Új Szó, 2018. május (71. évfolyam, 100-124. szám)
2018-05-15 / 110. szám
www.ujszo.com | 2018. május 15. SPORT 117 BL-trófeát ért a kiváló győri csapatszellem BŐDTITANILLA Először fordult elő a női kézilabda Bajnokok Ligája négyes döntőjének bevezetése óta, hogy egy csapat meg tudta védeni a címét. A bravúrt a Győr egészen elképesztő védekezéssel és csapatszellemmel érte el, a döntőben - csakúgy, mint egy éve - hosszabbításban verte a macedón HC Vardart. Védekezés és csapategység. Ez volt a két kulcsszó a Vardar elleni 27:26-os győzelemben, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy a két csapat nagyon kiegyenlített mérkőzést játszott, amelyen mindkét félnek voltak jobb és gyengébb periódusai, mind a két csapat képes volt kirángatni magát a gödörből, mind a két csapat képes volt megújulni - úgy tűnt, a meccset az fogja nyerni, aki a lefújáskor éppen vezet. Hatvan perc után nem volt ilyen csapat: a Győr ugyanis Amorim ellentmondást nem tűrő betörését követően a rendes játékidő utolsó másodpercében egyenlített. A hosszabbításban már három góllal is vezetett a Győr, de a vége mégis szoros lett: Ofitedal nyolc másodperccel a ráadás vége előtt eladta a labdát, a Vardar ziccerig játszotta ki a kontrát, Covic lövését azonban védte Kiss Éva. Az egyébként epizódszerepekre szoruló kapust mámorosán ölelget-BL-győztesekörömtánca. Azumbaedzésen elsajátított koreográfiát extázisbán mutatták be a győri lányok. (MTi-feivétei) WOMEN'S EHF FINAL FOUR Elődöntők Győri Audi ETO KC-CSM Bucuresti 26:20 (12:10) Gólszerzők: Groot 7, Oftedal 5, Görbicz 5, Amorim 4, Broch 2, Bódi 2, Althaus 1, illetve Neagu 6, Manea 4, Kurtovic 4, Mehmedovic 3, Gulldén 1, Jörgensen 1, Curea 1. Rosztov-Don-HC Vardar 19:25 (7:10) •é Bronzmeccs CSM Bucuresti-Rosztov-Don 31:30 (19:14) 27:26 (9:9,20:20) - hosszabbítás után Gólszerzők: Groot 8, Amorim 6, Bódi 4, Görbicz 3, Hansen 3, Oftedal 2, Broch 1, illetve Lekics 6, Radicevic 4, Lazovic 3, Penezic 3, Lacrabere 3, Kuznyecova 2, Covic 2, Risztovszka 2, Cvijics 1. • Gólkirály: Cristina Neagu (CSM Bucuresti) 110 gól • A torna legértékesebb játékosa: Amandine Leynaud (HC Vardar) ték a csapattársak, megunhatatlan mozdulatát évekig fogják visszajátszani a legemlékezetesebb pillanatok összefoglalóiban. Oda a brutál kemény védekezéshez - akár így is jellemezhetnénk ezt a mérkőzést, amelyen támadásban mindkét oldalon voltak hibák, de hátul mind a két csapat olyan teljesítményt mutatott be, amelyet talán nem is lehet felülmúlni. A győriek Groot, Amorim, Broch védőtriójával senki nem szívesen találkozna szembe, de amikor a jelentős magasság- és súlyhátrányban lévő törékeny Stine Oftedal vasmarokkal fogta meg a tankként előretörő Dragana Cvijicset, már sejteni lehetett, hogy a Győr valami egészen rendkívülit fog mutatni. Ambros Martin vezetőedző egész hétvégén azt hangsúlyozta, a támadásokkal ne foglalkozzanak, ott majd lesz valami, a győzelemhez az kell, hogy a védekezés ne essen szét. A heroikus sikerhez mindenki hozzátette a maga részét: Amorim a rendes játékidő végén és a hosszabbítás első félidejében úgy