Új Szó, 2018. június (71. évfolyam, 125-150. szám)

2018-06-26 / 146. szám

201 RÖVIDEN Magyar Örökség díj Ulman Istvánnak Budapest. Magyar Örökség díjat kapott Ulman István várhosszú­­réti faragóművész, valamint az általa alapított Gömöri Kézművesek Társulása. A Ma­gyar Tudományos Akadémia dísztermében megrendezett szombati ünnepségén a szintén Várhosszúréten élő Badin Adám bábszínész, rendező méltatta a díjazottat. A Magyar Örökség dí­jat olyan személy vagy intézmény kaphatja meg, amely a kultúra vagy a sport területén jelentősét alkotott. Negyedévente díjazzák az arra érdemeseket, immár több mint húsz éve, eddig mindegy öt­százan kapták meg az elismerést. Ulman István népi ihletésű szob­rai, kopjafái és domborművei Szlovákiában és Magyarországon is sokfelé megtalálhatók. A Ma­gyar Örökség díjat a gömöri szár­mazású színésznő, Sunyovszky Szilvia adta át, aki B. Kovács Ist­ván „gömörológussal” együtt az elbíráló bizottság tagja. (k) Szokatlan promó a Gorillaztól Tokió. Elejétől végéig eljátszotta megjelenés előtt álló albumát a brit Gorillaz zenekar vasárnap este a tokiói Boiler Roomban. A koncertet egyenes adásban lehe­tett követni a klub YouTube­­csatomáján, ahol azóta is elérhető a felvétel, lapzártánkig több mint félmillióan nézték meg világ­szerte. Damon Albam „virtuális” zenekarának hatodik albuma, a The Now Now pénteken kerül a boltokba. Eddig két új dalhoz ké­szült animációs klip, háromhoz pedig a zenekartól megszokott, úgynevezett vizualizáció. A teljes anyag élő bemutatója meglehető­sen szokatlan a szakmában, (juk) Szamosi Zsófia kassai Kék Angyala Kassa. Az Egy nap című filmben nyújtott alakításáért Szamosi Zsófiának ítélte a legjobb szí­nésznőnek járó Kék Angyal díjat a kassai Art Film Fest nemzetközi zsűrije. A 200 filmet felvonultató kassai mustra versenyprogramjá­­ban tizenhárom alkotás szerepelt, a díjakat hétvégén adták át. A legjobb filmnek járó Kék Angyalt a Den skyldige (A bűnös) című dán pszichothriller kapta, az eb­ben nyújtott alakításáért a legjobb színész díját Jakob Cedergren ve­hette át, a rendezői elismerést pe­dig a szerb Ognjen Galvonic sze­rezte meg a Teret (Terhelés) című drámával. Szamosi Zsófiát - aki az Oscar-díjas Mindenki című rövidfilmben vált ismertté - az Egy nap című alkotásért díjazták Kassán. Szilágyi Zsófia forgató­­könyvíró-rendező első nagyjá­tékfilmjének főhőseként egy há­romgyerekes anyát alakít, hét­köznapi rutintevékenységének hátterében a házasság válsága rajzolódik ki. A film világpremi­­eije májusban a 71. cannes-i filmfesztiválon volt, ahol a Kriti­kusok Hete verseny szekcióban elnyerte a nemzetközi filmkriti­kusok FIPRESCI-díját. Az Egy nap a magyar mozikban novem­berben lesz látható. (MTI, k) Ez a graffiti Budapesten, a Dob és a Rumbach Sebestyén utca sarkán je­lent meg tegnap reggel, Banksy aláírással. A képen Orbán Viktor kormány­fő a gyerekek kedvencén, Thomas gőzmozdonyon ül, a felcsúti kisvasutat evokálva. A világhírű street art művész kilétét máig nem sikerült felfedni, a leggyanúsabb Robert Del Naja, a Massive Attack frontembere, aki a 80-as években graffitisként kezdte. Egy oknyomozó újságíró összevetette a ze­nekar turnéállomásait a Banksy-művek felbukkanásával, és sok egyezést talált A Massive Attack szombaton Budapesten játszott, a