Új Szó, 2018. május (71. évfolyam, 100-124. szám)
2018-05-03 / 101. szám
www.ujszo.com | 2018. május 3. KULTÚRA I 9 Amikor vége az utolsó dalnak is Holnapután budapesti aréna koncertre készül a legendás Korái együttes - remélik, nem ez lesz az utolsó A Korái: Fischer László, Fekete Tibor Samu, Balázs Fecó és Dorozsmai Péter (Fotó: a zenekar archívuma) PUHAJÓZSEF Jubileumi nagykoncerttel ünnepli fennállásának negyvenedik évfordulóját a Korái zenekar szombaton a Papp László Budapest Sportarónában. Ez alkalomból tettünk fel néhány kérdést a zenészeknek. A Korái 1975-ben, Koncz Zsuzsa kísérőzenekaraként lépett színre. Balázs Fecó azonban többre vágyott, egy saját repertoárral rendelkező együttesre, amely továbbviszi előző formációja, a Taurus örökségét is. A zenésztársai által képviselt rock az ő lírai vonalával társult, ebből alakult ki a Korál-hangzás. A zenekar első nagy koncertje 1978. május 1-én a Budai Ifjúsági Parkban volt. Negyven év telt el azóta. A Korái számtalan slágerrel írta be magát a magyar zene történetébe. Nagy részük szövegírója Horváth Attila, az ötödik, láthatatlan tag, ahogy Fecó nevezi őt. A legendás felállás két zenész emigrálása után alakult ki. A frontemberhez és Fischer Lászlóhoz 1980-ban Dorozsmai Péter csatlakozott, Pados István helyére érkezve (Dorozsmai előtt egy rövid ideig Papp Tamás dobolt), 1983-ban Fekete Tibor Samu jött, Scholler Zsoltot váltva. A négy zenész - a két korábbival együtt - szombaton jubileumi arénakoncertet ad, Amikor vége az utolsó dalnak is címmel. A cím csalóka. Nem búcsúkoncertről van szó, a zenészek remélik, hogy nem ez lesz a Korái utolsó fellépése. Balázs Fecó - ének, billentyűs hangszerek Egy ideje tervezünk már nagykoncertet, de az egészségi állapotom eddig nem tette lehetővé. Két évvel ezelőtt kanadai és amerikai turnén vettem részt az ottani magyarok meghívására, s odakint elkezdett rakoncátlankodni a szívem, úgy, ahoMOZIJEGY Óda az alkotáshoz Nehéz ennél furcsább alapötletet elképzelni: a 89 éves Agnes Varda, a francia új hullám képviselője elindul a nála jóval fiatalabb, JR művésznévre hallgató fényképésszel, hogy felfedezzék Franciaországot. Mennek, róják a kilométereket a kis autójukkal, olykor pedig megállnak, hogy ne csak a tájat, hanem az embereket is megismerjék. Szép és meglepő kiindulópont, de a mozilátogatót mégiscsak az érdekli, hogy lehet-e mindebből izgalmas filmet csinálni. Nos, az Arcélek, útszélek azt bizonyítja, hogy nagyon is, és nem kell hozzá más, csupán két ember, aki gondol valamit a művészet erejéről. Akármennyire is Fart pour Part alkotásnak tűnik ez a dokumentumfilm, valójában nagyon világos koncepció mentén készült. Persze, érezni benne a spontaneitást, vicces, ahogy az első percekben a két alkotó elmeséli, hogyan nem találkoztak eddig életük során, ám nehéz nem észrevenni, hogy ők ketten azért indulnak útnak, hogy adjanak valamit azoknak, akikkel találkoznak. Nem gyan a kilencvenes évek közepén, amikor meg kellett műteni. A diagnózis szívritmuszavar, s ez a fizikai állapotomban komoly változást idézett elő. Nem bírom a megterhelést. Az orvosok mindent megtettek azért, hogy az idei jubileumot a közönséggel ünnepelhessük. Engem a Beatles és a Rolling Stones megjelenése, az a bizonyos életérzés térített el a komolyzenétől. A környezetemben sokan óvtak ettől, mondták, ne dőljek be ezeknek a „bitlikeknek”, mert egy-két év múlva senki sem fog emlékezni rájuk. Most, ötven év távlatából tudom, hogy jól döntöttem, nekem ez volt az utam, de akkor a bizonytalanságot választottam. Manapság zenészként még nekell hatalmas dolgokra gondolni, csupán olyasmikre, mint például egy falra kivetített óriásfotó, amelyen az egyik szereplő szüleit látjuk, akik csak úgy lehettek egymáséi, ha a férfi „elrabolja” a nőt, majd titokban feleségül veszi. Ilyen kis történetek hezebb talpon maradni. Végleg eltűnt az az életérzés, ami minket előrevitt, s helyére egy kőkemény iparág lépett. Éppen ezért örülök annak, hogy a húszéves fiam nem ezt a szakmát választotta. Erre már nem lehet építeni, nem lehet belőle családot eltartani. Mi szerencsések vagyunk, jókor jó helyen voltunk. Hogy mit hoz a jövő, nem tudom, de szándékomban van az emlékeimet megörökíteni. Hogy milyen formában, csapattal-e vagy egyedül, az majd eldől. Fischer László - gitár Mielőtt behívtak katonának, a Beatricében zenéltem. A leszerelésem után visszamentem oda, de nagy változások jöttek, Csuka Mónika tákerülnek elénk az Arcélek, útszélekben, amelyben két francia domb és templom között