Új Szó, 2018. június (71. évfolyam, 125-150. szám)
2018-06-06 / 129. szám
www.ujszo.com | 2018. június 6. KULTÚRA I 5 Már filmszerepet is vállalt Roman Polák januárban felállt igazgatói székéből a Szlovák Nemzeti Színházban, de rendezőként folytatja SZABÓ G. LÁSZLÓ öt évig állt a Szlovák Nemzeti Színház prózai társulatának az élén Roman Polák. Ez év januárjától igazgatói állásáról lemondva, rendezőként valósítja meg elképzeléseit. Roman Polák már a pozsonyi Astorkában töltött évei során izgalmas előadásokkal gazdagította a szlovák színházi életet. Művészeti vezetőként és főrendezőként a kilencvenes években határozott vonásokkal rajzolta meg a társulat arculatát. Kafkától A pert, Shakespeare-től A velencei kalmárt, Rostandtól a Cyranót vitte színre, de szívesen nyúlt klasszikus orosz szerzőkhöz, Dosztojevszkijhez (Bűn és bűnhődés), Csehovhoz (V ánya bácsi), Osztrovszkijhoz (Az erdő), Gorkijhoz (Kispolgárok) is. Televíziós rendezései közül kettőt kell kiemelnünk: a Füst Milán írása alapján készült Amine emlékezetét Nagy- Kálózy Eszter és Bubik István főszereplésével, valamint a Tolsztoj Az ördög című novellája alapján forgatott Halhatatlanokat Kerekes Vicával és Milan Mikulcíkkal. „Önként változtattam" Színházi rendezőként 2006-tól dolgozott a pozsonyi Nemzetiben, ahol később igazgató lett. „Ónként változtattam - mondja azután, hogy felállt az igazgatói székből, s átadta helyét Michal Vajdiékának. - A rendezés összehasonlíthatatlanul szabadabb munka, mint az irányítás. De így sem lesz kevesebb munkám. Tanítani fogok a pozsonyi színművészetin. Amióta lemondtam az igazgatásról, a leggyakrabban azt a kérdést kapom: miképpen értékelem az elmúlt öt évet. El kell hogy mondjam, 2006 és 2008 között álltam én már a prózai társulat élén, ám azt a két évet korántsem érzem olyan sikeresnek, mint az elmúlt ötöt. Igazán lényeges eredménynek abból a két évből azt tartom csupán, hogy a belváros szívében álló egykori Hviezdoslav Színházból zökkenőmentesen költöztünk át az új, sokkal modernebb épületbe, és folytattuk a működésünket. A második igazgatói Roman Polák (TASR-felvétel) periódusomnak azonban már konkrét dramaturgiai tervet állítottam fel. Ennek egyik legerősebb alkotóeleme lett, hogy Peter Kováccsal és Szigeti Lászlóval, a pozsonyi Kalligram igazgatójával sikerült darabot rendelnünk Esterházy Pétertől, aki felkérésünknek eleget téve megírta a Mercedes Benzt, amellyel előbb a kortárs magyar dráma debreceni fesztiválján, majd Eszenyi Enikő meghívására a Pesti Színházban vendégszerepeltünk. A Szlovák Nemzeti Színház prózai társulatából olyan kulturális intézményt akartam kialakítani, amely jeles rendezőkkel hoz létre kitűnő előadásokat, ezzel együtt pedig fontos társadalmi szerepet is betölt, reagálva napjaink különböző kihívásaira. Tehát olyan színházban gondolkodtam, amelynek az aktivitása nem pusztán az esti előadásokból áll, hanem nyílt fórumokból és a közönség előtt is nyitott szakmai beszélgetésekből. Ezeket az elképzeléseimet, úgy érzem, sikerült is megvalósítanom. Viszont nagyon sajnálom, hogy nem tudtuk megnyitni azt az új színházi teret, amelyet egymás között csak Konyhának neveztünk. Az lehetett volna egy új játszóhely az épületben, főleg kísérleti jellegű előadásokkal, vagyis a szokásostól merőben eltérő színházi formákat szolgálva. Megnyitottuk viszont a Kék szalont, ahol a nagytermi, szélesebb hatósugarú történetek és a Stúdióban bemutatott, intellektuálisan igényesebbnek mutatkozó darabok mellett több szakmai beszélgetést is megtarthattunk.” Szörnyűséges nők Különös egybeesése a történéseknek, hogy a