Új Szó, 2018. június (71. évfolyam, 125-150. szám)
2018-06-02 / 126. szám
ÍÍ6 SZALON ■ 2018. JÚNIUS 2. www.ujszo.com (Lukács Zsolt karikatúrája) SOROZATDARÁLÓ Óvakodj a tüllszoknyás tündérkétől! A megszállottak viadala egy kémek világában játszódó sorozat, amelyben a kémkedésnél sokkal izgalmasabb a középpontjában álló leszbikus vonzalom. Eve Polastri bár az angol titkosszolgálaton belül dolgozik, igazi szürke kisegér. Hivatalnok ő, nem több. Amikor egy tanú kihallgatása kapcsán egy kórházban szemtanúja lesz egy profi bérgyilkos elképesztően hatékony ámokfutásának, a nő a bűnöző megszállottjává válik, és megkapja a lehetőséget egy felettesétől, hogy nyomozzon utána. Villanelle szinte mindenben Eve tökéletes ellentéte. Feltűnő, harsány, nem ismeri a tisztelet fogalmát és ezzel együtt a parancsot sem, és mindig egyedül dolgozik. Vagy ha mégsem, akkor elintézi magának, hogy egyedül maradjon. Villanelle ugyanis bérgyilkos, aki Európában tesz el láb alól kényes politikai célpontokat egy titkos szervezet, a Tizenkettek megbízásából. Amikor ők ketten először találkoznak egy kórház fürdőszobájában, ott rögtön izzani kezd köztük a levegő. Kezdjük azzal, hogy A megszállottak viadalának ellenállhatatlan a humora. Ott van Eve (Sandra Oh bájosan ügyeden a szerepben), aki mindvégig tudja, hogy nem játszik egy ligában Villanelle-lel, mégis a teljes szakmai és magánéletét sutba dobva szerencsédenkedi el magát odáig, hogy találkozzon vele. Aztán ott van a széria fő humorforrása, Villanelle. Jodie Comer elképesztő játékával a szereplő úgy válik a kedvencünkké, hogy közben végig kiismerheteden marad. Az érzelmeit legtöbbször csak tetteti, olykor a létező legkönynyebben gyilkol, máskor azonban nehezére esik a dolog, és láthatóan imádja a szakmáját: sokszor bizarr módon közelíti meg áldozatait, és kifejezetten szeret játszadozni és szórakozni velük. Teszi mindezt olykor egészen különleges ruhákban, például rózsaszín tüllszoknyában. A BBC America sorozata olyankor a legjobb, amikor nem a történetmeséléssel, hanem a karakterépítéssel van elfoglalva. Eve és kollégáinak kapcsolata, valamint a Villanelle és a „főnöke” közti állandó évődés rengeteg vicces és emlékezetes jelenetet hoz, és bár nincs belőlük túl sok, de Eve és Villanelle találkozásai abszolút a széria csúcspontját jelentik. Kettejük közt nem pusztán erotikus feszültség, hanem szakmai féltékenység, gyűlölettel vegyes szeretet és annyi minden más tombol, s amikor az alkotók hagyják ezt csúcsra járatni, akkor A megszállottak viadala élményszámba megy. A széria gerincét adó kémes/összeesküvésés történet ugyanakkor se nem túl eredeti, se nem túl izgalmas, és ha nem ez a két lehengerlő figura lenne a középpontjában, valószínűleg gyorsan elkaszáltam volna. Eve és Villanelle párosa azonban az utóbbi egy-két év sorozatainak legeredetibb, legvagányabb és legszórakoztatóbb karakterei, és a gonosz kis játszmáik miatt még akkor is megéri nézni ezt a piszkosul egyedi, csajos fekete humorral vastagon átszőtt show-t, ha a sztori amúgy nem hagy bennünk mély nyomokat. Tóth Csaba Fr.frref.rrfrrrrtsr.irsrrtfr A HÉT SZEMÉLYISÉGE Arkagyij Babcsenko Mégis életben van a kedden meggyilkolt orosz újságíró, Babcsenko, aki csupán megrendezett merénylet áldozata volt. Az ukrán biztonsági szolgálat szerint azért volt szükség a színjátékra, mert az orosz titkosszolgálat az ellenzéki újságíró életére tört. A nemzetközi újságírószervezetek elítélték az álgyilkosságot, (ú) fffffffíffffffffffff/ffff A HÉT ESEMÉNYE