Új Szó, 2018. július (71. évfolyam, 151-175. szám)
2018-07-04 / 153. szám
VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR www.ujszo.com I 2018. július 4. I 7 Félelem egy fotótól A lágerek emléke mélyről indítja bármilyen tábor megítélését KOLLAI ISTVÁN emsokára elkészülhetnek azok a fotók, amelyektől retteg ma a politikus - különösen a német politikus, még különösebben Angela Merkel. Lesznek fényképeink emberekről, akik Európa közepén zárt, elkerített, őrzött táborokban élnek, akaratuk ellenére. Ezek létrehozásáról a minapi, sokadik válságtanácsán döntött Németország két legnagyobb hatalmú vezetője. A német szövetségi belügyminiszter - azzal a feltétellel maradt a kormányban, ha létrehozzák ezeket a bizonyos elkerített táborokat. Ezekben kell majd várakoznia mindenkinek, aki rendezett papírok nélkül lépi át a német határt; itt dől el a sorsuk, hogy letelepedhetnek-e Németországban, vagy vissza kell térniük a hazájukba. Ahonnan valamiért nagyon, nagyon el akartakjönni. Az ilyen életképekről finoman szólva nem vidám fotók szoktak készülni. És finoman szólva nem kell hozzá nagy asszociációs képesség, hogy rögtön a történelem egyik legsötétebb fejezete, a koncentrációs táborok emléke ugorjon be mindenkinek. Nyilván ez a történelmi asszociáció az, ami miatt a 2015-ös migrációs válságkor a németek kesztyűs kézzel bántak a menekültstátuszért folyamodókkal. A német politikai elit, főképp Angela Merkel, rettegett attól a naptól, amikor fél évszázad után újra síró gyerekekről készülnek fotók, erőszakszervezetekkel - rendőrökkel, határőrökkel, katonákkal - a háttérben. Pedig nem biztos, hogy most is ugyanabban a folyóban fogunk lépkedni. Bár ma pesszimista világlátás uralkodott el a közbeszédben, optimizmusra - legalább részbeni optimizmusra - ad okot az, hogy az ember elég sok hibájából tudott tanulni. Az atomenergiával úgy játszott az emberiség jó pár évtizede, mint kisgyerek a tűzzel, atombombákat dobálva, robbantásokkal kísérletezgetve, hanyag erőműveket építve. Aztán a fájdalmas tapasztalat, a brutális, maradandó nyomok óvatosságra tanítottak, és még a legvadabb konfliktusokban is higgadtságra ösztönöz az atom ereje. Ugyanez igaz a zabolátlan pénzügyi mohóságra, ami túltermelést és tőzsdei buborékokat okozott, majd totális összeomláso; kát. Ma is vannak pénzügyi válságok, de sikerült kitalálni törvényi és intézményi megoldásokat, melyek előrejelzik a bajokat, csökkentik a ; pusztító hatást, megakadályozzák a dominóhatást. Ez sem ment a brutá- i lis tapasztalás nélkül. A lágerek emléke rendkívül mélyről indítja bármilyen tábor megítélését. Ott mocorog a gondolat: ez az a helyzet, ami a legrosszabbat hozza ki az emberi viselkedésből. Úgyhogy nincs más hátra, mint elő: remenekülni, szabályozásokba, átláthatóságba, nemzetközi együttműködésekbe. És igen, készüljenek a fotók, a vidám és a szomorú fotók, ; melyek egyébként pont, hogy nem jelentek meg a sajtóban 70 éve; nem volt működő nyilvánosság. Mégsem ugyanabban a világban élünk, mint akkor? És ha a körülményeket sikerül humánussá tenni, talán még tá; volabb kerülhetünk a világháborús ; trauma béklyóitól. Igazából itt a lehetőség bebizo: nyítani, hogy az ember nem lép mindig ugyanabba a folyóba, hogy i képes változni, hogy Zimbardónak a börtönkísérletével valóban nincs : igaza. Bízzunk a németekben, és kicsit a németek is bízhatnának ma: gukban. Angela Merkel (Lubomír Kotrha karikatúrája) Gyenge forint, olcsó export - ebben áll a nagy titok DUDÁSTAMÁS A hetekben újabb és újabb negatív rekordokat döntögetett a forint árfolyama, holott az elmúlt években stabil volt a forint. 