Új Szó, 2018. június (71. évfolyam, 125-150. szám)
2018-06-30 / 150. szám
www.ujszo.com | 2018. június 30. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Uniós „megoldások” Az EU-csúcs főleg az otthoni feszültségek levezetését szolgálta MÓZES SZABOLCS Vajúdtak a hegyek és egeret szültek Brüsszelben. Most nagy a boldogság, meglátjuk, pár hónap múlva mit ér a mostani egyezség. Kemény olasz pozíciófogással indult a brüsszeli EU-csúcs, és nagyszerűnek beharangozott eredménynyel ért véget. Miközben úgy látszott, teljes csőd fenyeget, persze, ezt szokás szerint sikerült elkerülni. Ha a csúcsról távozó miniszterelnökök és államfők nyilatkozatait olvassuk, olyan érzésünk támad, mintha mindenki a számára legtöbbet hozta volna ki a találkozóból. Az olaszok úgy látják, végre nincsenek egyedül, a franciák szerint nyert a szolidaritás, az osztrák kancellár szerint szó sincs már a kvótákról, akinek pedig a külső határok védelme volt fontos, az most ennek a megerősítését ünnepli. Már csak e rövid felsorolás alapján is bűzlik valami, hiszen homlokegyenest ellenkező érdekekkel érkező vezetők csaptak össze, a végeredmény pedig egy kompromisszumos win-win. Mi is az eredmény? Nincs kötelező menekültelosztás, nincsenek külső hotspotok (befogadó központok), az érkezők kérelmeit belső menekültközpontokban bírálják el. Ez a nagy wasistdas? Gyakorlatilag eddig is ez volt. A külső határvédelem szigorodott, ám a tengeri útvonalakon ez eleve problémás. Az ide érkezők elosztására nem volt mechanizmus - illetve lett volna: a kötelező kvóták, de az életszerűden volt, és senki sem tartotta be. Aki akart, az segített - ennyi. Most ugyanezt írták alá. Aki akar, önként, tagállami felajánlás alapján központokat hoz létre. Amíg lesz elég önkéntes felajánló ország, addig működni fog a mostani egyezség, ám több mint valószínű, hogy hónapokon belül kifullad a történet. Ha ugyanis az EU tele lenne „önkéntes” tagállamokkal, akkor eleve nem alakult volna ki a mostani feszültség. Ezek alapján úgy tűnik, a csúcstalálkozó elsősorban az otthoni feszültségek levezetését szolgálta. A most bemutatkozó olasz miniszterelnöknek keménynek kellett mutatkoznia, a viszonylag friss osztrák kancellárnak szintúgy, Angela Merkelnek odahaza tűzoltást kell végeznie a kormánykoalícióban. A mostani egyezség arra jó, hogy mindenki saját csomagolásban rakhassa a kirakatba. A probléma gyökerére viszont nem megoldás. Merkelnek igaza van, hogy ehhez közös fellépésre lenne szükség, csak éppenséggel nem olyan előjelűre, amilyen irányban ő és elvbarátai elindultak 2015- ben. Azóta persze nagyot fordult a világ, ma már senki sem kérdőjelezi meg a külső határok szigorú ellenőrzésének fontosságát, és kezdenek a külső ellenőrző és gyűjtőpontok kiépítésére fókuszálni. Ez viszont nem megy egyszerűen, hiszen nem uniós tagállamokat, hanem instabil észak-afrikai országokat kell meggyőzni, rosszabb - és valószínűbb - esetben lefizetni. Akárcsak történt ez Törökországgal két éve: Ankara azóta pár milliárdért cserébe példás rendet tart saját határain. A felsorolt praktikus lépések mellett pedig a menekültek befogadásáról szóló évtizedes európai irányelveket is felül kelleni vizsgálni. A világ megváltozott, ami tartható volt a múlt században, most már nem az. A rendszert pár ezer fos csoportokra tervezték, akik a befogadóval azonos civilizációs körből érkeznek, nem pedig milliós nagyságrendű, idegen kulturális hátterű ember