Szlovákia az elnökök országa és a rendőrfőnököké is. Bár rendőrfőnökből csak egy van, köztársasági elnökjelölttel bőséggel el vagyunk látva: vannak kifejezetten szórakoztató, tragikomikus és tragikus jelöltek. Végre megjelentek olyan jelöltek, akik nemcsak sikeresek lehetnek, de el tudjuk képzelni őket az elnöki hivatalban. Például itt van Zuzana Caputová ügyvédnő, aki sokéves - sikeres - harcot folytatott a bazini hulladéktelep ügyében, vagy a másik jelölt, Róbert Mistrík, akinek a tudományos munkássága kicsit Jirí Drahosra, a cseh jelöltre emlékeztet. Bugár Béla jelöltsége is szóba került, az ő sorsáról - hivatalosan - a pártkongresszus dönt. És Milan Krajniak is úgy nyilatkozott, hogy megméretteti magát. A jelentősebb jelöltek mellett Marian Kodéba is bejelentette indulási szándékát, aki így - a szakértők szerint - a nagy elődöt, Jozef Tisót másolja. Ügy tűnik, az ő esélyei minimálisak, de Szlovákiában megtanultuk: soha ne mondd, hogy soha. Hiszen gondolta-e volna valaki korábban, hogy egy magyar politikai párt koalícióra lép az SNS-szel? És arra vajon ki számított, hogy Ivan Gasparovic tíz évig elnök lehet? Emlékezhetünk, ahogy csendes, észrevéden jelöltként „elcsente” az elnöki széket a tapasztalt, esélyes diplomata, Eduard Kukán orra elől. A második körben Meciarral találta magát szemben, és nyerésre ítéltetett. Ellenben ha Kodéba a második körbe kerülne, valószínűleg esélytelen lenne. Az elhíresült zsák krumpli is megverné. Maga a folyamat is Szlovákia szegénységi bizonyítványát állítaná ki. Legyünk optimisták, és bízzunk benne, hogy Szlovákia képes lesz egy jó elnököt választani. MÁRIUS KOPCSAY a TASR hírügynökség munkatársa A hét legfontosabb magyar eseménye a Stop Soros elnevezésű törvényhalmaz parlamenti benyújtása, amely büntetné az illegális bevándorlás segítését - a javaslat tipikus példája annak, hogy az ördög a részletekben bújik meg, a kérdőjelek számosak. Ami jó hír a Fidesz számára: hat év után fogadta amerikai külügyminiszter magyar partnerét, vagyis működhet a németfrancia EU-duóval szembeni amerikai-izraeli-magyar szövetség orbáni koncepciója. A hét legjelentősebb nemzetközi híre, amellett, hogy a modern Spanyolrszág történetében először buktattak miniszterelnököt bizalmatlansági indítvánnyal, mégiscsak az, hogy majdnem száznapos huzakodás után van új olasz kormány, az ország 65. kabinetje a világháború óta. Bár egy darabig úgy tűnt, Itália olyan demokrácia, ahol a nép választ, de a hitelminősítők alakítanak kormányt, végül zöld utat kapott a hagyományos elitet támadó 5csillag Mozgalom és a jobboldali radikális Liga koalíciója, élén egy firenzei jogászprofesszorral. Nem volt könnyű a szavazók akaratának érvényt szerezni, Sergio Matarella államfő egyszer visszautasította Giuseppe Conte miniszterelnök euroszkeptikus gazdasági miniszterjelöltjét, hogy az illető- könnyed olasz komédiaként- végül Európa-ügyi miniszter legyen. A pénzügyi szféra megpróbálkozott saját kormányfőt állítani a szokásos „szakértői” szlogennel, a német uniós biztos is figyelmeztette az olaszokat, hogy a piacok majd megtanítják őket a helyes voksolásra, ám végül a Brüsszellel szembenálló, a menekültek befogadását célzó uniós politikát elutasító, közmunkához kötött alapjövedelmet tervező, egyszerre baloldali és konzervatív koalíció kap lehetőséget arra, hogy megmutassa, léteznek-e új politikai, kormányzási utak Itália, a világ nyolcadik legerősebb gazdaságú, mégis válságokat produkáló országa számára. SZÓ M BATH Y PÁL publicista