2018-ban viszont elhagyta megszokott árfolyamsávját, és az év elejéhez képest 6 százalékot romlott az euróval és 10 százalékot a dollárral szemben. Június végén a forint árfolyama történelmi mélypontra került, és az euróárfolyam a 330 forintot is átlépte. A folyamatos árfolyamgyengülés természetesen fontos mediális és politikai témává vált, és a Magyar Nemzeti Bankra nehezedő nyomás napról napra növekszik. A forint árfolyamgyengülése azért is meglepő, mert a magyar gazdaság stabilitásával manapság nincsenek gondok. A GDP-növekedés dinamikus, a munkanélküliség és az infláció alacsony, és az ország külkereskedelmi mérlege is rendben van. Ebből arra lehet következtetni, hogy a forint gyengülésének okait külföldön kell keresni. Az elmúlt hónapokban olyan változások mentek végbe a világgazdaságban, melyek ahhoz vezettek, hogy a feltörekvő országok devizái egyre kevésbé voltak vonzóak a befektetők számára, ezért árfolyamuk gyengülni kezdett. A legjobban a török líra árfolyama esett, de gyengült a lengyel zloty és a cseh korona is. Nem javít a helyzeten a Magyar Nemzeti Bank kamatpolitikája sem, mivel továbbra is ragaszkodik az alacsony alapkamathoz. Ennek az az eredménye, hogy a forintban történt befektetések hozama egyre inkább a negatív tartományba került, ami nagyban hozzájárult a forint iránti kereslet csökkenéséhez a devizapiacon. Ehhez még hozzájön a bizonytalanság növekedése a pénzpiacokon, ami miatt éppen a feltörekvő országok devizáitól fordulnak el a befektetők, biztosabb menedéket keresve. Tudni kell azt is, hogy a Magyar Nemzeti Bank árfolyampolitikája az elmúlt években a gyengébb forintot részesítette előnyben, hogy ezzel is segítse a magyar exportot, és ezáltal a gazdasági növekedést. Ez az oka, hogy a jegybank még a 330 forint körüli euróárfolyamnál sem lépett közbe. A magyar gazdaság a jelenlegi forintárfolyammal is jól tud működni, de természetesen a forint gyengülésének is vannak veszélyei. Drágulás várható, az importáruk ára emelkedik, ugyanis az importőrök megpróbálják az árfolyam gyengülését átvinni a fogyasztókra. Ez máris jól megfigyelhető az üzemanyagok esetében, ahol a piac résztvevői bejelentették az áremeléseket. Megdrágul a magyarok külföldi nyaralása is, ezzel szemben a gyengébb forint serkenti a határ menti bevásárlóturizmust, tehát növeli a forgalmat. A Magyar Nemzeti Bank egyelőre várakozó álláspontra helyezkedett, de a forint esetleges további gyengülése egyre inkább lépéskényszerbe hozza a jegybank vezetőit. Ha a forint az euróhoz képest tovább gyengül, a 340-es lélektani határ felé, akkor előbb vagy utóbb alapkamat-emelésre lesz szükség, ami növelheti a forint vonzerejét a devizapiacon. Az alapkamat emelése viszont szintén rejt magában kockázatokat, ugyanis emeli a lakossági hitelek havi törlesztőrészleteit. Ez magával hozhatja a hazai fogyasztás csökkenését, és ezen keresztül a gazdasági növekedés lassulását. A magyar gazdaság szereplői ma sokkal jobban el vannak adósodva, mint a tíz évvel ezelőtti gazdasági válság idején, de éppen az alacsony kamatok miatt ez jelenleg nem jelent akkora gondot. A Magyar Nemzeti Bank tétlensége ezért teljesen érthető, de ha a jegybank elemzői a jövőben magasabb inflációt észlelnek a gazdaságban, az alapkamatemelés elkerülhetetlen