Új Szó, 2018. május (71. évfolyam, 100-124. szám)
2018-05-31 / 124. szám
www.ujszo.com I 2018. május 31. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Rikító folt Hogy lesz itt uniós együttműködés és kompromisszum? FELEDY BOTOND ........................ I elmúlt tíz napban újabb ékes bizonyíték született arra, hogy nem csak a közép-európai országokon múlik az unió valódi egysége. A Párizs-Berlin-tengely ugyanis a legalapvetőbb külpolitikai irányban, a keleti végeken sem tudott együtt fellépni. Ez azt jelenti, hogy míg a német kancellár asszony Szocsiban kereste fel Vlagyimir Putyint, addig néhány napra rá Macron elnök Szentpéterváron tett látogatást. A németek az Északi-áramlat 2 megépítésén fáradoznak, nem utolsósorban a volt kancellár, Gerhard Schröder aktív közreműködésével, de a franciák sem tétlenkednek, a Total francia olajcég számára szereztek beruházást orosz olajmezőkön. Mindez önmagában még nem gond, hiszen Oroszországgal a szankciókon kívül lehet üzletelni. Azzal van gond, hogy ha még egy ilyen kérdésben, mint a moszkvai kapcsolat, sem sikerül közösen lépnie Merkelnek és Macronnak, akkor az kifelé azt üzeni, hogy van esély megosztani minket. Még az EU tengelye - mindössze két ország - sem tud összehangoltan lépni egy külgazdasági kérdésben. Tény, hogy érzékeny terület a nemzeti gáz- és olajipari cégek működése, de nem épp az lenne az EU érdeke, hogy az oroszokkal jobb szerződéseket alkudjon ki, ha együtt tárgyalnak a tagországok? Legyen szó akár a gáz áráról, Ukrajnáról vagy bármi másról, ebben az esetben befektetésekről? Ezt szajkózzuk itt magunknak Közép-Európában, meglehetősen régóta. Ehhez képest nagyon szomorú látni, hogy 2018-ban, az ukrán válság kitörése után négy évvel még mindig hiányos a kooperáció és a közös fellépés. Ez az üzenet ráadásul nemcsak kifelé megy, hanem bizony belül is hallják: ha Berlin és Párizs a keleti tagállamok miatt nem hajlandó összefogni, az nem segíti az itteni européerek érveit, sőt, éppen kihúzza alóluk a szőnyeget. Vannak jelek, hogy talán sikerülhet az Alstom-Siemens közeledés, tehát a két nagy nemzeti vasúti cég összeterelése, ezek a legfontosabb lépések valójában. Ezek mentén derülhet ki, hogy képes a két-három nagy EU-tagállam is megkötni a maga kompromisszumait az európai egységért, és nem csak elvárja, hogy mások ezt megtegyék. Ha mindez a saját iparunkkal, vagy külgazdasági kérdésekben sem megy Moszkvával szemben, akkor bele se merjünk gondolni abba, Kína hogyan kezeli az EU-t és a tagállamait, hogy az itteni együttműködés hiányában, hogyan lenne képes leszalámizni az egész kontinenst. EVEKIG OLYAN INTEZKEÖESEKKEL KENYEREZTELEK LE BENNETEKET, AMIKET AZ UNOKÁITOK FIZETTEK MEG. OE EZT MÉG AZ ÜK-ÜKUNOKÁITOK IS FIZETNI FOGJÁK! Fico és a nyugdíjplafon (Cartoon izer) Kazimir átszakíthatja a nyugdíjplafont LAJOS P. JÁNOS A pénzügyminisztérium állíthatja meg a Smer, az SNS és az ellenzék egy része által elindított versenyt. A több izgalmas versenyszámból álló viadal - ki tud alacsonyabb nyugdíjplafont mondani, ki tudja hülyébb/rasszistább/megalázóbb indokokkal alátámasztani a nők alacsonyabb nyugdíjkorhatárát - célja, hogy a versenyző a lehető legszociálisabb érzelműnek, a szegények barátjának, az idősek istápolójának állítsa be magát. A versenyben eddig a számok harcában - 64 a férfiaknak, a nőknek lépcsőzetesen 