Új Szó, 2018. június (71. évfolyam, 125-150. szám)
2018-06-23 / 144. szám
www.ujszo.com | 2018. június23. SPORT- LABDARUGO-VB 121 A horvátok földbe döngölték Argentínát A vb eddigi legjobb meccsén Horvátország 3:0-ra legyőzte Argentínát, a négy évvel ezelőtti döntős ezzel a kiesás szélére sodródott. Maradona hüppögve sírt a díszpáholyban, Messi kézfogás nélkül vonult le a pályáról - az éjszakát Luka Modrie önfeledt mosolya ragyogta be. Az izlandiak elleni döntetlen után az argentin szurkolók abban reménykedtek, hogy az azon a meccsen előjött problémákra gyorsan gyógyírt talál a csapat és Jorge Sampaoli szövetségi kapitány. A horvátok ugyan a nigériaiak éllen már megmutatták, micsoda lendületben érkeztek a világbajnokságra, de azért Argentína mégis nagyobb játékerőt képvisel az afrikai válogató ttnál. Sampaoli, a bűnbak Csakhogy az argentinok egyáltalán nem tudtak reagálni a helyzetre, és a horvátok ellen totálisan beleszaladtak a késbe. Az első számú bűnbak Jorge Sampaoli szövetségi kapitány lesz, aki sem taktikailag, sem mentálisan nem tudta megfelelő állapotba hozni a csapatát. Változtatott ugyan a játékrendszeren, de a négyvédősről a háromvédős szisztémára való átállással pontosan azt adta meg a horvátoknak, amire a legnagyobb szükségük van: területet. A két szélső(védő?) mögött ugyanis rendre óriási szabad placcok keletkeztek, a gyors horvátok pedig ezt ki is használták. Sampaoli nem tudta kiaknázni a Messiben rejlő lehetőségeket sem. A horvátok teljesen levették a pályáról a hitehagyott benyomást keltő Bafca-klasszist, de az argentinoknak nem volt B tervük, hogyan kerüljenek az esetleg Messi semlegesítésével elfoglalt horvátok mögé. Ismét csak csereként lépett pályára Pavón, pedig amikor az izlandiak ellen beállt, azonnal új színt és frissességet vitt a játékba. A horvátok ellen ez már nem sikerült neki, és teljesen eltűnt a szintén csereként beállt Dybala is. A jelek szerint maguk a játékosok sincsenek meggyőződve Sampaoli képességeiről - rögtön a mérkőzés után elkezdtek terjedni a pletykák, hogy maguk a futballisták kérték, távolítsák el Sampaolit a kispadról még a Nigéria elleni utolsó mérkőzés előtt. A kapitánynak még élő szerződése van, és 20 millió dollár végkielé=Luka Modrie mosolya beragyogta a Nyizsnyij Novgorod-i stadiont gítés ütné a markát, ha idő előtt elküldenék, de lehet, hogy a szövetség végül ehhez a megoldáshoz fog folyamodni. Messi, a másik bűnbak Lionel Messi szemmel láthatóan nem találja a helyét az argentin válogatottban ezen a vb-n. Túlságosan nagy nyomást helyez saját magára is, édesanyja egy interjúban elárulta, fia sokat sír a világbajnokság miatt, annyira kétségbeesetten vágyik a trófeára. A Barcelona sztárjának játékán azonban nem látszik semmiféle elszántság. Az izlandiak és a horvátok elleni mérkőzésen együtt (!) nem futott összesen 10 kilométert, a horvátokkal szemben a labdával is alig találkozott, és az ellenfél tizenhatosán belül nem is volt labdaérintése. Az 1978-ban világbajnok Mario Kempes elég keményen kritizálta is Messit. „Az undort látom az arcán, hogy elege van, szívesebben lenne már vakáción. Nagyon sajnálom, mert igyekszik mindent megadni a Barcelonának, Argentínának, de ez nem számít, mert nem tud emelni Argentína játékán” - mondta a 40 évvel ezelőtti vb gólkirálya. Diego Maradona, aki a díszpáholyban hüppögve sírt az argentinok totális szétesését látva, szintén (SITA/AP-felvételek) A párhuzamos valóságok sosem voltak ilyen messzire egymástól nem kímélte honfitársát: „Modrie kiváló volt. Néha azt kívánom, bárcsak argentin lenne. A vezéreink most nem vezérek. Messinek nincs meg ehhez a személyisége. Borzalom az egész.” Argentína legutóbb 1958-ban kapott ki ilyen nagy arányban vb-n, akkor Csehszlovákia verte őket 6:1 -re. Az argentin futballt a vb után biztosan új alapokra kell helyezni, mert több játékos visszavonulása borítékolható, az utánpótlás pedig kevésbé reménykeltő, mint korábban (Argentína 1995 és 2007 között ötször nyert U20-as világbajnokságot, 2009 óta viszont kétszer nem jutott ki, kétszer a csoportkört sem élte túl, egyszer pedig a negyeddöntőig jutott). A horvátok dicsérete A csütörtök esti meccs azonban nem lehetett volna a világbajnokság eddigi legjobb mérkőzése, ha nincsenek ott a horvátok, akik a Brozovic, Modrie, Rakitic összetételű klasszis középpályássoruknak és jól átgondolt, remekül