koncert alatt a kivetítőn több kormányellenes üzenet is megjelent. Banksy stábja egy szél­hámos munkájának titulálta az Orbán-graffitit, amelyet tegnap délután a Magyar Kétfarkú Kutya Párt „vállalt magára". (Képarch) KULTÚRA 2018. június 26. lwww.ujszo.com A Dukla 61 bányászai - az álló sorban jobbról a harmadik Nádasdi Péter (Képarchívum) Bányász volt Ostraván Először kapott szerepet a cseh filmesektől Nádasdi Péter SZABÓ G. LÁSZLÓ Pátosz nélkül és mégis mély érzslmekst kavarva, kétrészss tévéfilmbsn dolgozta fal David OndHiska 20. század máso­dik felének legnagyobb bánya­szerencsétlenségét, az 1961- es havífovi tragédiát, amely­ben 108 szénfejtő vesztette életét. Közülük az egyiket Nádasdi Péter formálta meg döbbenetes hitelességgel. A Dukla 61 első vetítésére Havírovban került sor. A nézők kö­zött vagy száz, egyenruhát öltött bá­nyász ült, közülük többen dolgoztak ugyanott, ahol egykor a katasztrófa történt. Könnyekig meghatódva jöt­tek ki a moziból, de ugyanilyen erős visszhangot váltott ki a pár héttel ez­előtti televíziós bemutató is, amely Nádasdi Pétert egy csapásra ismertté tette a cseh közönség körében. Jobb belépőt nem is válthatott volna a prá­gai filmesek csapatába a kassai Thá­­lia Színház művésze, mint David Ondrícek megrázó erejű alkotását, amelyben Kovács Attila, a fiatal ma­gyar vájár szerepét kapta. „Királyhelmecről utaztam Prágá­ba, a válogatásra, de a rendezővel csak a forgatás helyszínén találkoz­tam. O választott ki a felvett anyag láttán, így kaptam meg életem első cseh filmes feladatát. A havífovi bá­nyában ugyanis a csehek mellett több lengyel és szlovákiai magyar is dol­gozott. Én a forgatás első napjától igyekeztem csehül kommunikálni, ami az egész stábnak imponált. De még mielőtt beszálltam volna a tár­nák között közlekedő liftbe, megkér­dezték tőlem, nem vagyok-e klauszt­rofóbiás. Utána indultam el a föld gyomrába, 1040 méteres mélységbe. Az egyik bányában hideg volt, szinte vacogtunk, de ott is azt kellett érez­tetni, mint a másikban, 40 fokban, hogy folyik rólunk a víz” - elevení­tette fel a lelkileg és fizikailag egy­aránt megterhelő forgatás extrém kö­rülményeit a színész. Akiről David Ondrícek egy inteijújában azt nyi­latkozta: erős fizikumú, izmos fiú, évekig remekül focizott, de a légka­lapácsot két perc után letette. „A forgatás óta minden tiszteletem a bányászoké. Kegyetlenül nehéz munkát végeznek. Ahogy ők mond­ják: lent, a föld alatt a poklot élik meg, ami az idegrendszerüket is megviseli, a mennyországot a föld felszíne je­lenti számukra. A forgatásra inkább csak lélekben készültem. Nem tud­tam, mi vár rám. Abban bíztam, hogy nem kémek tőlem olyat, amit nem tu­dok teljesiteni. A film egyik megrázó képsora, amikor a bánya vezetői a ka­puban várakozó feleségekkel, csa­ládtagokkal közük azok nevét, akik az életüket vesztették. Ilyen súlyos tö­megjelenetet nem láttam még közel­ről soha. Engem is vitt, sodort magá­val. Kérdeztem a stábtagokat, miből derült ki számukra, hogy az életüket vesztett bányászok között magyarok is voltak. A szanaszét köpdösött nap­raforgómag héjából, mondták. A cse­hek ugyanis nem szotyiznak. Ez a csapat mindenre odafigyelt. Még erre is. Apám Zselíz mellől, Sáróról szár­mazik. Az ő unokatestvérétől kaptam egy címet, hogy kit, hol keressek