Új Szó, 2018. június (71. évfolyam, 125-150. szám)

2018-06-08 / 131. szám

KULTÚRA 8 I AJÁNLÓ Június 8. (péntek) Dél-Komárom -17.00: Varró Dániel Aki szépen butáskodik című könyvének bemutatója a Jókai Mór Városi Könyvtárban. Izsa-19.00: Fenyő Miklós-Tasnádi István: Made in Hungária - musical a dél-komá­romi Magyarock Dalszínház elő­adásában, a kultúrházban. Zselíz - 52. Országos Népművészeti Fesztivál. 10.00: Nagysallói Találkozó - gyer­­mekcsoportokjárási seregszem­léje Nagysalló; 16.00: Kézműves mesterek kirakodóvására a kas­tély előtt; 18.00: Partaka21. szazadban - kiallitasmegny ito a kastély udvarán; 19.00: azselizi Francz Schubert Vegyeskar, Nyitra megye eneklocsoportjai, énekkarai es a komloi Munkaskorus - az 52. Országos NepmúVeszeti Fesztivál megnyitója a nagyszínpadon; 20.00: Szilicetdl Borzovaig­­barangolás Gomór múltjában es jeleneben—a Gömöri hagyo­mányőrzők es a Szőttes kamara táncegyüttes közös műsora a nagyszínpadon; 21.30: Ami Erdélyünk - a dunaszerdahelyi Csallóközi táncegyüttes műsora a nagyszínpadon; 22.30: a párkányi Vaijos zenekar lemezbemutató koncertje, mulatság a Pajtaban, balgazda: Lengyel Szabolcs Micsi es a Demoí Borostyán neptanc­­műhely apraja-nagyja, helyszín: a kastély mögött felállított Pajta, Folk-kocsma. Június 8-9. (péntek-szombat) Dél-Komárom — 10. Hon-Nap Duna menti hagyományőrző ün­nep az Igmándi erődben. Péntek- 17.00: megnyitó, kiállítások, be­tyárbemutatók; 19.30: Bikini koncert; 19.30: Ladánybene 27 koncert. Szombat-10.00: Écsi Gyöngyi mesemondó, óvodások műsora, bábelőadás, rendőrkutya­­bemutató; Regélő Fehér Táltos Dobcsapat; 15.00: Kassai Lajos Lovasíjász bemutatója; 16.00: Magyar Királyi Kardforgatók rendje, Berecz András mesemon­dó, barantabemutató; 19.30: a Csíl zenekar koncertje; 21.30: Elektron Band-koncert. Egész nap népi ügyességi fajátszótér, gyermeklovagoltatás, játszóház, lovagi hétpróba gyerekeknek, kézműves-foglalkozások, vásár, 1848/49-es fegyver- és ruhabe­mutató. PENGE Mágikus csapdák Egy olyan világban tolvajnak len­ni, amelyben a széfeket, az épüle­teket varázsos praktikák, átkok és csapdák védik, nem akármilyen hivatás. Coopnak, A végítélet kis doboza főhősének azonban esze is a helyén, és megvannak az adott-VI DA GERGELY KRITIKAI ROVATA ságai: nem fog rajta a mágia. Amikor egy Los Angeles-i oli­garcha ellopatja vele a végítélet dobozát, nagy bajba kerül. A do­bozra ugyanis sokaknak fáj a foga. Az urban [városi] fantasy és a heist-tematika összeházasítása re­mek ötlet, van benne potenciál egy valamire való regényfüzér kibon­tására is, aminek A végítélet kis doboza az első része. (Amerikában 2016-ban jelent meg, s gyorsan kapott is magyar fordítást.) Habár végig az lehet az érzésünk, hogy valahol már találkoztunk ezzel és ezzel a motívummal vagy ötlettel, Kadrey világa végig érdekfeszítő tud maradni, élőhalottostul, méte­res pókostul, poltergeistostul. A mágia és mítosz nem válik úgy el a normális világtól, mint Gaiman Soseholjában, de a természetfeletti léte néhány szereplő számára így sem magától értetődő. Az egyik világvége-szekta lúzer üdvöskéje például hisz a tanban, hogy meg­idézhető a gonosz erő, de elképed­ve szembesül a Los Angeles alatti, Undergrundnak is nevezett hely fura lényeivel, és az ő szemével az olvasó is. Kadrey telepakolja könyvét pop­kulturális utalásokkal, ami egy amerikai szerzőtől persze nem túl meglepő. Az egyik undregrundi