kivitelezett csapatjátékuknak köszönhetően az utolsó gólnál már csiki-csukizhattak nagynevű ellenfelükkel. Rebic egy nagy kapushiba után szerzett vezetést nekik az 53. percben, Caballero pontosan az ő lábára dobta ki a labdát (de aztán el is kellett úgy találni), tíz perccel a lefújás előtt pedig Modrie egy pazar távoli bombával biztosította be a horvátok győzelmét. Amikor már a ráadásban cicáztak a horvátok az argentin kapu előtt, és végül Rakitic a hálóba lőtt, teljes lett az argentinok megaláztatása. Horvátország ezzel már továbbjutott a csoportból, története során másodszor. Korábban ez 1998-ban sikerült nekik, akkor az örökké mosolygó Davor Suker vezette gárda a bronzéremig menetelt. Luka Modrie a meccs után így foglalta össze a győzelem titkát: „A végeredmény és az argentinok gyenge teljesítménye a mi jó játékunknak volt a következménye. Kompakt volt a csapat, kiválóan dolgozott a labda nélkül, izolálni tudtuk Messit, megakadályoztuk abban, hogy labdákhoz jusson. Káprázatos futballista, de nem csinálhat egymaga mindent. Lezártuk a területeket, Javier Mascherano nem tudta a szokásos passzait megjátszani, és ahogy elkaptuk a ritmust, egyre jobban játszottunk.” Ha ezt a ritmust a vb hátralévő szakaszában is tartani tudják, nagy dolgoknak nézhetnek elébe. (bt) A vébé eddigi csúcsteljesítménye Mindig bírtam az olyan meccseket a világversenyeken, ahol egyegy intelligens, fifikás kelet-középeurópai válogatott legyőzte valamelyik nyugat-európai vagy délamerikai futballóriás csapatát. Egy időben ilyenek lehettek a magyarok győzelmei, de ezekből én csak a Mezey-korszak nagy meccseire (Hollandia, NSZK, Brazília ellen) emlékszem. Kicsit, nagyon kicsit ilyen volt a két évvel ezelőtti Eb-ről az osztrákok elleni siker is, de most inkább csak a szurkoló beszél belőlem, Ausztria már nem futballnagyhatalom. Eszembe jutnak a románok, akik 1994-ben álomjátékkal verték ki Argentínát a nyolcaddöntőben, majd később az angol válogatottat is megviccelték (az 1998-as vébén és a 2000-es Eb-n). Emlékszem a bolgárok 1994-es szupercsapatára: már a mindent eldöntő, franciák elleni elképesztő vébé-selejtezőjüket (2:1 Párizsban, Kosztadinov utolsó perces góljával) is élőben néztem az Eurosporton, aztán jött a világbajnokság, a németek elleni győzelem, Lecskov fejesével. Valamivel később ott voltak az oroszok, akik a 2008-as Európabajnokságon Arsavin vezényletével verték ki Hollandiát. Hosszan sorolhatnám a jugoszlávok nagy meccseit is. Ami talán a legaktuálisabb, az a húsz évvel ezelőtti vbnegyeddöntő, Horvátország-Németország3:0. Jelenleg gyenge a felhozatal ebben a régióban (hol vannak például a csehek?), de csütörtökön este a horvátok megmutatták, hogy a foci talán sosem fog meghalni a Kárpátmedence környékén, a Balkánon. Horvátország már az előző Európabajnökságon is a döntőbe sétálhatott volna, ha a nyolcaddöntőben nem rontja el a portugálok elleni meccsét. Oroszországban egyelőre az látszik, hogy a horvátok játékoskerete az egyik legerősebb, Argentína ellen pedig bebizonyosodott, hogy mentálisan, küzdőszellemben, taktikai fegyelmezettségben is rendben vannak. Már az első félidőben is tudatosabb futballt mutattak a az argentinoknál, a szünet után pedig jöttek a „nagyjelenetek”. Rebic kapáslövése, Modrie hintája és bombája, végül pedig Kovacic megalázó gólpassza Rakiticnek. 3:0. Az utolsó harminc percben mindent megmutattak a horvátok abból a fociból, amely ezt a régiót, a mi régiónkat igazánjellemzi. Szenvedélyes védekezés: hányszor blokkoltak a horvát bekkek gólhelyzetben? Sokoldalú középpályások (Brozovic-Modric-Rakitic, a világ egyik legkiegyensúlyozottabb triója), akiket egyszerre jellemez a rakkolás és a kreativitás. Modrie nemcsak a csodagólj a miatt volt parádés, hanem a tanári helyezkedése és a körömpasszai miatt is. Emlékeznek Brozovic mintaszerű labdaszerzésére a második gól előtt? S végül: vagány, már-már pimasz támadójáték, 3:0 után ehhez nem kell kommentár. Ez a csapat tele van karakteres focistákkal, igazi egyéniségekkel. Ugyanakkor végig érződött a meccsen, hogy a horvátok most csapatként is erősek. Talán ez adta azt a magabiztosságot nekik, amitől Argentína ellen annyira kiegyensúlyozottak voltak. Márpedig ha a szerethető balkáni szeszély a nyugat-európai klubokban megtanult profizmussal és racionalitással párosul, az nem sok jót ígér az ellenfeleknek. KISS TIBOR NŐI
