Új Szó, 2018. május (71. évfolyam, 100-124. szám)
2018-05-25 / 119. szám
8 I PENGE Pöcsölni nem könnyű Stermeczky Zsolt Gábor, a kritikusként és slammerként is aktív fiatal költő első kötete korrekt bemutatkozás. Nem kevesebb - és nem is több. Filmes terminológiával élve, a Tévedések tárgya afféle „így jöttem” könyv. Bemutatja az alanyi beszélő családi hát-VI DA GERGELY KRITIKAI ROVATA országát, amelynek történelmi horizontja is kirajzolódik. Az utóbbit nagyrészt a kötet második (középső), Nem válik című ciklusa hivatott elvégezni. Ebben a nagymama veszi át a szót az alanyi költő unokától, s vezeti végig az olvasót a 20. század második felén, elég nagy léptekben (a versek egy-egy évszámot kapnak címül: 1947,1966,1995). Mélyfúrásokat nem kapunk, semmilyen tekintetben, nem is célja ez a szerzőnek. Finoman jelzi ugyan a helyeket, amelyeken felfeslik a famíliatörténet „szövete”, de a jelzések túlságosan is visszafogottak — s ugyanez vonatkozik a kötet egészére is. Talán olvasói belátás kérdése, hogy amit alulretorizált vagy eszköztelen lírai nyelvként azonosítunk (lásd Áffa János hátlapszövegét), nem jelez-e inkább biztonsági játékot. Flogy ez a nyelv még nem igazán képes mit kezdeni a családi anyaggal (és önmagával). Ezért lehet csupán félsiker a címadó vers mitizálásra vonatkozó intenciója: „miután mindketten meghaltak, /alkalmassá váltak a megbocsátásra /és a mitizálásra. igy váltak együtt / tévedések tárgyává ” - mondja a lírai én a nagyszülőkről. Már ez a kijelentés is a közhelyhatáron billeg, de a vers folytatása már menthetetlenül átcsúszik: „mert megbocsátani az élőknek kell ”. Nincs az a kontextus, amely „feldúsítaná” e szöveghelyet, bár a folytatás tesz rá némi kísérletet: „ akkor is, ha újra és újra eltakarja a / tévedés, // hogy a vér / nem válik, /csak átalakul Ez utóbbi pár sor egyben a kötetzárlat is, mely távlatba helyezi a könyv szimpatikus alapgondolatát: óhatatlanul a generációkon átívelő, öröklődő tévedések tárgyai vagyunk. Stermeczky kötete illeszkedik a fiatal lírának abba a komoly félsikereket felmutató „projektjébe”, mely az eszköztelenség és a közvetlen lírai megszólalásjegyében ösztökéli az alkotókat, hogy a mindennapok közhelyeit (a szó neutrális, ha tetszik, antik értelmében) bátran építsék be költészetük nyelvébe. Ennek sikeres működtetése különös odafigyelést és magabiztosságot kíván. A lírai én az emlékekkel folytatott munkáját, az önmaghatározás kísérleteit „pöcsölésnek” nevezi. A kifejezés igen találó, önirónia és szerénység is visszhangzik benne. Az étvágy című zsánerdarabban ugyanis épp fordítva mondja: „ én közben eszem, és nem /pöcsölök távoli dolgokon ”, miközben természetesen állandóan távoli dolgokkal kell foglalkoznia, a jelen minden pillanatára rányílik a múlt, legyen az személyes vagy történelmi. Az ápol és eltakar című vers ügyesen montírozza egybe a közéleti és a történelmi távlatot egy lakásöröklési ügylet keretei között: „ az előszobában Magyarország Alaptörvénye /fogadott, sokszor felülírt dísz, / az aktuális érzelmekkel / bővítve, a régieket már senki/nem használja. ” A kötet egyértelmű erénye, hogy beszélője pontosan felmérte lehetőségeinek eszköztárát, ami bizakodásra ad okot. Csakhogy óvatossága, távolságtartása összességében súlytalanná is teszi az opust. Mindenesetre, pöcsölni nem könnyű. Stermeczky Zsolt Gábor: Tévedések tárgya. Scolar Kiadó, 2018.72 oldal. Értékelés: 5/10 Idris Elba lesz a Notre Dame-i toronyőr Los Angeles. Idris Elba lesz a Notre Dame-i toronyőr egy új adaptációban, az afroamerikai filmsztár a rendezője és a társproducere is lesz az új mozinak, melynek a zenéjét is ő jegyzi. Victor Hugo regényének főhősé' Quasimodo, a púpos torony őr, aki a párizsi Notre Dame-székesegyházban él, és beleszeret egy cigánylányba. A klasszikus műből számos adaptáció született, az egyik legnépszerűbb a Disney 1996-os animációs filmje. Idris Elbának nem ez az első rendezése, Yardie című krimijét idén a Sundance filmfesztiválon AjövőQuasimodója (Képarchívum) vetítették. Színészként legutóbb a Hegyek között, a Thor: Ragnarök, valamint a Bosszúállók: Végtelen háború című képregényfilmben láthattuk. (MTI) KULTÚRA 2018. május 25. I www.ujszo.com Solo: akcióvígjáték Star Wars-köntösben Most megtudhatjuk, hogyan