Új Szó, 2018. július (71. évfolyam, 151-175. szám)
2018-07-26 / 171. szám
www.ujszo.com | 2018. július 26. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Hekktől hackig Kibertámadás óvodától a hálószobáig Megint a kiberbiztonság lesz az egyik fő téma a novemberi amerikai választásokig, a múlt héten, még csak afféle felvezetésképpen, lezajlott már néhány támadás. A Microsoft egy konferencián jelentette be, hogy legalább három amerikai kongresszusi képviselő email-fiókját érhette úgynevezett phising-támadás, tehát rosszindulatú kódot célba juttató e-maileket kaptak. Az egyik támadást kifejezetten a „demokratikus eljárásrend elleni” támadásként értékelte a Microsoft. Más biztonsági szoftverfejlesztő cégek a technikai lenyomozás után a 2016-os elnökválasztás idejéből is ismert Fancy Bear orosz hackercsoporthoz kötötték az akciót. Eközben ismét komoly figyelmeztetést adtak ki az amerikai energiaszektor nagy cégei számára, mivel újabb bizonyítékot találtak arra, hogy rosszindulatú, előre telepített orosz programok is bekerültek az informatikai rendszerekbe. Ez azt jelenti, hogy ha elég ügyesek a támadók, akár az elektromos hálózatokban is súlyos fizikai kárt okozhatnak. Egyelőre csak a behatolás bizonyított, nyilvánosan nem elemezték, hogy milyen mély volt. Az amerikai választás a leglátványosabb, de messze nem az egyetlen célpont. A híresen gazdag Szingapúrban az egyik állami egészségügyi adatbázisból lopták el 1,5 millió felhasználó rendkívül bizalmas adatait. Ezekkel szinte bármit lehet kezdeni: nem biztos, hogy most fogják felhasználni azok, akik megszerezték, hanem ahogy az ilyen esetben valószínű, rögtön túladtak az adatokon. Ami az igazán váratlan, hogy már a hekket sem ehetik meg nyugodtan a szülők a strandon, amíg óvodás gyerekük egy tableten játszik. A Roblox nevű játékprogramban fordult elő, hogy a hétéves gyerek játékbeli karakterét hirtelen két másik átállított karakter megerőszakolta a képernyőn. Nem csak egy gyereknek lenne ijesztő, ha békés gombaszedés helyett hirtelen fizikai erőszakot látna a képernyőn. Ez természetesen nem a játék része, kiderült, hogy hackerek szórakoztak és átírták néhány karakter viselkedését. A programot természetesen helyreállította a fejlesztő cég, de majdhogynem maga is beismerte, hogy ilyesmi bármikor megismétlődhet. Az pedig a magyarországi hackertörténetek számát szaporítja, hogy a budapesti XVII. kerületi alpolgármester lányát a szobájában valamelyik kütyübe beépített kamerán keresztül leste meg egy férfi. Ha összeszámoljuk, hogy hány kamera vesz körbe minket, méghozzá önszántunkból, hiszen minden telefonban, laptopban ott figyelnek a kis lencsék, és ezeket korántsem olyan nehéz távolról bekapcsolni, mint gondolnánk, akkor ez már szinte hétköznapi történet lehet. Tökéletes megelőzés, százszázalékos biztonság nincs. Marad a józan ész, a felkészülés és a meg-nemlepődés. Mindenki mentse el a nyári fotóit, mielőtt megérkezik a következő zsarolóvírus-hullám. (Fotó: Pixabay) Kulturális veszteségeink IX. F de jó is volt 14 évesen Obömböltetni a szalagos magnóról a When I • Kissed The Teacher című ABBA-számot! A cukormázos műfajon belül legalább akkora forradalom volt ez a dal, mint a Sex Pistols királynőgyalázó God Save the Queenje, amelyről én 14 évesen persze nem hallhattam, hiszen hermetikusan el voltam zárva a