fel, az illető ugyanis 1958-ig bányász volt Ostraván. Tőle tudtam meg, hogy a magyarlakta helyekről is sok fiatalt vittek el akkoriban bányásznak, ha vallási okokra hivatkozva nem vál-David Ondrícek egy in­terjújában azt nyilatkozta róla: erős fizikumú, izmos fiú, évekig remekül focizott, de a légkalapácsot két perc után letette. lalta a katonai szolgálatot. Közülük többen aztán le is telepedtek Csehor­szágban, ott alapítottak családot. Ki­­rályhelmec mellett, Őrösben is talál­tam egy bácsit, akivel beszélhettem erről.” A tizennyolc napos forgatásból Nádasdi Péter tizenkettőt töltött a ra­­kovníki és az ostravai bányában, ha­tot pedig Prágában, ahol a felszíni je­leneteket vették fel.„A tragédiát tűz okozta, nem jött időben a segítség, nem tudták kimenteni a lent lévőket. A reggeli műszak végén történt a baj. A bányászok egyike véletlenül bein­dította a szénszállító szalagot, s mivel senki nem vette észre, és sokáig futott üresen, a súrlódástól lángra kapott. Amikor a fenti diszpécser tudomást szerzett róla, már késő volt. Az átha­tolhatatlan füst elzárta a menekülési útvonalat. A 108 szerencsétlenül járt bányász között a legfiatalabb 17, a legidősebb 56 éves volt.” Az ilyen nehéz, szívet-lelket meg­érintő forgatás után színész és ren­dező bizonyára nem úgy válnak el, mint egy könnyed vígjátékot köve­tően, vetem fel a gondolatot Nádasdi Péternek. „Annyira összehozott ben­nünket ez a rendkivüli helyzet, hogy bevallom, a végére én is meghatód­tam. Könnyes szemmel búcsúztam a stábtól. Biztos kijött belőlem a stressz is, ami egész idő alatt bennem volt. Mély barátságok születtek köztünk, rengeteget tanultam, s nemcsak a cseh nyelvből és a helyi dialektusból, ha­nem az élet dolgaiból is.” Hogy mi jöhet ezek után, egy ilyen emlékezetes alakítást követően? Hogy lesz-e csehországi folytatása Nádasdi Péter szereplésének? Re­mélhetőleg igen. „Rengeteg vitám volt már eddig is a testvéremmel, de még Kerekes Vicával is, hogy miért nem teszek meg mindent ez ügy­ben? Azért, mert más típus vagyok, nem tudom ajánlani magamat, meg­várom, míg megtalálnak. A castin­­gokat sem szeretem. Makacs, önfejű ember vagyok. Mindig ilyen vol­tam. De sosem tolakodtam, megvár­tam, míg kiválasztanak. Ha nem ilyen lennék, már rég Pozsonyban élnék, és hajszolnám a lehetősége­ket. Nincs bennem nagyképűség, de úgy gondolom, ha értéket tettem le az asztalra, megtalálnak. Martin Hu­bának, Emília Vásáryovának és Pe­ter Mankoveckynek, főiskolai osz­tályvezető tanáraimnak tartozom hálával, hogy elfogadtak olyannak, amilyen vagyok, nem akartak meg­változtatni, és bent tartottak maguk között. Hogy felkészítettek arra, hogy a hivatásomból élhessek, azt csinálhassam, amit szeretek. A cse­heket gyerekkorom óta kedvelem. Eleinte szívattak a forgatáson, de akkor is kedvesen. Később már a te­nyerükön hordoztak. Szerették a humoromat, a habitusomat, az ener­giámat. Örülök, hogy bekerültem ebbe a filmbe, de nem feszítek, ahogy Királyhelmecen mondják. Csak megnyugodtam egy kicsit. Amikor SMS-ben megírtam David Ondííceknek, hogy elképzelni sem tudja, mit adott nekem ez a forgatás, azt válaszolta: Petfe, ty jsi Belmon­do, jak prasa! Mám té rád! Nekem ennyi bőven elég. Kamaszkorom­ban ugyanis Belmondo volt a nagy kedvencem.”

Next

/
Thumbnails
Contents