futott össze a galaxis legsármosabb gazfickója leendő másodpilótájával, Chewbaccával, és miként váltak életre szóló barátokká (Fotó: sita/ap) A gyenge alakítások ellenére fogyasztható spin-off született KACSINECZ KRISZTIÁN Egy lapon lehet említeni Alden Ehrenreich Han Solóját Harrison Fordéval? Persze hogy nem. Hozza a kötelező varázst a Solo: Egy Star Warstörtónet? Nem igazán, inkább csak elvátve fut át rajtunk az a bizonyos gyermeki, bizsergető izgalom egy-egy ismerős jelenet, figura vagy zenetéma felbukkanásakor. Lehet mégis szeretni? Piszkosul, ha előzetesen nem támasztunk túl nagy elvárásokat, hanem elfogadjuk annak, ami: egy nyomokban sci-fi és Star Wars-elemeket is tartalmazó, látványos, akciódús, könnyeden humoros kalandfilmnek. Egy ilyen popcommozin oktalanság is lenne számon kérni a drámaiságot, az aprólékosan kidolgozott cselekményt, az eszmei mondanivalót, a karakterfejlődést vagy az eget rengető alakításokat. A Solo éppen olyan laza, mint a címadó karakter: nem veszi túl komolyan magát, ahogy az egész franchise körüli felhajtást sem. Az összes eddigi film közül talán ez állja meg leginkább a helyét önállóan is, tehát akkor is maximálisan élvezhető, ha korábban nem láttunk egyetlen Star Wars-epizódot sem. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne lenne egy csomó jópofa utalás a klasszikus epizódok egy-egy kultikus jelenetére. A nosztalgiafaktor egyébként is megkerülhetetlen, ha arról készítünk filmet, hogyan nyerte el kártyán a galaxis legsármosabb gazfickója az Ezeréves Sólymot, vagy hol és hogyan fűtött össze leendő másodpilótájával, Chewbaccával (ez a jelenet egyébként telitalálat, és egyáltalán nem úgy zajlik, ahogy várnánk), illetve miként váltak életre szóló barátokká. A nosztalgiát kellene erősítenie a fiatal Lando Calrissiannak is, de Donald Glover annyi új, apró vonással dúsította fel a karaktert, hogy olyan, mintha most találkoznánk először ezzel a piperkőc, simlis hamiskártyással. Lando alakjának feltámasztása és újraértelmezése sokkal jobban sikerült Han Solóénál, ami végeredményben Ehrenreich nem túl kiemelkedő színészi teljesítményének tudható be. A többi karakter eléggé sablonos, Emilia Clarke (Qi'Ra) a csalfa szerelmest, Paul Bettany (Dryden Vos) a hivatásos főgonoszt, Woody Harrelson (Tobias Beckett) pedig a pártfogóból lett elvtelen árulót alakítja. FILMKOCKA Solo: Egy Star Warstörténet ■ Eredeti cím: Solo: A Star Wars Story ■ Amerikai kalandfilm, 2018,135 perc ■ Rendező: Ron Howard ■ Forgatókönyvíró: Jon Kasdan, Lawrence Kasdan, George Lucas ■ Operatőr: Bradford Young ■ Zene: John Powell ■ Szereplők: Alden Ehrenreich, Emilia Clarke, Woody Harrelson, Thandie Newton, Donald Glover, Joonas Suotamo, Paul Bettany A film előzetesét megnézhetik az ujszo.com-on. Utóbbi figurában egyébként sokkal több rejlett volna, kár, hogy meglehetősen elnagyolt. A rajongóknak valószínűleg nem lesz panasza a Solóra; vagy legalábbis nem annyi, mint Az utolsó Jedikre volt. Abszolút működik a fan service, és-néhány izgalmas adalékkal is bővül a Star Wars-univerzum. Láthatunk például egy második világháborút idéző, nagyon sötét hangulatú, az eddig megszokottól teljesen elütő csatajelenetet. Néhány apró utalásból a Birodalom korrupt, elnyomó rendszeréről is pontosabb képet alkothatunk, az agymosó propaganda a totalitárius diktatúrákat idézi. Az akciók pörgősek és izgalmasak, John Powell zenéje pedig csak fokozza a hatást, leginkább a vonatrablás alatti, kórussal kiegészített futam szól nagyot. És hát ki ne akarná végignézni századszor is, hogyan rázza le az Ezeréves Sólyom a csillagrombolók és TIE vadászok hadát, átszáguldva a galaxis legsötétebb bugyrain, és ki ne epedne el a kíváncsiságtól, hogyan sikerült 12 parszek alatt teljesíteni a Kesselútvonalat? A forgatás körüli mizéria - a producerek kirúgták az eredeti rendezőpárost, Phil Lordot és Chris Millert, a helyettük beugró Ron Howard pedig gyorsan újraforgatta a már majdnem kész filmet - és a gyenge alakítások ellenére fogyasztható, sőt élvezhető alkotás a következő Star Wars spin-off. Könnyed szórakozásnak kiváló, sokkal többet azonban ne várjunk tőle. Akinek viszont bejön ez az űrwestemvonal, örülhet a folytatásért kiáltó lezárásnak. Ha hihetünk a pletykáknak, lesz ilyen.
