Új Szó, 2018. június (71. évfolyam, 125-150. szám)
2018-06-14 / 136. szám
VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR www.ujszo.com | 2018. június 14 7 Furcsa utóíz Kiska tükröt tartott a kormány elé, de kicsit eltolódtak a hangsúlyok Andrej Kiska talán utolsó országértékelő beszédén vagyunk túl. A várakozásoknak megfelelően az ellenzéknek tetszett, a koalíciónak nem: mindkét álláspont érthető. Az ellenzék tegnap elnézte Kiskának, hogy hamarosan talán ő is belép a pártpolitikába, és csak a beszéd tartalmára összpontosított, amely tükröt tartott a kormány elé. És alapvetően tiszta tükröt, csak a hangsúlyok elcsúsztak egy kicsit. A kormányoldal pedig zokon vette a többnyire jogos kritikát, ami szintén megszokott. A kritikus hangvétel érthető egy országértékelésben, hiszen a fő cél rámutatni a problémákra. A beszéd legnagyobb része a Kuciak-gyilkossággal és az utána történtekkel foglalkozott. Ez az a téma, amely az utóbbi néhány hónapban megrázta az országot, tízezreket vitt az utcára, Robert Ficót rákényszerítette, hogy egy sorral hátrább lépjen, új kormányt, új kormányfőt, új országos rendőrfőkapitányt hozott, és még lehetne sorolni. Megkerülhetetlen egy országértékelő beszédben. Viszont az már kérdés, hogy a beszéd felében ezzel a témával kell-e foglalkoznia, és valóban olyan részletekig le kell-e mennie az államfőnek, hogy a nyomozás részleteire kérdez rá, „költői kérdésekben”. Abban sem vagyok teljesen biztos, hogy valóban párhuzam vonható-e a Kuciak-gyilkosság és ifj. Michal Kovác elrablása között. Míg ez utóbbit állami szervek követték el, az előbbinél ez fel sem merült. A beszéd másik felében felsorolt problémák többségében is igazat lehet adni az államfőnek, bár itt bizonyos következetlenség és kapkodás fedezhető fel. Nem lehet egyszerre megdicsérni a Smer által belengetett iskolai ingyenebédet, és ugyanakkor bírálni a kormány „szociális csomagjait”, amikor az ingyenebéd éppen az egyik csomag része. Bírálni lehet a nyugdíjkorhatár-plafont is, de hozzá kellene tenni, hogy ez nem csak a kormánypártok, és nem is minden kormánypárt elképzelése, nem beszélve arról, hogy csak az ellenzék segítségével betonozható be az alkotmányba (és erre sajnos néhány ellenzéki párt is hajlik). A mezőgazdaság dotációs és egyéb problémáit is meg lehet említeni, a közlekedésfejlesztésben is fel lehet tenni a kérdést, hogy valóban szükség van-e annyi autópályára, mint amennyit terveznek, de nem biztos, hogy nincs ezeknél fontosabb téma, aminek egy országértékelő beszédben helyet kellene kapnia. Még mindig igaz, hogy Kiskánál jobb elnöke eddig nem volt az országnak, de ennél az értékelésnél már hallottunk tőle jobbat is. A két mókás, jópofa és bölcs vezér (TASR/AP-feivétei) Óda a jópofa diktátorhoz Donald Trump ódákat zeng hazatérése éta Kim Dzsong Unrél, az észak-koreai kommunista pártsajté se írhatna róla szebben. Az amerikai elnök „erős, jópofa és okos” emberként dicsérte a Fox televízióban Kim Dzsong Unt, aki emellett „nagyszerű tárgyaló” is. „Nagyon jó egyéniség, mókás és nagyon okos, stratégiai gondolkodású pasas. Nagyon jól kijöttünk, már rögtön a csúcstalálkozó elején” - fogalmazott Trump. Amikor a riporter emlékeztette, hogy néhány hónapja még ,,rakétás kis embernek” titulálta Kim Dzsong Unt és más, válogatott sértéseket is a fejéhez vágott, Trump azzal felelt: ezzel a szándékosan kemény stílussal kövezte ki az utat a csúcstalálkozóhoz. Megismételte, hogy amíg „jóhiszemű tárgyalások folynak” Phenjannal, Washington felfüggeszti a Szöullal tartott közös hadgyakorlatokat, de Észak- Koreának atomfegyvermentessé kell válnia, és „ezt Kim Dzsong Un teljes mértékben megértette, nem is harcolt ellene”. A Reuters hírügynökség szerint nem értek el komoly előrehaladást a szingapúri