lesz. Addig viszont szinte biztosan marad a gyengébb forint. Trump vörös vonala FELEDY BOTOND Donald Trump szinte már minden nemzetközi szervezetbe belecsípett. Kampánya alatt a NATO-val kezdte, s most újra pedzegeti a témát. Tény, hogy talán emiatt is történelmi csúcsokat döntöget a NATO-tagállamok pénzügyi kötelezettségeinek teljesítése, vagyis az a bizonyos 2 százalékos befizetés a nemzeti költségvetésekből most kerül - hosszú idő után - először elérhető közelségbe. Kérdés, hogy csak addig lesz-e agresszív a retorikája az amerikai elnöknek, amíg a saját érzése szerint elrendezi a dolgokat, vagy őszintén nem szívleli a nemzetközi rendszer oszlopait jelentő szervezeteketnos, ezen a dilemmán őrlődik jelenleg minden stratégiai partnere. Frissen kiszivárgott dokumentumok szerint a Világkereskedelmi Szervezet (WTO) szabályainak Amerika általi felrúgására is készen van már egy jogszabálytervezet, amely személyesen az ő kérésére készült. A WTO, az ENSZ, a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) jelenti a második világháború utáni nyugati békerendszer nemzetközi platformját. Az ENSZ Emberi Jogi Tanácsából kivonult az USA, a világszervezetbe befizetendő tagdíjának felfüggesztésével is fenyegetőzött már. Trump kilépett a klímaegyezményből, amely az első valós sokkot jelentette európai partnereinek. A hosszú évek izzadságos munkájával fejlődő és fejlett országokat egy tető alá hozó egyezmény végső soron az emberiség jövőjéről szól. Ehelyett az USA a palagázkitermelésére koncentrál, és egyhamar nem engedi el a környezetszennyező fosszilis energiahordozókat. Trump legutóbbi megjegyzései, amikor Émmanuel Macron francia elnököt arra biztatta, hogy lépjen ki az Európai Unióból; majd később, amikor az EU-t Kínához hasonlította, azt mutatják, nem feltétlenül puszta retorikáról van szó. A Fehér Ház tanácsadói azt mondják, az USA eddig túlságosan kesztyűs kézzel bánt a világ országaival, és diplomatikusan fogalmazta meg aggályait. Trump szerint mindenki az USA előnyeiből akart markolni, a megfelelő fizetség nélkül. A hatalmi körforgás nemzetközi elmélete szerint a hanyatló világhatalmak válnak agresszívvá. A másik oldalról ezt az okozza, hogy az elmélet feltételezése szerint egyre több a potyautas a nemzetközi rendszerben, és ennek költségeit - a relatív béke fenntartását, a kereskedelmi útvonalak biztosítását - a nagyhatalom állja. Ha ezt megelégeli, beindul az ördögi kör: a nagyhatalom kevesebb szolgáltatásért nagyobb árat kér, míg a szövetségesei ezt negatívan élik meg, és elfordulnak tőle; az ellenfelei pedig lehetőséget látnak ebben a helyzetben. Az egészen biztos, hogy egy tökéletlen, de kiismert és bejáratott nemzetközi rend, a nyugati dominanciára épülő posztháborús rendszer nehezen bírja a mostani nyomást. Sem Pekingtől, sem Moszkvától, de már a trumpi Washingtontól sem könnyű a továbblépés. A kibertér még átláthatatlanabbá rendezte a viszonyokat. A társadalmi kettészakadás - ha úgy tetszik, leszakadása egy jelentős rétegnek - pedig a politikai színtérre hozta a populista, rövid távú szemlélettel bíró erőket. Ezek kombinációja az, amely most robbanásveszélyes elegyet alkot a nemzetközi politikában, és nem tudhatjuk, pontosan hol és mikor szakad el a fonál. Ferenc Ferdinánd meggyilkolásánál és a náci Németországgal való egyezkedésnél se tudták, hogy pontosan mikor is lépték át azt a bizonyos vörös vonalat. Lehet, hogy már mi is átléptünk rajta?
