Új Szó, 2018. június (71. évfolyam, 125-150. szám)
2018-06-23 / 144. szám
www.ujszo.com | 2018. június 23. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Kulturális veszteségeink IV. Hogy lehet, hogy egy előadás szembemegy az „állam céljaival'? Igen! Büszkék lehetünk az anyaország állampártjára, úgy is, mint a nívós művészet védelmezőjére. Mert eddig senki sem vette észre, hogy a Billy Elliot című musical az egészséges fiúgyermekek „bebuzulásának” veszélyét hordozza. Nem is értem, miért nem tiltották be az alapját képező 2000-es filmet is. A történet egy kissrácról szól, aki a családi hagyománnyal szembefordulva a boksz helyett a balettet választja, abban találja meg önmagát. A musical szerzője a köztudottan meleg Elton John. Mindig rühelltem Elton John zenéjét, viszolyogtam a nyálas dalaitól. Amikor a Billy Elliot debütált Londonban, szurkoltam, hogy bukjon meg. Nem bukott meg, sőt a világ számos pontján bemutatták. A Magyar Állami Operaházban, illetve az Erkel Színházban két éve fut, a 90 előadást 101 ezren látták. Szerencsére köztük volt a Magyar Idők című teljesen független lap méltán elismert színikritikusa, N. Horváth Zsófia, aki végre megírta a tutit. „Hogyan történhet meg az, hogy egy ilyen jelentős állami intézmény, mint az Operaház, tökéletesen szembemegy az állam céljaival, és a legérzékenyebb korban lévő, tíz év körüli fiatalok számára készült előadást ilyen penetráns, féktelen melegpropagandára használja fel?” Tényleg, miért kell balettoznia egy fiúnak valamilyen férfias szabadidős tevékenység helyett? „Ha már balettozik, akkor csak meleg lehet. Ezt abból is tudhatjuk, hogy beletettek egy csomó jelenetet A hattyúk tavából, amiről a műveltebb közönség tudja, hogy erről a problematikáról szól az egész, valószínűleg azért, mert Pjotr Csajkovszkij is meleg volt.” Na tessék! És a Magyar Állami Operaház főigazgatója, Ókovács Szilveszter nem átallott gúnyos, ironikus hangnemben válaszolni. Ebből is idézünk, bár nem szívesen: „Attól, hogy valami operaszínpadra kerül abból, ami az életnek eltagadhatatlanul része, még nem propagáljuk. Kampánytanácsadó vagy konferenciák sztárja is lehet deklaráltan homoszexuális és mégis konzervatív, sőt még az is lehet, hogy Zsófia körül is van ilyen beállítottságú ember! /.../ ,.Mert igen, a cikkíró hölgy lesajnáló véleményével szemben még bányászgyerekből is lehet balett-táncos, aki nem feltétlen meleg, s a Jóisten legnagyobb igazságossága, hogy bárhova adhat talentumot. Művészit is - oda is, ahol se vezetékes víz, se gáz, se telefon, se aszfalt, se tömegközlekedés, se közvilágítás. Onnan jövök én is.” Mit mondjak, felháborító, egy rohadt libsinek is a becsületére válna ilyen válasz! Ezután bő két hétig csend volt Billy körül, aztán tegnapelőtt Ókovács közölte, hogy a nyárra tervezett 44 előadásból 15-öt törölnek. „Félreértések elkerülése végett aláhúzzuk: az előadásokat nem a sajtóvita miatt hagyjuk el, hanem a sajtóvita nyomán visszaesett érdeklődés miatt” - áll a közleményben. Gyorsan megnéztük a jegyértékesítést: nem tapasztaltunk visszaesést, sőt, a legtöbb előadás telt házasnak tűnt, de nyilván rosszul láttuk. Egyértelmű, hogy N. Horváth Zsófia - ha egyáltalán létezik - felsőbb utasításra írta, amit írt, és hogy most is odafentről szóltak le az operaház