Új Szó, 2018. június (71. évfolyam, 125-150. szám)
2018-06-25 / 145. szám
www.ujszo.com | 2018. június 25. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Arisztotelész a vonaton Alkalmas-e az utazás a tanulásra? KOLLAI ISTVÁN M it lehet tanulni a tájból, amit egy vonat ablakából látunk? A mai oktatásban elég nagy energiákat fektetnek abba, hogy sikerüljön eltérni a hagyományos, tankönyvre alapuló lexikális tanulástól. Mindenki érzi, hogy mennyire elvesztették vonzerejüket a nyomtatott tananyagok, a diákok szemében egyre maradibb módja ez a tanulásnak, ami sokszor a kötelező, de haszontalan tudás tárházának szimbólumává vált. A tankönyveket kiváltó vagy kiegészítő oktatási módozatok utáni évtizedes kutakodás bebizonyította azt is, hogy sokkal könnyebb a robusztus irodalom-, történelem- és egyéb tárgyú köteteket kritizálni, mint azokat helyettesíteni. Azon is komoly viták alakultak ki, hogy a mai fiatalok digitális igényüket az oktatásnak ki kell-e elégítenie, vagy pont, hogy vissza kellene ezt fogni? Franciaországban például nemrég betiltották a mobiltelefonok használatát az iskolákban, mondván, hogy az csak szétszórttá teszi az iskolásokat, „digitális fragmentációt” okoz. A legtöbben nem ezt az irányt képviselik, inkább az oktatás szolgálatába próbálják állítani a digitalizációt. Egy ilyen kezdeményezés keretében készült el az idei év folyamán egy olyan applikáció, amely a vonaton ülő utasoknak mutatja és mondja, hogy mit látnak az ablakból. A cél az, hogy a világot látni akaró egyetemisták vagy osztálykiránduláson résztvevők többet megtudjanak a tájról, amin átutaznak. Ehhez persze edukációs tananyagra is szükség van. Most - például a Nemzetközi Visegrádi Alap támogatásával - elkészült a Budapest- Varsó vasútvonal látnivalóinak ilyen feldolgozása. A telefon a koordináták alapján jelzi, hogy mit látunk; megtudhatjuk, hogy milyen hegyek játszódnak a távolban Párkány és Érsekújvár között (el lehet látni a Zoborig), vagy hogy miért lehet olajkútszerűségeket látni a csehországi Bfeclav környékén. (Azért, mert ezek valóban olajkutak, folyik egy kis olajkitermelés ezen a vidéken.) De a Katowice és Varsó közötti, rendkívül hosszú és nyílegyenesnek tűnő vasúti szakasz mentén is akad mesélnivaló. (Például, hogy olyannyira egyenes szakasza ez az európai vasúti rendszernek, hogy egyes mozdonyok itt döntötték meg a sebességrekordjaikat; a hegyes orrú Pendolino 2013-ban 293 km/órára tudott itt felgyorsulni egy teszt során. Vagy hogy a jobbra-balra órákig látható farengeteg foként almafa, a világ almatermelésének jelentős részét ez a térség produkálja.) Az applikáció neve Peripatos, ami az ókorban Arisztotelész iskolájának: neve volt, ahol nem az épületen belül ülve folyt a beszélgetés és az oktatás, hanem körbejárva, séta közben. Ezt az ókori módszert próbálják most sokan megúj ítani és a tantermen kívüli oktatás új fajtáit létrehozni; ez a vasúti (ingyenes) applikáció is ilyen próbálkozás. A visegrádi térségen belül pedig különösen jól jöhet az utazás közben egy kis „kulturális érzékenyítés”. Miközben a budapesti egyetemistáknál tradícióvá vált legalább egyszer egy prágai kiránduláson részt venni, eközben nem sok alaptudással rendelkezik egy magyarországi a cseh vidékről, a cseh világról. A visegrádi térségen belül ennek hatékonyságát az növelhetné még, ha a vasúti közlekedés úgy általában csábítóbb lenne. Ma ez tálán csak Csehországról mondható el, és a régión belüli észak-déli közlekedés fejlesztésében még óriási kihasználatlan lehetőségek rejlenek; Szlovákia és Lengyelország között például még évekkel ezelőtt sem volt közvetlen vasúti összeköttetés. Most már van, és most már remélhetőleg - egyebek mellett uniós forrásoknak köszönhetően - ez lesz a fejlődési irány; és akkor lehet, hogy mind több vasúti kocsi is átalakítható utazó tanteremmé. AZ ASSZONY AZT AKARJA, HOGY INDULJAK AZ ELNÖKVÁLASZTÁSON... DE AMI A LEGROSSZABB, ÉN IS EZT AKAROM i PSYCHIATER , \5 j..