Új Szó, 2018. június (71. évfolyam, 125-150. szám)
2018-06-09 / 132. szám
PRESSZÓ ■ 2018. JUNIUS 9 DIVAT www.ujszo.com Franz Xaver Winterhalter: Erzsébet királyné portréja. A festményen megcsodálhatjuk Sisi gyémántcsillagokkal díszített hajkoronáját. Sisi topánkája 1926-ban, Kalocsán készítették Arany Rózsa számára a cifra, rózsával díszített lábbelit, amely egyedi módon a virágminták mellett a nevet is megjeleníti Brandenburgi Katalin gyöngyös főkötőjét a Magyar Nemzeti Múzeumban őrzik M. S. mester Vizitáció (Mária látogatása Erzsébetnél) című festménye (1500-1510 között). Mária és Erzsébet fejét is sajátos fehér kendőkompozíció fedi. (Fotók: a szerző, képarchívum, TASR/AP) A évezredek során II _ kialakult külJI f W lönféle lábbelik í ^ M kivitelezésük JL E 1 anyagával, színükkel, díszítményükkel sokszor árulkodtak viselőjük koráról, családi állapotáról és természetesen vagyoni helyzetéről. Ne feledjük, igen sokáig jártunk mezítláb. A mi talpunk már nem tudná elviselni azokat a szúrásokat, vágásokat, dörzsöléseket, amelyeket eleink semmibe vettek, vígan gyalogolva keresztül a számunkra legyőzhetetlennek tűnő akadályokon. Az éghajlat, a növényzet befolyásolta a mezídábasság teljes vagy átmeneti állapotát. A fotózás megjelenésével dokumentumok állnak rendelkezésre arról, hogy a felöltözöttséghez is hozzátartozhatott, még a városi emberek esetében is. Sajátos példákat tudtam meg egy kiállításon arra, hogy az éghajlat nem minden esetben meghatározó: a tűzföldi indiánok testüket prémekbe burkolják, de lábuk szabad. Ugyanígy Japánban az északi Hokkaido-szigeten élő ainuk is. A mezítlába járásnak persze vannak vallási vonatkozásai is. Az alázat, a főhajtás kifejezője is lehet. A keresztények lábbeli nélkül zarándokoltak annak idején, s ha muszlim szent helyre térünk be, cipőnket a bejáratnál kell hagynunk. Mi is az a paduka? A budapesti Néprajzi Múzeum adott otthont a „Bocskor, csizma, paduka” című kiállításnak, amely- alcímében is megfogalmazták- „utazás” volt „a lábbeli körül”. A múzeum utolsó időszakos bemutatóján a világ minden tájáról birtokában levő darabokból adott ízelítőt. A mintegy 300 lábon hordható tárgy nagyon érdekes, Egy kis divattörtenet Cipőnk, kalapunk, ékszerünk Járásunkat, tartásunkat befolyásolja, hogy milyen lábbelit hordunk; színes és érdekes a kialakulásuk története. A kiegészítők is fontos szerepet játszottak/játszanak, főleg a nők életében, mint ahogy a frizura is. Visszatekintünk a múltba, és „betérünk” néhány múzeumba, ahol régi korok vagy messzi országok, idegen kultúrák tárgyait, képeit mutatjuk be, hogy megtudjunk ezt-azt a cipőkről és öltözékünk kiegészítőiről. néha meghökkentő látványt nyújtott. Bevallom tudadanságomat, a kiállítás címét látva elbizonytalanodtam. Tudtam, mi a bocskor, a csizma, de mi is az a paduka? Egy Indiában honos lábbeli, ami homokon, köveken is védelmet nyújt a lábnak. Egy darab fából faragott talpból és egy ékkel rögzített gombból áll, amit a nagy lábujj és a mellette lévő közé szorítottak. A szegényebbek egyszerűt, míg a gazdagabbak értékes fából, különféle berakásokkal - elefántcsonttal, ezüsttel, arannyal, féldrágakövekkel - díszítetteket hordtak. Hadd idézzek még egy-két érdekességet! Ausztráliában az őslakosok közön a mezídábasság dívott. A kiállított, emberi hajból, toliakból készített, vérrel átitatott cipőt csak vérbosszú esetén