Új Szó, 2018. június (71. évfolyam, 125-150. szám)
2018-06-26 / 146. szám
201 RÖVIDEN Magyar Örökség díj Ulman Istvánnak Budapest. Magyar Örökség díjat kapott Ulman István várhosszúréti faragóművész, valamint az általa alapított Gömöri Kézművesek Társulása. A Magyar Tudományos Akadémia dísztermében megrendezett szombati ünnepségén a szintén Várhosszúréten élő Badin Adám bábszínész, rendező méltatta a díjazottat. A Magyar Örökség díjat olyan személy vagy intézmény kaphatja meg, amely a kultúra vagy a sport területén jelentősét alkotott. Negyedévente díjazzák az arra érdemeseket, immár több mint húsz éve, eddig mindegy ötszázan kapták meg az elismerést. Ulman István népi ihletésű szobrai, kopjafái és domborművei Szlovákiában és Magyarországon is sokfelé megtalálhatók. A Magyar Örökség díjat a gömöri származású színésznő, Sunyovszky Szilvia adta át, aki B. Kovács István „gömörológussal” együtt az elbíráló bizottság tagja. (k) Szokatlan promó a Gorillaztól Tokió. Elejétől végéig eljátszotta megjelenés előtt álló albumát a brit Gorillaz zenekar vasárnap este a tokiói Boiler Roomban. A koncertet egyenes adásban lehetett követni a klub YouTubecsatomáján, ahol azóta is elérhető a felvétel, lapzártánkig több mint félmillióan nézték meg világszerte. Damon Albam „virtuális” zenekarának hatodik albuma, a The Now Now pénteken kerül a boltokba. Eddig két új dalhoz készült animációs klip, háromhoz pedig a zenekartól megszokott, úgynevezett vizualizáció. A teljes anyag élő bemutatója meglehetősen szokatlan a szakmában, (juk) Szamosi Zsófia kassai Kék Angyala Kassa. Az Egy nap című filmben nyújtott alakításáért Szamosi Zsófiának ítélte a legjobb színésznőnek járó Kék Angyal díjat a kassai Art Film Fest nemzetközi zsűrije. A 200 filmet felvonultató kassai mustra versenyprogramjában tizenhárom alkotás szerepelt, a díjakat hétvégén adták át. A legjobb filmnek járó Kék Angyalt a Den skyldige (A bűnös) című dán pszichothriller kapta, az ebben nyújtott alakításáért a legjobb színész díját Jakob Cedergren vehette át, a rendezői elismerést pedig a szerb Ognjen Galvonic szerezte meg a Teret (Terhelés) című drámával. Szamosi Zsófiát - aki az Oscar-díjas Mindenki című rövidfilmben vált ismertté - az Egy nap című alkotásért díjazták Kassán. Szilágyi Zsófia forgatókönyvíró-rendező első nagyjátékfilmjének főhőseként egy háromgyerekes anyát alakít, hétköznapi rutintevékenységének hátterében a házasság válsága rajzolódik ki. A film világpremieije májusban a 71. cannes-i filmfesztiválon volt, ahol a Kritikusok Hete verseny szekcióban elnyerte a nemzetközi filmkritikusok FIPRESCI-díját. Az Egy nap a magyar mozikban novemberben lesz látható. (MTI, k) Ez a graffiti Budapesten, a Dob és a Rumbach Sebestyén utca sarkán jelent meg tegnap reggel, Banksy aláírással. A képen Orbán Viktor kormányfő a gyerekek kedvencén, Thomas gőzmozdonyon ül, a felcsúti kisvasutat evokálva. A világhírű street art művész kilétét máig nem sikerült felfedni, a leggyanúsabb Robert Del Naja, a Massive Attack frontembere, aki a 80-as években graffitisként kezdte. Egy oknyomozó újságíró összevetette a zenekar turnéállomásait a Banksy-művek felbukkanásával, és sok egyezést talált A Massive Attack szombaton Budapesten