Új Szó, 2018. május (71. évfolyam, 100-124. szám)
2018-05-05 / 103. szám
www.ujszo.com I 2018. május 5. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR Nyugdíjas terelés Fico már minden kérdés elől elszalad MÓZES SZABOLCS V igyázat, szociális csomagot hozok! - hangozhatna a szlovákiai kormányzati politikusok felszólítása, mielőtt éppen csalni készülnek. „A szomszéd megölte a macskámat. A szomszédom a Smerre szavazott, ezért a macskámat Fico nyírta ki” - válaszolta a Smer elnöke az aktuális helyzetet, a vietnami emberrablást és a gazdák helyzetét firtató újságírói kérdésre, majd sietve távozott. Arról a sajtótájékoztatóról, amelyet a felső nyugdíjkorhatár bevezetésével kapcsolatos Smer-javaslat miatt hívott össze. A pár másodpercesjelenet tökéletesen ábrázolja a mai Szlovákiát, a Smer és a koalíció tehetetlenségét, és emiatti figyelemelterelési vágyát. A releváns kérdések ugyanis pont azok voltak, amelyeket Ficónak feltettek az újságírók, és amelyek elől elmenekült. A Smer legújabb ötlete a terelés mintapéldája, sőt, ennél is több: a bűnös, hosszú távon káros terelés állatorvosi lova. A legnagyobb kormánypárt azt szeremé elérni, hogy a parlament vésse bele az alkotmányba a 65 éves nyugdíjkorhatárt. A jelenlegi szabályozás szerint lassacskán, több változót figyelembe véve kúszik felfelé a korhatár, a Smer ezt állítaná le. Az alkotmányba belefoglalni valamit ugyanis csak alkotmányos többséggel lehet, és ez érvényes az esetleges későbbi módosításokra is: ha 5,10 vagy 20 év múlva az akkori kormányzat hozzá szeretne nyúlni a nyugdíjkorhatárhoz, szüksége lenne az ellenzékre is - vagy minimum egy részére. Ugyanúgy, ahogy most Ficónak, hiszen a kormánynak nincs 90 képviselője. A Smer számára nem is ez a lényeg, hanem hogy a rendkívül sok, számára kellemetlen ügy és botrány helyett valami másról beszéljenek a választók. Például arról, miért vonakodik az ellenzék megszavazni ezt a „szociális jóléti intézkedést” - mert joggal feltételezhető, hogy az ellenzéki pártok ebbe nem fognak belemenni. Miért nem? Távolról sem csak azért, mert Fico figyelemelterelő hadműveletéről van szó. Ha van eszük, fel tudják mérni, hogy ezzel mindenkinek ártanak. Elsősorban a leendő kormányoknak - tehát akár saját maguknak is -, s nem utolsósorban a társadalomnak, a választóknak, a leendő nyugdíjasoknak. A Smer ugyanis egy rendkívül komplex rendszer egyik kulcsfontosságú elemét szeretné bebetonozni. Az emberek természetesen minél korábban szeremének nyugdíjba vonulni, majd minél tovább élni - ergo hosszú ideig nyugdíjat kapni -, minél magasabbat, ám alkalmazottként vagy vállalkozóként minél kevesebb járulékot szeretnének befizetni. Nem kell közgazdásznak, sem matekzseninek lenni ahhoz, hogy lássuk: ez így egyszerre nem megy. Főleg úgy nem, hogy az évtizedek óta tartó demográfiai válság, a kevés gyerek miatt egyre több a nyugdíjas és kevesebb a befizető. Aprócska kitérő: a kormány által öntömjénezések közepette hirdetett alacsony munkanélküliségi mutató egyik fő okozója is'ez: a rendkívül népes, 1950-es években született generáció megy éppen nyugdíjba, helyét pedig a 90-es években született, kisszámú populáció veszi át a munkaerőpiacon. A nyugdíj rendszer tehát egy összetett, állandóan mozgásban lévő egyensúlyi rendszer, amelynek precíz működtetéséhez nemcsak pénzre, hanem a paraméterek változtatásának eszközérers szüksége van a mindenkori kormánynak. Röviden: öt éve az egyedül, ereje teljében kormányzó Fico eltörölte a nyugdíjkorhatárt, most a szakadék szélén álló Fico visszahozná, hogy ideig-óráig e a Smer botrányairól szóljon