Új Szó, 2018. május (71. évfolyam, 100-124. szám)

2018-05-31 / 124. szám

www.ujszo.com | 2018. május 31. ISKOLA UTCA 113 FF Határtalan" barátság Az udvardi diákok négy napot töltőnek tokaji vendéglátóikkal (Fotó: usz) Alpesi gyalogtúrán KÁLAZI ENIKŐ Iskolánk, az Udvardi Szak­­középiskola szerepst vállalt a magyarországi Tokajon műkö­dő Szerencsi Szakképzési Centrum Kereskedelmi és Idegenforgalmi Középiskolája, Szakiskolája és Kollégiuma projektjében. A projekt első szakaszára 2018. április 10-13-án került sor Szlováki­ában. A tokaji diákok az ide vezető úton megtekintették Alsósztregovát és a zólyomi várat. Diákjaink és a to­kaji vendégek prezentációban mutat­ták be iskolájukat és a falut, illetve a várost. Mindkét előadás nagyon ta­nulságos volt. Rájöttünk, mennyi kö­zös van bennünk a mintegy 500 kilo­méteres távolság ellenére is. Ezután elsétáltunk Udvard híres Kálvária­dombjára, a diákok meghallgatták a Kálvária történetét. Megtekintettük a falu nevezetességeit: a katolikus templomot, a községi hivatalt, a Boncz-kastélyt, a Kitelepítettek emlékművét. Ebéd után először a ba­romlaki Gazda udvarba látogattunk, majd az udvardi szőlőhegy borásza fogadott minket alapos szakmai be­mutatóval és borkóstolóval. A követ­kező napon Pozsonyba kirándultunk, első úti célunk a pozsonyi vár volt csodálatos barokk kertjével, aztán az Óvárosban sétáltunk, megnéztük a Mihály-kaput, a Nemzeti Színházat, a régi városházát és a Szent Márton­­székesegyházat, ahol Mária Teréziát is megkoronázták. Vendégeink vic­ces képeket készíthettek a Schöne Náci- és a Kandi-szoborral is. Haza­felé megálltunk a dunacsúnyi él­ményparkban és a bősi erőműnél. A projekt utolsó napján érsekújvári ét­termeket látogattunk meg, hogy ki­elégítsük a diákok szakmai kíváncsi­ságát. Először a Panoráma foszaká­­csa mutatta be az éttermet, ahol a di­ákjaink is szakmai képzést kapnak. Rövid sétát tettünk Érsekújvár főte­rén egészen a zsinagógáig. Ezután a Gastro Dom szolgáltatásainak rejtel­meibe avatott be iskolánk egyik szak­oktatója, a konyhán, a berendezése­ken kívül az ételadagok csomagolá­sát és a mélyhűtőket is megtekinthet­ték a diákok. Tapasztalatokkal és él­ményekkel gazdagon távoztak a to­kaji diákok és pedagógusaik, folyta­tásképpen néhány hét múlva a mi di­ákjaink vettek részt hasonló kirándu­láson, immár a tokaji iskola vendég­szeretetét élvezve. Az Udvardi Szakközépiskola di­ákjai izgalommal várták a projekt második szakaszát, a négynapos to­kaji látogatást. Utunk során megnéz­tük Hollókő várának romjait, és szól­tunk pár szót történelméről. Útba ej­tettük Eger várát is, és a diákok fel­elevenítették emlékeiket az Egri csil­lagokról. Nagy szeretettel fogadtak bennünket tokaji kollégáink és a diá­kok. Végigvezettek bennünket a to­kaji iskolában, a tan- és szaktanter­meken, a könyvtáron. A tokaji diá­kok bemutatták, hogyan kell banánt flambírozni. A Hotel Kelep tankony­háját is megnéztük, és összehasonlít­hattuk a két ország gyakorlati okta­tása közötti hasonlóságokat és kü­lönbségeket. Ellátogattunk Diósgyőr várába, amelyet a királynék várának is neveznek, valamint a világhírű életmentő németjuhászkutya, Mancs emlékművét is megnéztük. A napot