játszott, a koncert alatt a kivetítőn több kormányellenes üzenet is megjelent. Banksy stábja egy szélhámos munkájának titulálta az Orbán-graffitit, amelyet tegnap délután a Magyar Kétfarkú Kutya Párt „vállalt magára". (Képarch) KULTÚRA 2018. június 26. lwww.ujszo.com A Dukla 61 bányászai - az álló sorban jobbról a harmadik Nádasdi Péter (Képarchívum) Bányász volt Ostraván Először kapott szerepet a cseh filmesektől Nádasdi Péter SZABÓ G. LÁSZLÓ Pátosz nélkül és mégis mély érzslmekst kavarva, kétrészss tévéfilmbsn dolgozta fal David OndHiska 20. század második felének legnagyobb bányaszerencsétlenségét, az 1961- es havífovi tragédiát, amelyben 108 szénfejtő vesztette életét. Közülük az egyiket Nádasdi Péter formálta meg döbbenetes hitelességgel. A Dukla 61 első vetítésére Havírovban került sor. A nézők között vagy száz, egyenruhát öltött bányász ült, közülük többen dolgoztak ugyanott, ahol egykor a katasztrófa történt. Könnyekig meghatódva jöttek ki a moziból, de ugyanilyen erős visszhangot váltott ki a pár héttel ezelőtti televíziós bemutató is, amely Nádasdi Pétert egy csapásra ismertté tette a cseh közönség körében. Jobb belépőt nem is válthatott volna a prágai filmesek csapatába a kassai Thália Színház művésze, mint David Ondrícek megrázó erejű alkotását, amelyben Kovács Attila, a fiatal magyar vájár szerepét kapta. „Királyhelmecről utaztam Prágába, a válogatásra, de a rendezővel csak a forgatás helyszínén találkoztam. O választott ki a felvett anyag láttán, így kaptam meg életem első cseh filmes feladatát. A havífovi bányában ugyanis a csehek mellett több lengyel és szlovákiai magyar is dolgozott. Én a forgatás első napjától igyekeztem csehül kommunikálni, ami az egész stábnak imponált. De még mielőtt beszálltam volna a tárnák között közlekedő liftbe, megkérdezték tőlem, nem vagyok-e klausztrofóbiás. Utána indultam el a föld gyomrába, 1040 méteres mélységbe. Az egyik bányában hideg volt, szinte vacogtunk, de ott is azt kellett éreztetni, mint a másikban, 40 fokban, hogy folyik rólunk a víz” - elevenítette fel a lelkileg és fizikailag egyaránt megterhelő forgatás extrém körülményeit a színész. Akiről David Ondrícek egy inteijújában azt nyilatkozta: erős fizikumú, izmos fiú, évekig remekül focizott, de a légkalapácsot két perc után letette. „A forgatás óta minden tiszteletem a bányászoké. Kegyetlenül nehéz munkát végeznek. Ahogy ők mondják: lent, a föld alatt a poklot élik meg, ami az idegrendszerüket is megviseli, a mennyországot a föld felszíne jelenti számukra. A forgatásra inkább csak lélekben készültem. Nem tudtam, mi vár rám. Abban bíztam, hogy nem kémek tőlem olyat, amit nem tudok teljesiteni. A film egyik megrázó képsora, amikor a bánya vezetői a kapuban várakozó feleségekkel, családtagokkal közük azok nevét, akik az életüket vesztették. Ilyen súlyos tömegjelenetet nem láttam még közelről soha. Engem is vitt, sodort magával. Kérdeztem a stábtagokat, miből derült ki számukra, hogy az életüket vesztett bányászok között magyarok is voltak. A szanaszét köpdösött napraforgómag héjából, mondták. A csehek ugyanis nem szotyiznak. Ez a csapat mindenre odafigyelt. Még erre is. Apám Zselíz mellől, Sáróról származik. Az ő unokatestvérétől kaptam egy címet, hogy