Új Szó, 2018. július (71. évfolyam, 151-175. szám)

2018-07-21 / 167. szám

8 KULTÚRA 2018. július 21.1 www.ujszo.com Lehangoló vidékrajzok Trau ma költészet szegénységről, kilátástalanságról, nyomorról és kegyetlenségről RÖVIDEN Életműdíjat kap Lázár Kati Budapest. Idén Lázár Katinak ítélte az életműdíjat a Színházi Kritikusok Céhe. Az elismerést szeptember 20-án veheti át a szí­nésznő. A szakmai szervezet nyolcadik alkalommal ad életműdíjat, amelyet olyan, a színházművészet bármely terü­letén kiemelkedőt alkotó, 65 év feletti művésznek ítél oda, aki sokat tett a magyar nyelvű szín­ház fejlődéséért, eredményeiért, színvonalának emeléséért, és hozzájárult a magyar színház­művészet jövőjének alakításá­hoz. Az életműdíjat 2011 -ben adták át a kritikusok először, Tö­­rőcsik Marinak. Lázár Kati Kossuth- és Jászai Mari-díjas, kiváló művész pályája Kaposvá­ron teljesedett ki. Gyerekdara­boktól zenés előadásokon át ko­médiákig és drámákig mindent játszott - elsősorban Babarczy László, Gothár Péter, Ascher Tamás és Ács János előadásai­ban. Az 1990-es években Jordán Tamással megalakították és ve­zették a Merlin Színház színész­képző műhelyét, majd Székely Gábor Új Színházához csatlako­zott, később szabadúszó lett. (MTI) Film készül a Macskákból London. Jennifer Hudson, Taylor Swift, James Corden, Ian Mc­Kellen is játszanak a Macskák című Andrew Lloyd Webber­­musical új filmfeldolgozásában. A fimet az a Tom Hooper rende­zi, aki A király beszédét is jegyzi. Ez a projekt már két éve tolódik, de idén novemberben végre el­kezdik a forgatást Nagy-Britan­­niában. Hooper korábban elké­szítette a Nyomorultak című musical filmváltozatát is, amellyel három Oscar-díjat is bezsebelt. A Macskák a Broad­way történetének negyedik leg­régebben játszott darabja. Elő­ször Londonban mutatták be 1981 -ben, azóta több, mint 20 nyelvre fordították le. (juk) Kategóriagyőztes lett a Virágvölgy Palics. Csuja László Virágvölgy című, amatőr főszereplőkkel ké­szült első mozifilmjét választotta a legjobb alkotásnak az időszerű problémákkal foglalkozó Párhu­zamok és ütközések című kate­góriában a palicsi filmfesztivál filmkritikusokból álló nemzet­közi zsűrije. A film, amelyet Karlovy Varyban is díjaztak, napjaink Magyarországán ját­szódik, a történet szerint a kül­városi lakótelepen unatkozó Bi­anka hirtelen felindulásból ellop egy csecsemőt, majd kénytelen apát és otthont keresni, azonban senki sem fogadja be. A Chiara Spagnoli Gabardi olasz, Pavlina Jeleva bolgár és Maja Bogojevic montenegrói filmkritikusból álló bírálóbizottság indoklása szerint nagyon erős filmes történetről van szó, amely arról szól, hogy „a társadalom peremére szorult fiatalok hogyan keresik a sze­relmet, és hogyan küzdenek meg a fennmaradásért egy elidege­nedett társadalomban”. (MTI) AYHAN GÖKHAN Az utóbbi hónapok könyv­­terméséből kiemelkednek az olyan, talajvesztett életekkel, kilátástalan egzisztenciális helyzetben élőkkel foglalkozó kötetek, mint Antal Balázs Le című novelláskötete. Juhász Tibor önéletrajzi ihletésű, szociografikus novellaregénye, a Salgé blues, vagy Nagy Zsuka nemrég megjelent, Pigment című, a felszínnel nem törődő, a dolgok velejéig hatoló, fájdalmasan szép kötete. Á mostanában kiadott verseskö­tetektől Szokatlan módon ez a könyv határozottan és nyersen a szegény­ségben tengődök mellett foglal ál­lást. Teszi ezt olyannyira jól felépí­tetten, hogy alig vesszük észre, jócs­kán benne vagyunk a problémameg­oldásnak jottányi esélyt sem adó, a nélkülözést napi rutinná és helyze­téből következően elfogadottá eme­lő világban, ahol a remény ritkán lá­tott vendég. Nincs neki hely. Hogy is lenne? Ezt a környezetet nyújtja át Nagy Zsuka Pigmentje - miközben alapos terepszemléje a megértést te­szi feladattá, a mit, miért, hogyan nyugtalanító kérdéseire keres és talál mindennél nyugtalanítóbb választ. Traumaköltészet ez, az együttérzés tökéletes súlyának megteremtésé­vel. A verseknek szereplői is van­nak, zömében kispadra kényszerí­­tett, talponállók karanténjában veszteglő emberek, akik „végignó­­tázzák és hugyozzák az utcát, mert ilyen az élet, ennyi boldogság”. A Kádár Jánostól megörökölt linóleu­mon csúszkáló, ügyeskedésben je­les, morálban elégtelen, szegény­­szagú Magyarország lesz itt a maga őszinteségében látható. A fenevad MOZIJEGY A földszinten ragad Nem meglepő, hogy a stúdiók és a rendezők évekkel ezelőtt elkezdtek