62-től 64-ig - az SNS-OEaNO-Sme rodina-hármas vezet, de Robert Fico is büszkén beáll mögéjük a sokszor megismételt, „nem engedhetjük, hogy 70 éves, fáradt emberek dolgozzanak a gyártósor/pénztárgép melett/ mögött” populista szlogennel. Tegyük félre egy kicsit, hogy a tervezett plafon csak 2034-től okoz komoly gondot az ország pénzügyeiben, s az emberekre gyakorolt hatása is csak akkor jelenne meg. Kivéve a nőket, akiknél például a gyerekszám figyelembe vételével 62 évnél is lehet a plafon, vagyis alacsonyabban, mint jelenleg. A jogszabály minden bizonnyal 2030 után kezdi kifejteni áldatlan hatását a költségvetésre, és az előrejelzés szerint 2070-re az ezzel kapcsolatos kiadások növekedése - legrosszabb esetben - a GDP 3,5 százalékára rúghat. GDP-arányosan keveset mondhat ez a szám, sokak szerint még akár elfogadható is lehet. Hozzá kell azonban tenni, hogy jelenleg a nyugdíjköltségek a GDP 8,6 százalékát teszik ki, csak az öregségi nyugdíjak több mint 6 milliárd eurót visznek el. Vagyis a GDP-arányosan 3,5 százalékkal növekvő kiadások mai árakon számolva is több milliárd eurós pluszköltséget jelentenek, 2070-ben pedig ennek is a többszörösét tehetik ki. Nem meglepő, hogy a smeres vezetésű pénzügyminisztérium viszonylag határozottan szólalt meg ebben az ügyben. Peter Kazimir talán még tehet valamit Fico ámokfutása ellen. Ugyanis lehet arról beszélni, hogy nincsenek könnyű helyzetben azok, akiknek még 62 év felett is dolgozniuk kell, de hozzá kell tenni azt is, hogy 2070-re a várható átlagos élettartam a jelenlegi 73,7-ről - férfiaknál - 84,2 évre emelkedik. Vagyis amíg jelenleg egy 62 éves nyugdíjas még várhatóan 11,7 évet tölt nyugdíjban, addig 2070-ben már 22,4-et töltene, tehát kétszer annyit. A nők várható élettartama már most is 80,7, ez emelkedik 89,1-re, tehát több mint 27 évet töltene nyugdíjban, akit 62 évesen nyugdíjaznak. Logikus lépés lenne a korhatárplafont az adósságfékhez kötni, hiszen ez pontosan megmutatná, mit engedhet meg magának az állam, és mi az, ami - a legnagyobb szociális érzékenység mellett is - már komoly károkat okozna. Egy ilyen mechanizmus - súlyosodé helyzetben - átszakíthatja a korhatárplafont. Az államháztartás viszonylagos egyensúlya megőrizhető a nyugdíjkorhatár befagyasztásával is, ennek ára azonban a nyugdíjak összegének drasztikus csökkentése lehet. Ezt az utat választotta Lengyelország, ott a legalacsonyabb jelenleg a korhatárplafon -a férfiaknál 65, a nőknél 60 év-, emiatt azonban az átlagnyugdíj a felére csökken: jelenleg még az átlagbér 50 százaléka, ám 2070-re már az átlagbér 25 százalékát sem fogja elérni. Ha tehát nem sikerül megakadályozni a nyugdíjplafon bevezetését a parlamentben még úgy sem, hogy a Híd nem támogatja, akkor legalább olyan formában kellene elfogadni, hogy az okozott kár a lehető legkisebb legyen. Még akkor is, ha ez a kár természetesen nem a jövő éves büdzsében fog jelentkezni. Soros György leírta, hogyan lehet megmenteni az EU-t és Afrikát Hogyan mentsük meg a komoly veszélybe került Európai Uniót? - arról szól Soros György írésa, amely a hvg.hu-n jelent meg. Az üzletember szerint az EU három súlyos problémával néz szembe: a menekültválsággal, a megszorításokkal, melyek akadályozzák a gazdasági fejlődést, és a dezintegrációval, amelynek első példája a brexit. A Fidesz konkrét hazugságokra épülő propagandája