nemrég Turócszentmártonban megrendezett Cseresznyéskertje akkor vendégszerepeit a pozsonyi Nemzetiben, amikor ő maga már feladta igazgatói állását. Csehov darabjában a cseresznyéskerttel életük egy részétől búcsúznak a ház lakói, a Nemzetitől pedig egy különleges kaliberű színházi gondolkodó köszönt el. „Ez az összeesés, egybeesés valóban a véletlen műve volt. Számomra a legfontosabb momentum ebből, hogy ismét Csehovot rendezhettem, akit Shakespeare mellett a színházi kultúra másik nagy pillérének tartok. Mindkettőjüknek sikerült ugyanis mesteri fokon ötvözni a tragikust a komikussal, e két elem vegyítése pedig hozzám is nagyon közel áll. A Cseresznyéskert Csehov utolsó drámája, s ami különösen érdekessé teszi: nincs központi hőse, minden szereplője egyformán fontos, mindenki, aki Ranyevszkaja körül megfordul, hős a maga nemében. Az újat, egy másabb világ érkezését egyetlen ember tükrében látjuk, aki Lopahin. A szlovák színpadon eddig bemutatott Cseresznyéskertek többsége mindig nosztalgiával beszélt a letünőfélben levő világról, annak ellenére, hogy a nemességgel nincsenek igazán lényeges tapasztalataink, mivel ennek a társadalmi rétegnek tradíciója sincs nálunk. Én a legapróbb jelét sem találtam Csehovnál annak, hogy a szomorkodás ez ügyben helyénvaló lenne. Gajev szerint Ranyevszkaja romlott nő, amit a szlovákiai előadások valahogy mindig figyelmen kívül hagytak. Vagy az történt, hogy a rendezők egyszerűen átsiklottak a tény felett, vagy csak egy picit mutatták Ranyevszkaját más világba tartozónak. Megbocsátották neki, hogy sze-FÜLVIDÉK Kót lábbal a földön Ilyenek ezek a fiatalok! Az első CD- jük ismeretében kialakítottunk a zenéjükről egy képet, aztán a hasonló folytatás helyett valami mást kaptunk. Szerencsére még jobbat, aminek hallatán örömmel íródik át az eddigi kép. A Varga Bence (ének, gitár), Papp Dávid (basszusgitár), Balaton Gergely (gitár) és Hoffmann Máté (dob) alkotta Zaporozsec 2015-ös Sok szerencsét Mr. Gorsky! című nagylemeze részben a sci-fi világban és az űrben kalandozik, a második, a Pixelek viszont visszahúz a földre. Az első album szövegei hangulatokat és érzéseket tükröznek, teret adva a többféle értelmezés lehetőségének. A mostani szövegei célratörőbbek. A dalok színes képkockák. Egymás után hallgatva összefüggő történetet adnak ki, egy srác életét követik nyomon, az első szerelmi csalódástól az útkereső kalandokon át a szakítások és az újrakezdések örök körforgásáig. Zeneileg lendületesebb, sokszínűbb ez az album, mint az első korong, a diszkótól a rockig teijedő sávban mozog. A sztorizós Szia, hello szerelmi háromszög az első csalódást meséli el. A reggae-be hajló lüktetésű Szeretnék egy kamaszkori zsenge, egyszerű, őszinte történet a vágyakról. Nem tudni, hogy József Attila De szeretnék... című verse ihlette-e, mindenesetre utána ennek megzenésítése következik, a megmosolyogtató Kedves Jocó! cím alatt. A kettő akár kerek egésznek is vehető. Ezután a diszkós blokk jön. A Pixelekkel főhősünk bekerül az élet sűrűjébe, a mámor fogságába (asztráltér, kaleidoszkópszemű lányok, pixeljeire szétesett tudat), ahonnan nehéz szabadulnia, főleg azért, mert nem is akar. A Movie Starban ragadozóként cserkészi be az áldozatát. Az ebben feltűnt lány az Éjjeli pillangóban száll be a „háló ablakán”. Ezmárzúzós blues-rock. Ezután a Quimby Szellő című slágerének az átdolgozása hallható, amely Kiss Tiborék felkérésére a 2016-os Tükröm, tükröm - Kortársak Quimbyfeldolgozásai című CD-re készült. Passzol a sorba. Az eredetileg egy szál gitárra íródott, zenekaros hangszerelésben felcsendülő Kicsit