bomlanak ki életutak, persze csak annyira, amennyire egy közel másfél órás filmben lehetséges. De a rövidke játékidő ellenére mégiscsak megmavozott. Ekkor hívott Balázs Fecó, gitárost keresett. Igent mondtam neki, mert az irány, a Korái kialakulóban lévő stílusa elnyerte a tetszésemet, ebben több kihívást véltem felfedezni. Életem legjobb szakmai döntését hoztam meg. Fekete Tibor Samu - basszusgitár Én is ott voltam már a kezdeteknél, de a közönség soraiban. Rajongtam a Korái zenéjéért. Dorozsmai Péterrel együtt jártam a konzervatóriumba. Kultikus figura volt a hosszú vörös hajával. Egy kertes házban laktunk, Dorozsmai jött hozzánk biciklin. Kérdezte, van-e kedvem a Koráiban zenélni. Azt hitrad bennünk például az eladó története, aki kissé félve mondja, zavarja, hogy mostantól mindenki látja, mert gigászi fotója ki van rakva az egyik ház falára, vagy a lányé, aki a szája elé tett bagettel pózol. Közben pedig látjuk, hogyan bomlanak le a falak, és kerül egymáshoz közelebb két, egymástól távoli generáció tagja, akiket leginkább az köt össze, hogy mindketten alkotnak: egyikük a kamerával, másikuk a fényképezőgéppel. Egyszerű film az Arcélek, útszélek, de pont ezért nagyszerű: nincsenek benne formanyelvi bravúrok, különleges képi megoldások, viszont látjuk azoknak a mindennapjait, akiket valószínűleg soha nem ismerünk meg, ha nincs Agnes Varda és JR. Ok pedig mindenféle didaktikusság nélkül azt üzenik, hogy élni, alkotni és adni végső soron csodás dolog. Nem túl újszerű gondolat, de néha ennyi is elég. Gera Márton Arcélek, útszélek (Visages villages). Francia dokumentumfilm, 2017,89 perc. Rendezte: Agnes Varda, JR. Szereplők: Agnes Varda, JR. tem, viccel. Scholler Zsolt akkor távozott. Április végét írtuk, Fecó külföldön volt. Szorongtam, hogy mi lesz, ha meggondolja magát, azt mondja, neki nem ez az ember kell. Fecó az első próbán nagyon laza volt. Elővett egy jegyzetfüzetet, s diktálni kezdte a lekötött koncerteket. Május 1-jén három fellépésünk is volt. Manapság, amikor arról beszélünk, mennyit koncertezünk, mindig felidézzük azokat az időket, amikor átlagban havi hússzor léptünk fel, voltak hónapok, hogy harminc koncertet is adtunk. Az aranykor. Akkortájt mindenkinek jellegzetes viselete volt, amivel a zenei hovatartozását fejezte ki. A mi rajongóink szimatszatyorral, katonai gázálarctáskával az oldalukon jártak, és alfapapucs volt rajtuk. De nemcsak viseletben, lélekben is összetartoztak. Az egy más világ volt. A szombati koncerten néhány dalban szimfonikus zenekar fog kísérni minket. A vizualitásra is nagy hangsúlyt fektetünk, a nyolcvanas éveket idézzük meg, egyebek mellett többször felbukkan a Budai Ifjúsági Park sziluettje. Dorozsmai Póter - dob, ütőhangszerek Én vagyok a legfiatalabb a Koráiban, még iskolába jártam, amikor bekerültem az együttesbe. A koncertekre tartva mindig a hátsó ülésen tanultam, gyakran cukkoltak emiatt. Fecó klasszikusba hajló zenei világával könnyen azonosultam. Akkoriban egyszerűbb volt az érvényesülés. Az 1981-es Táncdalfesztiválon harmadik helyezést értünk el a Homok a szélben című dallal. Ez akkora népszerűséget hozott, hogy évekig alig győztünk eleget tenni a koncertmeghívásoknak. A közös zenélés a génjeinkbe ivódott, az életünk jelentős részét együtt töltöttük. Az emlékeket jó újra felidézni, átélni. Ezzel nemcsak a zenekar, hanem a közönsége is így van, ezért a fontos évfordulókat közösen, nagykoncerttel kell megünnepelni. A legjobb krimik között A Viszkis Liége. Két díjat nyert A Viszkis című alkotás a bűnügyi filmek nemzetközi fesztiválján Belgiumban: Antal Nimród filmje a szakmai és az ifjúsági zsűri elismerését is megkapta. A magyar alkotás elnyerte a Zsűri kedvence (Coup de Coeur) díjat és az ifjúsági zsűri elismerését is Liége-ben. A belga nagyvárosban a hétvégén véget ért seregszemle 12. alkalommal vonultatta fel a legújabb és legizgalmasabb krimiket - adta hírül a Magyar Nemzeti Filmalap. Mint írják, A Viszkis a közelmúlt legnagyobb közönségsikereinek egyike, a magyar mozikban több mint 330 ezren váltottak rá jegyet, és már DVD-n is kapható. Antal Nimród alkotása Ambrus Attila életét dolgozza fel. A székely származású budapesti bankrablót a magyar rendőrség hat éven keresztül nem tudta elkapni. 13 éves börtönbüntetése alatt szakmát tanult, majd új életet kezdett, ma saját kerámiamárkájából él. A filmben Szalay Bence alakítja a Viszkist. (MTI) Agnes Varda és JR mindenféle didaktikusság nélkül azt üzenik, hogy élni, alkotni és adni végső soron csodás dolog (Képarchívum)
