Új Szó, 2018. június (71. évfolyam, 125-150. szám)

2018-06-04 / 127. szám

10 GYÓGYHIREK ________www,uÍszo'com Tudta? Szemünk színe árulkodik egészségünkről A barna szeműeknek gyorsabb a reakcióidejük, a zöld szemű­ek pedig hajlamosabbak a daganatos megbetegedésre. Sze­münk nemcsak a lelkünk, hanem egészségünk tükre is. Tudó­sok egy része azt állítja, hogy az ember szeme színéből nagy valószínűséggel megjósolható, milyen jellegű betegségekre lesz fogékonyabb. „A kék vagy világos színű írisz­szel rendelkező emberek sokkal érzékenyebbek a fényre” - ma­gyarázta Ruth Williams szemé­szeti szakember, majd hozzátet­te, hogy a szürke, a zöld és a kék szeműek a szem daganatos megbetegedéseire is fogéko­nyabbak. A világos szemszínű­­eknek tehát rendszeresen érde­mes napszemüveget hordaniuk, és nem árt, ha bőrüket is meg­próbálják védeni a káros sugár­zásoktól. A világos szemszínhez ugyanis a legtöbbször világos, UV-sugárzásra érzékeny bőr is társul. A Louisville-i Egyetem tanulmánya szerint a barna sze­mű embereknek valamivel gyorsabb a reakcióidejük bizo-' nyos sporttevékenységek során, mint világosabb szemszínű tár­saiknak. Guadalupe Mejia, az egyetem kutatója azonban úgy nyilatkozott, hogy ebből az eredményből még nem lehet messzemenő következtetéseket levonni arra vonatkozólag, hogy a teljesítőképesség szoros összefüggésben lenne-e az em­berek szemszínével. Legyen bármilyen színű is a szemünk, ha bármilyen rendellenes elvál­tozást tapasztalunk rajta, érde­mes minél hamarabb orvoshoz fordulni. (hazipatika) Június 5-től ismét Lélek - a Belső Valóság a Vasárnapban! Krízishelyzet, ha beteg a magzat HOGYAN LEHET ILYENKOR DÖNTENI? Súlyos témát boncolgat a Vasár­nap e heti melléklete. Szülővé válni az élet legnagyobb csodája, éppen ezért olyan fájdalmas, ha a várandóság megdöbbentő fordu­latot vesz, és az áldott állapotot olyan gyötrő kérdések árnyékol­ják be, mint hogy megtartsuk-e magzatunkat, vagy sem? Mi alapján dönthetünk, kihez for­dulhatunk? Mi az egyház szerepe ebben a helyzetben? Van egyál­talán? Szoták Orsolya Csonthó Aranka negyedi református lel­kipásztorral beszélget ezekről a kérdésekről. Tari Annamária pszi­choanalitikus próbál végigvezet­ni azokon a stációkon, amikor a vizsgálatok rosszat jósolnak a kis­mamának Montorffy Letti életve­zetési tanácsadó egy coachülésen kitalált párbeszédet ír le, de olyat, amit a mindennapi munkája so­rán tapasztal. Perintfalvi Rita ka­tolikus teológus etikai dilemmá­kat sorakoztat fel, Kovács Zoltán buddhista tanító pedig felteszi a kérdést: tudhatja-e valaki a HE­LYES választ? Száz Ildikó bemu­tatja a fotóművész Tóth Lehelt mint apát, aki nyíltan beszél arról is, hogyan növekedhet szeretet­­ben egy háromgyermekes család úgy, hogy otthont kínálhasson egy a kórházban sorsára hagyott, Down-szindrómával született ne­gyediknek. És igen, tizenkét éwel ezelőtt ugyanazt a hírt közölték velem is, mint szerzőnkkel, Mészáros Krisztinával hét éve. A különbség csupán annyi volt a két történet között, hogy velem ezt angolul közölték, akkor ugyanis éppen Skóciában éltem családommal. A nem tökéletes angoltudásom és az egészségügyi helyismeret hiá­nya még kétségbeejtőbbé tette a helyzetemet. De azért azt értet­tem, hogy Down-kóros, meg hogy további vizsgálat szükséges. Igen, én is megkaptam az időpontot, és letettem a telefont. Bolemant Éva, a VasámapLélek­­a Belső Valóság szerkesztője FELSZEDTE, MAJD LEADTA Hegedűs D. Géza harminchat kilós játéka Sokakat meglepett a döntésével: A hentes, a kurva és a félszemű című új Szász János-film első számú főszereplőjeként 36 kilót vett magára, amit aztán le is adott. Hegedűs D. Géza a törté­netbeli Kodelka Ferenc, vagy ahogy régi üzlettársa, a félszemű csendőrtiszt hívja: Zsírszalonna. Mi lehetett vajon nagyobb tortúra számára: meghízni vagy lefogyni? • Bevallom, én magam is alaposan elcsodálkoztam, amikor megtudtam, hogy egy szerep kedvéért vállalta be ezt az elképesztő külső átalakulást. Ne értse félre senki, de nem tu­dok jobbat mondani: nekem ez játék volt. Nagy tétben ment, kétségtelen, hiszen az egészsége­met kockáztattam, a cél érdeké­ben azonban mégis örömmel tettem. Napról napra, hónapról hónapra egy éven keresztül egy­szer csak átformálódott a testem. Természetesen nem úgy, mint ahogy gyerekkoromban a kacsát és a libát tömték a parasztasszo­nyok, hogy mire eljön a kará­csony vagy Szent Márton napja a ludakkal, akkor legyen minden az asztalon, tepertő, sült