Új Szó, 2018. július (71. évfolyam, 151-175. szám)
2018-07-21 / 167. szám
8 KULTÚRA 2018. július 21.1 www.ujszo.com Lehangoló vidékrajzok Trau ma költészet szegénységről, kilátástalanságról, nyomorról és kegyetlenségről RÖVIDEN Életműdíjat kap Lázár Kati Budapest. Idén Lázár Katinak ítélte az életműdíjat a Színházi Kritikusok Céhe. Az elismerést szeptember 20-án veheti át a színésznő. A szakmai szervezet nyolcadik alkalommal ad életműdíjat, amelyet olyan, a színházművészet bármely területén kiemelkedőt alkotó, 65 év feletti művésznek ítél oda, aki sokat tett a magyar nyelvű színház fejlődéséért, eredményeiért, színvonalának emeléséért, és hozzájárult a magyar színházművészet jövőjének alakításához. Az életműdíjat 2011 -ben adták át a kritikusok először, Törőcsik Marinak. Lázár Kati Kossuth- és Jászai Mari-díjas, kiváló művész pályája Kaposváron teljesedett ki. Gyerekdaraboktól zenés előadásokon át komédiákig és drámákig mindent játszott - elsősorban Babarczy László, Gothár Péter, Ascher Tamás és Ács János előadásaiban. Az 1990-es években Jordán Tamással megalakították és vezették a Merlin Színház színészképző műhelyét, majd Székely Gábor Új Színházához csatlakozott, később szabadúszó lett. (MTI) Film készül a Macskákból London. Jennifer Hudson, Taylor Swift, James Corden, Ian McKellen is játszanak a Macskák című Andrew Lloyd Webbermusical új filmfeldolgozásában. A fimet az a Tom Hooper rendezi, aki A király beszédét is jegyzi. Ez a projekt már két éve tolódik, de idén novemberben végre elkezdik a forgatást Nagy-Britanniában. Hooper korábban elkészítette a Nyomorultak című musical filmváltozatát is, amellyel három Oscar-díjat is bezsebelt. A Macskák a Broadway történetének negyedik legrégebben játszott darabja. Először Londonban mutatták be 1981 -ben, azóta több, mint 20 nyelvre fordították le. (juk) Kategóriagyőztes lett a Virágvölgy Palics. Csuja László Virágvölgy című, amatőr főszereplőkkel készült első mozifilmjét választotta a legjobb alkotásnak az időszerű problémákkal foglalkozó Párhuzamok és ütközések című kategóriában a palicsi filmfesztivál filmkritikusokból álló nemzetközi zsűrije. A film, amelyet Karlovy Varyban is díjaztak, napjaink Magyarországán játszódik, a történet szerint a külvárosi lakótelepen unatkozó Bianka hirtelen felindulásból ellop egy csecsemőt, majd kénytelen apát és otthont keresni, azonban senki sem fogadja be. A Chiara Spagnoli Gabardi olasz, Pavlina Jeleva bolgár és Maja Bogojevic montenegrói filmkritikusból álló bírálóbizottság indoklása szerint nagyon erős filmes történetről van szó, amely arról szól, hogy „a társadalom peremére szorult fiatalok hogyan keresik a szerelmet, és hogyan küzdenek meg a fennmaradásért egy elidegenedett társadalomban”. (MTI) AYHAN GÖKHAN Az utóbbi hónapok könyvterméséből kiemelkednek az olyan, talajvesztett életekkel, kilátástalan egzisztenciális helyzetben élőkkel foglalkozó kötetek, mint Antal Balázs Le című novelláskötete. Juhász Tibor önéletrajzi ihletésű, szociografikus novellaregénye, a Salgé blues, vagy Nagy Zsuka nemrég megjelent, Pigment című, a felszínnel nem törődő, a dolgok velejéig hatoló, fájdalmasan szép kötete. Á mostanában kiadott verseskötetektől Szokatlan módon ez a könyv határozottan és nyersen a szegénységben tengődök mellett foglal állást. Teszi ezt olyannyira jól felépítetten, hogy alig vesszük észre, jócskán benne vagyunk a problémamegoldásnak jottányi esélyt sem adó, a nélkülözést napi rutinná és helyzetéből következően elfogadottá emelő világban, ahol a remény ritkán látott vendég. Nincs neki hely. Hogy is lenne? Ezt a környezetet nyújtja át Nagy Zsuka Pigmentje - miközben alapos terepszemléje a megértést teszi feladattá, a mit, miért, hogyan nyugtalanító kérdéseire keres és talál mindennél nyugtalanítóbb választ. Traumaköltészet ez, az együttérzés tökéletes súlyának megteremtésével. A verseknek szereplői is vannak, zömében kispadra kényszerített, talponállók karanténjában veszteglő emberek, akik „végignótázzák és hugyozzák az utcát, mert ilyen az élet, ennyi boldogság”. A Kádár Jánostól megörökölt linóleumon csúszkáló, ügyeskedésben jeles, morálban elégtelen, szegényszagú Magyarország lesz itt a maga őszinteségében látható. A fenevad MOZIJEGY A földszinten ragad Nem meglepő, hogy a stúdiók és a rendezők évekkel ezelőtt