Új Szó, 2018. április (71. évfolyam, 76-99. szám)
2018-04-26 / 96. szám
www.ujszo.com | 2018. április 26. KÖZÉLET I 3 Az alkotmánybíró-választás megváltoztatása ügyében lassan kifutunk az időből, állítja Gál Gábor SZALAY ZOLTÁN Nem tart Denisa Saková belügyminiszterré való kinevezésétől, a legsürgősebb szerinte, hogy mielőbb elfogadják a rendőrfőkapitány kinevezésének új módszerét. A drogtörvényt liberalizálná, de az Isztambuli Egyezményt már nem veszi elő. Gál Gábor igazságügyi miniszterrel beszélgettünk. Denisa Saková, Robert Kalinák volt belügyminiszter közeli munkatársa lesz az új belügyminiszter. Ön ezt hogy értékeli? Tiszteletben tartjuk a Smer döntését. Úgy döntöttünk, hogy most már tényleg el kell kezdődnie az érdemi munkának, nem fogunk belemenni mindenféle adok-kapokba. Megvárjuk, hogy kinevezzék, és utána azt fogjuk nézni, mit tesz le az asztalra a miniszter asszony, hogyan fog folytatódni az elkezdett munka. Szerintem a kormányváltás után elindult a munka, Kalinákkal nem bírtunk dűlőre jutni a rendőrfőkapitány kinevezésével és a belső ellenőrzéssel kapcsolatban sem. Tomás Drucker egy-két napja volt csak miniszter, és máris sikerült megegyeznünk, tárcaközi véleményezési eljárásban van a törvénymódosítás, mely szerintem egy nagyon jó kiindulópont. Ha a miniszter asszony ezt fogja folytatni, annak örülni fogunk. Nem tart attól, hogy Denisa Saková Robert Kalinák befolyása alatt állhat, és ahogy Kalinákkal, úgy vele is nehéz lesz megegyezni? Ez hipotetikus kérdés, az a lényeg, mit fog tenni, hogyan működteti a minisztériumot, és hogyan állítja fel a rendőrséget és a többi testületet. A munkája alapján fogjuk megítélni. Az igazságügyi tárca eddig is részt vállalt az országos rendőrfőkapitány és a rendőrség körüli szabályozás előkészítésében. Ez továbbra is így lesz? Igen, véleményezni fogjuk. De tényleg nagyon pozitív volt, hogy Drucker egy-két napja volt miniszter, és azalatt sikerült leülnünk, vázoltuk az elképzelésünket, ő hozzátette az övét és a tárcáét, és szerintem egy jó anyag készült el nagyon rövid idő alatt. A javaslatban szerepel, hogy a rendőrfőkapitány továbbra is elsősorban a belügyminiszternek felel, miközben korábban arról szóltak a hírek, hogy a kormánynak fog felelni. Bugár Béla is hasonlóan nyilatkozott, mikor legutóbb beszélgettünk vele. Itt elsősorban arról van szó, ki nevezné ki a rendőrfőkapitányt, és én is azt mondom, hogy jobb lenne, ha ezt a kormány tenné meg. De van egy olyan nüansz, hogy vagy bízik a belügyminiszterben a kormány, és a javaslatát meg tudjuk szavazni, vagy nem. Ha nem bízik, akkor a belügyminiszter bukik, és nem fog tudni élni a jogával, hogy maga nevezze ki a rendőrfőkapitányt. A kinevezés ebből a szempontból részletkérdés, fontosabb azonban a leváltásának a lehetősége, hogy ne történhessen meg az, hogy egy új belügyminisz-Gál Gábor az Új Szó Stúdióban (Martin Domok felvétele) tér bármikor, bármilyen körülmények között le tudjon váltani egy jól dolgozó rendőrfőkapitányt. Olyan mechanizmusokat építettünk be, amelyek ezt gátolják, a jövőben a rendőrkapitány visszahívásához a parlamentben az ellenzék szavazataira is szükség lesz. Tapasztalatból indulunk ki: amikor Dobroslav Tmkát megválasztottuk főügyésznek, örültünk, hogy jó választás volt - egy-két évig. Utána