rohamozott, mint aki sárkányvért ivott, az elődöntő után lábra állni is alig bíró Bódi Bernadett a legfontosabb pillanatokban lőtt gólokat, Groot igazi vezérként irányított, Görbicz több elrontott lövés után is bátran vállalkozott, de még a kispadon ülő sérült Nora Mörk is próbálta taktikai meglátásaival segíteni a társakat. A csapategység legszebb példája, hogy a két kapus maga döntötte el, melyikük álljon be az utolsó öt percre, és végül Kiss Éva lett a hős. Ambros Martin diadalmasan búcsúzhat Győrtől, ez a döntő bevonul a kézilabda-történelembe. A két kapus megbeszélte, ki fog beállni Élete védését mutatta be Kiss Éva, a győri női kézilabdacsapat cserekapusa a Bajnokok Ligája Final Fourjénak döntőjében. A hosszabbítás vége előtt nyolc másodperccel egygélos győri előnynél labdát szerzett a Vardar, Lekics vitte fel a labdát, és Covic lőtt ziccerben kapura, ám Kiss Éva kivédte a lövést. A Győr ezzel nyerte meg a klubtörténet negyedik BL-tréfeáját. A 30 éves kapussal a döntő után beszélgettünk. Minden cserekapus erről álmodik, hogy beáll az év legfontosabb meccsének a végén, és az utolsó másodpercben kivédi azt a ziccert, amivel egyenlíthetne az ellenfél. Nekem is megfordult ilyesmi a fejemben, de csak most vált valóra. Az elődöntőben és a döntő rendes játékidejében is csak hetesekre állt be a kapuba, a hosszabbítás második félidejében viszont az ön pillanatai jöttek. A hosszabbítás elején mondta Ambros, hogy készüljek én is, és azt mondta, döntsük el mi, ki fog beállni a hosszabbítás második félidejére. A szünetben megbeszéltük Karival (Grimbsö, a Győr másik kapusa - a szerk. megj.), hogy én fogok beállni. Végig koncentráltam, hogy megháláljam ezt a bizalmat. Gondolt egyáltalán valamire, amikor labdavesztés után megindult a Vardar? Vagy csak ösztönösen védett? Arra gondoltam, hogy ezt meg kell fogni. De egyébként nem gondolkodtam. Bódi Bernadett azt nyilatkozta, más kapus nem fogta volna meg ezt a ziccert, de ön annyira nyugodt és hidegvérű, hogy ilyen kiélezett pillanatokban sem veszíti el a fejét. Az egyik nagy előnyöm, hogy a legtöbb esetben tiszta fejjel tudok gondolkodni. Akkor sem csüggedt el, amikor a kispadról látta, mennyi helyzetet kihagynak a társak? Nem aggódtam, hiszen végig küzdött a csapat. Végig harcoltunk ezért a győzelemért, és szerintem nagyon megérdemeltük. Ez a második BL-címe. Össze lehet hasonlítani a kettőt? Ezért most talán többet küzdöttünk, mint tavaly. Az előző is csapatmunka volt, de a mostani is - én mind a kettőre büszke vagyok, (bt) Grimsbö: „Éva a mi dzsókerünk" „Ezen a meccsen voltak nagyon jó és nagyon rossz pillanataink is, de végig harcoltunk. Ugyanaz volt a taktikánk, mintáz elődöntőben a CSM ellen, tudtuk, hogy a védekezés lesz a kulcs” - mondta a döntő után Kari Grimsbö, a Győr norvég kapusa, majd kollégája nagyvédésére is kitért: „Éva a mi dzsókerünk. Tudjuk, milyen jó a ziccereknél, biztosra vettem, hogy most is megtudja fogni. És így is lett." „ (bt) Ambros Martin csak annyit mondott: „Futsal attitűd!” Hat év alatt öt BL-döntőig és négy BL-diadalig vezette a csapatot. Ambros