haladó rockzenétől. Előbb a szóéiban is legálisan fogyasztható ABBA, később a The Clash és a Stranglers lett számomra meghatározó élmény, amíg 20 évesen fel nem fedeztem magamnak Laurie Andersont és Bob Dylant. De ez már egy másik történet. Ha ciki, ha nem, tíz évvel ezelőtt én is imádtam a Mamma Mia! című zenés filmet. Megemeltem kalapom a forgatókönyvíró előtt, aki olyan ügyesen építette be a dalszövegeket a történetbe, hogy az néhol már-már a zsenialitás határát súrolta. A Slipping Through My F ingers alatt bizony bőgtem a moziban, mint szopós borjú, miközben ostoroztam is magam, hogy hát mennyire szégyenletes ez: a hollywoodi filmcsináló gépezet ím, győzelmet aratott felettem. Eltelt tíz év, itt a Mamma Mia! második része, Here We Go Again alcímmel, ami vitán felül zseniális. (A sárga irigység önt el, amiért én képtelen vagyok ilyen alcímeket kigondolni.) Bár, amióta láttam a második részt, folyamatosan azon agyalok, hogy mely maradék ABB A- számokat lehetne felhasználni a harmadik részhez. Összeraktam egy tizennégyes listát olyan számokból, amelyek még nem szerepeltek, és szövegileg szépen beépíthetők lennének egy történetbe. A nyitó szám nálam a Happy New Year, az utolsó a Rock Me. (A további dalcímekért és a történetért tízezer euró ellenében lehet jelentkezni nálam). De kanyarodjunk vissza a When I Kiss The Teacher című számhoz. Ez az első őrület a Mamma Mia! másoVártuk, hogy hívjanak VERES ISTVÁN Megjelent a minap egy kommentár az Új Szóban a Tisztességes Szlovákiáért kezdeményezéssel kapcsolatban, hogy vajon miért nem hívtak idén tavasszal magyar felszólalókat a tüntetésekre, amikor igyekeztek minél több társadalmi csoportot összegyűjtve demonstrálni a demonstrálandójukat. A szerző annak kapcsán veszi elő a témát, hogy a Gombaszögi Nyári Táborban a Tisztességes Szlovákiáért főszervezőivel beszélgetve feltette nekik a kérdést, miért nem hívtak magyar szónokokat, ők pedig meglepődve konstatálták, hogy jé, tényleg, ez valahogy eszükbe sem jutott. Aztán következik egy rész arról, milyen kár, hogy megint elfeledkeztek rólunk, magyarokról, majd egy passzus a ’89-es eseményekről, hogy lám, akkor még számítottunk, mert hívták Grendelt szónokolni, és milyen kár, hogy ez ma nincs így. (Nincs új Grendel New Pozsonyban, július 23.) A táborban zajló beszélgetést nem láttam, ugyanakkor a kommentár szerzőjét ismerem annyi éve, és vagyok iránta akkora bizalommal, hogy ne legyen okom kételkedni: amit leírt, az úgy hangzott el. Amihez hozzászólnék, az a ’89-es párhuzam, amikor Grendel Lajost hívták szónokolni, „amikor még számítottunk”. A helyzet ugyanis az, hogy Grendelt annak idején nem hívták, hanem Grendel ott volt. És nemcsak Grendel, hanem még jó néhány, ma is közismert ember, akik csehszlovákiai magyarként a rendszerváltozások aktív részesei voltak. Azért írok rendszerváltozásokat, mert ezek a személyek már jónéhány évvel korábban is aktív (sok esetben baráti) kapcsolatot ápoltak azokkal, akik a cseh és a magyar rendszerváltozások aktív szereplői voltak, korábban pedig vagy ellenzéki, vagy emigráns értelmiségiek (az állambiztonságiak megfigyelték, időnként kihallgatták őket, ahogy Grendelt is). Közeli kapcsolatban álltak például Václav Havellel, így jelen lehettek akkor, amikor ’89-90-ben Prágában vagy Pozsonyban dönteni, vitázni kellett arról, hogy mit