Új Szó, 2018. április (71. évfolyam, 76-99. szám)
2018-04-03 / 76. szám
Erősorrend: hol tartanak a legjobbak a vb előtt? 10. oldal 2018. április 3., kedd, XIV. évfolyam, 13. szám A Premier League 32. fordulójának záró mérkőzésén olyasmi történt, amire 1990 februárja óta nem volt példa: a Tottenham Hotspur harminc nyeretlen mérkőzés után újra nyerni tudott a Chelsea otthonában. A győzelem egyben szimbolikus siker is: Mauricio Pochettino vezetésével London első számú csapatává nőtte ki magát a Tottenham. Üt a csúcsra. y jW * VÜK::; .'sasií A 100. PL-meccsén játszó Dele Alii duplázása karnyújtásnyi közelségbe hozta a BL-t (Fotók: SITA/AP, képarchívum) f 1 | ristían Erik- M I sen bombagóllá^ ja és Dele Alii % ill duplája kellen JL JL hozzá, hogy a Tottenham a legutóbbi 20 meccsén megszerezze második idegenbeli győzelmét az angol bajnokság hat legjobb csapata ellen. Londoni forradalom: a Tottenham hatalomátvétele A végtelenbe és tovább „Ahhoz, hogy győztes mentalitású csapatot építs, olyan stadionokban kell nagy eredményt elérned, mint a Bernabéu vagy a Stamford Bridge- kezdte a mérkőzés utáni sajtótájékoztatóját Mauricio Pochettino.- Ebben a szezonban mindkettő sikerült. Amikor négy évvel ezelőtt a Tottenhamhez kerültem, a klubbal az volt a közös célunk, hogy közelebb kerüljünk az angol labdarúgás nagy négyeséhez. Ez volt az elsődleges célkitűzésünk, és az elmúlt éveket, no meg a mostani szezont is figyelembe véve elmondhatjuk, hogy sikerült. Az első magunk elé kitűzött célt elértük.” A Tottenham menedzsere azonban azt is világossá tette, hogy csak ugródeszkának tekinti a jelenlegi sikereket. ,Amikor közel vagy a csúcshoz, sokkal nehezebb még feljebb lépned, mint amikor alulról építkezel. Sokat kell beszélnünk egymással a jövőről, sokat kell beszélnünk Daniel Levy klubelnökkel is, aztán majd meglátjuk, mire jutunk. Az elmúlt négy évben a klub minden területen előrelépett: játékminőségben, játékosállományban, infrastruktúrában. A következő szezonunkat már a saját, új stadionunkban kezdhetjük meg, ami fantasztikus lehetőségekkel kecsegtet. Tele vagyok őrietekkel azzal kapcsolatban, hogyan tudunk még magasabb szintre lépni, és hamarosan meg is osztom ezeket a klubvezetéssel” - beszélt a : 'vőről a vezetőedző. Kupák vagy klubmodell? Bár fényesnek tűnik a Tottenham jelene, furcsa kettősség jellemzi a klubot. 2008. február 24-én történt, hogy a csapat hátrányból felállva fordított a Chelsea ellen, és 2-1-es sikerével megnyerte a Ligakupát. Azóta a klub kirúgta Juande Ramost, majd Harry Redknapp és Gareth Bale vezetésével egy rövid, de izgalmas szakasz következett, hogy aztán André Villas-Boas és lim Sherwood irányítása alatt újra letérjen a helyes útról a klub, és visszaessen a középszerűség felé. Ekkor, 2014-ben talált egymásra Mauricio Pochettino és a Tottenham, és az azóta eltelt négy évben folyamatos az előrelépés, a fejlődés. Ugyanakkor a mögöttünk álló évtizedben a Tottenham változadanul nem nyert semmit, egyeden kupa sem került a vitrinbe. Ugyanezen időszakban a Chelsea 11 vezetőedzőt fogyasztott el. Guus Hiddink kétszer is vezette a csapatot, rövid periódusokban találkozhattunk Rafael Benitez és Roberto Di Matteo nevével, ugyanakkor mindketten nagy nemzetközi serleget nyertek a klub számára. Carlo Ancelotti és Jósé Mourinho is hiába nyert bajnokságot a klubbal, egy éven belül mindketten lapátra rültek, és most ugyanebbe az irányba halad Antonio Conte hajója is. Az olasz menedzser nincs kibékülve a Chelsea játékospolitikájával, és egyre feszültebb a viszonya Roman Abramoviccsal. „Nem ez a megfelelő pillanat, hogy felhozzam, de már korábban megmondtam, hogy a klub játékospolitikája nem áll összhangban a kitűzött célokkal. Ugyanakkor profikhoz méltóan folytatni kell a munkát. A szezon végéig igyekszünk a legjobb teljesítményünket