Martin a szezon végén távozik Győrből, de búcsúzéra még egyszer Eurépa tetejére állhatott védenceivel. A spanyol trénerrel a női kézilabda BL Final Fourjénak drámai döntője után beszélgettünk. Hogyan értékelné a Vardar ellen hosszabbítás után 27:26-ra megnyert meccset? Haha, nem emlékszem semmire! De természetesen ez egészen csodálatos. Nem is álmodtunk ilyen meccsről. Ezt a mérkőzést a Vardar kivételével mindenki élvezhette. Nagyon kemény, defenzív meccs volt, és azt is megmutatta, milyen szép játék is a kézilabda. Ez a nehéz, nagyon bonyolult szezon nem is végződhetett volna szebben. Megérdemeltük a kupát. Nemcsak azért, ahogyan ezen a hétvégén játszottunk, hanem azért, mert minden egyes nehézséggel csak erősebbek lettünk. A Vardar a rendes játékidő vége előtt 21 másodperccel egy góllal vezetett, a Győr ráadásul emberhátrányban volt. Mit mondott akkor az időkérésnél? Azt mondtam a lányoknak, itt az esély! Van húsz másodperc, kapus nélkül fogunk játszani, próbáljunk meg egyenlíteni. Azokban a percekben éppen kezdtünk feljavulni támadásban, úgyhogy igyekeztem ezt is hangsúlyozni a lányoknak. Valami ilyesmit mondhattam. S mit mondott a csapatának a hosszabbítás előtt? Erre pontosan emlékszem: „Tudjuk, mi következik, tavaly is átéltük ugyanezt. Úgyhogy ugyanazt fogom mondani, mint egy évvel ezelőtt: futsal attitűd!” A lányok hét közben szoktak focizni is - persze nem tudják, hogyan kell ezt játszani, de nagyon élvezik, képesek gólokat rúgni, és helyenként nagyon jól is futballoznak. És mindig győzni akarnak, még egy fútsalmeccsen is. Ez volt a legnehezebb BL- döntője? Nem, az a CSM elleni volt, két évvel ezelőtt, amit elvesztettünk. Azt nem felejtem el soha. De talán ez volt a legboldogabb. A csapategység, ahogyan mindenki hozzátette a magáét a sikerhez, egészen elképesztő volt. Ez számomra még többet ér, mint az aranyérem, ahogy láttam, hogy mindenki fontos szerepet játszott ebben az eredményben. Mi döntött? Nagyon kiegyenlített meccs volt, mind a két csapat óriásit játszott. Talán az volt a döntő, hogy amikor kihagytuk a nagy helyzeteket, akkor ahelyett, hogy idegesebbek lettünk volna, valahogy még nyugodtabbak lettünk, és továbbra is oroszlánként védekeztünk. Két nap alatt két nagyon kemény meccset játszott a csapat, az egyik ráadásul csak hosszabbításban dőlt el. Honnan volt még erejük az utolsó percekhez? Szív és fej kellett a győzelemhez. Amikor egy játékos már teljesen üres, akkor a szíve viszi előre. Amikor már nincs erőd, energiád, akkor valahogy máshogy kell mozgósítanod magad. A szívet nem lehet edzeni, ez a hozzáállás a játékos génjeiben van. Az agyat viszont lehet, fontos, hogy akkor is kordában tartsuk az érzelmeinket, amikor éppen frusztráltak vagyunk, amikor nem úgy mennek a dolgok, ahogy szeretnénk. Mind a két meccsen voltak ilyen pillanatok, de soha nem veszítettük el a reményt, és megtaláltuk az utat a kapuig. Igaz, a hosszabbításban már elmentünk három góllal, a végén mégis majdnem egyenlített a Vardar. De hát ez egy olyan meccs volt, hogy talán a játékosok sem akarták, hogy vége legyen. (bt)
