Új Szó, 2018. július (71. évfolyam, 151-175. szám)
2018-07-16 / 162. szám
6 I KULTÚRA 2018. július 16.1 www.ujszo.com RÖVIDEN Hétfőnként is nyitva a Kalho-tárlat Budapest. Július elejétől több mint tízezren látták a Magyar Nemzeti Galéria Frida Kahlo kiállítását, amely mától hétfőnként is látogatható lesz. A 20. század egyik legmeghatározóbb női képzőművészének életét és pályáját bemutató tárlat négy hónapon át látható Budapesten. Anyaga a világ legjelentősebb Kahlo-gyűjteményével rendelkező mexikói múzeum, a Museo Dolores Olmedo műveire épül, a 35 alkotás - 26 festmény és 9 rajz-között látható néhány Frida Kahlo védjegyévé vált önarckép is, de szerepel az egyik legelső vászonfestménye is. Mindezek mellett életrajzi ihletésű képek, portrék, szimbolikus tartalommal telített alkotásokat is bemutatnak a tárlaton. A kiállítás a mexikói festőnő születésének 111. évfordulója alkalmából nyílt. (MTI) Dwayne Johnson nem segít népén Los Angelos. Dwayne Johnson kijelentette, hogy biztosan nem indul a 2020-as amerikai elnökválasztáson. A pankrátorból lett filmsztár tavaly a GQ magazinnak beszélt arról, hogy el tudja magát képzelni, mint az Egyesült Államok elnökét. Johnson most a Vanity Fairnek nyilatkozva mondta el, hogy nagyon sokat kell még tanulnia, és jelenleg nem tud erre időt szánni, annyira elfoglalt. Továbbra is komolyan fontolgatja, hogy ajövőben politikai karrierre vált, de addig még rengeteg filmben fog szerepelni. A 46 éves akciószínész egyébként republikánus érzelműnek vallja magát - közeli barátja Kalifornia ex-kormányzójának, Arnold Schwarzeneggemek - de inkább függetlenként szeretett volna indulni a választáson, Donald Trump elveivel ugyanis nem tud azonosulni. Jimmy Fallon műsorában nemrég úgy fogalmazott, hogy örülne, ha sokkal felelősebb vezetése lenne az USA-nak. (juk) Elütötték a Glass Animals dobosát London. Kiderült, miért nem lépett fel a Pohoda fesztiválon a Glass Animals. A fesztivál egyik legjobban várt zenekarának menedzsmentje egészségi okokra hivatkozva mondta le a koncertet, három nappal a fesztivál kezdete előtt. Ennél többet eddig nem árultak el, most azonban a zenekar közössösségi oldalán tudatta, hogy dobosuk július 2-án súlyos sérüléseket szenvedett egy közlekedési balesetben. Joe Seaward kerékpározott Dublinban, amikor egy teherautó elütötte. A zenész egyik lába szilánkosra tört, koponyája megrepedt, és a legfrissebb hírek szerint agysérülést szenvedett. Több komoly műtét vár rá az elkövetkező hetekben. Az oxfordi csapat, amely a héten Beck előzenekaraként amerikai turnéra indult volna, valamennyi idei koncertjét lemondta. (juk) Hát nem? Hát de! játssza Samko Tálét, a szellemi fogyatékos komáromi „gyűjtögetőt" Samko Tálé szerepében az Örkény Színház Pionírszív című előadásában (Képarchívum) Bíró Kriszta élvezettel SZABÓ G. LÁSZLÓ Tizenvafahányszor játszotta már az Örkány Színházban márciusban megtartott bemu' tató óta Bíró Kriszta Samko Tálót, Daniela Kapitáftová komáromi (anti)hősót, de van már azóta újabb színpadi szerepe is: Fedák Sári, a Magvető Café Teher alatt nő című produkciójában. Annak, aki még sosem hallotta ezt a nevet: Samko Tálé negyvennégy éves, enyhén szellemi fogyatékos, törpe növésű férfi, aki a hetvenesnyolcvanas évek Komáromában tolikocsival járja a várost. Papírt gyűjt, de információkat is, mert lelkiismeretes besúgó, aki még a rokonait sem kíméli. Bár a rendszert már elnyelte a történelem süllyesztője, ő még mindig jelent. Samko Tálé Daniela Kapitánová Könyv a temetőről című, Mészáros Tünde által magyarra fordított regényéből