->f - c~S (Lubomír Kotrha karikatúrája) Legközelebb a galambokat is, légyszi... MOLNÁR KRISZTA Betiltották a hajléktalanságot Magyarországon. Pontosabban az életvitelszerű közterületen tartózkodást. Nem is akárhol rögzítve kérem, hanem az alaptörvényben. Az Alkotmányban. Abban a törvények közötti első helyet elfoglaló dokumentumban, amelyben egy nemzet a jog nyelvén definiálja magát. Első gondolatként elképzeltem, hogy ez biztosan nem igaz. Csak egy jól előkészített kortárs abszurd dráma alapsztoriját olvasom éppen. Ahol van népesedésügyi bizottság, amelynek tagjai meghatározzák, mikor és mennyit kell szülni, sőt végre is hajtatj ák ezt a rendkívül hazafias tettet a maximum harmincéves érintettekkel. Ahol rosszul mutat az országimázsban, hogy néhányan előre megfontolt szándékkal, életvitelszerűen, vagyis választott életstílusként közterületekre költöznek, ezzel bontva az itt meg ott épült Európa fényét meg a tükörsimára fényezett közutakat. És hát azzal, hogy így belerondítanak az országimázsba, ki is érdemlik méltó büntetésüket, aztán masírozhatnak szépen a börtönbe (ahol még, lásd a jó Mátyás király meséjébe illő fordulatot, hajlék is kerül a fejük fölé). Mert ugye, ha valami tilos, akkor egy olyan országban, ahol rend van, meg országimázs, meg jobban élünk, mint valaha, ott aztán ez a statisztikában is megmutatkozik. Volt már erre jó gyakorlat a mi történelmünkben, amikor volt teljes foglalkoztatás és nem volt munkanélküliség. Most majd nem lesz hajléktalan-nélküliség. Mert egy jól működő hatalom esetén ami tilos, az nincs is. Ugyebár. Aztán, kilépve az elképzelt abszurd dráma-keretből, a definíciók mezejére is tettem egy kitérőt. ízlelgettem, értelmeztem, szociológiai és egyéb értelmező szótárak között keresgéltem az életvitel szó jelentését, de még inkább üzenetét. És sikerült megfejteni a kódolás szándékát, azt hiszem. Nem lettem tőle boldogabb. Az életvitel szót - Max Weber óta, az életstílus rokon értelmű kifejezéseként használja a tudomány, amelyet pedig a mindennapi szükségleteink kielégítése érdekében végzett tevékenységek összességeként szokás meghatározni. Ebben a kifejezésben tehát egyszerre fogalmazódik meg a szükségszerűség, másrészt pedig valamiféle tudatos választás. Mintha a hajléktalanok nem egytől egyig tragikus sorfordulatok folytán kerülnének utcára, hanem maguknak választanák a köztereket, hogy ott folytassák életszükségleteikből fakadó ilyen-olyan tevékenységeiket. Igen, minden felnőtt személy felelős az élete alakulásáért, ezt nem vitatom, de a felelős magatartás félrecsúszásait vagy kudarcait alkotmányos keretek között bűncselekménnyé nyilvánítani, hát nem egy fejlesztői és még csak nem is keresztény hozzáállás. S ha már a bűnbakképzés témájánál tartunk, érdemes észrevenni az alkotmánymódosítás eme tétele által kínált következő lehetőséget is. Ezzel a mesteri húzással nemcsak a hajléktalanságot lehet lesöpörni - vagy legalábbis eltüntetni a statisztikákból -, hanem meg tud szabadulni a kormány az oly kitartóan üldözött ellenségének, a civil szektornak egy újabb szeletétől is. Mert hiszen ha a hajléktalanság tilos, akkor az őket támogató civil szervezetek munkája is minden bizonnyal néhány lépésen belül illegálissá lesz