Új Szó, 2018. április (71. évfolyam, 76-99. szám)

2018-04-25 / 95. szám

121 CSALLÓKÖZ ÉS MÁTYUSFÖLD 2018. április 25.1 www.ujszo.com Szlovák iskoláért harcolnak Nagyszarván Júniusban eldől lesz-e Szarván szlovák alapiskola (A szerző felvétele) SOMOGYI KATALIN Mivel a nagyszarvai magyar tannyelvű alapiskola épülete nincs kihasználva, a faluban élő szlovák szülők azt szeretnék, ha ott nyílna szlovák alapiskola, hiába egyezett meg Nagyszarva és Bős, a szülők nem örülnének, ha a gyerekeknek Bősre kellene ingázniuk. NAGYSZARVA Elégedetlenek a szülők, hogy nincs szlovák osztály a nagyszarvai általános iskolában. Eddig a somor­­jai Bél Mátyás Alapiskola volt a kör­nyező falvak diákjainak gyűjtő­iskolája. Mivel azonban a Somoija környéki településeken ugrásszerű­en megnőtt a lakosság száma, és ez az egy szlovák tannyelvű alapiskola már nem tudott befogadni minden kisdiákot, a város önkormányzatá­nak oktatásügyi bizottsága meg­szüntette az iskolakörzeteket, és úgy döntött, hogy a Bél Mátyás szlovák alapiskolába 2018-tól már csak so­­morjai diákok iratkozhatnak be. Ezért több községnek, köztük Nagy szarvának is megoldást kellett keresnie. 24 gyerek jár a somoijai szlovák alapiskolába Nagyszarvá­ról, ők az alapiskola befejezéséig ott is maradhatnak, de gondoskodni kellett a szlovák iskolába járó első­sök elhelyezéséről. „Nagyszarván 2002-ig működött az alsó tagozatos alapiskola, de mivel összesen három diákja volt, a járási hivatal meg­szüntette, és delimitálta Somorjára - mondta Horváth Jenő polgármester. - Idén két gyereket szeretnének a szüleik szlovák alapiskolába íratni. A következő négy évben összesen nyolc elsőssel számolunk. Ez azt je­lenti, hogy még ha 1 -tői a 4-ig össze­vont osztályban gondolkodnánk, akkor is csak 8 diákja lenne a szlo­vák iskolának. Amikor a somorjai önkormányzat tudomásunkra hozta döntését, több közeli szlovák tan­nyelvű iskolával is felvettük a kap­csolatot, elsősorban teljes szerve­­zettségűekkel. Végül Bős mellett döntöttünk, ami biztonságos a gye­rekeknek. Valószínű, hogy a busz­vállalattal is meg tudnánk egyezni olyan járatok indításáról, amelyek a gyerekek tanrendjéhez igazodná­nak. A bősi önkormányzattal tavaly novemberben megegyeztünk ugyan, de a szülők nehezményezik, hogy Bős túl messze van, mintegy 20 km a két község közti távolság, ráadásul a szülők többsége Pozsonyba jár dolgozni, Bős ellenkező irányban fekszik. Úgy tudom, a falunkból idén egy gyereket sem írattak be Bősre. Nem hivatalos információk szerint két gyereket a nagypakai szlovák is­kolába írattak be. Februárban nyolc család petíciót is indított a szlovák alapiskoláért.” A szlovák szülők azzal érvelnek, hogy kevés a gyerek a magyar isko­lában, amelyet a megye és a község tart fenn, ezért meg kellene nyitni a szlovák iskolakörzetet a környező falvak számára is, amivel feltöltőd­­ne a létszám, és nem lenne szükség a falu támogatására. Az iskola kapa­citása 242 gyerek, de csak 86 láto­gatja, bár a trend növekvő, az új el­sősökkel sem emelkedik 100 fölé a létszám. Ha viszont kilenc osztály­ban van tanítás, akkor kilenc osz­tályt kell fenntartani - mondta a pol­gármester. „Az összevont osztályo­kat a magyar szülők ellenzik, és fennáll a veszélye, hogy ha erre sor kerül, kiveszik a