a közbeszéd. (Lubomír Kotrha karikatúrája) Élet és irodalmi korrupció JUHÁSZ N éhány hete felmerült, hogy idén nem adják át az irodalmi Nobel-díjat, mert több botrány is megrengette a mindeddig kikezdhetetlennektűnő Svéd Akadémiát. A rengések epicentrumában a testület egyik tagja, Katarina Frostenson költőnő áll, akiről kiderült, hogy résztulajdonosa a férje által vezetett rendezvényközpontnak, és az intézmény anyagi támogatást kapott a Svéd Akadémiától. A férjét, bizonyos Jean-Claude Amault fotóst ráadásul több nő szexuális zaklatással vádolja. És ha mindez nem lenne elég, a testület tagjai közül többen azt gyanítják, hogy ő szivárogtatta ki az elmúlt években az irodalmi Nobel-díj nyerteseinek nevét. A botrány miatt sorra mondtak le a tagok, annak ellenére, hogy az akadémiai tagság egy életre szól. így volt ez egészen tegnapelőttig, amikor is maga a svéd király próbálta megmenteni a helyzetet azzal, hogy módosította az erre vonatkozó merev szabályzatot. Nyilván úgy gondolta, hogy a lemondott tagok helyébe sikerül gyorsan újakat választani. Nos, nem sikerült. Utoljára 1943-ban nem adták át az irodalmi Nobel-díjat, a háborús helyzetre való tekintettel, és 1901 óta összesen csupán hétszer maradt el a díjkiosztó. Sovány vigasz, hogy jövőre két díjazott örülhet, mert egyrészt nyilván inkább örült volna most egy szerző, mint hogy osztoznia kelljen majd a dicsőségen. Másrészt kiderült, hogy a döntnökök sem szentek, hanem egyszerű halandók, akiknek bőven van mit meggyónniuk. Kiderült továbbá, hogy Svédországban is létezik olyasféle intézményes lopás, amihez mi itt már rég hozzászoktunk. Bizony, már fel sem szisszenünk, ha azt halljuk, hogy valakik, akár politikusok, akár kultúracsinálók, hatalmi pozíciójukat kihasználva közvetlen hozzátartozójuknak nyújtottak anyagi támogatást, vagy egyéb módon ügyeskedtek a húsosfazék . közelében. Az ilyesmit - még ha felelősségre is vonják a vétkest - pár Izmozás az uniós pénzcsap körül SIDÓH. ZOLTÁN A többnyire a megegyezést, a közös nevezőt kereső uniós csúcspolitikusok hétévente harci díszbe öltöznek és a nemzeti érdekek bajnokaivá válnak. Ez a legbiztosabb jele annak, hogy az Európai Unió hét évre szóló uniós költségvetése kerül terítékre. Brüsszel e héten ismertette a 2021 és 2027 közötti időszakra szóló, nem kevesebb, mint 1135 milliárd euróval számoló tervezetét. Már a mostani büdzsé elfogadása is erőteljes menetnek bizonyult, 29 hónapon át csiszolták, toldozták-foldozták a koncepciót, míg végül mindenki igent mondott rá. Gyakorlatilag borítékolható, hogy a mostani tervezet is erőteljes indulatokat vált ki, minimum három oknál fogva. Most először fordul ugyanis elő, hogy egy tagállam kiszáll a közösségből, Nagy-Britannia kilépése évi 12-13 milliárd eurós lyukat üt a büdzsében, amit úgy próbálnak befoltozni, hogy a nemzeti jövedelem mostani 1 százalékáról 1,12 százalékra emelkedik a tagállami befizetések nagysága. Ez azonmód kiváltotta a nettó befizetők, mint például Hollandia és Ausztria rosszallását. Sebastian Kurz osztrák kancellár rögvest közölte, hogy „kemény és hosszú költségvetési tárgyalásokra” kell számítani. A másik kiváltó ok, hogy a felzárkóztatást, vagyis a szegényebb régiókat segítő alapok összegét 7 százalékkal, az agrártámogatásokat pedig 5 százalékkal vágnák vissza. Mindkét terület kiemelten érinti a visegrádi országokat, számukra e forrásokból érkezik ugyanis az uniós pénzek döntő hányada. Az más kérdés, hogy a felsorolt alapokat legtöbbször az utolsó pillanatokban merítjük ki, a nagy kapkodásban számos felesleges projektet megvalósítva. Például a jelenlegi pénzügyi ciklusnak már bőven túl vagyunk a felén, ehhez képest Pozsony a rendelkezésre álló mintegy 14 milliárd eurónak alig 12 százalékát használta fel. Hogy milyen kapkodás lesz itt 2020 közeledtével... Persze Franciaország szintén berzenkedik, a vidéki táj, az aranyló gabonafoldek szépsége iránt évtizedek óta rajongó Párizs haragját mindig kiváltja, ha a mezőgazdaságtól vonnak el forrásokat. Másrészt tarthatatlan helyzet, hogy a magát a világ egyik leggazdagabb térségének tartó Európai Unió költségvetésének még mindig közel 40 százalékát az agráriumra költse, miközben tudományra, kutatásra ennek csak töredékét szánja. A legerőteljesebb változást pedig az jelenti, hogy a korrupt vagy a jogállamiság feltételeit nem teljesítő tagállamoktól végső esetben elvehetik a támogatásokat. Bár nincs kimondva - Brüsszel ennél mindig diszkrétebb -, a jogállamiság kitétel Magyarország és Lengyelország ellen irányul, mivel két szomszédunknál meglehetősen ütemesen gyengítik a demokrácia tartópilléreit. Persze a kispályás futballista Szijjártó Péter külügyminiszter fikciónak tekinti az uniós támogatások jogállamisághoz kötését, ám erről nem ő, hanem a nagypályás politikusok hozzák meg a végső döntést. Szlovákia vagy éppen Románia sem lehet teljesen nyugodt, mivel a korrupció, az uniós pénzek lenyúlása terén e két ország is meglehetősen gyászos képet mutat. Nálunk Ján Kuciak meggyilkolása tépte fel igazán az emberek szemhéját; mások mellett az oknyomozó újságíró munkássága nyomán kiderült, az állammal összefonódó maffiacsaládok, a jogtalan agrárdotációkból dőzsölő hazai nagymenők milyen jól élik világukat az uniós pénzekből. A hétéves költségvetési koncepció megemésztése, észrevételekkel teletűzdelése csak most rajtolt el, leghamarabb a 2019-es európai parlamenti választások után szavazhatnak róla. Lehet, hogy valamelyest módosulnak még az egyes fejezetek keretszámai, de remélhetőleg a lényeg megmarad: ha figyelmeztetésekkel, brüsszeli intőkkel nem megy, akkor a pénzügyi források részleges megvonásával próbálják észre téríteni az uniós pénzeket közprédának tekintő vagy a jogállamiságot kényszerzubbonynak tartó (kelet-közép-európai) államokat. nap alatt elfelejtjük, töröljük a hardverünkről az információt, mert kell a hely az újabb botrányok befogadására. Viszont nálunk a rajtakapott személy kollégái nem sűrűn mondanak le a posztjukról arra hivatkozva, hogy nem képesek tovább egy olyan testületben dolgozni, amelynek jó hírén folt esett. A svéd szemmel láthatóan kevésbé immunis nép, főleg ha az utóbbi évben világszintű témává vált szexuális zaklatás is belerondit a képbe. Mindenesetre most a fél világ megtanulhatta Katarina Frostenson nevét, ha nem is a verseinek köszönhetően. Ha pedig a hölgy, illetve a házaspár valóban ludas néhány díjazott nevének kiszivárogtatásában - amiért a bukmékerektől kaphattak komoly összegeket, - akkor isten óvja őket és a Svéd Királyi Akadémiát. Az irodalmi Nobel-díj ugyanis a Nobel-békedíjjal együtt mind közül a legnagyobb közfigyelmet élvező elismerés. Az esélyesekre rengetegen fogadnak, nagy biznisz ez, amellett, hogy művészetről van szó. A döntésben illetékeseket pedig akkora tisztelet övezte egészen mostanáig, hogy bármiféle „mutyizás” gyanúja örökre taccsra vághatja az egész akadémiát. Talán épp ez az oka a mostani radikális lépésnek. Inkább vállalják, hogy a közvélemény egy éven át rajtuk csámcsog, mint hogy sebtiben beválasztott tagok döntsenek a díjazottról, csak azért, mert „muszáj”. Szóval szerintem a kisebbik rosszat választották. Ami, persze, ettől még nagyon rossz.