a miskolctapolcai Barlangfürdőben tett látogatás koronázta meg. Iskolai ak­ción is részt vettünk, az ún. Rendez­vények napján, ahol a diákjaink is képviselték iskolánkat: az egyéni Sportpohár és Strong boy versenyek­ben, a prezentációkészítő verseny­ben, valamint a fözőversenyben, ahol diáklányaink jeleskedtek édesség ka- ' tegóriában (tarkedli készült vörös­­áfonya-öntettel). Az iskola 60. szü­letésnapját egy flashmobbal is ünne­pelték, amin mi is részt vettünk. A to­vábbiakban megtekintettük a Hét­szőlő szőlőtanösvényt. A tokaji vá­rosnézés sem maradhatott ki, meg­néztük a főteret, a Rákóczi pincét és udvarházat, ahol egy alapos szakmai előadáson ismerkedtünk meg a tokaji aszú készítésének titkaival, s a Bod­rog partján is tettünk egy sétát. Tar­­calon két csodálatos kastélyszállót látogattunk meg, az Andrássy Rezi­denciát és a Degenfeld Kastélyszál­lót. Az utóbbihoz tartozó borászatot is bemutatták nekünk. Kirándulásunk végét Szerencsen, a kézi készítésű csokoládék üzemében tett látogatással és vásárlással pecsé­teltük meg. Diákjaink sok élménnyel, szakmai tapasztalattal és frissen kö­tött barátságokkal gazdagodtak. Látványos alpesi gyalogtúrán ] vettek részt a dunaszerdahelyi Vi­dékfejlesztési Szakközépiskola diákjai. A népszerű ausztriai ki­rándulóhely, a Bécsi Alpok leg­szebb része, a Raxalpe volt az úti céljuk. Ausztria első kötélvasútjával, nagy kabinos felvonóval jutottak fel 8 perc alatt, 1017 méter szint­­különbséget legyőzve, az 1546 méteres magasan fekvő hegyál­lomásra, a Berggasthof hatalmas épületéhez és parádés kilátású te­raszához. Innen az Ottohaus me­nedékház felé vették az irányt. A széles, kanyargó turistaút mellett itt-ott még látszódtak a tél „ma­radványai”, így a merészebb diá­kok kisebb hógolyócsatát is rög­tönöztek. Az említett épület tera­száról lenyűgöző kilátás nyílt a Rax meredeken lezuhanó szikla­falaira, az alpesi botanikus kertre és egy sziklakapura. A ködfelhők­ből hosszabb-rövidebb időre elő­bukkantak a Schneeberg hóval borított csúcsai. Távolabb, egy kis kilátóteraszról még zavartalanabb volt a kilátás. Innen továbbindulva az 1737 méter magas Jakobskogel meghó­dítása volt a cél. Az utat már tör­pefenyvesen keresztül folytatták, több helyen élvezve a szédületes kilátást. Az embermagasságú tör­pefenyők között elérték a csúcs­kereszttel ékesített Jakobskogelt. Hamisítatlan alpesi környezet, ha­talmas mészkősziklafalak fogad­ták a kitartó diákturistákat. Majd­nem érintetlen természeti környe­zetben gyalogoltak vissza az Ot­­tohausig, majd egy kellemes séta után megérkeztek a Höllental­­völgyre néző, fából épített kilátó­hoz, ahol lenyűgöző látvány fo­gadta őket. Csodálatos panoráma nyílt az ezer méter mély Höllental­­szurdokra, amelynek hatalmas sziklafalai mellett a táj fölött a kör­nyék legmagasabb csúcsaként trónoló havas Klosterwappenban is gyönyörködhettek. A lélegzet­elállító kilátás élményét tovább fokozta az, hogy a hegyoldalon megjelent egy szivárvány. A túra végéig ebben a lenyűgöző alpesi kulisszában volt részük, a színes növényvilágot csodálva visszasétáltak a felvonó hegyi ál­lomásához. A hazafelé vezető úton a diákok egyetértettek abban, hogy sokáig emlékezni