Új Szó, 2018. május (71. évfolyam, 100-124. szám)

2018-05-05 / 103. szám

Í16 SZALON ■ 2018. MÁJUS 5. www.ujszo.com (Lukács Zsolt karikatúrája) SOROZATDARÁLÓ Elrabolták, de Liam Neeson nem jött látva még simán azt hihetnénk, hogy a széria abszolút főszereplő­je az öreg Gettyt alakító Donald Sutherland lesz, hogy aztán a második részre háttérbe vonulva átadja a terepet a cowboykalapban is zseniális Brendan Frasernek, aki­nek ez lett a nagy visszatérése. Az írók gyakorlatilag minden részben más szereplőre fókuszálnak, képe­sek egy teljes részt beáldozni egy nagy flashbackre, és .ha mondjuk az egyik epizód nagyon mozgal­mas és akciódús volt, a következő jó eséllyel tépelődősebb és lassabb lesz. A formával és a dramaturgiá­val való játék azonban érdekes mó­don egyáltalán nem megy a széria egységességének rovására: pont at­tól válik kerek egésszé, hogy min­den részben egy kicsit más. Furcsa, hogy a Bizalom fő előnye jelenti egyben a sorozat egyeden hibáját is. Beufoy és csapata minden rész­letre kiterjedő érdeklődése olykor sajnos az érdektelenebb részletekre is kiterjed, és amikor azt kellett néznem, hogy a Getty ház komor­nyikja is egy külön szálat kapott, már én is csak értetlenkedni tud­tam. Részben ennek köszönhető, hogy a legtöbb rész egy óra körüli hosszúságú: ha lenyesték volna róla a felesleget, még ennél is di­namikusabb és kicsit rövidebb le­hetne. Az elnyújtottságával együtt a Bizalom ugyanis olyan stílusosan mutatja be a vidéki olasz maffia belterjes világát és egy dúsgazdag, de teljesen szétesett angol család boldogtalanságát a pénzhegyek mögött, hogy nem lehet lekattan­ni róla. Tóth Csaba Furcsa véletlen, hogy a 20. század egyik leghíresebb emberrablásáról egyszerre készült nagyjátékfilm (A világ összes pénze) és tévésorozat (Bizalom) is. Én most az utóbbi mellett teszem le a voksom. Míg Ridley Scott mozija legin­kább Kevin Spacey drasz­tikus kiradí­­rozásával írta be magát ä filmtör­ténetbe, a Danny Boyle nevével fémjelzett FX sorozat már tényleg mélyreható betekintést nyújt min­den idők egyik leghírhedtebb em­berrablásába, ami leginkább azzal vált nevezetessé, hogy az elrabolt fiú milliárdos nagypapája nem volt hajlandó kifizetni a váltságdí­jat. Kifejezetten szerencsés, hogy pár hónapja moziban láthattam Ridley Scott két órába sűrített verzióját is a történetből, mert így lett igazán szembeötlő, hogy vannak olyan sztorik, amik túl gazdagok és szerteágazók ahhoz, hogy egyetlen mozifilmben be le­hessen mutatni őket. A sorozatot eddig ugyan Danny Boyle nevéhez kapcsoltam, aki három rész rende­zőjeként és producerként valóban ott bábáskodott a Bizalom felett, de a széria valódi kreátora Boyle állandó forgatókönyvírója, Simon Beaufoy, aki minden részletre figyelve alkotta meg a hetvenes években történt Getty emberrab­lás tévés krónikáját. Az már 2018- ban szinte alap, hogy az évtized atmoszféráját és hippikultúráját hihetedenül találóan adják vissza, az meg a bonusz, hogy a Bizalom fantasztikusan néz ki,, teli van vi­zuális ödetekkel és olyan ritmusa van, ami még a pörgős nagyjáték­­filmeknek is dicséretére válna. Az pedig már egyenesen lehengerlő, hogy Beaufoy a dramaturgiával is bátran kísérletezik. Az első részt A HÉT SZEMÉLYISÉGE Az RTVS munkatársai A közmédia botrányok­tól hangos. Több véle­ményformáló újságírót elbocsátottak, cenzúrát emlegetnek és a hírek manipulálását. Az új igazgatót, Jaroslav Rezníket azzal vádol­ják, hogy politikusok szolgálatába hajtja a közintézményt. Nem ő az egyeden, akit bí­rálnak, a hírszerkesztők vezetőjének a távozását is kérik. Az ügyben megszólalt Andrej Kiska államfő is, aki nyilvános vitát kezdeményezett a közmédiá­ban uralkodó állapotokról. Több mint kétszáz újságíró - köztük lapunk munkatársai is - felhívást tett közzé, melyben tiltakoznak az ellen, hogy a közmédiát pártpropagandára használják, (ú) f jf-f r s i s s s s á* t s £ £ r r-4* r t r 11 r r ........................................................................... A HÉT ESEMÉNYE Szlovákia már két hónapja — korábban nem tapasztalt — polgári mozgósít ás tanúja. Ezért nem meglepő, hogy ez meglátszik a Smer népszerű­ségén. Az áprilisi két közvé­lemény-kutatás Fico pártját enyhén 20 százalék fölé mérte, az AKO és a Focus ügynökség eredményei is ezt mutatják. Ami viszont meglepő, hogy ez a környezet, amely minden normális ellenzéki pártnak ked­vezne, a szlovák ellenzéki pár­toknak egyáltalán nem segített. Sulik pártja, az SaS, a második legerősebb ellenzéki pártként az AKO felmérésében 16 és 17 százalékon áll, a Focusnál pedig valamivel józanabb 13 százalékon. Az Egyszerű Emberek a 10 százalékos határt sem énék el. Ezek után világos, hogy a Smertől elfordult szavazók nem ezeknél az ellenzéki erők­nél kötnek ki. Talán az SNS- hez pártolnak, bizonytalanok, kivárnak, vagy Kotlebánál lan­dolnak. Fico harcias retorikájá­val tudatja, hogy pont ezeket a szavazókat akarja visszaszerez­ni. Az elégedetlenek, a tereken tüntetők még nem találták meg a politikai képviselőiket. Eközben jól látható, hogy két új erő, a Progresszív Szlovákia és a Spolu folyamatosan szerez új támogatókat. Bár ahhoz, hogy a jelenlegi koalíciónak legyen erős alternatívája, még hosszú út vezet. Fico gyengü­lése nem hozta magával más párt jelentős megerősödését, ez a helyzet elkedvetlenítheti az elégedetlen szavazókat. Tudják, hogy mit nem akarnak, de még nem világos, hogy mit akarnak majd. MÁRIUS KOPCSAY a TASR hírügynökség munkatársa A hét legfontosabb nemzet­közi eseménye egy esemény elmaradása: idén ősszel nem ítélik oda az irodalmi Nobel-díjat. A legrangosabb nemzetközi irodalmi kitünte­tés 2018-as szüneteltetésének oka egy zaklatási szexbotrány, amely elérte, sőt megtizedelte a Svéd Királyi Akadémiát, a díjat odaítélő testületet is. Ilyen botrány még nem volt a Nobel-díjak 117 éves történe­tében: az ügy főszereplője egy akadémiai tag svéd költőnő és francia férje, akit molesztálá­­sok sorával vádolnak; a fotós a visszaélések mellett a győz­tesek nevét is kiszivárogtatta, egy belterjes világ további piszkos ügyei ömlöttek ki a napra, az akadémia elnöke le­mondott, tagok sora távozott az odaítélő testületből, hiába élethosszig tartó e megbí­zatás. A káoszban a díj idei felfüggesztése tűnt a legkisebb rossz döntésnek a viharok csillapítására, a presztízs és a hitelesség helyreállításáért. Az irodalmi elismerés eddigi 75 éve alatt már megesett több­ször, hogy egy évben elmaradt az odaítélés (1915-ben, 1919- ben, 1925-ben, 1949-ben például visszatartották), olyan is előfordult, hogy valaki nem vette át (Borisz Paszternák, Jean-Paul Sartre), de ez már más típusú, posztmodern botrány. így hát a kiváló Kazuo Ishiguro (Napok rom­jai) tavalyi kitüntetése után 2019-ben két díjat terveznek odaadni - persze, csak a dolgok állása szerint, mert a zaklatott irodalmi ügy vége még az alagúton túl van. * * * A hét vezető magyar vonat­kozású híre, hogy a válasz­táson kétharmadot szerző Fidesz új frakcióvezetője, a kézilabdaszövetséget is irá­nyító Kocsis Máté bejelen­tette: alkotmánymódosítással indítaná az új ciklust a régi kormánypárt, a hetedik ilyen lépés következhet, a betelepí­tési kvótákat tiltó rendelkezés alaptörvénybe emelésével. 2016 végén Vona Gábor akadályozta meg, itt az újabb veszélyes politikai feladvány az ellenzéknek. SZOMBATHY PÁL publicista

Next

/
Thumbnails
Contents