Új Szó, 2018. május (71. évfolyam, 100-124. szám)

2018-05-23 / 117. szám

www.ujszo.com I 2018. május 23. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Mi lesz az eperrel? Kivándorló idénymunkás helyére kivándorol a mi idénymunkásunk Baj van az eperrel. Ponto­sabban nem az eperrel, hanem a leszedésével. Nincs, aki leszedje az ep­ret mifelénk 2018-ban, ugyanis eltűnt a hazai idénymunkás. Ponto­sabban nem tűnt el, hanem gazdasá­gilag kivándorolt tőlünk, hogy egy másik országba gazdaságilag be­vándoroljon. Hogy ezzel elvegye az ottani idénymunkások munkáját. Már ha az ottani idénymunkások egyáltalán ott vannak, mert nem ki­zárt, hogy már ők is kivándoroltak, hogy bevándorolhassanak máshová. Ami logikus is lenne, hiszen a mi idénymunkásaink minek is vándo­rolnának egy olyan országba, ahol nincs szükség idénymunkásokra? Satöbbi. Szóval az eper. Gyerekkorom óta jó néhány tál epret sikerült elfo­gyasztanom, és emlékeim szerint az eperrel mindig zűrök voltak. Nem mintha nem lett volna kifogástalan minőségű a hozzám több község ka­taszteréből is eljutó eper színe, íze, ásványianyag- és nyomelemtartalma (szemenként megmértem), csak va­lahogy mindig olyan hektikus kö­rülmények kísérték. Augusztusban át kellett ültetni, vagy átment a szomszédba. Ha lefagyott, nem volt, ha volt, akkor meg egyszerre volt sok, nem győztük enni, hűtőben két nap után már csak árnyéka volt ön­magának. Ettük anno porcukorral összetörve, tejszínhabbal vagy ma­gában, de mindig rettenetesen felfújt. Gyümölcslevesnek is ettük vanília­fagyival, tészta nélkül. Odajutottam ezen körülmények hatására, hogy legjobban az epret eperlekvár for­májában szeretem. Télen nyugodtan lebányászni a stelázsiról, vajas ke­nyerekre vagy palacsintára rákene­­getni, oszt ha két hét múlva fogy el a maradék, akkor sem történik világ­égés. Ráadásul sok helyen úgy hív­ják, szamóca. Nem tudom, akkor a szamócát hogy hívják, de nem is ez a lényeg, hanem hogy állítólag Szlo­vákiában jelenleg szorul az eperhu­rok az epertermesztők nyaka körül, mert van eper, ám nincs, aki leszedje. Első körben talán azt kellene megvizsgálni, mi a fontos jelen eset­ben. Az, hogy az eper ne menjen tönkre, vagy hogy ki legyen fizetve. Mert ha az a fontos, hogy le legyen szedve, akkor lehet hívni a lakossá­got, hogy szedje le, és hazaviheti. Ily módon azzal büszkélkedhetne az őstermelő, hogy elajándékozta. De akkor meg nem kapna érte pénzt. Ami horribile dictu arra is sarkall­hatná az őstermelőt, hogy augusz­tusban ne ültesse át. Vagy hogy bá­natában adja el az eperföldjét a min­den négyzetcentimétemyi termőföl­dünk után ácsingózva befektetőknek, a kapott pénz hamvait szólja a szélbe és menjen világgá. Nem túlzunk, ha azt mondjuk, ez egy kardinális probléma, mely nem biztos, hogy megoldható egy igennel vagy egy nemmel. így aztán (meg a helyszűke miatt is) megpróbáljuk rövidre zárni. Ha nincs, aki leszedje az epret, akkor két verzió lehetséges. Ha senki nem hajlandó leszedni az epret, akkor ki kell fejleszteni az ön­magát leszedő epret. Valószínűleg ez a jövő. Talán már úton is van felénk az önmagát leszedő eper magja. Addig is szedje le az, aki ültette: Trump telefonja okosabb, mint ő Donald Trump amerikai elnök két mobiltelefont használ, de egyikben sincs biztonsági szoftver. A Politico című lapnak névtelen­séget kérő kormányzati tisztségvise­lők elmondták, hogy Trumpot sem a munkatársai, sem a Fehér Ház szá­mítógépes biztonsági szakemberei nem tudják meggyőzni a nem bizton­ságos telefonok használatának ve­szélyeiről. Trump egyik okostelefonjáról