Új Szó, 2018. július (71. évfolyam, 151-175. szám)
2018-07-13 / 160. szám
www.ujszo.com | 2018. július 13. KÓPÉ 113 TARKA LEPKE, KIS MES€ A csudaerejű sár Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, még az üveghegyeken is túl, volt egy szegény ember s annak három fia. Azt mondja egyszer az ember a fiainak:- Menjetek el, fiaim, lássatok országot-világot, próbáljatok szerencsét, mert itthon nincs a szegény embernek előmenetele. A fiúk megfogadták az apjuk tanácsát, s elindultak szerencsét próbálni. Mentek, mendegéltek hetedhét ország ellen. Aztán, mikor erősen elfáradtak, letelepedtek egy helyen, elővették a tarisznyájukat, hogy falatozzanak egy keveset. Azt mondja a legidősebb fiú:- Ne egyék külön-külön mindegyik a maga tarisznyájából, hanem előbb együk meg, ami egy tarisznyában van. Ha az kiürült, fogjunk a másodiknak. Jól van, hát ebben meg is egyeznek. Először megették a legkisebb fiú elemózsiáját, aztán továbbmentek. De mikor a középső fiú tarisznyájára került a sor, a legkisebb fiúnak egy falás nem sok, annyit sem adtak. Hiszen ha csak nem adtak volna, de mit tettek! Mikor az öccsük kérte, hogy adjanak neki is valamit, mert az a becsület, kiszúrták a szemét, s otthagyták a szegény fiút. Elindult szegény vak fiú tapogatózva, Harangozó Laura, 9 éves, Nagyölved ment jobbra, balra, eléfelé, hátrafelé, nem tudta szegény, merrefelé, egyszer csak beléesett egy kútba. No, áldott szerencséje volt, hogy beléesett. Nem volt ebben a kútban víz, színig sárral volt tele, mégpedig csuda erejű sárral. Ahogy beléesett ebbe a sárba, egyszeribe megjött a szeme világa. Megint látta a fényes napot, látta az egész világot. Fogta magát, aztán egy jó összetett marékkai felmarkolt a sárból, beletette a tarisznyájába, s ment tovább. Még egy jó hajításnyira sem ment, jő vele szembe egy kicsi egérke. Le volt törve a dereka, sántított a lábára. Megszólította a fiút:- O, te fiú, segélj rajtam, ha tudsz, bizony nem bánod meg. A legény kivett a tarisznyájából egy kevés sárt, megkente vele az egérke lábát, derekát, s hát abban a szempillantásban meggyógyult a sántasága, meggyógyult a dereka is, semmi baja sem volt.- No, te fiú - mondja az egér jótétel helyébe jót várj. Tudd meg, hogy én az egerek királya vagyok. Nesze, adok neked egy sípot. Ha bajba kerülsz, csak fuvintsd meg, a világon ahány egér, mind a segítségedre leszen. Elveszi a fiú a sípot, a tarisznyájába teszi, megy tovább, és még egy hajításnyira sem ment, megszólítja egy méhecske: annak is össze volt törve a teste.- Segíts rajtam, te jó fiú, ha tudsz, bizony meghálálom. Segített ezen is, s a méh is egy sípot adott neki. Azt mondta:- Tudd meg, hogy én a méhek királya vagyok, s ha bajba kerülsz az életben, csak fuvintsd meg a sípot, a világon amennyi méh, mind a segítségedre lészen. Továbbmegy a fiú, s hát az út szélén egy farkas fekszik. Össze volt törve minden csontja, porcikája, nem tudott megmozdulni. Kérte ez is a fiút:- Segíts rajtam, te jó fiú, bizony nem bánod meg. A fiú nem akarta meggyógyítani, mert attól félt, hogy ha meggyógyítja, még összetépi őt a farkas. De addig könyörgött a farkas, hogy a fiú megkönyörült rajta. Ennek is bekente sárral a testét, s ím, abban a szempillantásban talpra szökött, nagy erős állat lett belőle.- No, te fiú - mondta a farkas -, jótétel helyébe jót válj. Nesze, adok neked egy sípot. Ha bajba kerülsz, csak fuvintsd meg, s amennyi farkas a világon, mind a segítségedre lészen. Most már a fiúnak három sípja volt, s ment, amerre a szeme látott, hegyeken, völgyeken átal. Addig ment, mendegélt, míg a király városába nem ért. Ott felment a királyhoz, s beszegődött hozzá inasnak. No, itten jó helyre szegődött, ott voltak a bátyjai is szolgálatban. Bezzeg megijedtek, hogy kiderül a hitványságuk, s elkezdtek tanakodni, hogy s mint pusztíthatnák el az öccsüket. Ők bizony felmentek a királyhoz, s azt mondták:- Felséges királyunk, akit most fogadott, azt mondta nekünk, hogy ami gabona van az országban, egy éjjel mind a felséged padlására tudja hordani.- No, ezt szeretném látni - mondta a király. - Küldjétek ide azt az inast mindjárt. Igaz, hogy ezt meg ezt mondtad? - kérdi a király.- Nem mondtam én senkinek, felséges királyom.