után érdemes elolvasni, mit gondol Soros valójában amenekültválságról: „Mindigaz volt az álláspontom, hogy a menekülteket teljesen önkéntes alapon kell szétosztani. Sem a tagállamokat nem szabad befogadásra kényszeríteni, sem a menekülteket olyan országokba irányitani, ahová ők nem akarnak menni. Sürgősen felül kell vizsgálni vagy megszüntetni a dublini szabályozást”. Ezt Szijjártó Péter is nyilatkozhatta volna. Soros szerint az EU-nak meg kell védenie a külső határait, de a legális bevándorlás lehetőségét azért meg kell hagyni. Ezt is mondhatta volna bármelyik magyar kormánypolitikus is. Soros viszont nem támogatná az EU belső határainak lezárását. Új Marshall-sególy A filantróp üzletember szerint jó irány, hogy Európa segítsen Afrikán: „Ez helyes, mivel ezáltal az érintett országokban javulhat az oktatás és a munkaerőpiac, vagyis polgáraik kevésbé vállalják majd az Európába vezető, gyakran veszélyes utat”. Soros úgy látja, hogy egy új, „afrikai Marshall-segély” révén nemcsak az ellenőrizetlen menekülthullám apadna el, de lehetővé válna a rendezett bevándorlás megszervezése is. így a migráció a bevándorlók és a fogadó országok részéről is önkéntes lehet. Honnan lenne pénz? A cikk szerint ettől az állapottól most még messze vagyunk, mivel az európai országok egyelőre nem igazán az afrikai demokratikus fejlődést akarják támogatni, hanem egyszerűen leállítanák a migrációt. Soros szerint ahhoz, hogy egy ilyen új Marshall-segély sikeres legyen, évente 30 milliárd euróra lenne szükség. Az világos, hogy a tagállamok ennyit nem tudnának biztosítani. De akkor honnan lehet erre pénz? Soros szerint bátran és innovatívan kell lépni, mert új gazdasági válság közeledik. Azt mondja, hogy az EU-nak - nem tagállamonként, hanem egységben mozogva - a pénzpiacokhoz kellene fordulnia, vagyis hitelt felvennie. „Olyan új pénzügyi eljárást szorgalmazok, amellyel az EU anélkül veheti igénybe a pénzpiac segítségét, hogy közvetlen kötelezettséget vállalna akár uniós, akár tagállami szinten. A módszer hasonló az amerikai önkormányzati kötvények működéséhez, illetve a járványok elleni védekezésekhez rendezett sprintgyűjtésekhez. A lényeg, hogy Európának radikálisan kell cselekednie a túlélésért. Újra fel kell találnia magát.” Többsávos Európa A harmadik nagy problémáról, a dezintegrációról szintén olyan gondolatai vannak, melyeket magyar kormányzati szereplő is megfogalmazhatott volna: „A jelenlegi keretekben az eurózóna képezi a belső magot, míg a többi tagállam másodrendű. A ki nem mondott elv az, hogy a tagállamok különböző sebességgel ugyan, de ugyanoda tartanak. Figyelmen kívül hagyjuk, hogy számos EU-ország konkrétan nem akar szorosabb szövetséget. Ezt a célt el kell engedni. A többsebességes Európa helyett többsávos Európát építeni, amelyben a tagállamoknak több választási lehetőségük van. Ma a kooperáció nem népszerű, de ez megváltozhat, ha az emberek azt látják, hogy megéri.” „A rideg valóság rákényszerítheti a tagállamokat, hogy nemzeti érdekeiket félretéve az unió fennmaradását helyezzék előtérbe. Ezt sürgette Emmanuel Macron francia elnök aacheni beszédében, és csatlakozott hozzá Angela Merkel német kancellár is. Ám ehhez maguk mögé kell állítaniuk Európa tömegeit. Én és a Nyílt Társadalom Alapítványok mindent megteszünk, hogy segítsünk” - záija sorait Soros György. (hvg.hu, 444.hu)