letelepítésére. Segíteni persze kell, csak nagyon nem mindegy, hol és hogyan. Kulturális veszteségeink V. JUHÁSZ KATALIN Itt a vakáció, amikor ideális esetben gondolni sem szabadna a sulira. Sok gyereket azonban kötelező olvasmányok hosszabbrövidebb listájával bocsátanak útra az utolsó irodalomóráról. Most lesz időtök olvasni, használjátok ki - mondja a tanár, akinek egyébként nem könnyű a dolga. Egyrészt hajcsárként kell végighajtania a gyerekeket az irodalomtörténeten, másrészt olyan kötelező olvasmányokat kell követelnie, amelyeket hatvan évvel ezelőtt is követeltek a kollégái. Vagyis a nagyszüleink ugyanazt olvasták a suliban, mint mi, illetve a gyerekeink. Legalább van közös téma, amiről egy kamasz elbeszélgethet a nagyapjával, mondhatnánk - ám a helyzet bonyolultabb. Induljunk ki abból, hogy nyilván nem a művek tartalmának bemagolása és az életrajzi adatok bifláztatása a cél, hanem az olvasás megszerettetése. Ám még mindig sokan gondolják, hogy az 5. és a 8. osztály között nem nagyon változnak már az olvasási szokások, vagyis aki negyedikig megszerette a könyveket, az már olvasó marad, aki pedig nem, annak annyi. Pedig a legkülönbözőbb felmérések mutatják, hogy sokan az 5. és a 8. évfolyam között szoknak le az olvasásról - és ebben talán a kötelezők is szerepet játszanak. A zsúfolt tanterv alig ad teret a szabadon választott olvasmányoknak, a kortárs ifjúsági irodalomnak, a populáris irodalomnak, pedig sokaknál hetedikben-nyolcadikban dől el, olvasók lesznek-e. És ha ebben az időszakban a hagyományos kötelezőkkel nyúzzák őket, valószínűleg rosszat tesznek a középiskolai irodalomtanításnak is. Emlékszem, mekkora kudarcként éltem meg hetedikben, hogy nem bírtam végigolvasni A kőszívű ember fiait. Pedig szerettem a könyveket, csak épp másmilyeneket - akkor tombolt a Rejtő-korszakom. Nem igaz, hogy ha valami populáris, akkor az csak vacak lehet, és ha valami a magasirodalom igényével készül, akkor az egyértelműen remekmű. Vannak egészen kiválóan megírt populáris művek, például Agatha Christie sokkal jobban írt, mint számos „elit” szerző. Szóval olyasmit kellene a gyerek kezébe adni, amit élvezni tud - főleg a nyári hónapokban. Ehelyett sajnos „elveszítjük” azokat, akik képtelenek átrágni magukat a kötelezőkön. Lemondunk róluk mint olvasókról. A kudarcélményt ugyanis úgy fordítják le magukban, hogy az irodalom számukra egy bevehetetlen bástya - persze csak akkor, ha nem segít rajtuk valaki, mint rajtam Rejtő vagy Szabó Magda lányregényei. De nézzük a kortárs kínálatot. Sokan gúnyolják például az Álkonyat-trilógiát, de tudni kell róla, hogy az egyik legjobb magyar költő és prózaíró, Rakovszky Zsuzsa fordította magyarra. Az Alkonyat nyelvileg sem igénytelen, több nyelvi réteg van benne, a vámpírfiú például archaikusabban beszél, mint az emberlány. A szerző ráadásul egy klasszikus kamaszproblémát is felvet: a szüzesség értékét, elvesztésének jelentőségét. De Az éhezők viadalának is számos jelentésrétege van, Az emlékek őre pedig egy kiváló negatív utópia. Ez csak három azok közül a populáris művek közül, amelyek megszerettethetik az olvasást a srácokkal. Én a magam részéről úgy vélem, jobb egyáltalán nem foglalkozni egy-egy klasszikus szerzővel, mint feladni nyárra kötelezőnek, és egy életre megutáltatni őt a gyerekekkel. FIGYELŐ Olaszországot csak képeslapon láthatják Olaszország kikötői egész nyáron zárva lesznek a migránsokat mentő civil mentőhajók előtt - jelentette ki egy rádióinteijúban Matteo Salvini olasz belügyminiszter. „Csak képeslapon fogják látni Olaszországot” - fogalmazott a jobboldali Liga vezetője, hozzátéve, hogy a civil mentőhajók üzemanyagot sem vehetnek fel Olaszországban.