csúcson, bár Trump szeretné ennek ellenkezőjét elhitetni. Amikor 1972-ben Richard Nixon amerikai elnök Kínába utazott, diplomáciai áttörést ért el, amely véget vetett a sok évtizedes kínai-amerikai elhidegülésnek. A mostani washingtoni kormányzat szívesen állítaná szintén világtörténelmi pillanatnak a szingapúri csúcsot, sikerült konkrét vállalásokat kapni Phenjantól a nukleáris leszerelést illetően - írta a Reuters. Számos szakértő továbbra is kételkedik abban, hogy Kim Dzsong Un valaha is feladja nukleáris fegyvereit, bár Trump váltig hangoztatta, hogy a nukleáris leszerelés folyamata nagyon hamar elkezdődik. Anthony Ruggiero a Foundation for Defense of Democracies agytröszt részéről azt mondta, „az egész úgy néz ki, mintha ott folytatnánk, ahol több mint tíz évvel ezelőtt abbahagytuk”. Trump előtt három amerikai elnök is kapott Észak- Koreától -ígéreteket a leszerelésre, amelyeket aztán Phenjan visszavont. Azt a kitételt, hogy „a Koreai-félsziget teljes atomfegyvermentessé tétele érdekében” kell dolgozni, szakértők széles körben úgy értelmezik, hogy az amerikai kormányzat nem tudott érvényt szerezni az északkoreai atomarzenál teljes megsemmisítésének. Bár Trump a csúcs utáni sajtóértekezleten azt hangoztatta, „úgy gondolom, Kim Dzsong Un valóban leszerelést akar”, az elnök csak egyetlen szóbeli ígéretet tudott Kimtől idézni: Észak-Korea kész bezárni egy nukleáris kísérleti telepet. Trump ugyanakkor azt mondta, hogy szándékában áll az amerikai-dél-koreai hadgyakorlatok leállítása, ami alapvető követelés Phenj an részéről. . Odahaza azonban Trump a szingapúri találkozót felhasználhatja bizonyítéknak arra, hogy az „America First” (Amerika mindenek előtt) elv alapján lép fel. A novemberi kongresszusi választások előtt ezt a republikánusok szavazatszerzésre használhatják, Trump hívei arra hivatkoznak, hogy az amerikai elnök olyasmit ért el, ami elődeinek nem sikerült. Mintaro Óba Koreára szakosodott volt diplomata szerint a szingapúri csúcstalálkozó inkább szimbólumokról és stílusbeli kérdésekről szólt. Jól mutatott a televízióban” - közölte, hozzátéve ugyanakkor, hogy a régió fellélegezhet: a kapcsolatok pozitív röppályán maradnak. (MTI) A parolázás csúcsa FELEDY BOTOND Megvolt a történelmi kézfogás, Donald Trump mégjól vállon is veregette, majd a kamerák kereszttüzébe tessékelte az észak-koreai diktátort. Hat amerikai és hat vörös csillagos zászló előtt írtak alá egy szándéknyilatkozatot, hogy majd még folytatják azt, ami ahhoz szükséges, hogy a végén legyen egy atommentes Koreai-félsziget. Kim Dzsong Un rövid távon mindenképpen nyert, hiszen egyenrangú félként mutatkozhatott az amerikai elnökkel. Emellett fokozatosan kilép a nemzetközi porondra. Az elmúlt hónapokban kétszer járt Kínában, nemrég kapott egy szeptemberi meghívást Oroszországba, hogy Vlagyimir Putyinnal is beszélhessen. A dél-koreai elnökkel is élénk a kapcsolata a téli olimpia és a két Korea határán tartott találkozó óta. Mindez azt mutatja, hogy Phenjan ügyesen kitört az elszigeteltségből, a szájkaratét és az atomrettegést hipp-hopp átalakította látványdiplomáciává. Az biztos, hogy Szingapúrban pont olyan megállapodást kötöttek, amilyet Kína szorgalmaz több mint egy éve. Például az Égyesült Államok megígérte, hogy felfüggeszti közös hadgyakorlatait a dél-koreaiakkal. De ez Trumpnak sem jön rosszul, mert Szingapúrban is beszélt arról, hogy Dél-Korea magasabb összeggel járulhatna hozzá az amerikai katonai támogatás költségeihez. Lehet, hogy a kínai diplomácia is súgott Kimnek, és Trump is úgy gondolta, hogy jobban megsarcolja szövetségesét. Annak viszont Peking nem örül, hogy eközben harmadik szereplőként az oroszok is mindig beugranak a ringlispílbe. Putyin megkeveri a lapokat, ami leginkább további mozgásteret