Új Szó, 2018. május (71. évfolyam, 100-124. szám)
2018-05-26 / 120. szám
Hogyan mentsük meg az iráni egyezményt? Most már pontosan tudjuk, hogy mit jelent az America First szlogen. Az Amerikai Egyesült Államok elnöke, Donald Trump a 2015- ös iráni atomalku felrúgásával semmibe vette a szövetségesek ajánlását, és teljesen figyelmen kívül hagyta Franciaország, Németország, az Egyesült Királyság és a szélesebb nemzetközi közösség érdekeit. A francia elnök, Emmanuel Macron az utolsó pillanatban még megpróbált összehozni egy szélesebb diplomáciai összefogást Irán ellen, de a Trump adminisztráció - szinte magyarázat nélkül - félrelökte. Csakúgy, mint Trump más vandálkodása alkalmával a nemzetközi rend ellen - idézzük csak föl a párizsi klímaegyezményt most is, az iráni egyezmény elszabotálásakor, hivatalos nevén JCPOA (közös átfogó cselekvési terv), a többi országra marad, hogy mentse a helyzetet. Ez a döntés kétségkívül megörvendezteti Trump hazai politikai bázisát, amely kedvét leli az előd, Barack Obama legfontosabb eredményeinek a leépítésében. Azonban az iráni egyezmény az Európai Unió nagy sikere is volt. Pont az európaiak érték el, hogy létrejöjjön a tárgyalás Iránnal. Az egyezmény jelentékenyen csökkenti az atomfegyverek elterjedését Európa hátsó udvarában. Trump a döntését a Twitteren próbálta megvédeni: „Emlékezzetek, milyen rosszul viselkedett Irán az alku megkötése után. Minden eszközzel megpróbálták megszerezni a Közel-Keletet. Most már ez bejelentése után a Szíriában állomásozó iráni katonák állítólag rakétát lőttek ki Izraelre. Sőt, Trump meg sem erőltette magát, hogy alternatívát javasoljon az iráni atomprogram korlátozására. Ennek az az eredménye, hogy ez a feladat most az európai vezetőkre hárult. Egészen biztos, az Iránban jelen lévő európai vállalatokat fenyegető amerikai szankciók nem teremtenek irigylésre méltó helyzetet. Mindezek ellenére nem mondhatunk le arról, hogy megállítsuk a Közel-Keleten az atomfegyverek terjedését. Az Európai Unió a saját védelmi kapacitásának és a globális vezető szerepének a megerősítésével a szélesebb nemzetközi rend és a saját érdekeinek érvényesítését is elérheti. nem történhet meg!” Igaz ugyan, hogy az iráni befolyás nőtt a térségben, ebből azonban nem következik az, hogy az egyezmény egyoldalú felrúgása változtatna ezen. Épp ellenkezőleg, az iráni kemény mag felbátorodhat a döntés után, és sokkal nagyobb beavatkozást idézhet elő Irakban, Szíriában, Libanonban vagy másutt. Szinte rögtön Trump Az Európai Unió nem korlátozhatja magát csupán az iráni egyezményből következő vállalások megerősítésére. Az uniónak ebben a pillanatban olyan szélesebb stratégiára van szüksége, amely meggyőzi az iráni vezetőket, hogy a félelmek a ballisztikus rakétaprogramjuktól és a térségben kifejtett bomlasztó magatartásuktól megalapozottak. Ha sikeres lesz ez a szélesebb hozzáállás, akkor nyitva hagyja az ajtót, és később az Amerikai Egyesült Államok is csadakozhat a multilaterális diplomáciái erőfeszítéshez. Az iráni atomalku megmentéséért és más diplomáciai célok elérése érdekében az EU megerősíthetné a gazdasági kapcsolatait Iránnal. Meg kell értenie Iránnak, hogy csak akkor maradnak meg a gazdasági kapcsolatok Európával, ha Irán korlátozza a rakétafejlesztést, és együttműködnek abban, hogy helyreálljon a stabilitás a térségben. Az európai vezetőknek világossá kell tenniük, hogy ha Irán újra elkezdi az urándúsítást, és nem engedélyezi a Nemzetközi Atomenergiai Ügynökség ellenőreinek a munkáját, akkor olyan szankciókat vezetnek be, mint amilyenek a 2015-ös egyezmény élőn voltak. Az EU-nak ugyanakkor biztosítania kell Iránt, ha betartja az egyezményben vállaltakat, akkor az EU megvédi a vállalatait az amerikai szankcióktól, és az amerikai törvényhozás extraterritoriális hatásaitól, úgy, ahogy Kubában is tette a ’90-es években. Egy ilyen védelem ára mind politikai, mind gazdasági téren bizonyára magas lesz, de az alternatíva egy atomfegyverkezési verseny a Közel-Keleten. Az Európai Unió állampolgárai bizonyára tiltakoznának, ha az EU hirtelen feladná az elveit azért, hogy kedveskedjen egy kiszámíthatadan amerikai elnöknek. A fent említett szélesebb stratégia célja, ahogy Macron javasolta, egy párhuzamos egyezmény megkötése. Az új egyezménynek a Közel-Kelet szélesebb stabilitásával kell kéz a kézben haladnia. Meg kell győzni Iránt, a szunnita hatalmakat (Szaúd-Arábiával az élen), Izraelt, Oroszországot, Kínát és az Amerikai Egyesült Államokat, hogy hagyjanak fel a térségben a háborúk támogatásával. Hogy ez sikerüljön, az EU-nak kell a diplomácia élére állnia, ezzel is bizonyítani Trumpnak, hogy a multilaterizmus sokkal hatékonyabb, mint a diplomáciai huliganizmus. Egy ilyen stratégia segíthetne betemetni azt a transzadanti árkot, melyet Trump megválasztása idézett elő. Vlagyimir Putyin és az illiberális rezsimek számára világszerte üdvözlik a megosztott Nyugatot. Az autoriterek és a populisták leginkább zűrzavart terjesztenének és a háború utáni, szabályokon alapuló, nemzetközi rendbe vetett hitet akarják megingatni. Ezt a rendet megteremtő demokráciák olyan értékeket képviselnek, amelyek ellentétesek az autoriterek érdekeivel. Trump döntése az iráni egyezménnyel kapcsolatban ismét megmutatta, hogy Európa a saját biztonsága és boldogulása érdekében túlságosan is az USA-ra támaszkodik. Az iráni atomalku felrúgása még trumpi mércével mérve is meredek: azt sugallja, hogy most kezd kiteljesedni az America First hozzáállás. Eljött az ideje, hogy az európaiak újra saját maguk döntsenek a sorsukról. Az Európai Unió a saját védelmi kapacitásának és a globális vezető szerepének a megerősítésével a szélesebb nemzetközi rend és a saját érdekeinek érvényesítését is elérheti. GuyVerhofstadt Belgium vök miniszterelnöke, az Európai Parlamentben a Liberálisok és Demokraták Szövetségének (ALDE) a frakcióvezetője © Project Syndicate