üzletet Profondo Rossónak hívják a Dario Argento-filmre utalva, a fo oligarcha kedvenc helye bálja a ‘Tyden Divu, amely a cseh Jaromil Jires 1965-ös fantasyjéről kapta a nevét - lehet arról vitázni, hogy ezek egyszerű homage-ok-e csu­pán. Igen érdekes hatást váltott ki bennem azonban az utalások egy másik rétege. A szereplők, akik ugye élőben is találkozhatnak a csodás lényekkel, ugyanazokat a filmeket nézik, ugyanazokat a tör­téneteket fogyasztják, mint mi - akik a moziszék vagy az olvasófo­tel biztonságában „izgulhatunk”. Coop kimondottan félt a régi pókos filmektől, például. Az jutott tehát eszembe, mennyire lehet más a kétféle félelem... A könyvnek remek humora van, de amikor túltolja a szerző, üressé válnak a poénok. S ez nem törté­nik meg kevésszer. Ehhez tartozik szorosan, hogy a szereplők dialó­gusai jobbára kimerülnek a köl­csönös szócsatákban, évődések­­ben. Van mondjuk olyan húszol­dalnyi felesleges fecsegés a könyvben. Ilyen részeknél a gyorsabb olvasás ajánlott. Ezek nélkül is cool a világ, és fantaszti­kus az utazás. Richard Kadrey: A végítélet kis doboza. Fordította: Pék Zoltán. Agave Könyvek, 2017.384 old. Értékelés: 7/10 2018. június 8. | www.ujszo.com Juhász R. József Csodára várok című performansza a budapesti Szabadság hídon (Koronczy Endre felvétele) Jubilál a performansz Transart Communication - a nemzetközivé lett helyi rendezvény JUHÁSZ KATALIN Idén 30 éves a Transart Communication fesztivál, amely megismertette a performanszművószetet a hazai közönséggel, illetve bemutatkozási lehetőséget kínált az amúgy eléggé mostohán kezelt művészek­nek. A jubileum megünneplése nagyszabású lesz, holnaptól egészen októberig tart, és több országban zajlik majd. A kezdeményezők, az érsekúj­vári Stúdió érté művészeti csoport tagjai (Németh Ilona, Juhász R. Jó­zsef, Mészáros Ottó és Simon Atti­la) 1988-ban abból indultak ki, hogy a performansz hazánkban, illetve Kelet-Európábán valahol a tűrt és tiltott művészet peremén mozog, és gyakran teljes értetlenség övezi. A rendszerváltás előtt Csehszlováki­ában nem volt könnyű a kísérletező művészek élete, hiszen a hatalom mindent üldözött, ami túllépett a megszokott kereteken. Ráadásul legtöbben közülük olyan témákat boncolgattak, mint a szabadság, az identitás, az emberi szubjektivitás és a hatalom elleni lázadás, előtér­be hozva a testet, mint az ember legerősebb eszközét. A bölcsőtől A hazai performanszművészet bölcsője Érsekújvár lett. Ott ren­dezték évente a Transart Commu­nication fesztivált, amelynek híre szakmai berkekben gyorsan terjedt. És az sem mellékes, hogy az ott fel­lépő hazai és külföldi művészek a helyi járókelőkkel is fel tudták ven­ni a kapcsolatot. Beléjük lehetett botlani a város utcáin, terein, így sokan véletlenül találkoztak a szín­házi és képzőművészeti elemeket kombináló egyszeri műalkotásokkal. A rendezvény később kinőtte a vá­rost, és a kulturális felfedezések, valamint a médiumok, nemzetisé­gek és különböző látásmódok egy­máshoz való közeledésének előse­­gítője kívánt lenni több országban, több helyszínen (Pozsony, Kassa, Prága, Karlovy Vajy, Brünn, Mo­nor stb.). A szervezők eddig mint­egy 500 művészt láttak vendégül a világ minden tájáról. Emlékezetes például az az 1997-es közép-kelet európai művészeti szimpózium, amelynek célja a Mária-Valéria híd újjáépítésének ösztönzése volt. Ez a híd egyike a Transart Communica­tion program