legszívesebben leváltottuk volna, ám erre nem volt lehetőség - ha a törvény megengedi, közfelkiáltással tettük volna meg, de a törvény nem engedte. Az igazságügyi minisztériumban két megosztó téma is volt a közelmúltban. Az egyik az Isztambuli Egyezmény, amelyet a Smer és az SNS alapvetően elutasít. Helyesnek tartja, hogy ideológiai csatározás tárgya lett az egyébként a családon belüli és nők elleni erőszak felszámolásáról szóló egyezmény? Két kormánypártot nevezett meg, de az ellenzékben, még a liberális SaS-ben is vannak olyanok, akiknek problémája van ezzel. Ez egy elnöki egyezmény, az igazságügyi minisztérium csak egy „szolgáltató” ehhez. A köztársasági elnökkel is megegyeztünk, hogy most nem folytatjuk az egyezmény ratifikálását. így jelenleg az Isztambuli Egyezmény nem téma. Azokat a dolgokat, melyek Szlovákia és a társadalom számára fontosak voltak, már beépítettük a szlovák jogrendbe az egyezményből kiindulva, de nem az egyezmény által, hanem külön törvényekben. Ebben a ciklusban akkor már nem számíthatunk arra, hogy az egyezmény napirendre kerül? Ebben a ciklusban nem, de kérdéses, melyik ciklusban történhetne ez meg, hisz az ellenzék sem akarja megnyitni, folytatni ezt a témát. Szlovákia társadalma jelenleg nem akarja ezt a kérdést ilyen módon tárgyalni. A másik kérdés a droghasználat dekriminalizácója, és ön már jelezte, hogy ez napirendre fog kerülni - igaz, egy Lucia Zitnanská javaslatánál enyhébb változat, mely csupán a könnyű drogok bizonyos mennyiségnek tartását nem büntetné. Nem tart attól, hogy ez újabb vitákat válthat ki a koalíción belül? Ezt egy olyan dolognak érzem, amit meg kell lépnem. A társadalmi ellenállás a kérdésben sokkal kisebb a pártoknál és az embereknél is. El kell mondani, hogy tényleg csak azokra az esetekre hozzuk meg ezt az enyhítő törvényt, melyek a legártalmatlanabbak. Azokról a középiskolás diákokról beszélünk, akik elszívnak egy marihuánás cigarettát, közben elkapják őket, és egy egész életre bélyeg kerül az erkölcsi bizonyítványukba. Egy csomó foglalkozásból kizárhatják magukat így. A büntetés nem a 3-4 hónap felfüggesztett börtönbüntetés, hanem az, hogy ezt az egész életükben magukkal viszik, megbélyegzett emberek lesznek.- Ez pedig igazságtalan, és javítani szeretnék rajta. Sikerülni fog ezt elfogadtatni a koalícióban? Ezekkel a példákkal fogok érvelni. Számomra szóba se jöhet, hogy más drogokat is bevegyünk ebbe a csoportba, illetve hogy más enyhítésre is sor kerüljön. Csak a fogyasztásra, minimális mennyiségre lesz érvényes a változás, és így azt is meg tudjuk állapítani, ki a fogyasztó és ki a díler. A marihuánánál és a hasisnál is megállapítunk egy konkrét értéket, ha ez alatt lesz a talált kábítószer mennyisége, enyhébb lesz az eset megítélése, ha több, akkor keményebb paragrafusok lépnek életbe. Nagy téma lesz az alkotmánybíró-választás és a választás módjának megváltoztatása. Szóba került, hogy a parlamentben 90 szavazat kellene egy alkotmánybíró megválasztásához. Tartja magát a javaslathoz? Sajnos a jelen helyzetben nem itt tartunk. Az anyagot, melyet még az elődöm készített el, és én is közreműködtem benne, megkapták a koalíciós partnereink. Közben megtörtént a brutális gyilkosság a szülőfalumban, majd a kormányválság, és a téma a fiókba került, s azóta sem tudom előhúzni, mert mindig közbejön valami, például a belügy kérdése. Lassan már ott tart a dolog, hogy kezdek pánikba esni, mert az idő ellenünk dolgozik. A bírók mandátuma 2019. február 19-én jár le. Nekünk először meg kell egyeznünk abban, mit fogunk letenni az asztalra, mi megy a tárcaközi egyeztetésre, szeptemberben és októberben pedig érdemes lenne megkezdeni a parlamenti tárgyalást. Ehhez most már tényleg asztalhoz kellene ülnünk, és tárgyalnunk. Erre azonban a partnereink egyelőre nem készek. Szorgalmazni fogja ezt a 90 szavazatos verziót? Azt, hogy tárgyaljunk a témáról, állandóan szorgalmazom, mi erre készen állunk. Nem azt mondom, hogy a 90 szavazat nem olyan kritérium, amiből ne tudnánk engedni, mert ebben a parlamentben 90 szavazatot találni nem egyszerű az egyes alkotmánybíró-jelöltekre. Azt meg tudjuk oldani, hogy a 90 szavazatból legyen 76 szavazat. Azt, ami most van, hogy elég az egyszerű többség, nem tartom jónak. Ez az alkotmánybírók fontosságához, alkotmányos szerepéhez mérten nem adekvát. Elődje, Lucia Zitnanská az alkotmánybírók számának modor sításáról is beszélt, illetve arról, hogy nem csak a parlament jelölhetne bizonyos számú jelöltet. Ilyen radikálisabb módosításra nem készül? Ezek a javaslatok már nem is kerültek be az elkészült módosító javaslatba. Az fontos lenne, hogy a nyilvános meghallgatáson — amit nagyon szorgalmazunk, hiszen ott elválhat, ki megfelelő jelölt szakmailag és erkölcsileg - a köztársasági elnök vagy valamely megbízottja is kérdezhessen a jelöltektől. Hogy az államfő, aki végül mindig két jelöltből választ, láthassa, az eljárás folyamán milyen szűrőkön mennek át a jelölteket, és mennyire felkészültek a feladatra. Felmerültek már olyan nevek, akiknek lehetnek alkotmánybírói ambíciói. Ilyen például Robert Fico, a Hídból pedig Lucia Zitnanská és Peter Kresák kapcsán is beszélnek arról, hogy az Alkotmánybíróságra tarthatnak. Reális ez a három név? Ezt én is hallottam, de nem látok a fejükbe. Egyikük sem nyilatkozta, hogy igen, de nemet sem mondtak. Először a választás témáját kell megoldani, mert nagyon jó és hasznos volna, ha ezek az új alkotmánybírók már egy új eljárás alapján kerülnének a posztjukra. Egyelőre erre koncentrálok, mert ha ezt októberignovemberig nem tudjuk megoldani, minden marad a régiben, és előfordulhat az, hogy egy-két személy esetében nem lesz meg a szükséges társadalmi bizalom. Ám azoknál a politikusoknál, akik már buktak egyet, felmerülnek erkölcsi kérdések. Robert Fico pedig túl van egy bukáson. Helyesnek tartaná, ha az Alkotmánybíróság kiszolgált politikusok gyűjtőhelyévé és menedékévé válna? Nehezen tudok erre válaszolni, nem tudom, mit tennének alkotmánybíróként. Az EU-ban van hagyománya, hogy jogilag felkészült szakpolitikusok az Alkotmánybíróságra mennek. De jobb volna olyan Alkotmánybíróságot felállítanunk 2019-ben, melyben olyan emberek ülnek, akik kapcsán nem merülnek fel kérdések életpályájukról, értékrendjükről. Egyelőre nem tudjuk, ki vállalja a jelölést - és ezzel gondban vagyunk az igazságügyi minisztériumban is, mert senki nem akaija vállalni a jelölést. Ezzel ugyanis reflektorfénybe kerül, megnézik a múltját és jelenét. Az emberek jelenleg nem szívesen mennek a közszférába. A teljes videóinterjút keresse az ujtio.com-on.