- De így, de úgy, szél zúgatlan nem indul. Ha ma éjjel az ország gabonáját a padlásomra nem hordod, karóba kerül a fejed! Kimegy a fiú nagy búsan, nem tudta, hogy mit csináljon: elszökjék-e, maradjon-e. Amint tűnődik, bucsálódik magában, eszébe jut, hogy az egerek királya mit mondott neki. Belefúvint a sípjába, abban a minutában ott volt előtte az egér, s kérdezte:- Mit parancsolsz, édes gazdám? Mondja a fiú, hogy mit kíván tőle a király.- No, ha csak ennyit kíván, s nem többet - mondotta az egerek királya -, feküdj le s aludj! Azzal elszaladt az egerek királya, egy óra sem telt belé, jöttek az egerek a világ minden részéből, s hordották a búzát s a rozsot s mindenféle gabonát, egy szem nem sok, annyit sem hagytak, mind a király padlására vitték. De bezzeg kellett támogatni a padlást vasrudakkal, gerendákkal, mert recsegettropogott a tenger gabona alatt. Amult-bámult a király, mert Üveges Klára, 7 éves, Alistál sok csudát látott, de még ilyet soha a világon való életében. Hanem a legényeket majd megette a méreg. Megint összesúgtak-búgtak, felmentek a királyhoz, s jelentették:- Felséges királyunk, azt mondta nekünk az a fiú, tud ám ő még többet is.- Ugyan bizony, hogy tudhat még ennél többet? - kérdezte a király.- Hiszen mi sem hisszük - mondották a legények -, de nekünk azt mondta, hogy a király palotájától a piacig egy viaszhidat épít egy éjjel.- No, ezt igazán szeretném látni - mondja a király. - Mindjárt küldjétek ide azt a fiút! Jő a fiú, kérdi a király:- Igaz-e, hogy ezt meg ezt mondtad?- Nem mondtam én semmit, felséges királyom.- Csak ne tagadd, mert szél zúgatlan nem indul. Ha ma éjjel az én palotámtól a piacig viaszhidat nem építesz, bizony mondom, karóba kerül a fejed. Kimegy a fiú, nagy búsan tűnődik, évelődik magában, már világgá is akar menni nagy bánatában. Hanem eszébe "aráz Lujza, 5 é\— -Baráz Lujza, 5 éves, Csákányháza- Igaz-e, amit rólad beszélnek?- Nem szóltam én senkinek egy szót sem - mondotta a fiú.- De ilyen-olyan ördöngös legénye, szél zúgatlan nem infill. Az ország gabonáját összehordottad, a palotámtól a piaág viaszhidat építettél, elhozd nekem reggelre a tizenkét leg;rősebb farkast, mert különben halálnak halálával halsz meg. De most búját sem mondotta a legény, gondolta magában: hozok én ide annyi farkast, amennyi katonája királynak még nem volt. Belefúvint a sípjába, jön a farkas, kérdi:- Mit parancsolsz, édes gazdám? Mondja, hogy mit akar a király.- Ne búsulj semmit - mondotta a farkas hozok én ide nem tizenkettőt, idehozom, amennyi farkas van a világon. Te csak vigyázz, mikor megérkezünk, ülj fel a hátamra, végy egy ostort a kezedbe, s hajts mindenkit, akit a szemed előtt látsz. Hát, halljatok csudát! Úgy éjféltájban jönnek a farkasok, rettentő ordítással, de annyian jöttek, hogy a városban nem fértek. Ellepték a város határát, még azon túl is. Akkor felült a fiú a farkaskirály hátára, be a király udvarába, neki a farkasok a királynak, az udvarbéli népeknek, ki elszaladt, kit széjjeltéptek, senkit sem kíméltek, csak a királykisasszonyt. Ezt a fiú mindjárt feleségül vette, elfoglalta az egész országot, ő lett a király, s még ma is él, ha meg nem halt. Üveges Eszter, 13 éves, Alistál jut, hogy adott neki egy sípot a méhek királya is. Belefúvint a sípba, jön a méhek királya, s kérdi:- Mit parancsolsz, édes gazdám? Mondja, hogy mit parancsolt a király.- Ó, te, jó fiú - mondja a méhek királya -, csak nagyobb bánatod ne legyen. Eredj s aludj, a többit bízd rám. Lefekszik a legény, s azzal a méhek királya összegyűjti, ami méh van a világon, s éjfélig felépítik a viaszhidat. Kinéz reggel a király az ablakon, látja a viaszhidat, s hanyatt esett nagy csudálkozásában. Mérgelődtek a legények, nem tudták már, hogy mihez fogjanak. Harmadszor is felmentek a királyhoz, s azt mondták:- Felséges királyom, ez az inas már megint járatja valamin az eszét. Azt mondta nekünk, hogy reggelre elhozza a tizenkét legerősebb farkast. - Azt gondolták, hogy ezt már csakugyan nem tudja megtenni. Ha farkasokért megy, azok tépik össze, ha nem megy, akkor karóba kerül a feje.- Küldjétek ide azt a fiút - mondotta a király. Fölmegy a fiú a palotába, kérdi a király:
