Új Szó, 2018. május (71. évfolyam, 100-124. szám)
2018-05-15 / 110. szám
www.ujszo.com I 2018. május 15. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 A szocializmus hívei A szocit visszasíróknak tudniuk kell, hogy délibábba szerettek bele LAJOS P. JÁNOS N em is annyira meglepő, mint inkább szomorú felmérést hozott nyilvánosságra a napokban a Konzervatív Intézet. Eszerint az összlakosságnak még mindig 42,6 százaléka jobbnak tartja a volt szocialista rendszert, mint az ország jelenlegi berendezkedését. Mintegy 10 százalékponttal többen, mint ahányan úgy látják, hogy a jelenlegi rendszer a jobb. Reményt ad azonban, hogy a szocializmust jobbnak tartók aránya fokozatosan csökken, a 2001 -es 62 százalékról esett a jelenlegi 42-re. A másik reménykeltő adat, hogy a fiatalok körében többségben vannak a jelenlegi rendszert jobbnak tartók. Mindemellett elgondolkodtató, hogy azoknak a fiataloknak a 20-30 százaléka, akik már a rendszerváltás után születtek, vagyis a jelenlegi 20-30 éves korosztály honnan szerzi az információit a korábbi rendszerről, mi alapján mondja, hogy jobb volt a jelenleginél. A szocializmust rosszabbnak tartók aránya emelkedik a végzettségi szinttel, de szomorú, hogy még az érettségivel rendelkezők nagy csoportja (38,2) is a szocializmust tartja jobbnak annak közel 30 évvel ezelőtti bukása után. Az idősebbek esetében talán érthető a nosztalgia, az évek megszépítik, kiszínezik még a szürke szocialista időszakot is. Az is igaz, hogy az emberek általában a fiatalkorukat tartják a legszebbnek, függetlenül attól, hogy milyen rendszerben élték le. A szocializmust jobbnak tartóknak tudniuk kell, hogy egy délibábba szerettek bele. Egy olyan rendszert tartanak jobbnak a mainál, amelyről már 30 évvel ezelőtt kiderült, hogy életképtelen. Lehet azon vitatkozni, hogy az 1989 előtti élet volt-e nyugodtabb, olcsóbb, biztonságosabb stb., vagy a mai. De felesleges. Felesleges, mert a szocializmus a Szovjetunió anyagi támogatása nélkül életképtelen rendszer volt, nem tudott fennmaradni, és a Szovjetunió- a hatalmas ásványkincsei ellenére- már nem tudta vagy nem akarta ezt fenntartani. Mert maga is életképtelen volt. Nem véletlen, hogy olyan könnyen omlottak össze 1989-ben a szocialista rendszerek: az akkori szocialista vezetők-vagy legalábbis a többségük - sem láttak esélyt a további fenntartására. Illetve egy megoldása lett volna, a keményvonalas szovjet/csehszlovák/magyar/stb. kommunisták számára: az észak-koreai vagy részben a kubai minta, vagyis a teljes bezárkózás, drasztikus elnyomással, erőszakkal, a nyílt diktatúra bevezetésével. És természetesen még a korabelinél is alacsonyabb életszínvonallal. De ezzel is csak a rendszer agóniáját tudták volna ideig-óráig meghosszabbítani, és csak örülhetünk, hogy erre nem került sor. A felmérés eredménye bizonyára több okra vezethető vissza. Az egyik kereshető a mai életszínvonalban: az emberek úgy vélték, gyorsabban közeledünk majd a Nyugathoz. A másik ok lehet az oktatási rendszer hibája, hiszen a legtöbb gyerek az iskolában szinte semmit sem hall a szocializmusról, történelemórán szinte el sem jutnak odáig, így csak a szüleiktől kapnak valamilyen információt, ha egyáltalán kapnak. A mai rendszert rosszabbnak tartók magas aránya azonban egyfajta figyelmeztetésként is felfogható az ország vezetői és a demokratikus ellenzék számára. A mai rendszer hibái sok emberben válthatják ki azt a reakciót, hogy a régi jobb volt. Még akkor is, ha ezt tényekkel nem tudják alátámasztani. Hihetünk Kim Dzsong Unnak és Iránnak? GÁL ZSOLT A történelemben olyan még nem volt, hogy egy diktatúra csak úgy lemondott volna tömegpusztító, nukleáris fegyvereiről. Az ilyen fegyverek létezéséről szóló blöffölésre meg a velük való zsarolásra viszont annál több példát találunk. Amikor az észak-koreai rezsim tűzön-vízen át, dacolva az egyre erősödő nemzetközi ellenkezéssel és szankciókkal végigvitte atomfegyverprogramját (amely a hatodik nukleáris kísérleti robbantással érte el csúcspontját), akkor az elemzők többsége a következő logikával magyarázta a folyamatot. Kim Dzsong Un végső biztosítékként tekint az atomfegyverre: ha ezzel üthet vissza, akkor gyakorlatilag nem lehet megtámadni, rendszere külső támadás által megdönthetetlenné válik, kizárt, hogy akasztófán végezze, mint például Szaddám Husszein volt iraki diktátor. Az egyetlen hatalom, amely valamennyire hatni tud Kimre, az Kína, de Kínának Kim gyakran kiszámíthatatlan, kardcsörtető provokációi ellenére is jobban megéri fenntartani egy ütközőállamot, amely folyton zaklatja Dél- Koreát és Japánt, sőt, újabban Amerikát, magára vonva ezzel a nemzetközi figyelmet, minthogy egy esetleg egységesülő, 70 milliós demokratikus és Amerika-barát Korea legyen a szomszédjában. A másik szomszéd pedig a zaklatástól ezáltal megszabaduló 127 milliós Japán, és amerikai csapatok mindkét ország területén. Akkor mit gondoljunk most arról, hogy Kim Dzsong Un külföldi újságírók jelenlétében készül ünnepélyesen bezárni a Phunge-ri kísérleti nukleáris telepet? A fenti logika hirtelen nem érvényes, és Kim feladja az atomfegyvereit? Vagy inkább a Trumppal való csúcstalálkozó előtt kell egy elterelő PR-akció? Eleve egy olyan telepet szüntet meg (illetve annak egy részét), amely a korábbi robbantások miatt egyébként is használhatatlan. És Kimnek esze ágában sincs lemondani tömegpusztító fegyvereiről meg ballisztikus rakétáiról, csak most különböző okokból (némi pénz és a szankciók enyhítése reményében) átmenetileg barátságos arcát mutatja, hogy alkalomadtán újra visszatérjen a kardcsörtetéshez. Ehhez jól ki tudja használni a hatalmas egoval rendelkező Trumpot. Ez utóbbi forgatókönyv már csak azért is reálisabb, mert sok precedens van rá: apja, Kim Dzsong II is eljátszotta már ezt Dél-Koreával nemegyszer. Bárcsak tévednék. És mi a helyzet Iránnal, a szakállas ajatollahokkal meg a kétszínű politikai elittel? Talán kezdjük azzal, hogy miért van szüksége egyáltalán a világ egyik legnagyobb szénhidrogénkészletén csücsülő országnak méregdrága, békés célú nukleáris programra. A logika azt diktálja, hogy nem békés célokra. Ezt erősíti a ballisztikus rakéták fejlesztése is, ezeknek is csak akkor van értelmük, ha tömegpusztító fegyvert szerelnek a robbanófejeikre, egyébként ablakon kidobott pénz az egész. Az araki plutóniumgyártásról nem is beszélve, az tényleg csak a bombához kellett. Vagyis Irán atomfegyver kifejlesztésén dolgozott, nagyon közel került hozzá, mielőtt megkötötte 2015-ben a „közös komplex akcióterv” nevű egyezményt. Az iráni atomegyezményként emlegetett szerződés felmondása átgondolatlan és hibás lépés a Trump-kormány részéről, de azért a mérleg csak enyhén billen ebbe az irányba. A teheráni hatalom ugyanis az egyezmény okozta gazdasági könnyebbséggel csúnyán visszaélt, folytatta hordozórakéta-fejlesztési programját és kiterjesztette külföldi katonai jelenlétét a régióban. Ezeket a lépéseket az atomegyezmény nem korlátozta, csak az atomprogram katonai jellegű részét fagyasztotta be egy bizonyos szinten, azt is csak átmeneti időre, 15 évre. A