használták. Lábnyomának porát... A lábhoz, cipőkhöz különféle hiedelmek is kapcsolódtak Például az áhított ember meztelen lábnyomának porát felszedték, a ház falához, földpadlójához vagy kemencéjéhez tapasztották Vagy az illetőtől megszerzett kapcát, bocskort főzték meg, abban a hitben, hogy ez a varázslat egymáshoz köd őket. Esküvői szertartások előtti praktikákról is értesültem. Az észak-afrikai berbereknél a különféle rontások elűzésére a menyasszony papucsába sót és tűt rejtettek, nálunk fémpénzzel végezték ugyanezt. Hadd emeljek ki egy női cipőt a bemutatott gyönyörűségek sorából! 1926-ban, Kalocsán készítették Arany Rózsa számára a cifra, rózsával díszített lábbelit, amely egyedi módon a virágminták mellett a nevet is megjeleníti. A látvány felelevenített bennem egy régi emléket. Serdülőlánykoromban kaptam szüleimtől egy kalocsai papucsot. Akkor szinte földöntúli örömmel hordtam a túlhímzett darabot, ma már biztos, hogy mást választanék. Hiába, a divat változik! Örökbecsű darabok Ha módosul is, bizonyos darabjai örökbecsűek, és a nemzett identitás, területi hovatartozás kifejezői. A fapapucsról a hollandok jutnak eszünkbe, az orrán pomponos cipőről a görögök, a mokaszinról az indiánok. Eszak-Amerikában járva több múzeumban csodálhattam meg az őslakos kultúra emlékeit. A mokaszinok egyszerűsége, praktikus' volta, némelyikük csodálatos kivitelezése, díszítése az emberi alkotókészség szép dokumentuma. A cipőbemutatók közül számomra kiemelkedő volt a torontói Bata Cipőmúzeum gyűjteményes kiállítása. Thomas Bata, aki 1876-ban született, világhírűvé vált cégét az Osztrák-Magyar Monarchiához tartozó morva vidéken alapította. A család nyolc generáción átívelő, mintegy 300 évnyi cipészhagyományt őrzött. Az alapító halála után örököse a második világháború előtt áttette székhelyét Kanadába. A keletontariói Batawában találták meg a gyártáshoz, kereskedéshez szükséges optimális feltételeket. A sikeres közép-európai vállalkozóról elnevezett kiállítás hihetetlen gazdag anyaggal mutatja be a cipők történetét, a lábbelidivat hullámzó, vagy körkörösnek is nevezhető változását. Két dolgot hadd emeljek ki a rendkívüli - az emberiség kezdetétől a napjainkban hordott cipőket bemutató - gyűjteményből. Az egyik a cipősarkak magassága. A görög és római színészek azért viselték a színpadon a magas sarkú cipőket, hogy jobban lássák őket a távol ülő nézők is. Egyes kultúrákban a rang jelzésére szolgált, néhol olyan magasságot elérve, hogy viselőjük támogatásra szorult. Vélhetően keletről származóan a lovak megülése miatt alakult ki a sarkas lábbeli, könnyebb volt nyeregbe szállni, s benne maradni. Persze a praktikum mellett hiúsági kérdés is keletkezett belőle. XVI. Lajos, a 18. század végén uralkodó francia király, akit a krónikák alacsony férfiként jegyeznek, igen kedvelte a magas sarkú cipőket: átlag 10 centiméterrel növelte magasságát. A magas sarok viselése régebben a férfiak kiváltsága volt, míg át nem vette, szinte kizárólagosan a szebbik nem. A 18. században pedig megjelent a tűsarok elődje, amely mind a mai napig a nőiesség jelképe. Míg a női cipők sarka emelkedett, a férfiaké egyre alacsonyabb lett. Az egészségügyileg ajánlott sarokmagasság a két centiméteres, amit hajlamosak vagyunk feláldozni a szépség oltárán. Hírességek cipői Az említett kiállításon híres színésznők, színészek, énekesek lábbelijei