gyerekeket az is­kolából. Ha szlovák iskolát nyitnak, a magyar szülő is oda fogja beíratni a gyerekét, hogy megtanuljon szlo­vákul. Komoly gond, hogy annyi év után sem reformálták meg a szlovák nyelv tanítását. A gyerekek nem ta­nulnak meg rendesen kommunikál­ni szlovákul a magyar alapiskolá­ban” - fejezte be a polgármester. „Az államtól kapunk juttatást, de mivel alacsonyabb létszámmal működünk, a különbözetet a falu pótolja. A napközi, az étkeztetés a falut terheli. Az épület karbantartá­sáról nem is beszélve. Arról, hogy lesz-e szlovák osztály vagy iskola, a fenntartó dönt, vagyis Nagyszarva testületé. Jelenleg kilenc osztályban folyik magyar oktatás, és hála a szü­lők segítségének, az iskola szaktan­­termei felveszik a versenyt bárme­lyik városi iskolával, legyen szó akár a nyelvi, vagy az informatikai szak­­tanteremről. Ha az épületben szlo­vák iskola nyílna, szaktantermeket kellene megszüntetnünk” - mondta Szilássy Alica, a nagyszarvai alap­iskola igazgatónője. A végleges döntés arról, hogy to­vábbra is a bősi szlovák iskolába jámak-e a nagyszarvai szlovák gye­rekek, vagy megnyílik Szarván egy szlovák tannyelvű alapiskola, a jú­niusi testületi ülésen várható. Borverseny nemzetközi hírű zsűrivel SOMOGYI KATALIN Szombaton rendezte a Vivat Vi­­num Polgári Társulás az első egy­­házkarcsai borversenyt. A 2011- ben alakult társulás a helyi öregfiúk futballcsapatának a továbbfejlődé­se. „Ahogyan korosodtunk, egyre gyakrabban gondoltunk arra, hogy tovább kellene lépni, mert a futbal­­lozást egyre kevésbé bújuk - kezd­te a beszélgetést Méhes János, a Vi­vat Vinum Polgári Társulás elnöke. — Sokan közülünk nemcsak fo­gyasztói, de főleg lelkes termelői is a bornak. Társulásunknak hetven tagja van, célunk a borkultúra fej­lesztése. A bor nemes nedű, amiért meg kell dolgozni, és a kóstolga­tásnál a munkát is figyelembe kell venni.” Mindannyian amatőr borá­szok, kedvtelésből borászkodnak, de szép sikereket értek már el. A ta­valyi Dunaszerdahelyi MUN-DUS borversenyen az egyik boruk bronzérmes lett, ami szép ered­mény egy olyan versenyen, ahol 600-700 nevezés van. ,.Büszkék vagyunk, hogy a társulásunkból heten az Európai Borlovagrend Magyarországi Társaságának a tagjai és ezen belül, mi vagyunk az Egyházkarcsai Lovagi Szék” - fe­jezte be Méhes János. Az első egy­házkarcsai borászati versenyre hat­­vanan jelentkeztek a Csallóközből. Komoly szakmai zsűri értékelte a borokat, a zsűri elnöke Polgár László, villányi híres bortermelő és borszakértő, aki 1968 óta foglalko­zik szőlészettel és bortermeléssel. 1996-ban elnyerte az Év borterme­lője díjat, a bortermelők Kossuth­­díját. A versenyen nemcsak a szak­mai zsűri, hanem a közönség is ér­tékelt, a 120 vendég közönségdíjjal jutalmazta azt a vörösbort, amely a borverseny nagydíjasa lett. TÁNCFÓRUM SZLOVÁKIAI MAGYAR TÁNCHÁZTALÁLKOZÓ^ STRETNUTIE MILOVNÍKOV TANEÍNÉHO FOLKLÓRU INFO: TÁNCFÓRUM »TÁNCFÓRUM.SK www.tancforum.sk MÁJUS 18-19. DUNASZERDAHELY- DUNA J SKÁ STREDA MÁJUS 18. CSAPLÁR BENEDEK VMK - MSKS BENEDEKA CSAPLÁRA MÁJUS 19. VÁROSI SPORTCSARNOK - MESTSKÁ SPORTOVÁ HALA Táncház kezdőknek és haladóknak Kicsik és nagyok, gyakorló néptáncosok és néptánchívők élvezik a tánctaní­tást (Gálik Gábor felvétele) A Táncfórum idei legnagyobb rendezvénye