nyújtani, mindazonáltal nem véledenül állunk ott, ahol: nyolc ponttal leszakadva a Bajnokok Ligáját jelentő negyedik helytől. Ha ott vagyunk, az azért van, Mauricio Pochettino nemcsak mert ezt érdemeljük. De nem adtuk még fel, meg kell próbálnunk elérni a Bajnokok Ligája-szereplést érő helyezést, minden mérkőzésen nyernünk kell, hogy beérjük a Tottenhamet vagy a Liverpoolt. Meglátjuk, hogyan alakulnak majd a dolgok” - fogalmazott Conte, aki a jövőjét firtató kérdésekre már nem tudott ilyen határozott választ adni. „Nem tudom, nem beszéltünk még erről a vezetéssel. A klubot kell kérdezni ezzel kapcsolatban, nem engem. De megismédem, az én feladatom, hogy dolgozzak, és ezt meg is teszem a nap huszonnégy órájában. Én ennyit tehetek, a klubnak kell döntenie, viszont én nem aggódom.” Pedig aggódhatna az olasz mester - az elmúlt tíz évben lezajlott tizenegy edzőváltás legalábbis ezt sugallja. Ami viszont a klubot illett, tényleg meglehet a nyugalom: amíg az említett időszakban a Tottenham egyeden trófeát sem nyert, addig a látszólag folyton hánykolódó Chelsea háromszor nyerte meg a Premier League-t, háromszor az FA-kupát, és egyszer-egyszer a Ligakupát, a Bajnokok Ligáját és az Európa Ligát. Nem könnyű nagyot esni A futball rengeteget változott a kétezres években, ami részben magyarázattal szolgál a Chelsea teljesítményére is. A jelen kudarcai nem követelnek akkora árat, mint a múlt hibái: a Manchester United 1968-ban még BEK-győzelmet ünnepelhetett, majd 1974-re kiesett az angol első osztályból is. Ugyanennyi időre volt csak szüksége a Leeds Unitednek is egy európai kupadöntőt követően, hogy 1982-ben a másodosztályba kerüljön. Ahogy a Chelsea fend eredménysora is mutatja: a szuperklubok természete más, mint a feltörekvő tehetségeké. Mára egyszerűen túl nagyok a bukáshoz. Ha egy edzőváltás vagy néhány rossz átigazolás meg is viseli a klubot, a rendelkezésre álló erőforrások mindig kihúzzák a csávából a klubot. 2016-ban a Chelsea egészen a bajnoki tabella tizedik helyéig süllyedt - egy évvel később bajnoki címet ünnepelhetett a klub. Rendszerváltás, ha lassú is A rendszerváltás a futballban sem megy könnyen: a Manchester City százmilliós befektetésekkel is csak lassan ért fel a csúcsra, az Arsenalnak pedig a modern futball egyik legnagyobb formátumú menedzsere kellett hozzá. Rövid ideig szinte bármelyik futballklub sikeres tud lenni, emlékezhetünk a Leeds, az Everton, a Newcasde, az Aston Villa sikereire, a Blackburn vagy a Leicester PL-szárnyalására. De ahhoz, hogy valaki az elit része legyen, folyamatos és fenntartható befektetésre, minőségre van szükség - meg persze arra, hogy a csapat kihasználja az elit időleges megingásait, ahogy az a Manchester United esetében történt, vagy ahogy az a Chelsea esetében történik. És ahogy a Tottenhammel is - fordított előjellel. A londoniak Pochettino érkezése óta mindössze nettó 33 millió fontot költöttek az átigazolási piacon, míg a források jelentős részét a stadionfejlesztésre fordították - ahogy egyébként az Arsenalnál is történt. Pochettinóban is megvan az a képesség, hogy a fiatal tehetségeket sztárokká nevelje, így biztosítva az eredményességet, a pénzügyi stabilitást és a versenyképességet. Idegenbeli győzelmével a Tottenham előnye nyolc pontra nőtt a Chelsea-vel szemben, és mivel már csak hét forduló van hátra a bajnokságból, feltételezhető, hogy a sorrend nem változik majd, a BL- helyek sorsa eldőlt. Ez egyben azt is jelenti, hogy Abramovics csapata három szezonból kétszer lemarad a Bajnokok Ligájáról. A Bajnokok Ligája-bevételek, a nemzetközi presztízs, a fokozódó belső ellentétek, és az elmúlt évek káosza után mára kijelenthető: London első számú csapata immár nem a Chelsea, hanem a pályán és azon kívül is szisztematikusan építkező Tottenham Hotspur. Hegedűs Henrik
