Új Szó, 2018. július (71. évfolyam, 151-175. szám)
2018-07-19 / 165. szám
Aliategészség N ézzük, milyen veszélyes betegségek fenyegetik ezeket a hasznos rovarokat! NÖSEMA BETECSÉC A mézelő méhek egysejtű parazita által okozott betegsége. A Nosema apis fertőzés gyakran hasmenéssel jár, ami a beporzási hatékonyság és a méztermelés csökkenését okozhatja. Súlyos fertőzés esetén a család pusztulása is bekövetkezhet. Amennyiben az anyák fertőzöttek a parazitával, kevesebb petét raknak. A parazita a kifejlett rovarok bélhámsejtjeit támadja meg. A hámsejtekből kiszabaduló spórák a bélcsatornába ürülnek, és a bélsárral távoznak. A fertőzés mézzel, vízzel, a lépek tisztítása során következhet be. Tavasszal a betegség előfordulásának veszélye megnövekedhet. Habár ez a parazitózis a méhek általánosan jellemző betegsége, mégis gyakran észrevétlen marad, mert a klinikai tünetek nem mindig súlyosak. A kifejlett méhek AMEZELOMEHEK leggyakoribb betegségei 18-70 órát képes a méh nélkül életben maradni, ezért a terjedésben fontos szerepet játszik a méhek érintkezése. A vándorló méhtartás vagy a fertőzött méhek importja azt eredményezte, hogy ez a parazita igen gyorsan elterjedt világszerte, és igen súlyos károkat okozott. Feltételezhető, hogy az atka és a vírusfertőzések között kapcsolat lehet, és komplex betegségként atka-vírus szindrómának nevezték el azt a jelenséget, amikor a családok egyidejűleg fertőzöttek voltak vírusokkal és atkával, ezért nagy volt a családon belül a pusztulás aránya. Gyógyítani csak olyan készítményekkel lehetséges, amelyek Szlovákiában regisztrálva vannak, és állatorvosi felügyeletet igényel. EURÓPAI KÖLTÉSROTHADÁS A nyitott fiasítás betegsége, melyet a Melissococcus plu-A mézelő méh az egyetlen rovar a világon, ami ételt szolgáltat az embernek. Legnagyobb jelentősége azonban nem a méztermelésben, hanem a beporzásban van. Ha kipusztulnának, az élet a földön a mostani formájában nem létezhetne. ton nevű nem spórás baktérium okoz. A betegség a legtöbb méztermelő országban elterjedt, kivéve Új-Zélandot és Ausztrália nyugati területeit. A költésrothadás során az álcák ellapulnak, elhalnak, közben fokozatosan bámulnák, és savanykás szagot árasztanak. Az álca maradványa gyufaszállal kiemelhető, nem nyúlós. A tisztogató méhek eltávolítják az elpusztult álcákat, de ennek ellenére a baktérium átjuthat az egészséges fogékony álcákra. A jól tisztogató családoknál évekig tünetmentes maradhat a fertőzés. NYÚLÓS (AMERIKAI) KÖLTÉSROTHADÁS A fedett fiasítás betegsége, melyet a Paenibacillus larvae baktérium okoz. Ez a kórokozó szintén a mézelő méh lárváiban és bábjaiban okoz tüneteket. A fertőzött lárvák elpusztulnak, majd a maradványuk sűrűn folyó, nyúlós anyaggá alakul. Ez beszárad, és a sejt alján tapadó fekete pörkké alakul, amit a tisztogató méhek sem képesek eltávolítani. A spórák nagyon ellenállóak, fertőzőképességük akar több évtizedig is fennmaradhat. A mézelő méheknek a költésrothadás a legfontosabb fertőző betegsége állategészségügyi, igazgatási és gazdasági szempontból egyaránt. Mindkét költésrothadás bejelentési kötelezettség alá tartozik. A fertőzött családok kezelése nem lehetséges. A kórokozó kimutatása után a fertőzött családok likvidálását rendeli el a hatóság. Dr. Pleva László ÁLLATORVOS tisztogató munkájuk során nyelik le a nosemaspórákat, amelyek a középbélben felnyílva fertőzik meg az egyedeket. A fertőzött méh belében 30-50 millió spóra is képződhet. A spórák a beszáradt bélsárban akár egy évig is fertőzőképesek maradnak. A fertőzött rovarok klinikai tüneteket alig mutatnak, legfeljebb a potrohúk tűnik duzzadtnak. Ürüléknyomok mutatkoznak kaptárszerte, valamint a röpdeszkán, illetve a fertőzött méhek a sejtekbe is ürítkeznek. Ilyenkor a sejt bejáratában láthatók a feketés, néha pörkre emlé-A MÉZELŐ MÉHEKNEK A KÖLTÉSROTHADÁS A LEGFONTOSABB FERTŐZŐ BETEGSÉGE keztető ürüléknyomok. A nosemafertőzés kimutatása többnyire mikroszkópos módszerrel történik. VARROOSIS BETEGSÉG A kórokozó a Varroa destruktor, vagyis az ázsiai méh-atka (eredetileg Ázsiában terjedt el, és az ázsiai méheket fertőzte). Az atkát először 1904-ben Indonéziában azonosították, ahol az ott élő méhfajok alkalmazkodtak a jelenlétére. Indonéziából elterjedt az egész világon, és az Európában élő mézelő méhek körében igen. nagy károkat okozott. Az atka sötétbarna, lapított, pajzsszerű testű ízeltlábú, mely a kifejlett méheket és a fiasítást is veszélyezteti. Szabad szemmel is észre lehet venni a méheken és a kaptársöpredékben is. 2018.július KERTesUDVAR