lépett az Örkény Színház színpadára, s lett a Pionírszív című, kilencvenperces monodráma központi alakja. „Az a nagyon érdekes ebben a munkában, és ezt imádom benne, hogy noha rendkívül pontos keretek közt zajlik, hiszen tárgy animáció is van benne, folyamatosan változik - mondja Bíró Kriszta. - Újabb és újabb lehetőségeket, közölnivalókat lehet benne felfedezni. Ahogy megelevenedik Samko élettörténete, úgy jelennek meg különböző figurák az életéből. Olyan ez a történet, mint egy óriási életmantra, hiszen folyamatosan fűt a film Samko fejében. Életének különböző szereplői azonban nem hús-vér emberként, hanem tárgyként jelennek meg. Emiatt az előadás pontos kotta szerint zajlik, együtt játszom a hanggal, a fénnyel és azokkal a tárgyakkal, amelyeket a fal mögött Érdi Ariadne, az előadás asszisztense, de inkább szíve-lelke végszóra mozgat. Itt minden megelevenedik, és minden egyes családtagnak hangja van, vagy egy bútordarab jelöli őt, vagy együtt a kettő, hang is, bútor is. Sokszor úgy tűnik, mintha megmozdulha az egész lakás. Hol szürreális, hol egészen konkrét a dolog, hiszen mindig ugyanaz a tárgy fejezi ki Tomko Sedíleket vagy Katusa Sedílekovát, vagy a TudSzocDr. Gunár Karolt.” Áz Örkény Színház népes csapata is részt vesz a produkcióban. A színlapon Mácsai Pál, Kerekes Éva, Csákányi Eszter, Nagy Zsolt, Jéger Zsombor, Csuja Imre neve is olvasható. „Fantasztikusak a kollégáim. Időt szántak arra, hogy a hangjukat adják a tárgyakhoz, előadások előtt vagy után álltak mikrofon elé. De nem beszédhangokat hall a néző. Nevetést, értelmezhetetlen kiabálást, köhögést, sóhajt. Amikor beül a néző, teljesen kisrealista teret lát, de amint elindul az előadás, kiderül, nagyon sok mindent tud a tér, és egyáltalán nem kisrealista. A nagy kihívás itt az volt, hogy rengeteg szereplője van a történetnek, akiket nekem kell megjelenítenem, ráadásul a nevek is bonyolultabbak a magyar fülnek. Ahhoz viszont, hogy a néző követni tudja az eseményeket, mindegyiket szinte bele kell égetni az agyába. Szenteczki Zita, az előadás rendezője bábrendező szakon végzett, Juhász Nóra látványtervezővel mindent fantasztikusan kitaláltak. A tárgyanimációt nagyon szeretem, szívesen játszanék bábelőadásban, ami sokak számára lenézett műfaj, pedig nincs annál csodálatosabb. Áz már tényleg totális színház, hiszen nemcsak érzelmekről szól, hanem nagyon szigorúan vett mesterségről, technikáról is, hogy akkor és úgy mozduljon meg az a valami, hogy azt jelentse, amit jelentenie kell, lelke legyen, létezzen. Volt egy nagyon érdekes élményem. Sok kamaszgyerek, köztük a mieink is, akik már „A kollégáim időt szántak arra, hogy a hangjukat adják a tárgyakhoz. De nem beszédhangokat hall a néző. Nevetést, értelmezhetetlen kiabálást, köhögést, sóhajt." a 21. század gyermekei, nézték meg az előadást. Mindent értettek, még azt is, hogy hol, mikor, milyen közegben játszódik az egész. Állatira élvezték. Az elején még jókat nevettek, aztán hirtelen bennük akadt a levegő, mert rádöbbentek, hogy ez nem is olyan vidám történet.” A műfaji megjelölés nincs feltüntetve a szinlapon. Bíró Kriszta szerint tragikogroteszk, amit a nézők kapnak. „Az egész próbafolyamat csodálatos volt. Zitával dolgozni álom. Felkészült, pontos, érett, mélyen érző, jó humorú rendező. Kételyek csak bennem voltak, a próbafolyamat közepe felé. Zita húzott ki ebből az állapotból. Voltak pillanatok ugyanis, amikor azt éreztem, csak a felületét kapirgálom a figurának, és nem jutok a mélyére. Nem akartam, hogy külsődleges legyen az egész. De olyan akarás és hit volt a csapatban, hogy még a hang- és fénypultnál ülő kolléga is segíteni tudott.'