kit, hol keressek fel, az illető ugyanis 1958-ig bányász volt Ostraván. Tőle tudtam meg, hogy a magyarlakta helyekről is sok fiatalt vittek el akkoriban bányásznak, ha vallási okokra hivatkozva nem vál-David Ondrícek egy interjújában azt nyilatkozta róla: erős fizikumú, izmos fiú, évekig remekül focizott, de a légkalapácsot két perc után letette. lalta a katonai szolgálatot. Közülük többen aztán le is telepedtek Csehországban, ott alapítottak családot. Királyhelmec mellett, Őrösben is találtam egy bácsit, akivel beszélhettem erről.” A tizennyolc napos forgatásból Nádasdi Péter tizenkettőt töltött a rakovníki és az ostravai bányában, hatot pedig Prágában, ahol a felszíni jeleneteket vették fel.„A tragédiát tűz okozta, nem jött időben a segítség, nem tudták kimenteni a lent lévőket. A reggeli műszak végén történt a baj. A bányászok egyike véletlenül beindította a szénszállító szalagot, s mivel senki nem vette észre, és sokáig futott üresen, a súrlódástól lángra kapott. Amikor a fenti diszpécser tudomást szerzett róla, már késő volt. Az áthatolhatatlan füst elzárta a menekülési útvonalat. A 108 szerencsétlenül járt bányász között a legfiatalabb 17, a legidősebb 56 éves volt.” Az ilyen nehéz, szívet-lelket megérintő forgatás után színész és rendező bizonyára nem úgy válnak el, mint egy könnyed vígjátékot követően, vetem fel a gondolatot Nádasdi Péternek. „Annyira összehozott bennünket ez a rendkivüli helyzet, hogy bevallom, a végére én is meghatódtam. Könnyes szemmel búcsúztam a stábtól. Biztos kijött belőlem a stressz is, ami egész idő alatt bennem volt. Mély barátságok születtek köztünk, rengeteget tanultam, s nemcsak a cseh nyelvből és a helyi dialektusból, hanem az élet dolgaiból is.” Hogy mi jöhet ezek után, egy ilyen emlékezetes alakítást követően? Hogy lesz-e csehországi folytatása Nádasdi Péter szereplésének? Remélhetőleg igen. „Rengeteg vitám volt már eddig is a testvéremmel, de még Kerekes Vicával is, hogy miért nem teszek meg mindent ez ügyben? Azért, mert más típus vagyok, nem tudom ajánlani magamat, megvárom, míg megtalálnak. A castingokat sem szeretem. Makacs, önfejű ember vagyok. Mindig ilyen voltam. De sosem tolakodtam, megvártam, míg kiválasztanak. Ha nem ilyen lennék, már rég Pozsonyban élnék, és hajszolnám a lehetőségeket. Nincs bennem nagyképűség, de úgy gondolom, ha értéket tettem le az asztalra, megtalálnak. Martin Hubának, Emília Vásáryovának és Peter Mankoveckynek, főiskolai osztályvezető tanáraimnak tartozom hálával, hogy elfogadtak olyannak, amilyen vagyok, nem akartak megváltoztatni, és bent tartottak maguk között. Hogy felkészítettek arra, hogy a hivatásomból élhessek, azt csinálhassam, amit szeretek. A cseheket gyerekkorom óta kedvelem. Eleinte szívattak a forgatáson, de akkor is kedvesen. Később már a tenyerükön hordoztak. Szerették a humoromat, a habitusomat, az energiámat. Örülök, hogy bekerültem ebbe a filmbe, de nem feszítek, ahogy Királyhelmecen mondják. Csak megnyugodtam egy kicsit. Amikor SMS-ben megírtam David Ondííceknek, hogy elképzelni sem tudja, mit adott nekem ez a forgatás, azt válaszolta: Petfe, ty jsi Belmondo, jak prasa! Mám té rád! Nekem ennyi bőven elég. Kamaszkoromban ugyanis Belmondo volt a nagy kedvencem.”