jelent az észak-koreai rezsim számára. Egy olyan diktátor számára, aki a húszmilliós országában körülbelül 80-120 ezer embert tart fogva munkatáborokban. Kommunista munkatábor - nem kell részletezni az egykori vasfüggöny mögött, hogy mit is jelent ez. Ha Kim Dzsong Un továbbra is ügyesen tud lavírozni, és kijátszani egymás ellen a nagyhatalmak ellentétes érdekeit, úgy nagyon sok időt nyerhet magának. Egy Kína-típusú lassú nyitás - a hetvenes évektől a kilencvenes évek végéig vitt hosszú folyamat mintájára - sem zárható ki, és gazdaságilag megérné a kommunista államnak. Ugyanakkor ne feledjük, egy olyan szinten paranoiás emberről beszélünk, aki a vécéjét is elvitette az észak-déli határon tartott találkozóra: nehogy aztán az ellenséges titkosszolgálatok az egészségi állapotával kapcsolatos információkat szerezzenek onnan, ahova a diktátor is gyalog jár. Kimnek szimbolikus győzelmek és találkozók kellenek, és minél több időt akar nyerni. Trumpnak ezzel szemben nincs sok ideje, novemberben kongresszusi választások lesznek, amelyhez az előválasztások már zajlanak. Neki most kellett egy fényképezkedési lehetőség, majdnem bármi áron. Addig sem az amerikai elnökválasztásba való orosz beavatkozásról vagy a pomószínésznőnek adott hallgatási pénzről szól a közbeszéd. így valószínűleg Trump és Kim is elégedetten repült haza - no nem a találkozó eredménye, hanem a puszta ténye miatt. Ezért mentek Szingapúrba, nem többért, és ezt maradéktalanul meg is kapták: számtalan fotó, közös mosolygás, elemeznivaló, még a két vezető testbeszédét is többtucatnyi szakértő fürkészte. És megkezdődött a ködszurkálás, vajon mi következik most. Egy biztos, augusztus körül esedékes az újabb közös amerikai-délkoreai hadgyakorlat, legkésőbb akkor színt kell vallania a Fehér Háznak. FIGYELŐ Nagy teljedelemben foglalkozik a világsajtó Donald Trump és Kim Dzsong Un találkozójával, és sokan hiányolják a konkrétumokat zárónyilatkozatból, valamint kifogásolták, hogy Trump legitimálta Kim diktatórikus rendszerét. A Wall Street Journal Europe arról írt, hogy Trump a Dél-Koreával közös hadgyakorlatok felfüggesztésével anélkül tett jelentős engedményeket Kimnek, hogy bármi konkrétumot kapott volna cserébe. Hasonló megállapításokat fogalmazott meg a Politico brüsszeli hírportál is, amely rámutatott: a nyilatkozat nem tartalmaz részleteket arra nézve, mikor, milyen biztosítékok mellett és pontosan miként fogja feladni Phenjan az atomfegyvereit. A Politico bírálta Trumpot, amiért nem tért ki hangsúlyosabban a „világ talán legkegyetlenebb totalitárius rendszerében” uralkodó emberi jogi helyzetre. Az elmúlt napok jelzik, mekkora átalakuláson mentek át a globális szövetségi viszonyok: az amerikai elnök hízeleg az északkoreai diktátornak, egyenrangú Trump bután szajkózott lózungjai partnerként kezeli, és közben élesen támadja a szövetséges országok, például Kanada vezetőit. A Süddeutsche Zeitung rámutatott, hogy világszerte nő a Trump politikai módszereit sikeresnek tartó emberek száma. Éppen ebben mutatkozik meg, milyen kárt okoz egy ilyen találkozó, hiszen a látványos képek és a bután ismételgetett lózungok a nagyszerű sikerről csupán a politizálás látszatát keltik, és nem helyettesíthetik a valódi tetteket, amelyekjóval fáradtságosabbak, mint Donald Trump illúziókat keltő színháza. Arafatot is ünnepelték... A Die Welt kiemelte: a szingapúri nyilatkozat mérföldekkel elmarad az atomfegyverek leszerelését előirányzó részletes nyilatkozatoktól, amelyeket Phenjan 1991 -ben Dél- Koreával, vagy 2007-ben az USA- val, Kínával, Oroszországgal és Japánnal kidolgozott. Trump és Kim Dzsong Un ünneplése legalább annyira elhamarkodott, mint Jichák Rabin izraeli és Jasszer Arafat palesztin vezető 1993-as találkozójának ünneplése volt. (MTI)