Ők is ugyanolyan részesei az előadásnak, mint én. Ha ugyanis rossz végszót kapnának tőlem, nem tudják beadni a következő jelet. És Kákonyi Árpád, a hangzásvilág kreátora! Nagyon jó közösséget alkotunk mi együtt. Ha én egy kicsit lezuhantam lelkileg, valaki mindig gyorsan felemelt a csapatból.” A regény 228 oldalas, a monodráma viszont nem lehet hosszú, ezért húzni kellett a szövegből: „Úristen, melyik ujjamba harapjak? Nem volt könnyű a húzás. Szerencsére sikerültjói megoldani a dolgot, ügyesen vágtunk, szerkesztettünk, sűrítettünk, s ahogy összeállt az egész, onnantól fogva teljesen felszabadultan próbáltam. Az utolsó egy hét nagyon jó volt. Ma már azt is elmondhatom: életem egyik legszebb próbaidőszakát köszönhetem ennek a darabnak, pedig egy hétig betegen próbáltam, annyira megfáztam. Lehet, hogy éppen ez okozta az akkori elbizonytalanodásomat.” S hogy miért csapott le azonnal, már a könyv magyar nyelvű megjelenésekor Samko Tálé történetére? Bíró Kriszta bevallja: ma már más köze van az anyaghoz, mint két évvel ezelőtt, amikor a regény a kezébe került. „Akkor azt láttam benne, és ezt nem is szégyellem, hogy elképesztő színészi lehetőséget kínál. Nőként egy szellemi fogyatékos férfit játszani! Micsoda remek feladat egy ilyen figura megjelenítése! Ez önző szempont volt. Azt viszont már az elején is tisztán láttam: ez semmiképpen nem lehet paródia, itt egy igazi embert kell megmutatni, még ha el is bújok mögé, hiszen én egy negyvenkilenc éves nő vagyok, ő pedig férfi, és fiatalabb, mint én. Ma már sokkal személyesebb és intimebb a viszonyom vele. Olyan történeteket, olyan hangulatokat kell megidézni a rendszerváltás előtti időkből, hogy azokra már én is nosztalgiával gondolok vissza.” Parti Nagy Lajos, aki a két évvel ezelőtti Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon mutatta be a magyar olvasóközönségnek Daniela Kapitánová művét, három próbán volt jelen az Örkény Színházban, de ott volt a főpróbán és a bemutatón is. „Nagyon szereti az előadást - mondja lelkesen Kriszta, a felesége. - Ő is valami ilyet gondolt, mint én. Sokat beszélgettünk mi erről. A premierre egy csodálatos virágot kaptam tőle. Vett hozzá egy szép tartót is, amelyre kalligrafikus írásával azt írta: »Á csodálatos Samko Tálénak. Hát nem? Hát de!« Nálunk ez már szállóige a családban. És nemcsak Lajos meg én, a gyerekek is mondják.” Samko Tálé mellett most Fedák Sárit, kora híres színésznőjét játssza. A Nyári Krisztián vezette Magvető Café ugyanis színházi előadásoknak is teret ad. A teher alatt nő című előadás három színésznőről szól, Bujovszky Lilláról, Fedák Sáriról és Karády Katalinról. „Az elsőre sajnos már senki nem emlékezik, pedig csodálatos asszony volt. A 19. században élt, ő volt az első magyar színésznő, aki európai karriert futott be. 1859-ben hagyta el a Nemzeti Színházat, ahol Jókainé Laborfalvi Róza mellett elnyomva érezte magát. Irt is, fordított is. Életének egy pontján Fedák Sári és Karády Katalin is elhagyta Magyarországot, mindegyikük más okból. Itt nem lehet megmaradni - ez az előadás alcíme. Nincsenek nosztalgikus, édesbús pillanatok, visszaemlékezések az előadásban. Arról a pár hónapról szól, amikor mindhármuk életében kulminálódnak az események. Másfél évig írtam az anyagot, ez is élvezetes munka volt. Áz Örkény Színházban pedig már készülünk az első őszi bemutatóra. A Nobel-díjas Szvetlána Alekszijevics írásaiból Elhordott múltjaink címmel születik egy várhatóan érdekes előadás.”