elkezdtek építeni a Dwayne Johnsonjelenségre. Van ugyanis ezanagydarab, egykoron pankrátorként hódító férfi, aki ugyan nem egy Laurence Olivier, de nehéz nem szeretni. Ma már nem mellékszerepeket osztanak rá, hanem ő a húzónév a filmekben, és a Sziklának is becézett Johnson pedig üti is a vasat, hisz az még meleg: könnyedén elvállal évente három-négy filmet is, és már arra utalgát, hogy talán elindul a 2024-es amerikai elnökválasztáson. Ez a népszerűség azonban nem mentség arra, hogy a legújabb filmje majdhogynem minden elemében vállalhatatlan, és még nyári popcommoziként is neccesen állja meg a helyét. Pedig ha van tipikus nyári akciófilm, akkor a Felhőkarcoló az: olyan ugyanis ez a film, mintha a Pokoli tornyot, az első Die Hardot és néhány kínai filmet összekevertek volna, majd kivették belőlük a keményebb részeket, és megszületett a mindenki által fogyasztható blockbuster. Ám ez sajnos csak elméletben igaz, mivel a gyakorlat azt mutatja, hogy az álmódján leselkedő világ döbbenetes drámája a kényes középpont, az elmozdulás onnan esélytelen kísérlet, és a mindennapi túlélést csak nehezíti a feneketlen nyomor kiváltotta játszmák tömkelegé, a másikon átgázolás kíméletlensége, a betárazott hazugságok és becsapások elkerülhetetlensége. Sejthető, nyomor és kegyetlenség alig mérhető mélységre tart itt igényt. A reménytelenség nem a legjobb jelző egy verseskönyvről beszélve, kivéve, ha az a verseskötet az, ami: a remény elvesztésének fokozatait nyomon követő gyűjtemény. A kötet legerősebb, többek között Rakovszky Zsuzsa és Lackfi János szimpátiáját is elnyerő, branül kotok úgy rugaszkodtak el a realitásoktól, mintha eddig egyetlen akciómozit sem láttak volna. Nem a végtelenül egyszerű történettel (a valóságban nem létező, Gyöngy névre hallgató hongkongi felhőkarcoló kigyullad, és az egykori kommandósnak ki kell menszoba- és kórkamerák című ciklusában egy beteg ember életébe és egyre elviselhetetlenebb állapotába nyerhetünk bepillantást a naplószerüen felépülő, csak erős idegzetűeknek ajánlott, a psziché felállította csapdákba vezető szövegekben. A Pigment minden szempontból fekete könyv, feloldást csak a váratlanul felbukkanó humor jelent. „A szomszéd fiú csalja a barátnőjét. / Mikor találkoztunk, kitettem a lábam, / hogy felbukjon. Bocsánat, véletlen volt. / Mosolyogtam. Remélem, otthon is lebukik. / A kis köcsög.” Helyenként becsúszik egy-egy rosszul kivitelezett hasonlat, jelző, tenie a családját, miközben még a rosszfiúkat is likvidálnia kellene) van itt a legnagyobb gond, hanem inkább azzal, hogy Rawson Marshall Thurber folyamatosan igyekszik emelni a tétet, ám átesik a ló túlsó oldalára, és a vadabbnál vadabb jelenetek láttán csak a fejünsemmitmondó elem, néhány vers elhagyása pedig nem keltett volna fájó hiányt, az összbenyomás azonban pozitív, jó könyv a Pigment. Olvasni nem szívderítő, de olvas-e ma valaki azért, hogy nyugalmat nyerjen? Nagy Zsuka verseskötetének megismerése után megváltozik az életszemlélet, a világfelfogás. Ritka tapasztalat, amit a szerző közvetít: az együttérzés képességét adja át az olvasónak. S tehet-e többet egy jó verseskötet, tehet-e többet másokért, mint ezt a világból kiveszni látszó, érzékeny és tanító szándékú gesztust? Nagy Zsuka: Pigment. Orpheusz Kiadó, 2018.116 oldal. két tudjuk fogni. Mert bár egy akciófilm mindig túloz, felnagyít, a Felhőkarcoló ezt mértéktelenül teszi. Úgy ugrik át Szikla a daruról a felhőkarcolóra a műlábával, mintha Pókember volna, és úgy repül a tűz fölött, mint Daidalosz. Nem volna ez annyira nagy gond, ha a film viccesre venné a figurát, de még ez se megy neki: a karakterek érdektelenek, a dialógusok laposak, egyedül a felhőkarcoló néz ki jól, viszont ilyeneket a New Yorkban készült YouTube-videókban is láthatunk. Sziklának ugyan nem áll rosszul a feleségét és a két gyerekét féltő akcióhős szerepe, de a közel kétórás filmet ő sem tudja megmenteni, mert a Felhőkarcolóról menthetetlenül kiderül, hogy rémesen mű és bántóan üres. Ha tehát mindenképpen tornyos akciómókát szeretnénk nézni, rakjuk be inkább újra a Die Hardot, biztosanjobban járunk. Gera Márton Felhőkarcoló (Skyscraper). Amerikai akciófilm, 2018,102 perc. Rendezte: Rawson Marshall Thurber. Szereplők: Dwayne Johnson, Neve Campbell, Pablo Schreiber, Noah Taylor. Dwayne Johnson (Képarchívum)