nyilvánítva, csakúgy, mint a menekültekkel foglalkozóké. Hát lenne még néhány ötletem, hogy mit kellene betiltani a közterületekkel kapcsolatban. Például a galambokat is igazán ideje lenne betiltani, egyébként is meggyőződésem,.hogy az említett szárnyasok keletkezése a teremtéstörténet egyik félreértése, és ezek a jószágok bizonyára csak véletlenül kerültek be Noé bárkájába is. Ha majd már nem lesznek hajléktalanok és az idegen népesség betelepítésétől is elvették mindenkinek a kedvét, remélem, a levegő patkányai is sorra kerülnek, különös tekintettel a csonkított végtaggal rendelkező és a fertőzéseket hordozó példányokra. Pogrom egy kárpátaljai magyar roma tábor ellen Ukrajnában Maszkos neonácik késekkel ás baseballütőkkel támadtak szombaton éjfélkor kárpátaljai magyar romák táborára Lviv mellett. Egy ember meghalt, négyen súlyosan megsérültek - írta az ukrán média. A rendőrségre éjfél előtt érkezett bejelentés arról, hogy maszkot viselő ismeretlenek támadták meg a város szélén létesített tábort. A helyszínen hét támadót őrizetbe vettek. A támadásban életét vesztette egy 24 éves férfi, akinek állandó lakóhelye a Munkácsi járásbeli Szernye községben található. Négy személyt, köztük egy tízéves fiút szúrt sebekkel szállítottak kórházba, egyikük munkácsi, a többiek Munkács közelében, Barkaszón élnek. A támadást elítélte Hennagyij Moszkal, Kárpátalja kormányzója, szerinte Ukrajna extrémizmusba és idegengyűlöletbe süllyed. Az a tény, hogy a roma táborok ellen végrehajtott támadások rendszeresen ismétlődnek az ország különböző részein, a náci Németországban végrehajtott romaellenes pogromokat idézi, azzal a különbséggel, hogy Ukrajnában a hatóságok nem bujtogatnak szervezett támadásokra. A kormányzó bírálta a rendvédelmi szerveket, mert tétlenek, a társadalom egy része pedig hallgatólagos beleegyezéssel viszonyul a hasonló esetekhez. Moszkal emlékeztetett, hogy Kárpátalján él az ukrajnai romák fele, és a romákkal vannak gondok, de ezeket a társadalomba történő integrálásukkal kell megoldani, a pogromokat, gyilkosságokat meg kell akadályozni. Az emberiesség megőrzésére és a cinikus megnyilvánulások kerülésére szólított fel Andrij Szadovij, Lviv polgármestere, aki egyben a Szamopomics (Önsegély) nevű parlamenti párt vezetője. Közölte, a megtámadott tábor lakói jelenleg rendőri védelem alatt állnak, és a város önkormányzata a nyomozás idejére ideiglenes szállást biztosít nekik. Közölte, hogy a halálos áldozatot a támadók csoportosan szurkálták, egyértelmű gyilkossági szándékkal, egy 30 éves nőt akkor szúrták meg, amikor védeni próbálta 10 éves fiát. ,Arra kérek mindenkit, képzelje maga elé ezt a képet, mielőtt »úgy kell nekik!« stílusban kommentálná az esetet. Maradjunk meg embereknek!” - írta Szadovij, megjegyezve, hogy a történelemből tudható, a civilizált emberi lényt kis távolság választja el a lelketlen vadállattól. A rendőrség közlése szerint a roma tábor elleni támadás őrizetbe vett hét elkövető csupán 17-18 éves lvivi lakos, a vezetőjük 20 éves. A zaxid.net lembergi hírportál rendőrségi forrásból úgy értesült, az őrizetbe vett fiatalok a Józan és Dühös Ifjúság nevű neonáci szervezet tagjai. A formáció Lemberg Jugend néven működtet videocsatomát. A város egyébként az ukrán nacionalizmus fellegvára. Idén ukrán nacionalisták már kétszer támadtak rá romák ideiglenes táborhelyeire Kijevnél, de hasonló pogromokat hajtottak végre Temopilban, és korábban Lvivben a kárpátaljai cigányok ellen. A támadásokat a C14 neonáci szervezet és az idén alakult Nemzeti Osztagok félkatonai formáció nyíltan vállalta. (MTI)