helyszíneinek, a hét­végi Performansz-hajó elnevezésű projekt során performanszok hely­színe lesz. Hajózó performerek A 46 nemzetközileg elismert művészt szállító hajó holnap reggel indul Budapestről és délben köt ki Esztergomban. A Mária-Valéria hídon 13 órakor kezdődik a csopor­tos performansz, amely a párkányi sétálóutcában folytatódik. Ezután Komáromba folytatja útját a hajó, amelynek fedélzetén i§ zajlik majd a velük utazók számára előkészített program. Művészetelméleti elő­adások, beszélgetések, vetítések tarkítják az utat, amely során első­sorban a Duna mint nemzeteket összekötő folyó jelentőségére fó­kuszálnak a részvevők. Vasárnap kora délután Pozsony­ba érkeznek a művészek, és a fe­délzetre várják a közönséget a ki­kötőben 14-től 17 óráig, majd visszahajóznak Budapestre. A Per­formance Boat résztvevői között magyar, szlovák, osztrák, lengyel, olasz, dán és amerikai művészek is lesznek. Doboz a fesztiválon A Transart Communication kö­vetkező akciója a trencséni Pohoda fesztiválon valósul meg a Transart Communication örökségét folytató érsekújvári Kassák Intermediális Kreativitás Központ és a Symposi­um Hala együttműködésében. Egy speciális, plexiüvegből készült konténerben nyolc ázsiai perfor­­manszművész mutatkozik be a könnyűzenei fesztivál közönségé­nek július 5-7. között. A Pohoda évek óta teret enged más művészeti ágaknak, mivel ta­pasztalataik szerint az oda érkező közönség eleve nyitott az újra. Az irodalom, a film, a kortárs képző­művészet és a színház mellett idén először a performansz is megjele­nik a trencséni repülőtéren. A síneken Sokan próbálkoztak már vasúti szerelvényben művészetet csinálni, de több országon áthaladó perfor­­manszvonatról mi még nem hallot­tunk. A Transart Communication 30 keretében öt várost érintő (Budapest, Prága, Krakkó, Varsó, Pozsony) pro­jektjúlius 10-16. között zajlik, és va­lamennyi helyszínen egyéni, illetve csoportos performanszok láthatók majd. A részt vevő művészek (össze­sen negyvenen) a világ minden tájá­ról érkeznek, például Hong Kongból, Indiából, Új-Zélandról, az Amerikai Egyesült Államokból, Mexikóból és Portugáliából. A vonatprojekt lényege a mobili­tás, a haladás, a gyors helyváltoztatás dicsőítése hét napon át, öt fontos közép-európai nagyvárosban. Lesz mozgó multimediális könyvtár, szakmai gyakorlat a nemzetközi hírű amerikai Marilyn Arsem vezetésé­vel, és sok egyéb, a különvonaton utazók számára szervezett program. Fókuszban a főzés Augusztus 18-án a magyarországi Monoron kiderül, mennyi köze van a főzésnek a performanszhoz. Messziről érkező művészek és helyi lakosok találkoznak az üstök és fa­zekak fölött, hogy közös ízeket ke­resve vegyüljenek különböző kultú­rák. A főzési folyamatoknak és a műalkotások születésének ugyanis a szervezők szerint sok köze van egy­máshoz. Kiállítás a galériában A programsorozat a Transart ’30 című kiállítással ér véget, amely szeptember 6-tól október 20-ig tart az érsekújvári Zmeták Ernő Galéri­ában. A tárlat látogatói végigkövet­hetik azt a folyamatot, amelynek vé­gén egy helyi kezdeményezésből országos, majd nemzetközi jelentő­ségű rendezvény lett. A galéria a kezdetektől együttműködött a Tran­­sart Communication fesztivállal, az évek során számos videó- és fotó­dokumentációt készítettek. A kiál­lítás ideje alatt több performansz is zajlik majd a helyszinen.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents