Új Szó, 2018. május (71. évfolyam, 100-124. szám)

2018-05-04 / 102. szám

www.ujszo.com | 2018. május 4. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Homok az autón Akár egy középkori nyilvános kivégzés, csak mindenkinél ott a mobil A zon a napon történt, amikor Szlovákia fölé egyiptomi homokot hozott az eső. Egy bisztróban ültem Pozsony belváro­sában, a szomszédos asztalnál a fi­atalok épp arról beszélgettek, hogy lám-lám, ez a nyugat-kelet igazi találkozása, amikor egy urbánus stílusú étteremben már nem ham­burgert eszünk, hanem kebabot meg hummuszt. Igen, ez is egy példa, és visszafelé is működik, hiszen Oszama bin Lá­­den is szerette a kólát. De nekem most mégis más jut az eszembe. A médiát nemrég bejárta egy kép, amely Indonézia egyik tartomá­nyában készült. Egy fehér ruhás görnyedt férfi áll rajta háttal, a bal oldalán furcsa ruhába öltözött, te­tőtől talpig beburkolt, álarcos szer­zetek, akik végrehajtják rajta a büntetést. Vagyis megbotozzák. Mert egy nővel, aki nem a házastár­sa, nyilvánosan kimutatták a sze­relmüket, s az ottani törvény szerint ezért ilyen büntetés jár mindkette­jüknek. Elgondolkodtam, hogy egy olyan helyen, ahol feltehetőleg mindenki számára világos, hogy akár egyet­len szerelmes pillantással milyen szigorú büntetést kockáztat, vajon mit jelent a szerelem kimutatása? És mit jelent a nyilvános tér? És le­hetséges egyáltalán, hogy ilyen törvényi környezetben valaki má­sok előtt ki meri mutatni a szerel­mét? Vagy semmi senrtörtént, csak akadt egy .jóakaró”, aki égre­­földre esküdözve hamisan megvá­dolta őket? Persze, erre mondhatja valaki, hogy ezek csak az én spe­kulációim. Jó, akkor nézzük a lát­ható tényeket. A kép az elítélt háta mögül ké­szült, valójában az ő szemszögéből. Azt láttatja, amit ő is lát, ha felnéz. S mit lát? Hatalmas teret. S rajta em­bertömeget. Rengeteg férfit, de a fejkendőkből ítélve vannak köztük nők is. A történelmi leírásokból következtetve ilyen lehetett egy középkori nyilvános kínzás vagy kivégzés. Ugyanakkor valamennyi ,.kíváncsiskodó” kezében ott a mo­bil! Nem hagyják ki ezt a látvá­nyosságot. S nem elég, hogy egy­szer végignézik, még meg is örökí­tik. Segít a modem technika. Mini­mum lefényképezik, de bizonyára le is videózzák. Felfoghatatlan számomra ez a szadizmus. Nemcsak, hogy végig­nézem egy másik ember drasztikus megalázását, hanem még meg is örökítem. Vagyis lehetővé teszem, hogy mások is láthassák, hogy megmutathassam nekik, sőt, ha úgy tartja kedvem, még fel is elevenít­sem, újra meg újra. Számomra ez felfoghatatlan. Számukra, úgy tűnik, ez a normális. El tudjuk ezt képzelni? Mi, akik elítélünk mindenféle erőszakot, mi, akik a gyermekeinket rábeszéléssel neveljük, mi, akik az állatok jogai­ért harcolunk? Ez a kép sokkal többről árulko­dik, mint amit ennek a jegyzetnek a teijede Íme megenged. Minden­esetre ez számomra a múlt és a je­len, a világok és kultúrák igazi ta­lálkozása. Nem a kebab, meg a si­vatagi homok az európai autókon. NEM ÉRTEM, MI A PROBLÉMA TRUMPPAL MEG AZZAL A CAFKÁVAL. HISZ NEM VETTE MASA MELLÉ TANÁCSADÓNAK A KORMÁNYHIVATALBA! (Lubomír Kotrha karikatúrája) Szlovákia, mintaország ZSOLDOSÁKOS A régióban Szlovákiát sokszor mintaországként emlegetik. Magyarországról csodálva figyelték, ahogy a kilencvenes évekhez képest a kétezres években a gazdasági mutatókat tekintve miképp hasít el mellettük az északi szomszéd, a politikai sikert pedig az ország EU-s belső maghoz való sorolása jelen­tette - noha eurozóna-tagságából adódóan Szlovákia számára ez való­jában immár nem lehet kérdéses. Ezek a száraz tények könnyen befo­­gadhatóak, az viszont már sokkal érdekesebb, hogy a Kuciak­­gyilkosság és az annak folyományaként felszínre kerülő ügyek után a Nyugat szemében még mindig Magyarország és Lengyelország a rosszfiú, míg Szlovákiával kapcsolatban fel sem merül semmilyen, a jogállamiságot illető probléma (minden bizonnyal a vietnami ember­­rablásos eset is fut majd egy kört a közbeszédben, és ugyanúgy feledés­be merül, mint a többi ügy). Lehet, hogy a Fico-kabinet kevés közpoli­tikái területen bizonyult sikeresnek, de a külvilág felé nagyon is sikere­sen tudta eladni magát. Hogy a Smer miféle rendszert működtet kisebb megszakítással 10 éve, azt mindannyian ismeijük. Harcias szlogenek, ellenségkép-kreálás, autoriter stílus, amely viszonylag sikeresen leplezte a nagymértékű korrupciót és a közpolitikái reformok égető hiányát. Azt kevesen tudjuk viszont, hogy mindezzel külföldön mennyire nincsenek tisztában. Sok külső szemlélő számára ugyanis csak a töretlen gazdasági fejlődés, az életszínvonal-emelkedés és a nyugati orientáció sikeres példája látszik - a ruszofil, és olykor-olykor EU- és NATO-ellenes belföldi megnyilvá­nulások ellenére. A Kuciak-gyilkosság után egy külföldi újságíró meg­kérdezte tőlem, hogyan kerülhetett sor erre a sokkoló bűntényre, mi­közben Szlovákiáról mint afféle pozitív példáról beszéltek, és szinte csak sikertörténeteket lehetett olvasni róla a világsajtóban. Mindez tör­tént akkor, amikor már túl voltunk a Gorilla-ügyön, a CT-botrányon, de már a Bastemák-ügy is jócskán mögöttünk van. Mi lehet az oka, hogy Európa ennyire nem látja, mi történik Szlovákiában? Egyrészt ne vitassuk el, hogy ezen a téren Robert Fico kormányai va­lóban sikeresek voltak. Ha összevetjük Ficót Kaczynskivel és Orbánnal, kijelenthetjük, hogy hármójuk közül Fico a leginkább pragmatikus, ő az, akinek a legkisebb a messianisztikus küldetéstudata, és aki ennek megfe­lelően EU-s színtéren szabadabban választhat simulékony magatartást, ami mellett pedig bőven megfér a hazai terepen alkalmazott konfrontativ hozzáállás. Orbán és Kaczynski koherens politikájának is egyik alapele­me, hogy az EU-s üzenetek is belpolitikai célokat szolgálnak, így ők ke­vésbé alkalmazhatják rugalmasan a kettős beszédet. A smeres külpolitika manőverezőképessége viszont minden bizonnyal sikeresnek mondható, nem véletlen, hogy Miroslav Lajcák az ENSZ közgyűlésének elnöke lett, a jelenlegi pénzügyminiszter, Peter Kazimir neve pedig felmerült az első közös európai pénzügyi tárca lehetséges vezetői között. Másrészt nagyon fontos, hogy amíg a magyarországi, de főleg a len­gyel ellenzéki pártok erős európai beágyazottsággal rendelkeznek, ad­dig ez Szlovákiáról nem mondható el. Sulik és Matovié pártjai egyelőre a belföldi hálózatuk kiépítésével küszködnek, és az SaS-ről sem feltét­lenül mondható el, hogy az „eurokomform” pártok táborát erősíti. Az egyedüli erő, amely gyakran használja európai kapcsolatrendszerét az uniós vezetők véleményének befolyásolására, az a KDH, amely viszont parlamenten kívüli pártként aligha vehető komolyan EU-s szinten. Harmadrészt - és talán ez a legfontosabb - az EU ugyan valóban nagyra értékeli az emberi alapjogok és a demokrácia eszméit, de sokkal fontosabbnak tartja saját érdekét - értve ezalatt főleg a legerősebb tag­államok érdekeit, természetesen. Szeretjük felmagasztalni az EU-t, és szemet hunyunk annak opportunizmusa felett. Fico pedig nagyon jól felismerte: amíg egy kis keleti tagállam kormánya az EU-s vezetésnek nem tart be, addig otthon azt tehet, amit csak akar. az elnök és a pomószínésznő Az ügyvéd, Donald Trump amerikai elnök megtérítette ügyvédjének azt a 130 ezer dollárt, amellyel megvásárolta a Trumppal agyéjszakás kalandba keveredett Stormy Daniels pornószínésznő hallgatásét. Ezt Rudy Giuliani egykori New York-i polgármester jelentette be. A kifizetés „tökéletesen jog szerinti­nek” fog bizonyulni - mondta a Fox News amerikai hírcsatornának adott interjújában Giuliani. Ugyanis fel­merült, hogy a pénzt a kampány­kasszából adták a pomószínésznő­­nek, ami tovább súlyosbítaná Trump helyzetét, jogi eljárás indulna ellene. „Az összeget nem kampánypénzből fedezték. Nem sértették meg a kam­­pányfinanszírozásra vonatkozó tör­vényeket” - állítja Giuliani. Az amerikai elnök ügyvédi csa­patához nemrég csatlakozó Giuliani állítása ellentmond Donald Trump korábbi kijelentéseinek. Az elnök eddig tagadta, hogy köze lett volna Michael Cohen ügyvéd akciójához. Az interjút követően Giuliani a Washington Post című napilapnak is nyilatkozott, azt mondta, a Fox Newson elhangzott állításai nem mondanak ellent Trump korábbi ki­jelentéseinek. Az elnök „valószí­nűleg nem tudott” Cohen lépéséről, amikor az egész megtörtént - idézte Giulianit a CNN amerikai hírcsa­torna. Átutaló magatartás Michael Cohen a választási kam­pány idején 130 ezer dollárt utalt át Stephanie Clifford pomószínésznő­­nek azért, hogy hallgasson tizenkét évvel korábbi egyéj szakás kaland­járól Donald Trumppal. Azonban Stephanie Clifford, aki Stormy Da­niels „művésznévvel” szerepel a fil­mekben, később kitálalt, s arra hi­vatkozott, hogy a titoktartásra vona­tozó egyezség nem érvényes, mert nem szerepel rajta Trump aláírása. A nő rágalmazási pert is indított Trump ellen egy becsmérlő Twitter-üzenete miatt. Cohen elismerte ugyan, hogy átutalta a pénzt a nőnek, de arról nem szólt, hogy miért tette. Az ügyvéd ellen törvénytelen kampányfinan­­szírozás gyanújával indítottak nyo­mozást. Nobel-jelölés Mindezzel egy időben a republi­kánus törvényhozók egy csoportja azt kezdeményezte, hogy ebben az évben Donald Trump amerikai el­nöknek ítéljék oda a Nobel-béke­­díjat, indoklásuk szerint az észak­koreai nukleáris válság megoldása ; érdekében tett fáradozásaival érde­melte ki az elismerést. A Nobel-békedíjról határozó nor­vég bizottságnak Luke Messer, In­diana állam képviselője írt levelet, amelyet a képviselőház 18 republi­kánus - a legkonzervatívabbak közé : tartozó - törvényhozója írt alá. A kezdeményezők azzal érvelnek, hogy Észak-Korea hosszú ideig nem volt hajlandó felhagyni az agresszi­óval a nemzetközi közösség köve­telései ellenére, de Trump elnök keménykezű politikája hatásos volt, és elérte, hogy Kim Dzsong Un phenjani vezető tárgyalóasztalhoz üljön. Hangsúlyozták, hogy Trump­­nak sikerült Kínát és más országokat egyesítenie abban, hogy szigorú szankciókat vezessenek be Észak- Koreával szemben. A szankciók komoly csapást mér­tek az észak-koreai gazdaságra, és nagyrészt ennek köszönhető, hogy Phenjan hajlandó a tárgyalásokra - áll a levélben. Trump és Kim várhatóan május végén vagy június elején találkozik egymással. Bár egyelőre még távo­linak tűnik egy olyan megállapodás, amelyben Phenjan teljesen feladná az atomfegyver kifejlesztésére tett törekvéseit, és ennek nemzetközi el­lenőrzéséhez is hozzájárulna, a két Korea vezetőinek április végi nyilat­kozatai mégis reményre adnak okot. Donald Trump washingtoni támo­gatói határozottan támogatják az öt­letet, hogy az amerikai elnök kapjon Nobel-békedíjat. Múlt szombaton a Michigan államban tartott nagy­gyűléshez hasonlatos rendezvényén Trump szemmel láthatóan élvezte, hogy miközben Észak-Koreáról be­szélt, a hallgatóság azt kezdte skan­dálni: Nobel! Nobel! (MTI) LAMPL ZSUZSANNA

Next

/
Thumbnails
Contents