főigazgatójának, aki eddig nem értett a szóból, pedig a kinevezésekor még jó kádernek tűnt. Vagy töröl egy csomó Billy Elliot-előadást, vagy repül - így szólhatott az ultimátum, ami helyes is, csak támogathatjuk. Sőt, a leghelyesebb az lenne, ha minden színház minden bemutatója előtt egy szakértői bizottság megtekintené az előadást és hasznos észrevételeivel segítené az alkotókat, hogy többé soha nem kerülhessen színpadara olyan mű, amely „tökéletesen szembemegy az állam céljaival”. Nálunk is minél előbb be kellene vezetni ezt az egészséges rendszert! Elengedik a görögök kezét SIDÓH. ZOLTÁN Véget ért a görög válság - mondta tegnap vakmerőén Pierre Moscovici, az Európai Bizottság gazdasági és pénzügyekért felelős biztosa, miután az euróövezet pénzügyminiszterei hajnalba nyúló tanácskozásukon úgy döntöttek, kiengedik Görögországot az augusztus derekán lezáruló segélyprogramból. A hellének a 8 éven át tartó, brutális és sorozatos megszorításokat követelő pénzügyi segélyprogram keretében három hullámban 275 milliárd eurónyi pénzinjekciót kaptak. Most úgy tűnik, végre termőre fordult a tüntetések és elégedetlenségi hullámok által kísért több száz takarékossági, költséglefaragó intézkedés - szemléltetésül: csak a nyugdíjakat vagy tízszer vágták vissza. A magát Európa bölcsőjének tartó ország végre az uniós pátyolgatás után a saját lábára állhat, legalábbis ami a költségvetés fegyelmét, a masszív mélyrepülést követő gazdasági talpraállást illeti. Mégsem volna szerencsés, ha a hír hallatára boldogan kiürített metaxás és ouzós üvegek görögnének szerteszét az Akropolisz tövében. Görögország ugyanis kis híján belerokkant a 2008-as világválságot megelőző felelőtlen eladósodásba, abba, hogy felkészületlenül fejest ugrott az eurózónába, hogy legendásan gyenge hatékonyságú az adóhatósága, s ezzel párhuzamosan bámulatosan találékonyak az ottani polgárok az adózás elkerülésében. Nem kell belecsúsznunk abba a hibába, hogy szembeállítsuk a hangyaszorgalmú németeket a kedélyesen ciripelő tücsök életvitelét megtestesítő görögökkel, azonban azt a tényt le kell szögeznünk: a mindenkori görög kormányok sorozatos hibájából halmoztak fel brutális, 320 milliárd eurónyi adósságot, aminek törlesztése még évtizedekig nyomhatja a polgárok vállát. Mivel a dél-európai ország válsága az eurózónán belül példátlan méretűvé duzzadt, ezért a diagnózis és a gyógymódok terén egyfajta állatorvosi lóvá is változott. Vagyis némileg az eurózóna, a Nemzetközi Valutaalap és a meglehetősen rideg német hozzáállás is kellett a hellén haldoklás elnyújtásához. A páciens azonban magához tért, és a jobbulást gyorsítandó, az európai hitelezők 10 évvel meghosszabbítják a régi kölcsönök nagy részének lejárati idejét, az adósságteher könnyítésére pedig más adósságtörlesztési engedményeket is nyújtanak. Az euróövezet legutóbbi ülésén úgy döntöttek, további segítség gyanánt utolsó részletként Athén 15 milliárd eprét kap, hogy az augusztustól élvezett pénzügyi függetlenségét elegendő „zsebpénzzel” kezdje. Fontos azonban tudatosítani, hogy Görögország jó időben, jó gazdasági hátszél korszakában nyerte vissza pénzügyi szuverenitását. Az is fontos szempont, hogy az ottaniak által kívülről rájuk erőszakokként tálalt takarékossági intézkedéseket nem szabad visszavonni, mert akkor minden