csak hívásokat lehet indítani, a másikon pedig csak a Twitter-applikáció és néhány előre telepített hírportál talál­ható. A két okostelefont a Fehér Ház informatikai és kommunikációs hi­vatalai bocsátotta a rendelkezésére. A kommunikációs hivatal munkatársai többször is nógatták az elnököt, hogy legalább a twitterezésre használt ké­szülékét cserélj e le havonta, de Trump hajthatatlan. Ahogyan a Politico idézte a tisztségviselőket: azt vála­szolja, hogy „túlságosan kényelmet­len” a cserélgetés. Elnöksége elején Trump öt hóna­pon keresztül olyan telefont használt, amelyet egyáltalán nem ellenőriztek biztonsági szakemberek. Elődje, Ba­rack Obama havonta átadta a telefon­jait ellenőrzésre. A Fehér Ház nem kommentálta a lap összeállítását, de egy névtelensé­get kérő munkatárs azt közölte: tu­domása szerint a hívásindításra hasz­nált telefont havonta lecserélik. Ezen kamera és mikrofon is található, emi­att a szakemberek szerint különösen könnyű préda a hackerek számára, akik követhetik az elnök mozgását is. A Politicónak Nate Jones, a Nem­zetbiztonsági Tanács korábbi terror­elhárítási igazgatója azt mondta: az ország külföldi ellenségei fáradhatat­lanul vizsgálják az amerikai kor­mányzati kommunikáció gyengesé­geit, hogy gyűjtsenek információkat, és e tekintetben nincs keresettebb in­formációforrás, mint maga az elnök. Jones leszögezte: az elnöknek joga van figyelmen kívül hagyni a szak­emberek figyelmeztetéseit, de tudnia kell, hogy „így komoly veszélybe so­dorhatja az országot”. A Politico megjegyezte: a 2016-os választási kampányban Trump rend­szeresen vetélytársa, Hillary Clinton demokrata párti elnökjelölt szemére hányta, hogy külügyminiszterként a hivatalos elektronikus levelezését részben magánszerveren bonyolítot­ta, és így titkosított információk is ki­kerülhettek a külügyből. (MTI) Kormányalakítás olasz módra DUDÁSTAMÁS inte teljesen biztos, hogy több hónapig tartó egyezteté­sek után végre sikerül koalíciós kormányt alakítani Olaszországban. A sokáig feloldhatatlannak tűnő patt­helyzetet az Öt Csillag Mozgalom és a Liga megegyezé­se törte meg, de ennek nem mindenki örül felhőtlenül Európában. A populista Öt Csillag Mozgalom és a szélsőjobboldali Liga ugyanis olyan páros, amelyet csak az euroszkepticizmus köt össze, meg az, hogy egyáltalán nincs kormányzási tapasztalatuk. Mindkét párt kritikusan te­kint az Európai Unióra és az eurózóna működésére. Az EU történetében először fordul elő, hogy a hat alapító tagország valamelyikében nyíltan euroszkeptikus pártok alakítanak kormányt. Ezért is váltott ki nagy visszhangot a koalíciós szerződésük egy korai tervezete, amely kikerült a világhálóra. Ebben a dokumentumban a két párt több nagyon veszélyes témát is feszegetett. Az asztalra került pél­dául az, hogy az Európai Központi Bank engedjen el 250 milliárd eurót az olasz államadósságból, az Európai Bizottság pedig készítsen terveket arra az esetre, ha egy tagállam szeretné elhagyni az eurózónát. A pénz­ügyi piacok reakcióját látva a két párt végül visszakozott, de a leendő kormány gazdaságpolitikai tervei továbbra is komoly aggodalomra ad­nak okot. Az olasz gazdaság manapság több sebből vérzik, ezek közül a legna­gyobb gondot a rendkívül magas államadósság jelenti. Ez ma megha­ladja az olasz GDP 130 százalékát, ennél csak Görögország államadós­sága magasabb az eurózónában. Az alacsony kamatoknak köszönhetően ezt az adósságszintet az olasz állam jelenleg tudja kezelni, de nincs sok tér az államadósság további növelésére. Ezért is aggódnak a piacok az új kormánykoalíció