e Táncfórum­estek, illetve ezek kicsúcsosodása, a Szlovákiai Magyar Táncháztalálkozó. DUNASZERDAHELY Februárban kezdődtek a Tánc­fórum-estek, 24-én volt az első ta­lálkozó Komáromban. Mintegy százan érdeklődtek iránta, holott Komáromban nincs néptáncegyüt­tes, amely tagja lenne a Táncfórum­nak. Március 10-én Nagyidán, 24- én Somorján találkozhattak a nép­tánc kedvelői, április 7-én Rozsnyó, 21-én Zselíz adott otthont az est­nek, május 5-én Füleken lesz az utolsó „regionális” találkozó, amely május 18-19-én Dunaszerdahelyen a Szlovákiai Magyar Táncháztalál­kozóval csúcsosodik ki. A Táncfórum új, alaposan meg­fiatalított elnöksége a szó jó értel­mében felkavarta az állóvizet. Életet akartak lehelni a Táncfórumba, töb­bet akartak, mint amennyit megfá­radt elődeik az utóbbi években győz­tek. Vannak köztük amatőrcsoport­vezetők, profi és amatőr táncosok, mindegyikük amatőr együttesben kezdett, tudják, mit jelent, ha vala­kitől hivatalosan kérhetnek és kap­hatnak támogatást, ha elakadnak, mert kimerült az ötlettáruk, mert még soha nem készítettek koreo­gráfiát, de szeretnék, ha a kis falu­jukban legalább egy gyerek-nép­­táncegyüttes működne. „A Táncfó­rum idei legnagyobb rendezvénye a Táncfórum-estek, illetve ezek ki­csúcsosodása, a Szlovákiai Magyar Táncháztalálkozó. Az esteken Agócs Gergely néprajzkutató, a Hagyományok Háza munkatársa és Hégli Dusán koreográfus, az Ifjú Szivek művészeti vezetője mesélt, illetve még egyszer mesél arról, hogyan szerveződött a kilencvenes években a táncháztalálkozó, kiknek köszönhető, hogy Szlovákiában is megvalósulhatott, hiszen aki ko­rábban néptáncot akart tanulni, an­nak Magyarországra kellett utaznia - mesélte a Táncfórum-estekről Gálik Gábor, a Táncfórum alelnö­­ke. - Hogy az első lesz-e vagy az egyetlen, az dönti el, milyen nagy lesz iránta az érdeklődés. Ha sike­res lesz, minden évben megszer­vezzük, de ha például úgy járunk vele, mint annak idején a koreográ­fusoknak kiírt programmal, akkor mást kell kiötlenünk.” Az előrejelzések szerint a Szlo­vákiai Magyar Táncháztalálkozó, melyet május 18-19-én rendeznek Dunaszerdahelyen, nem az egyet­len lesz. Hiszen már a Táncfórum­esteken is sokan vettek részt, és nemcsak egykori vagy jelenlegi néptáncosok, olyan neves együtte­sek tagjai, mint az Ilosvai, a Kincső, a Pozsony, a Csali, a Csallóköz, amelyek műsorai is csábítják a kö­zönséget, hanem olyanok is, akik passzívan érdeklődnek a néptánc iránt. Nem szólva arról, hogy Du­­naszerdahely ideális helyszín egy­­egy néptáncrendezvény megszerve­zésére. „Dunaszerdahely nagyon jó város egy ilyen kulturális rendez­vény színterének, de nincs kihasz­nálva, holott két együttes működik a városban - indokolja a helyszín ki­választásának okát Gálik Gábor. - Közel van a fővároshoz, Komárom­hoz, Magyarországhoz, könnyen megközelíthető. És mind a város, mind néhány helyi cég támogat ben­nünket. A műsort úgy állítottuk össze, hogy a legkisebbektől a nagyszülők korosztályáig mindenki jól érezze magát. Lesznek koncertek, tánctaní­tás, egy-egy rövid műsorral bemu­tatkoznak a hazai néptáncegyütte­sek.” (A szervezők néhány megle­petéssel is szolgálnak. A részletekről egy hét múlva.) (rend) Az Új Szó a rendezvény média­­partnere. DP180311

Next

/
Thumbnails
Contents