„Az olasz és még a líbiai hadsereg is azt mondja, hogy a civil szervezetek akarvaakaratlanul az embercsempészeket segítik” - nyomatékosította Salvini. (MTI) Abdeslam: „nem azért ölünk benneteket, mert bort isztok” Először szólalt meg a kihallgatáson, és először beszólt a párizsi terrortámadásokról Salak Abdeslam, a merényletek kitervelője. Megbánást nem tanúsított. Abdeslam a 2015. november 13-i, 130 halálos áldozatot követelő merényleteket végrehajtó terrorkommandó egyetlen túlélője. Hetedik kihallgatásán szólalt meg a dzsihádista, megbánást nem tanúsított, hanem a terrortámadások elkövetését akarta igazolni. Az RTL francia rádió beszámolója szerint a kihallgatása elején megismételte, hogy nincs szüksége ügyvédre, és Allahra bízza magát. „Nem azért támadunk rátok, mert disznót esztek, bort isztok vagy zenét hallgattok, hanem mert a muzulmánok védekeznek azokkal szemben, akik őket támadják” - mondta Abdeslam a kihallgatáson. Az áldozatok hozzátartozóinak és a túlélőknek azt üzente, „tegyétek félre a haragotokat és gondolkodjatok el néhány pillanatra azon, hogy kizárólag a vezetőitek tévedései miatt szenvedtek”. Abdeslam egy órát töltött a vizsgálóbírók irodájában, egyébként egy héttel ezelőtt vakbélgyulladás miatt egy rövid ideig kórházban ápolták. A belga rendőrség 2016 márciusában, négy hónapi bujkálást követően fogta el a dzsihádistát Brüsszelben. Az első öt kihallgatásán, 2017 novemberéig teljes hallgatásba burkolózott, a hatodik alkalommal, idén március 9-én szólalt meg először, s egy szembesítés során a bújtatásával meggyanúsított társa védelmében vallott. Mielőtt a hallgatás stratégiáját választotta volna, a letartóztatását követően a belga rendőröknek a terrorsejtben betöltött szerepének csökkentése érdekében azt állította, azért élte túl a párizsi merényletsorozatot, mert az utolsó pillanatban meggondolta magát és nem robbantotta fel a testére erősített robbanóövet. A nyomozás egyik sötét foltja éppen az, hogy Abdeslam hogyan és miért élte túl az öngyilkos merényleteket, mi volt a pontos szerepe. Egy szakértői vélemény megállapította, hogy a robbanóöve, amelyet Párizs egyik déli elővárosában, Montrougeban egy szemetesbe dobott, nem működött, de azt nem tudták megállapítani, hogy megpróbálta-e működésbe hozni vagy sem. Egy később megtalált levele szerint viszont ő is öngyilkos merényletet akart elkövetni, és megpróbálta működésbe hozni a robbanóövet. A Brüsszelben született, 28 éves, marokkói származású, de francia állampolgárságú gyanúsított a saját nevére és a saját bankkártyájával bérelt ki lakásokat Párizsban a merényletek elkövetőinek, valamint abból a három gépkocsiból is ő bérelt kettőt, amelyekkel a terroristák a támadások helyszíneire érkeztek. Az is bizonyított, hogy Párizsban volt november 13-án, a Stade de France nemzeti stadionnál, ő szállította a helyszínre a három öngyilkos merénylőt. Emellett azzal is gyanúsítják, hogy a Szíriából és Irakból a menekültek közé vegyülve visszatérő európai dzsihádisták többségét ő szállította Európa különböző városaiból, például Budapestről Brüsszelbe, ő maga viszont soha nem járt iszlamista háborús helyeken. (MTI) Merkel megégetheti a kezét (Lubomfr Kotrha karikatúrája)