máj és más finom eledel... nem, nekem nem így, nem ilyen rapid mó­don kellett meghíznom. Volt rá időm bőven. Egy év. • De már csaknem két évti­zede vegetáriánus. Igen, ez lett a kérdés: hogyan le­het ezt megoldani nálam, ha a zsíros húsok kimaradnak az ét­rendemből? Vegetáriusként bizo­nyos dolgokat el kellett zárnom magam elől. Például az édessége­ket, mert azokat irgalmatlanul szeretem. Meg a kenyeret, a tész­tát, a péksüteményt, a keményítődús krumplit stb. És ezúttal ezeknek sem kellett gátat szabnom. Fagylalt, csoki, méz nagy kanállal, jöhetett minden, ami belefért. Meg sem fordult a fejemben, hogy én most valami­lyen programot hajtok végre, ha­nem azt ettem, amire éppen gusztust kaptam. És akkor ettem, amikor akartam, annyit, ameny­­nyi belém fért. Előadás után, amikor hazamentem, már min­denki aludt, én a nyitott hűtő­­szekrény előtt állva ettem, jóízű­en. Szórakoztatott a dolog. • Közben meg-megállt a tü­kör előtt, és boldogan kons­tatálta, hogy egyre nagyobb, egyre szélesebb, egyre sú­lyosabb? Nem mondom, hogy tetszettem magamnak, de mire elértem a kívánt alakot, és a forgatás reg­gelén kopaszra borotválták a fe­jem, és a szakállamtól is megsza­badultam, csak a bajszom ma­radt meg, az is kackiásra pödör­ve, Kodelka Ferenc jelmezében belenéztem a tükörbe, és azt mondtam: Na, öcsém, azért ez egy másik ember! Kívül is, belül is. Szinte megszállottja lettem a feladatnak. Én, aki könyvek kö­zött élő, finom zenéket hallgató, a hajnal ragyogásában gyönyör­ködő, a madarak csicsergését is zenének felfogó, meditáló, buddhai vonzásban élő ember vagyok, ott voltam egy vad, szél­sőséges, iszonytató erejű és vágy­­gyal teli hentes bőrében, ráadá­sul hóban, fagyban, sárban, mostoha körülmények között, vagy bent a vízben, a marhatele­pen vagy a vérben, a húsfeldol­gozó vágóhídon. • Meddig kellett tartania a súlyát, 80 helyett a 116 kilót? Türelemmel kellett lennem, mert volt még pótforgatás is. Eredetileg hamarabb kezdődött volna a forgatás, ezt ígérték több periódusban. A pénz azonban jókora csúszással jött meg. Én már nyáron készen álltam a sze­repre, de jött az értesítés, hogy majd ősszel. Aztán szóltak, hogy nem, majd januárban. Na, ak­kor el is kezdtük végre, és fél évig forgattunk. De egy év volt a visszavezető út. Szerencsére mindegyik akkoriban játszott színpadi szerepemet meg lehe­tett fogalmazni ebből a korpusz­ból is. Egyedül Márai Sándor Hallgatni akartam című darab­jának júniusi összegző próbáin volt egy olyan érzésem, hogy ez még inkább Mikszáth Kálmán, mint Márai. De az új évad ele­jén, amikor folytattuk a mun­kát, és bemutattuk a darabot, már egy reménytelibb, polgáriasabb, konszolidáltabb alak voltam, akiről el lehetett hinni, hogy mindennap elmegy egy kicsit teniszezni, úszni, szau­­názni, mert sportosan élő, ma­gára nagyon figyelő ember. Eb­ben persze nagy segítségemre volt egy kedves dietetikus hölgy, aki ezen az úton végigvezetett. Kéthetente találkoztunk, min­dig minden értékemet mérte, a belső és külső zsírokat, a vércu­­korszintet, és be kellett tarta­nom a napi ötszöri étkezést. Fe­hérje- és zöldségdús étrendet kö­vettem, minden más ki volt ik­tatva az életemből. A vitaminok mellett ott volt a hal, a tofu, vagyis a szójasajt és a búzafehér­je, amit szejtánnak hívnak, a 0,1 százalékos tejtermékek, a jog­hurt, a sajt, a túró. Negyvenhat évesen magam határoztam el, hogy változtatok az étrendemen, és vegetáriánus leszek, s mivel a főzés régóta a szenvedélyem, a magam által kikísérletezett ízek­ről nem kellett lemondanom. Nem éheztem hát, és még van egy jó sportprogramom is. Min­dennap úszom és kerékpározom. • Tehát sem a szívén, sem a gyomrán, sem az idegrend­szerén nem hagyott nyomot ez a harminchat kilós játék? Sem előtte nem szedtem gyógy­szert, sem azóta nem szedek. Jól érzem magam a bőrömben, nincs semmiféle panaszom. Mi­vel minden fél évben eljárok kontrollra, úgy tudom, minden értékem rendben van. Egyéb­ként pedig azt mondja az orvo­som: „Aki él, az kopik is.” Ezt el kell fogadnunk. Szabó G. László A lap Téma rovata is kötődik a Lélek mellékletben taglaltakhoz. Ki dönthet arról, szüljenek-e a nők? Vrabec Mária teszi fel a kérdést szakembereknek, érintetteknek annak kapcsán, hogy az utóbbi hetekben több európai országban is előjött az abortusz tilalma. Nálunk a parlament legszélsősé­gesebb pártja vetette fel, és kiderült, hogy rajtuk kívül mások is megszavaznák. Mi lehet ebből?

Next

/
Thumbnails
Contents