még a két ember közti idilli csendről szól. A rapszem versszakokból álló Dinamóban jutunk fel a csúcsra. A rockos Nincs tovább a párkapcsolat mélypontjaira épül, megtörténik a szakítás. Az enigmatikus, melankolikus Négyzetek közt az újrakezdést taglalja, végén a katarzissal. A nagylemezt a Kicsit még és a Pixelek egyegy remixe zárja, az előbbit Lotfi Begi, az utóbbit Vesztergom Laura készítette. A Zaporozsec első albuma kapcsán azt írtam, hogy az újonnan feltűnt petőfis együttesek közül benne van a legtöbb potenciál. Jó volna, ha a harmadik korongnál már nem kellene a petőfis jelzőt használni. Hiszen a fiúk a Pixelekkel mindent megtettek azért, hogy a többi rádióállomást is megcélozva, azok hathatós segítségével szélesebb körű rajongótáborra tegyenek szert. Puha József Zaporozsec: Pixelek ko records, 2018 Értékelés: 9/10 retőt tart. Én ezt a tényt, az ő romlottságát igyekeztem komolyan venni. Megmutatni, hogy egy önző nővel állunk szemben, aki nem törődik a családjával, és ebben rejlik az ő személyes tragédiája. Tudatosítja ugyan, hogy mennyire egoista, mégsem képes változtatni rajta.” A Peer Gynt és a John Gabriel Borkmann után a Hedda Gabler Roman Polák harmadik Ibsen-rendezése - a drámát Tána Pauhofovával a címszerepben februárban állította színpadra a pozsonyi Nemzetiben. Mint minden színpadi műben, ebben is az életigazságokat s korunk emberének lelki mozgatórugóit keresi. „Nem titkolom, mindig is vonzottak a drámairodalom nagy nőalakjai. Talán azért, mert az ilyen fajsúlyos színművek segítenek a női lélek megfejtésében. Heddát Ibsen egyértelműen szörnyűséges nőként állítja elénk. Az én feladatom az volt, hogy leplezetlenül megmutassam, mitől olyan, amilyen. Ez a darab persze szól arról is, hogy egy nő az őt körülvevő férfiak által akaija megvalósítani a vágyait, belőlük merítve próbál megoldást találni a frusztrációira. Ez mind a mai napig élő modell, és az is marad szerintem, amíg világ a világ.” Jan Hfebejk sorozatában Hazai és csehországi rendezései mellett nemrég filmszerepet is vállalt Roman Polák. Jan Hfebejk Redl című négyrészes televíziós sorozatában, amelynek cselekménye 1992- ben játszódik, amikor a szovjet katonák kivonultak Csehszlovákia területéről. Fegyverekkel és lőszerekkel teli vagonjaikból valahol valakik többet is lekapcsoltak. De hogy hol és kik, és milyen sorsra jutottak azok, akik erre rájöttek - erre ad majd választ a film. „A csehszlovák állambiztonsági szervek főnökét játszom a filmben, tehát elég komoly feladatot, egy valós alakot kaptam a rendezőtől. Amikor megkérdeztem tőle, miért engem választott a szerepre, csak annyit mondott: Ezt a figurát csak egy kevésbé ismert személyre bízhattam, hogy ezzel is hitelesítsem ezt a tragikomikus történetet. Rendezői munkáim mellett kellemes kiruccanás volt ez a remek színészi feladat.” Agnieszka Holland díjat kap Kassán Kassa. Agnieszka Holland világhírű lengyel rendező, forgatókönyvíró, valamint ifj. Alexej German orosz filmrendező veheti át az Aranykamera díjat a június 15-én kezdődő Art Film Festen, amelynek immár harmadik éve Kassa ad otthont. A fesztivál Holland két jelentős opusát, az 1990-ben Aranyglóbuszt nyert Európa, Európa című filmet és a tavalyi Berlinalén Ezüstmedvével jutalmazott Holtak csontjait is műsorára tűzi. Vetítik a mustrán German idén Ezüstmedvével díjazott, Dovlatov című alkotását, amely a 70-es években a Szovjetunióban elhallgattatott művészek sorsával foglalkozik. Az Art Film Festen adják át a Színészmisszió díjat is, amelyet idén Zuzana Mauréry szlovák és Ivana Chylková cseh színésznőnek ítéltek oda. (k)