miatt, ugyanis mindkét párt átültette a koalíciós szer­ződésbe a legfontosabb gazdaságpolitikai ígéreteit. A Liga alacsonyabb adókkal kampányolt, az Öt Csillag Mozgalom pedig a szegénységi kü­szöb alatt élő olaszok számára biztosítana legalább havi 780 eurós tá­mogatást. Az alacsonyabb adók és a növekvő állami kiadások keveréke természetesen nem csökkenti a költségvetési hiányt, ezért az új olasz koalíció szeretné újratárgyalni az eurózóna azon szabályát, mely szerint a tagországok költségvetési hiánya nem haladhatja meg a GDP 3 száza­lékát. Ez várhatóan nagy ellenállást fog kiváltani az Európai Bizottság­ban, amely évek óta küzd azért, hogy a tagországok kiegyensúlyozott költségvetést fogadjanak el. Egy eladósodott és euroszkeptikus Olaszország az eurózóna jövőjét is bonyolítja. Bár az eurózóna elhagyása most éppen nem téma az Öt Csil­lag Mozgalom és a Liga részéről, a múltban mindkét párt képviselői arról beszéltek, hogy az euró bevezetése nagy hiba volt az olasz gazdaság szempontjából. Ez nagy valószínűséggel azt jelenti, hogy az eurózóna további elmélyítésére irányuló reformok nem kapnak támogatást Olasz­országban. Emmanuel Macron francia elnök ambiciózus uniós reformterveit egy euroszkeptikus olasz kormány végleg zátonyra futtathatja. A továbbra is befejezetlen és komolyan eladósodott eurózóna pedig könnyen áldoza­tául eshet a következő pénzügyi és gazdasági válságnak. FIGYELŐ Öt évre ítéltek egy tibeti boltost egy nyilatkozat miatt Öt év börtönre ítélt a kínai bíróság egy tibeti boltost szakadár eszmék terjesztésének vádjával, amiért a The New York Times című ame­rikai napilap internetes oldalán közzétett dokumentumfilmben arról beszélt, hogy a szigorúan el­lenőrzött autonóm területen „ha­nyatlik a tibeti kultúra és a nyelv”. Az elítélt Tasi Vangcsuk ügyvéd­je, Liang Hsziao-csün elmondta, védence fellebbezni kíván az ítélet ellen. Jogvédő csoportok is tilta­koztak, arra hivatkozva, hogy a férfi nem követett el semmilyen bűncselekményt, sem a nemzet­közijog, sem a kínai alkotmány szerint. A 32 éves Tasit még 2016-ban vették őrizetbe, két hónappal az­után, hogy a videófelvétel és a kí­sérő cikk megjelent, most január­ban állították bíróság elé. Tagadta az ellene felhozott vádakat, ártat­lannak vallotta magát. A vizsgálati fogságot is figyelembe véve Tasi büntetése 2021-benjár le, nem ritka azonban, hogy Kínában a politikai foglyokat további korlá­tozásokkal, például házi őrizettel sújtják. Esete mutatja, mennyire érzékeny a tekintélyelvű kormányzat az et­nikai kisebbségekkel - minde­nekelőtt a tibetiekkel és a délnyugat-kínai Hszincsiang- Ujgur autonóm területen élő uj­­gurokkal - kapcsolatos kérdések­re, illetve arra, milyen veszélynek teszik ki magukat azok a kínaiak, akik külföldi médiumoknak nyi­latkoznak a kormány politikájáról. A Himalájában fekvő Tibet szinte teljesen el van zárva a külföldi új­ságírók elől. Jogvédő szervezetek szerint egyre nagyobb a nyomás a kínai (mandarin) nyelv teljes do­minanciájának elérésére az okta­tásban és a foglalkoztatásban, így a tibetiek kiszorulnak a munka­erőpiacról is. A Tasi elleni ítélet súlyos igaz­ságtalanság, és a férfit azonnal, feltétel nélkül szabadlábra kell helyezni - szögezte le Joshua Rosenzweig, az Amnesty Inter­national nemzetközi jogvédő szervezet kelet-ázsiai igazgatója. A kínai hatóságok nem engedtek be külföldi diplomatákat és ripor­tereket Tasi tárgyalására, fogva tartását az ENSZ emberi jogi szakértői is elítélték, és a felmen­tését követelik. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents