Új Szó, 2018. május (71. évfolyam, 100-124. szám)
2018-05-25 / 119. szám
Süssünk tortát - és ne csak születésnapra Tortatörténet dióhéjban A torta története az ókorig nyúlik vissza. Igen, már akkor is ettek tortának nevezett édességeket, de azok lényegesen egyszerűbbek voltak, mint a mai torták: a kenyérszerű tésztát mézzel, diófélékkel ízesítették. Ősi vallási szertartások alkalmával használták az antik „tortákat”, vagyis kerek lepényeket, kenyereket. A kör alak általában az élet ciklikusságát, a Napot és a Holdat szimbolizálja. A világtörténelem első ünnepi tortája a híres százai menyegzőn jelent meg a legendák szerint i. e. 324-ben, ahol a birodalomépítő Nagy Sándor a makedón méltóságokat és katonái színe-javát összeházasította a perzsa szüzekkel és özvegyekkel. Egyes feljegyzések szerint sok ezer párról volt szó. A hatalmas lakodalmi vendégsereg itt eheten először a megszokott, kerek gabonakenyér helyett mézes, mandulás, diós, rózsaszirmokkal megszórt, kevert gabonából készült tortát. Európában a 17. század végén jelent meg az első torta, amely már hasonlított a mai tortáinkhoz. Akkoriban kezdték a különböző anyagú - fémből, fából, olykor papírból készült - kerek sütőformákat használni. A mázak is gyorsan népszerűvé váltak, cukorból és tojásfehérjéből készültek. Gyakori ízesítő volt a citrom, a mazsola és az áfonya, ezek a gyümölcsök sűrűn szerepeltek a tortákban. A kakaó és a csokoládé megjelenésével divatosak lettek a sötétebb tésztájú torták is. Hagyományosan továbbra is használták az olajos magvakat, így a diót, a mogyorót, a mandulát. Mikor a 19. században megjelent a sütőpor, vele együtt megjelent a többrétegű torta is. Ez további „felfedezéseket” vont maga után: elkezdtek teret hódítani a vajas krémek, valamint a különböző aromák, melyekkel ma is tölthetjük és bevonhatjuk a tortákat. Az emeletes torta eredete a középkori Angliába nyúlik vissza, ahol az volt a szokás, hogy az esküvőre meghívott vendégek tortát hoztak, aztán ezeket egymás tetejére tették. Az ifjú párnak pedig e felett a „tortahegy” felett kellett az első hitvesi csókot váltania. Később egy cukrásznak Aki nem kapott az életében legalább egyszer tortát, az nem is élt, mondhatnánk viccesen. A legtöbb családban már az első születésnapon az asztal közepén trónol a sütemények királynője: a torta. De nemcsak születésnapokon, jeles napokon, ünnepségeken van jelen, hanem kisebb, szerényebb formában és alakban a hétköznapok egyik kellemes finomsága is lehet, melyet egyszerűen is el lehet készíteni. támadt az az ötlete, hogy a sok tortát bevonják cukormázzal, így született meg az első emeletes torta. A tortatörténelem ma is számon tartja a francia Marie- Antoine Caréme (1784-1833) nevét, aki elképesztően díszes, emeletes tortákat készített. A viktoriánus korban úgy tartották, ha egy hajadon lány egy esküvői torta egy darabjával a párnája alatt tért nyugovóra, megálmodja a jövendőbelijét. A tortán meggyújtott gyertya szokása valószínűleg a görögökig nyúlik vissza, akik a gyerekek születésnapi ünnepségeire készített tortákból Artemisznek is mindig áldoztak egy darabot, vagy akár egy külön tortát is vittek az istennő templomába. Artemisz Zeusz és Létó szépséges lánya volt, aki a Holdat testesítette meg, ezért mint fényhozót gyakran ábrázolták fáklyával. A gyertya pedig ennek a fáklyának a kicsinyített jelképe is lehet. Ez magyarázza, hogy a gyerekek születésnapját ünneplő tortákból neki is áldoztak, és azokra égő gyertyákat téve reménykedtek abban, hogy a gyertya füstje elviszi imájukat az istennőhöz. Ké-sőbb a gyertya az élet lángját is szimbolizálta. Ebből erednek azok a babonák és szokások, amelyek a gyertya elfújásának módjait igyekeznek rögzíteni: az ünnepeknek lehetőleg egyszerre kell elfújnia az összes gyertyát, hogy bizonyítsa: kézben tartja az élete idejét, nem engedi elhatalmasodni az életén a sors szeszélyeit. A tortasütés alapjai A torta alapvetően kevert édes tésztából, krémből, bevonóból és a tetején díszből áll. A tortaalap a tájainkon általában piskótatésztából készül, ennek hivatalos cukrászati elnevezése: hideg úton készült, könnyű felvert. Három lényeges hozzávalója van: a tojás, a cukor és a liszt. Ezek aránya 1-1-1, azaz 1 tojás, 1 evőkanál cukor, 1 evőkanál liszt. Ha nagyon pontosítani szeretnénk, akkor 1 db tojáshoz 2 dkg cukorra és 2,5 dkg lisztre van szükségünk (ezek egy evőkanálnak felelnek meg). A leggyakrabban a 6-6-6 vagy a 3-3-3 arányú piskótatésztát adják meg a receptek. A lisztet, illetve annak egy részét lehet helyettesíteni kakaóval, dióval, mandulaliszttel - szükség szerint A klasszikus cukrászreceptek vajas, vizes vagy ízesített piskótákat is ajánlanak a torták készítéséhez. Mi sem egyszerűbb, mint a piskóta ízesítése különböző porokkal, darált magvakkal. Ha vaníliás ízű piskótára vágyunk, keverjünk a sárga krémbe vaníliás cukrot vagy vaníliakivonatot (1-2 kanállal). Ha kakaós vagy diós tésztát szeretnénk, akkor annyi evőkanál liszttel csökkentsük a szárazanyagok (liszt) arányát, ahány kanál kakaót, diót adunk hozzá. Tehát, ha 2 evőkanál kakaóport adunk a tésztánkhoz (6-6-6), akkor csak négy kanál liszttel számoljunk. Ennyi erővel készíthetünk akár kávés, mogyorós vagy mandulás piskótalapot is. Az alapanyagok mennyisége függ a torta nagyságától: például egy 24 cm átmérőjű kapcsos tortakarikához 8-10 db tojásra van szükségünk, ha szép magas, több rétegbe vágható tortát szeretnénk kapni. A sütő bekapcsolása az első lépés. Amíg a tésztát összeállítjuk, a sütő remélhetőleg eléri az ideális 180 fokos hőmérsékletet. A piskótához a tojásokat szétválasztjuk, a fehérjébe nem csoroghat bele a sárgája, tudniillik, emiatt valóban nem fog felverődni a fehérjénk. A tojássárgáját simára keverjük fakanállal vagy kézi habverővel. A fehérjét kézzel vagy géppel kezdjük verni, és amikor lassan Leveles és más tészták Luigival Jövő héten 2018. május 25., péntek, 19. évfolyam, 19. szám