kapnak vagy mit nem kapnak a csehszlovákiai magyarok, és az ő érdemükként könyvelhetjük el, hogy jogaink nem lettek megnyirbálva drasztikusan, mint ahogy egyes, hirtelen felbukkanó szlovák „államalapítók” szerették volna. Ezek az emberek ott vannak a korabeli fotókon, kötött pulóverekben és kockás ingekben, a változások cseh és szlovák szereplői közt. Nem akarok a ’89-es eseményekről értekezni, csupán „érzékeltetni” a nem létező párhuzamot: ez a különbség aközött, ha valakit hívnak, meg ha valaki eleve ott van, mert korábban is volt az ügyről elképzelése, mondanivalója. Ráadásul a Tisztességes Szlovákiáért akcióinak egyik nagy hozadéka, hogy végre nem etnikai alapon definiálták azt a réteget, amely a társadalmi változásokért hajlandó szót emelni, utcára menni. Talán ezért nem jutott eszükbe „szólni a magyaroknak”. Akik egyébként ott voltak a tüntetők között, mert azonosulni tudtak a célokkal. De nem az volt a lényeg, hogy magyarként mentek ki, ahogy a szlovákoknak sem az, hogy szlovákként. Polgárokként definiálták magukat, és a demokratikus értékekért, a hatalom ellenőrzése érdekében vonultak ki, a demokrácia egyik ismérve ugyanis, hogy eltűri, ha valaki ellenőrzi és rámutat a hiányosságokra. Mellesleg a tavasszal szónoklók közt is volt magyar, persze nem díszmagyarként hívták, hanem egy szlovák lap főszerkesztőjeként. Talán egyetértünk abban, hogy 2018-ban már nem arra kéne vámunk, hogy hívjanak. FIGYELŐ Vakáció alatt is tilos a vallás Megtiltották a tibeti iskolásoknak, hogy bármilyen vallásos tevékenységben vegyenek részt a nyári szünidőben - közölte a Global Times, a Kínai Kommunista Párt egyik lapja. Az alap- és középiskolásokkal nyilatkozatot írattak alá, hogy a nyári szünetben sem vesznek részt semmilyen vallásos tevékenységben. Az intézkedés újabb példája annak a szigorú fellépésnek, amint Kína az elmúlt hónapokban a élő vallásos kisebbségekkel szemben bevezetett. (MTI) dik részében - Donna diplomaosztója, ahol persze ellopja a show-t két barátnőjével együtt, cuppanós csókot nyomva a taláros professzor asszony arcára - mintegy köszönetképpen. Az eredeti dalban bizony férfi volt a tanár, akit a csaj megcsókolt, nem köszönetképpen, hanem csak úgy. Hűha! 1976-ot írtunk, szerintem ez a popzene történetének első szexuális zaklatást taglaló slágere, amely ráadásul a tanárát megcsókoló lány szemszögéből ábrázolja a történteket, mintha a pasi nem is lenne ludas, mintha a lány irányítana, nem a felnőtt férfi, akire a lány rá van bízva a tanítás ideje alatt. Naná, hogy ezen változtatni kellett a Mamma Mia! második részében. „A tanárnak nőnek kellett lennie, és punktum” - mondta röviden Björn Ulveus, az eredeti dal és valamennyi ABBA-sláger szövegírója a miérteket firtató újságírói kérdésre. A film első grandiózus bulija tehát a diplomaosztón robban ki, Donnának és barátnőinek köszönhetően. Nagy kár, hogy az alkotók nem vállalták fel az eredeti dalszöveget. Szerintem sokkal bátrabb megoldás lett volna, ha Donna egy férfi tanárt csókol meg. Ezzel a gesztussal felhívhatta volna a metoo-mozgalom támogatóinak figyelmét azokra a vagány csajokra, akik úgy játszanak a pasikkal, mint macska az egérrel: ha megkívánnak valakit, megszerzik, majd tovább libbennek - úgy, ahogy ez fordított esetben természetesnek tekintendő társadalmunkban.... JUHÁSZ KATALIN FELED' BOTON