fognak erre a fantasztikus panorámaparadi­csomra. (-ki-) Filmekben is otthon vannak - 1. helyezettek a selyések A Szolnokon megrendezett filmtörténeti és irodalmi vetélkedőn a komáromi Selye János Gimnázium csapata lett a legjobb. Bizonyára sokan ismerik George R. R. Martin világhírű könyvciklu­sát és az azt feldolgozó sorozatot. Milliók rajonganak a Trónok harca világáért, többek között kis csapa­tunk, a „Varys madárkái” is, név szerint: Bagócsi Lilla, Czirfúsz Viktória, Szabó Tihamér és Szalay Tibor. Nagy rajongói vagyunk a filmek­nek, idén szorgalmasan látogattuk a Filmklub szakkört, ezért amikor megpillantottuk a versenyfelhívást, azonnal elhatároztuk: benevezünk erre a versenyre. A szolnoki Neu­mann János Egyetem Gazdasági Kara által szervezett filmtörténeti és irodalmi vetélkedő május 16-án zajlott. Egy négyórás kimerítő vo­natát után érkeztünk Szolnokra. A városban kolbászolva döbbentünk rá, hogy fogalmunk sincs, merre kell mennünk. Mikor sikerült a betonból készült Fatorony tövében, egy félig leszakadt térkép segítségével tájé­kozódnunk, kezdetét vette kalandos utunk a Campus felé. A Tiszavirág hídon átkelve megismerhettük Szolnok természetközelibb arcát, telis-tele üde lombkoronákkal, amelyek alatt sétálva úgy éreztük, kedvünk nem szegheti semmi. Amikor végre megérkeztünk a helyszínre, ebédünk elfogyasztása után egy sajátos módot választot­tunk elménk felkészítésére. A szol­noki vasútállomáson vásárolt Kvíz­­őzön című könyv feladataival edzettük agyunkat. Ezek után teljes testi és lelkierővel léptük át az épü­let küszöbét, ahol újabb akadályba ütköztünk: Tibor minden tőle telhe­tőt megtett, de nem tudta kifacsarni az üdítőitalt az automatából. Közös erővel végül győzedelmeskedtünk a gép hatalma felett. A verseny helyszínére, egy tan­terembe érve családias hangulat fo­gadott minket. A szervezők egyete­mi hallgatók voltak, dékánjukkal karöltve köszöntötték a versenyző­ket. Megkezdődött a vetélkedő. A feladatok sorát tesztkérdések nyitották, majd ezt követően egyéb kreatív fejtörőkkel birkóztunk meg, hogy csak párat említsek: kép- és betűkirakós, hangfelismerés, vak­térkép (amelyet földrajzóráinkról oly jól ismerünk), időrendbe soro­lás és az egyes házak történelmének ismerete. A verseny maga jó han­gulatban telt, izgalmakban sem volt hiány. A kiértékelés kezdetén re­ményteljesen vártuk az eredményt. Miután kihirdették, hogy kis csapa­tunk a dobogó legfelső fokára lép, a szervezők egy különdíjjal is meg­leptek minket, ugyanis egyedüli határontáli csapatként mi tettük nemzetközivé ezt a versenyt. Dia­dalittas fotózkodás után győzel­münk megünneplésére egy belvá­rosi kávézóba tértünk be vonatunk indulásáig. Fárasztó, ugyanakkor élmények­kel teli kalandos utazásunk újabb négyórás vonatáttal zárult. Bízunk benne, hogy jövőre is bekapcsolód­hatunk egy hasonló jellegű vetélke­dőbe. Bagócsi Lilla, Czirfúsz Viktória, Szabó Tihamér, Szalay Tibor Bármerre is gyalogoltak, lenyűgöző látvány tárult a dunaszerdahelyi Vi­dékfejlesztési Szakközépiskola diákjai elé (Fotó: DVSZ) A győztes csapat: (balról) Szalay Tibor (III. A), Bagócsi Lilla, Czirfusz Viktória, Szabó Tihamér (III. C) (FotóSJG)

Next

/
Thumbnails
Contents