építeni a Dwayne Johnson­­jelenségre. Van ugyanis ezanagy­­darab, egykoron pankrátorként hódító férfi, aki ugyan nem egy Laurence Olivier, de nehéz nem szeretni. Ma már nem melléksze­repeket osztanak rá, hanem ő a hú­zónév a filmekben, és a Sziklának is becézett Johnson pedig üti is a vasat, hisz az még meleg: könnye­dén elvállal évente három-négy filmet is, és már arra utalgát, hogy talán elindul a 2024-es amerikai elnökválasztáson. Ez a népszerűség azonban nem mentség arra, hogy a legújabb filmje majdhogynem minden ele­mében vállalhatatlan, és még nyári popcommoziként is neccesen állja meg a helyét. Pedig ha van tipikus nyári akciófilm, akkor a Felhőkar­coló az: olyan ugyanis ez a film, mintha a Pokoli tornyot, az első Die Hardot és néhány kínai filmet összekevertek volna, majd kivették belőlük a keményebb részeket, és megszületett a mindenki által fo­gyasztható blockbuster. Ám ez sajnos csak elméletben igaz, mivel a gyakorlat azt mutatja, hogy az ál­módján leselkedő világ döbbenetes drámája a kényes középpont, az el­mozdulás onnan esélytelen kísérlet, és a mindennapi túlélést csak nehe­zíti a feneketlen nyomor kiváltotta játszmák tömkelegé, a másikon át­­gázolás kíméletlensége, a betárazott hazugságok és becsapások elkerül­hetetlensége. Sejthető, nyomor és kegyetlenség alig mérhető mélység­re tart itt igényt. A reménytelenség nem a legjobb jelző egy verseskönyvről beszélve, kivéve, ha az a verseskötet az, ami: a remény elvesztésének fokozatait nyomon követő gyűjtemény. A kö­tet legerősebb, többek között Ra­­kovszky Zsuzsa és Lackfi János szimpátiáját is elnyerő, branül kotok úgy rugaszkodtak el a reali­tásoktól, mintha eddig egyetlen akciómozit sem láttak volna. Nem a végtelenül egyszerű törté­nettel (a valóságban nem létező, Gyöngy névre hallgató hongkongi felhőkarcoló kigyullad, és az egy­kori kommandósnak ki kell men­szoba- és kórkamerák című ciklusá­ban egy beteg ember életébe és egy­re elviselhetetlenebb állapotába nyerhetünk bepillantást a napló­­szerüen felépülő, csak erős idegze­tűeknek ajánlott, a psziché felállí­totta csapdákba vezető szövegek­ben. A Pigment minden szempontból fekete könyv, feloldást csak a vá­ratlanul felbukkanó humor jelent. „A szomszéd fiú csalja a barátnőjét. / Mikor találkoztunk, kitettem a lá­bam, / hogy felbukjon. Bocsánat, véletlen volt. / Mosolyogtam. Re­mélem, otthon is lebukik. / A kis kö­csög.” Helyenként becsúszik egy-egy rosszul kivitelezett hasonlat, jelző, tenie a családját, miközben még a rosszfiúkat is likvidálnia kellene) van itt a legnagyobb gond, hanem inkább azzal, hogy Rawson Mar­shall Thurber folyamatosan igyek­szik emelni a tétet, ám átesik a ló túlsó oldalára, és a vadabbnál va­dabb jelenetek láttán csak a fejün­semmitmondó elem, néhány vers el­hagyása pedig nem keltett volna fájó hiányt, az összbenyomás azonban pozitív, jó könyv a Pigment. Olvasni nem szívderítő, de olvas-e ma valaki azért, hogy nyugalmat nyerjen? Nagy Zsuka verseskötetének megismerése után megváltozik az életszemlélet, a világfelfogás. Ritka tapasztalat, amit a szerző közvetít: az együttérzés képességét adja át az ol­vasónak. S tehet-e többet egy jó ver­seskötet, tehet-e többet másokért, mint ezt a világból kiveszni látszó, érzékeny és tanító szándékú gesz­tust? Nagy Zsuka: Pigment. Orphe­usz Kiadó, 2018.116 oldal. két tudjuk fogni. Mert bár egy ak­ciófilm mindig túloz, felnagyít, a Felhőkarcoló ezt mértéktelenül te­szi. Úgy ugrik át Szikla a daruról a felhőkarcolóra a műlábával, mintha Pókember volna, és úgy repül a tűz fölött, mint Daidalosz. Nem volna ez annyira nagy gond, ha a film viccesre venné a figurát, de még ez se megy neki: a karakterek érdek­telenek, a dialógusok laposak, egyedül a felhőkarcoló néz ki jól, viszont ilyeneket a New Yorkban készült YouTube-videókban is lát­hatunk. Sziklának ugyan nem áll rosszul a feleségét és a két gyerekét féltő akcióhős szerepe, de a közel két­órás filmet ő sem tudja megmente­ni, mert a Felhőkarcolóról ment­hetetlenül kiderül, hogy rémesen mű és bántóan üres. Ha tehát min­denképpen tornyos akciómókát szeretnénk nézni, rakjuk be inkább újra a Die Hardot, biztosanjobban járunk. Gera Márton Felhőkarcoló (Skyscraper). Ame­rikai akciófilm, 2018,102 perc. Rendezte: Rawson Marshall Thurber. Szereplők: Dwayne Johnson, Neve Campbell, Pablo Schreiber, Noah Taylor. Dwayne Johnson (Képarchívum)

Next

/
Thumbnails
Contents