kezdődik elölről. Végezetül a puding próbája az lesz, miként viselik el a soron következő és egyszer óhatatlan beköszöntő újabb gazdasági mélyrepülés terheit. Ha akkor is helytállnak a hellének, akkor talán újabb pénzügyi mentőöv nélkül úszhatnak tovább a történések tengerében. FIGYELŐ Busás német haszon a görög válságból Németország a görög mentőcsomag egyik legnagyobb haszonélvezőjeként 2010 óta 2,9 milliárd euró kamatjövedelemre tett szert. A német kormánynak elsősorban az Európai Központi Bank (EKB) értékpapírpiaci programja keretében vásárolt görög államkötvényekből származott nyeresége. A kormányjelentése szerint a Bundesbank 2017-ig 3,4 milliárd euró kamatnyereségre tett szert a programban végzett vásárlások után. Ebből 900 millió euróval töltötték fel az ESM (Európai Stabilitási Mechanizmus) alapot. A fennmaradó 2,5 milliárd euró a KfW befektetési bank 400 millió eurós kamatjövedelmével együtt 2,9 milliárd euróra egészíti ki a német költségvetés Görögország meghitelezéséből származó bevételét. „Minden ellenkező híreszteléssel ellentétben Németország vastagon profitált a görög válságból” - jelentette ki Sven-Christian Kindler, a német Zöldek költségvetési szakértője. Hozzátette, miután Görögország szigorúan takarékoskodott és tartotta magát kötelezettségeihez, itt az idő, hogy az Eurogroup is tartsa magát ígéretéhez. Németországnak és Európának segítő kezet kell nyújtania Görögországnak. (MTI) Tömeggyilkosnak vallják magukat a menedékkérők Magukat bűnelkövetőnek mondó emberek is kérnek menedékjogot Németországban - Irta a Bild című lap a szövetségi bsvindorlási és msnekültűgyi hivatal (BAMF) belső dokumentumaira hivatkozva. A BAMF kirendeltségei és a nürnbergi központ közötti hivatalos levelekre hivatkozó beszámoló szerint menedékjogot kért Németországban például egy törökországi férfi, aki a meghallgatásán azt állította, hogy összesen 85 bűncselekmény miatt keresik hazájában. Egy dagesztáni menedékkérő azt mondta, hogy egy vahhábita (az iszlám szunnita ágának egy rendkívül konzervatív irányzatához tartozó) szervezet tagjaként merényletet hajtott végre az északkaukázusi autonóm köztársaság belügyminisztere ellen, egy Sierra Leone-i férfi azt állította, gyerekkatonaként civileket gyilkolt, egy algériai menedékkérő pedig azt, hogy kábítószer-kereskedelem miatt körözik hazájában. A Bild hozzátette: a menedékkérők gyakran azért mondják magukat bűncselekmények elkövetőinek, mert német és a nemzetközi jog alapján sem lehet hazatoloncolni olyan embereket, akiket a hazájukban kínzás vagy halálbüntetés fenyeget. A hazatoloncolás elkerülését célzó önfeljelentések ügye korábban is téma volt a német sajtóban. Idén áprilisban például a Stuttgarter Nachrichten című lap azt írta, hogy a stuttgarti és a karlsruhei ügyészségen az idei első negyedévben 159 olyan új ügy volt az iszlamista terrorizmus miatt indított eljárások között, amelyben a menedékkérő saját magát jelentette fel, és azt állította, hogy terrorista szervezet tagja volt. Egy tavaly készült összeállítás szerint több más tartományra is jellemző, hogy menedékkérők súlyos bűncselekmények elkövetőinek vallják magukat csak azért, hogy Németországban maradhassanak. Baden-Württemberg mellett előfordulnak ilyen esetek például Hessenben és Bajorországban is. (MTI)