Közel-Keleten egyre nagyobb síita-szunnita vallásháborújelleget öltő konfliktus zajlik. Az egyik oldalon Irán és szövetségesei (a libanoni Hezbollah, a szíriai Aszad-rezsim, a jemeni húszi lázadók és részben az iraki kormán^ és a síita pártok/milíciák meg a gázai Hamász), a másik oldalon Szaúd-Arábia és szövetségesei. Izrael eléggé abszurd módon, de reálpolitikai szempontból logikusan ez utóbbi oldalon találta magát. Egy hatékony iráni egyezmény vagy a kemény nemzetközi szankciók a ballisztikus rakétaprogramnak meg a külföldi katonai expanziónak is gátat szabnának, de nyilván erre van a legkisebb esély. Szkripal Prágát is figyelmeztette az orosz kémek tevékenységére Európai titkosszolgálatokat látott el bizalmas információkkal Szergej Szkripal oroszbrit kettős ügynök a megmérgezóse előtt. A New York Timesn névtelenül nyilatkozó európai tisztségviselőkre hivatkozva azt írta, hogy a britek állításával ellentétben Szkripal nem élt visszavonultan az angliai Salisburyben, hanem bejárta Európát, hogy tájékoztassa az orosz kémek tevékenységéről az érintett országok hírszerzését. Jövedelemkiegészítésként szolgáló útjairól a brit hatóságok is tudtak, sőt, segítséget is nyújthattak hozzá. Szkripal többször járt Csehországban, hogy információkkal lássa el a helyi titkosszolgálatot, és 2016- ban Észtországot is felkereste. A Respekt című cseh hetilap is megírta, hogy Szkripal 2012-ben titokban Prágában járt és találkozott a cseh titkosszolgálatok képviselőivel. A Respekt úgy értesült, hogy Szkripalnak, akit a brit MI6 brit külső hírszerzés 1995-ben szervezett be, a GRU orosz katonai hírszerzés személyzeti osztályának vezetőjeként áttekintése volt az orosz hírszerző hálózatról Európában. Szkripal GRU-ügynökökről adott információi hasznosnak bizonyultak a cseh titkosszolgálat számára. Bár 1999-ben befejezte tevékenységét a szervezetnél, sok ügynök, akivel együtt dolgozott, máig aktív. Szkripal megmérgezése tevékenységének megtorlása lehetett. Az amerikai lap hangsúlyozta, hogy Szkripal útjait a lehető legnagyobb titoktartás övezte, és csak néhány hírszerző tudott róluk. Az ügynök cseh- és észtországi látogatásairól az illetékes titkosszolgálatok nem árultak el részleteket. Szkripal korábban Spanyolországban is dolgozott kettős ügynökként. (MTI) FIGYELŐ Vádemelés idegenek elleni uszítás miatt Uszítás miatt vádat emelt a grazi ügyészség az Osztrák Identitárius Mozgalom (IBÖ) szélsőjobboldali szervezet tíz vezetője és hét aktivistája ellen. „Az IBÖ képviselői úgy látják, hogy a multikulturalizmus, a liberalizmus és az iszlamizació fenyegeti az európai kulturális identitást”—tudatta az ügyészség. Aktivistái a népcsoportok szigorú szétválasztását szorgalmazzák, és elutasítják az etnikumok keveredését. A menekülthullámot meglovagoló mozgalom provokatív akcióinak köszönhetően vált ismertté. Az iszlám vallás és a terror közé egyenlőségjelet tevő, minden Ausztriában élő muszlimban potenciális terroristát sejtő eszméket terjesztett. A vádlottak egy 16 méter széles transzparenst gördítettek le egy grazi épület tetejéről, azon „Az iszlamizáció halált okoz” felirat állt. A szervezet egyik vezető tagja ezt követően művérrel öntötte le a plakátot, és hangosbemondón keresztül azt hirdette, hogy a zöldek és a szociáldemokraták a terror bűnrészesei, és ők importálták azt Európába. Az egylet túlnyomórészt tagdijakból és adományokból szerez pénzt, egyenruhákat, plakátokat, kitűzőket, matricákat árul jelentős haszonnal. (MTI) Nosztalgia egy életképtelensége miatt kimúlt rendszer után
