Új Szó, 2018. július (71. évfolyam, 151-175. szám)
2018-07-19 / 165. szám
VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR www.ujszo.com | 2018. július 19. I 7 Kulturális veszteségeink VIII. Szencov 64 ukrán politikai fogoly szabadon engedéséért folytat éhségsztrájkot, saját magának nem kért kegyelmet JUHÁSZ KATALIN M ég nem veszítettük el őt, de hamarosan megtörténhet. És ha __ megtörténik, az a nemzetközi kulturális élet, valamint a politikai intézményrendszer érdekérvényesítési fiaskója lesz. Akkora szégyen, hogy beleremegne az úgynevezett fejlett világ, ha lenne még ingerküszöbe. Oleg Szencovról van szó, egy ukrán filmrendezőről, aki május 25. óta éhségsztrájkol. 2014-ben tartóztatták le, 2015-ben 20 év szigorított fegyházbüntetésre ítélték azzal az indokkal, hogy „terrorcsoportot” hozott létre az Oroszország által Ukrajnától elcsatolt Krím félszigeten. Ennek tagjai gyújtották fel Szimferopolban a Krím Orosz Közössége nevű szervezet és az orosz kormánypárt helyi irodáját, és az orosz titkosszolgálat szerint arra készültek, hogy 2015. május 9-én, a második világháborúban a náci Németország felett aratott győzelem évfordulóján bombát robbantsanak a szimferopoli Lenin-szobomál. Szencov nem ismerte el bűnösségét, nevetségesnek tartja a terrorizmus vádját. Az viszont tény, hogy civil aktivistaként hangosan tiltakozott a Krím orosz annektálása ellen, nemzetközi fórumokon is. Az évek alatt többször szállították át egyik orosz börtönből a másikba, jelenleg a szibériai Labitnangi városában raboskodik. És kritikus állapotban van. Édesanyja múlt pénteken levélben fordult Vlagyimir Putyinhoz, hogy emberségből kegyelmezzen meg fiának, aki aznap volt 42 éves. Felhívta az orosz elnök figyelmét arra is, hogy fia nem ölt meg senkit, mégis már négy évet börtönben töltött, miközben otthon várják gyermekei, köztük autista kisfia. Persze nem történt semmi, és a nagy focilázban a világ sem figyelt fel erre a semmire. Úgy tűnik, a „világ” mára megtette, amit lehetett. Európa több országa és az USA is politikailag motiváltnak minősítette az ítéletet, sok helyen szerveztek szimpátiatüntetést Szencov mellett, az Európai Filmakadémia pedig az éhségsztrájk hírére kiadott egy dokumentumot, melyben követelik szabadon bocsátását, és melyet a testület 1750 tagja írt alá, köztük olyan világhírű filmrendezők, mint Pedro Almodovar, Bertrand Tavernier, Agnieszka Holland, Wim Wenders, Ken Loach és Tarr Béla. Amikor Szencov már 44 napja nem vett magához ételt, a Kreml szóvivője végre reagált az Európa Tanács főtitkárának kegyelmi kérvényére. Kifejtette, hogy az orosz jogrend szerint az érintettnek kell • kegyelmet kérnie, Szencov viszont 64 ukrán politikai fogoly szabadon engedéséért folytat éhségsztrájkot, saját magának nem kért kegyelmet, és „ügyiben semmilyen elmozdulás nem történt”. Nem tudom, mire számított ez a tehetséges, több nemzetközi fesztiválon díjazott művész, de talán bízott a „világban”, a sok „Szabadságot Oleg SzencovnakP’-transzparens erejében. Talán úgy gondolja, hogy aki nem bűnös, az ne könyörögjön kegyelemért. És talán rosszul gondolja... (Lubomír Kotrha karikatúrája) Helsinki, az érett gyümölcs FELEDY BOTOND N agyon nehéz bármit is mondani a Trump és Putyin csúcstalálkozója után tartott sajtótájékoztatóra. Ez az esemény, mint egy érett gyümölcs, a legállatorvosibb lova a Fehér Ház eddigi két évének: most egy pontban sűrűsödött az elmúlt időszak összes orosz ügyi vitája Trump körül. Az amerikai elnök meglepően rosszul forgatta a szavakat, míg orosz partnere nagyon alaposan átszellőztethette Trump fejét az előtte bonyolított privát találkozójukon, ami alaposan el is húzódott. Önmagában aggasztó a Washington-Moszkva viszonylatban, ha a két vezető tanúk nélkül találkozik; mégiscsak egy különleges ügyész vizsgálja másfél éve, volt-e összejátszás Trump kampánycsapata és az oroszok között. Az első tanácsadója is épp az orosz nagykövettel való találkozója elhallgatása miatt távozott a Fehér Házból, alig harminc nappal a beiktatását követően. Ilyen környezetben, ahol az amerikai elnök minden lépését árgus szemmel figyelik, egyszerű lett volna elkerülni az eseményt követő vádaskodási hullámot. Három-négy mondattal elejét vehette volna a helsinki találkozó utáni meglepően általános felháborodásnak. Ha nem nyíltan mondja ki, hogy Putyin véleményét többre értékeli, mint a saját, 16 szervből álló nemzetbiztonsági apparátusáét; és néhány témát szépen megemlít, ez a médiavihar most nem zajlik. Nem véletlen, hogy Trump tőle szokatlan módon, 24 órán belül saját magát korrigálta: egy mondatába utólag illesztette bele a „nem” szócskát, utalva arra, hogy ez „véletlenül” kimaradt Putyin jelenlétében. De honnan tudhatnánk, hogy nem ez a médiavihar volt-e éppen a cél? Hiszen adott botrányt új botránnyal elfedni, hangos zenére még hangosabbat tekerni; ez régi, de működő politikai kommunikációs megoldás. Washingtonban egy tucat orosz titkos ügynököt neveztek meg pár napja, akik részt vettek a 2016-os kibertámadásokban, majd egy kémnővel szemben is vádat emeltek. Lehet, hogy ezeknek a bogarászása helyett vállalta az elnök, hogy még tovább megy, és eltereli a figyelmet. Vagy egyszerűen csak figyelmet akar, és azt bármely megjegyzés árán megszerzi. Trump a tanácsadói szerint képtelen két dolgot megkülönböztetni: az, hogy az oroszok - immár amerikai oldalról bizonyított módon - kibertámadást indítottak számos döntéshozó és a választási infrastruktúra ellen, nem jelenti ugyanazt, mint amivel kapcsolatban eredetileg Robert Mueller különleges ügyészt úrnak indították, nevezetesen, hogy megvizsgálja, a Trump-kampánycsapat és az oroszok között volt-e összejátszás. A kibertámadások lemehettek anélkül, hogy ezt Trump támogatta volna, vagy hogy tudott volna ezekről. Viszont úgy tűnik, az elnök minden felhőcskét rosszallóan néz, ami akár csak távolról azt sejteti, hogy nem saját erőből nyerte meg a választást. Az mindenesetre rossz jel, hogy a friss vádiratokból kiderül: amely estén Trump a kampányidőszak hajrájában bemondta egy tévében közvetített beszédében, hogy reméli, az „oroszok megszerzik Hillary Clinton eltűnt emailjeit”, aznap este indult a demokrata párt elleni egyik nagy kibertámadási hullám. Hogy ez nyilt üzenet, bátorítás, véletlen egybeesés vagy más volt, egyelőre legfeljebb Robert Mueller tudhatja. Az orosz média egyértelműen elégedett volt Putyin Helsinkiben elért eredményeivel. Az egyik orosz tévécsatornán a bemondók a műsor alatt végig az amerikai igazságügyi minisztérium (DoJ) padlóra vetített címerén járkáltak. Hogy a szimbolika és a valóság közt mennyi a kapcsolat, ezt kell kiderítenünk. Mert a tények még mindig számítanak, és vannak tények, amelyek valóban makacs dolgok. Ostorozta a magyar kormányt a távozó szlovák nagykövet Orbánra úgy néznek, mint egy forradalmárra. Nem szokványos politikus, de olyan, akinek kialakult képe van a jövőről, azt is hiszi magáréi, hogy agy próféta, egy fényhordozó - mondta el a szlovák nagykövet a magyar kormányfőről. Saját kérésére és lejáró mandátuma miatt távozik Budapestről és a diplomáciából Rastislav Kácer szlovák nagykövet. A magyar politika átalakulását veszélyesnek tartja, szerinte Magyarországot most nem vennék fel az EU-ba, a demokrácia rossz állapotban van, Orbán Viktor prófétának képzeli magát, de ez csak autokrata törekvésekben látszik. A hazai politika és üzlet kapcsolata inkább vadkeleti, mint nyugati - derül ki a DenníkN vele készített interjújából. Még a fejlettebb nyugati demokráciákban is hat egymásra az üzlet és a politika. Minél északnyugatabbra haladunk, annál kevésbé. De dél felé épp ennek az ellenkezője igaz. Szlovákia inkább a nyugati kapcsolatrendszerhez hasonlít, az üzletemberek a választások előtt támogatásaikkal próbálják előfinanszírozni a pozíciókat, nevezzük ezt politikai befektetésnek. Én ezt bizánci berendezkedésnek hívom. Budapesten ez másként van: a vezető teljesen centralizálja a hatalmát, ő dönti el, kiből lehet oligarcha, kiből nem — mondta el véleményét a Denník N-nek Rastislav Kácer távozó nagykövet. A diplomata, akinek 25 évnyi tapasztalata van, melyből 5 évet töltött Magyarországon azt mondta, a magyar berendezkedésben Orbántól függenek az oligarchák már, nem fordítva, mint Szlovákiában. Szerinte ez inkább az orosz helyzethez hasonló. Kácer a diplomáciai pályát is elhagyja, mert szerinte elérte már a korlátáit. Az általa alapított Globsec nemzetközi biztonságpolitikai agytröszttel akar foglalkozni. A búcsúinterjújában erős véleményt fogalmazott meg sok kérdésben. „Orbánra úgy néznek, mint egy forradalmárra. Nem szokványos politikus, olyan, akinek kialakult képe van a jövőről, azt is hiszi magáról, hogy egy próféta, egy fényhordozó” - mondta a miniszterelnökről, aki sajnálatos módon erősen centralizálja a hatalmat, autokrata ambíciói vannak. Nincs meggyőzve arról, hogy a magyar demokrácia ma megfelelne az EU-hoz való csatlakozás jogállami feltételeinek, a koppenhágai kritériumoknak, ahogy Szlovákia sem felelt meg Vladimír Meciar kormányzásakor. A térség gazdasági teljesítményét se látja annyira pozitívan Kácer, mint a magyar kormány. Szerinte a kilencvenes évek után a legjobban a csehek álltak, majd a magyarok, jóval lemaradva a lengyelek, miközben annyi változott, hogy a csehek kilőttek, a lengyelek elképesztő módon bővültek, Szlovákia pedig lehagyta Magyarországot. A magyar gazdasággal kapcsolatban arról beszélt, hogy alig egy százalékkal közelítette meg az uniós átlagot a csatlakozás óta, amit Románia is fel tud mutatni. Úgy véli, az Orbán és már kelet-európai politikusok által is hangoztatott kijelentés, mely szerint a V4-ek nőnek a legjobban Európában túlzás: az unió GDP- jének nem több mint 6%-át teszik csak ki a visegrádi országok gazdaságai. Arra a kérdésre, hogy Orbán erős orosz kötődése csak egy mítosz-e, azt nyilatkozta, nem, valós jelenség. Kácer szerint ez annak köszönhető, hogy míg az EU vagy az USA kritizálja a kormányzást, ha az távolodik a demokratikus értékektől, Moszkva nem tesz ilyet. A magyar kormányfő és Putyin sok dologban hasonlít, viszont Magyarország és annak miniszterelnöke közelebb áll Brüsszelhez, mint Moszkvához. Kiemelte, az EU jóval több, mint egy gazdasági együttműködés, már nem az Európai Szénás Acélközösség, hanem egy értékeken alapuló együttműködés. Ezeken az értékeken Magyarország, Csehország, Szlovákia és Ausztria ezer éve osztozik. Míg Orbán azt állítja, a V4- ek mentik meg Európát az erkölcsi hanyatlástól, addig Kácer azt mondja, nem vagyunk jobbak a Nyugatnál. Szijjártó Péter magyar külügyminiszter szerint felháborító, hogy a távozó diplomata hazugságokat terjeszt Magyarországról. Meg is tette volna a szükséges lépéseket - mondta a miniszter -, ha nem tudná, hogy Kácer nem folytatja munkáját a szlovák külügyben. „Ilyen módon egy szlovák állampolgári véleményt hallottunk, amellyel a lehető legkevésbé sem értünk egyet” - közölte. (DN, MTI)
