradványok, vagy méretes faépület, amelyről az ember nem gondolná, hogy már 140 éve is állt, és gyógynövényeket szárítottak benne. A Fekete Lyukak kezdeményezés nemcsak feltérképezi ezeket a helyeket, hanem dokumentál, háttértörténeteket tár fel, és lobbizik a megmaradásukért. A szlovák közönségen belüli átütő sikerét jelzi Facebook-követői száma, illetve hogy a Denník N napilapban már többször külön mellékletet kapott. Magyar oldalon nagyobb visszhangot még nem váltott ki, feltehetően ebben szerepet játszik az, hogy kizárólag szlovákul prezentálja a munkáit. FIGYELŐ Az átnevelt tábornok Az észak-koreai állami média jelentése szerint újra felbukkant Kim Dzsong Un észak-koreai vezető mellett egy volt magas rangú tábornok, akiről februárban még azt közölték, hogy leváltották, és az észak-koreai kommunista párt egyik átnevelő munkatáborába küldték. Hvang Pjong Szó felbukkanása a csodával határos, hiszen Kim korábban kivégeztette a számára nemkívánatos személyeket, volt olyan, akit légelhárítási üteggel lövetett szét. Hvang az észak-koreai hadsereg politikai hivatalát vezette, és tagja volt a párt központi bizottságának, majd állítólag korrupciós vádak miatt eltávolították. Jelenlegi pozíciója egyelőre nem ismert, de a KCNA észak-koreai hírügynökség jelentése szerint Hvang is Kim Dzsong Unnál tartott egy vidéki látogatásra a kínai határhoz. (MTI) Trump kiürítené az amerikai katonai bázisokat Németországban A második világháború vége óta a Németországban lévő amerikai csapatok jelenléte egyfajta garancia, hogy Oroszország ne rohanhassa le Európát. Emellett az amerikai katonák német bázisokról indulnak észak-afrikai és közel-keleti bevetésekre. Most viszont Donald Trump ösztökélésére a Pentagon tanulmányozza az amerikai katonák németországi állomásoztatásának költségeit és hazarendelésük lehetőségeit. A The Washington Post című napilap kormányzati tisztségviselőktől kapott információkra hivatkozva írta ezt, és utalt arra is, hogy egyre feszültebb a diplomáciai viszony az amerikai elnök és Angela Merkel német kancellár között. A lap értesülései szerint Trump még az év elején, a Fehér Házban katonai tanácsadókkal folytatott megbeszélésein érdeklődött a Németországban lévő amerikai csapatok kivonása felől. Állítólag meghökkentette őt, hogy milyen nagy létszámú amerikai kontingens van német földön, és ismételten felpanaszolta, hogy más országok nem járulnak hozzá tisztességesen a közös biztonság fenntartásához, és nem fizetnek eleget a NATO költségvetésébe. Németországban egyébként 35 ezer aktív állományú amerikai katona teljesít szolgálatot. Az esetleges csapatkivonásról a The Washington Post szerint európai tisztségviselők is tudomást szereztek. Most azt mérlegelik, hogy vajon az amerikai elnök tényleg át akaija rendezni az amerikai katonai jelenlétet Európában, vagy csupán a brüsszeli NATO-csúcsértekezlet előtti tárgyalási taktikáról van szó. Brüsszelben ugyanis Trump várhatóan ismét előhozza, hogy a NATO- tagországoknak az eddigieknél jóval nagyobb mértékben kell hozzájárulniuk a közös védelmi költségekhez. Cikkében a The Washington Post azt azért leszögezte, hogy információi szerint a Pentagonban a katonai szakértők egyelőre nem foglalkoznak konkrétan a Németországban lévő amerikai katonák létszámának csökkentésével. A cikk megjelenése után a Nemzetbiztonsági Tanács (NSC) közleményt adott ki, amelyben hangsúlyozta: nem kérte fel a védelmi minisztériumot a Németországban lévő amerikai csapatok újrapozicionálására, de a Pentagon folyamatosan értékeli a külföldön szolgálatot teljesítők munkáját. Kommünikét adott ki a Pentagon is, és elutasította, hogy teljes vagy részleges csapatkivonást fontolgatna. „A Pentagon rendszeresen felülvizsgálja katonái teljesítményét és az ehhez kapcsolódó költségeket” - olvasható a tárca közleményében. (MTI)
