Új Szó, 2018. április (71. évfolyam, 76-99. szám)
2018-04-24 / 94. szám
14 LIGUE1 FOCITIPP ■ 2018. ÁPRILIS 24. www.ujszo.com tában voltak saját korlátáikkal, melyekből ha elvétve kitörtek, büszkén zsebelték be a KEK-győzelmet (1996) egy olyan francia edző irányításával, aki nem véletlenül örvend mai napig a televíziós szakértők között komoly megbecsülésnek. Persze, eltelt közben húsz év, a világ focija merőben más lett, Luis Femández sem ül már a kispadon, mégis megdöbbentő, mi maradt mára ebből a PSG-ből? Egó van, identitás nincs A PSG kettős vereséggel, 5-2-es összesítéssel bukta el a szezon legfontosabb kihívását a Real Madrid ellen Párizs még mindig a divat, és nem a foci fővárosa Az újjáépítés elvette a klub címerét és színeit, de fokozatosan a fiitballszakmai szempontokba is belenyúltak. Carlo Ancelotti időszakában - nagyban támaszkodva Leonardo kapcsolataira - az akkoriban még divatos olasz stílust kezdték kopírozni, elindítva valami teljesen újat. Laurent Blanc alatt a Barcelona vált követendő példává, a 4-3-3-ra építő sokpasszos, megfontolt játékkal. Mostanra meg mintha a Real Madrid mását faragná Unai Emery, akinek - tegyük hozzá - korábban soha életében nem kellett Neymar, Dani Alves vagy Verratti kaliberű egokkal viaskodnia. És mindeközben egyszer sem volt szó arról, hogy valami újat építsenek, valamit, amivel a PSG kitörhet az identitásválsága miatt kialakuló frusztrációjából. Márpedig tökéletesen látszik, hogy ezzel a problémával áll szemben a klub. Gond nélkül veszi azokat az akadályokat, amelyek nem is valós erőpróbák. Ez a keret gond nélkül rúg 4-5-6-7 gólt a francia élvonalban, de még a BL csoportkörben is. Remek példa a Ligue 1 33. fordulója, mikor a tavalyi bajnok Monacót hét (!) góllal intézte el a PSG, és lett ellentmondást nem tűrően, Bayern München-módra, öt fordulóval a vége előtt bajnok. Csakhogy a bajorok eközben - pár, a PSG-hez hasonló útkereső, másoló év után - visszatértek önmagukhoz, és konstans ott vannak a BL legjobb négy csapata között. Hogy ez miért annyira fontos kérdés? Men a francia bajnoki és kupasikerek ellenére, a PSG-t övező válság eredője éppen ebben a témából fakad. Ha nem képesek definiálni saját magukat, ha nem tudnak semmilyen üzenetet továbbítani a játékosoknak, akkor a legmagasabb szinten garantált a bukás. Itt erről kell beszélni. Vagyis elsősorban erről, mert ez vezet végig a további gondokon. (Fotók: SITA/AP) Bár visszaült a bajnoki trónra a Paris Saint-Germain Franciaországban, a lassan végéhez érkező szezont sokan komikus mémekkel, túlárazott szupersztárokkal, edzőválsággal és újabb elpocsékolt, Bajnokok Ligája-trófea nélkül zárt évként könyvelik el. F ranciaországban talán soha nem látott várakozás övezte a Ligue 1 2017/2018-as szezonját. Neymar és Kylian Mbappé transzferé óriási hangzavarral ment végbe, nem csoda, hogy mind a helyszíni, mind a televíziós nézettségek rekordokat döntöttek a francia élvonalban. Bemutatkozott a brazil vonal Ugyanakkor furcsa módon éppen a nagy sztárok árnyéka emelte ki a PSG hatalmas hiányosságait. Jogosan merül fel a kérdés, hogy valóban szupercsapatként kell aposztrofálnunk a mára egyébként tényleg óriásira hízott fővárosi klubot. Valóban az Ibrahimovickorszak utáni Neymar-korszak hozza el a hőn áhított BL-serleget? A mai profi futballban tényleg a katari állam emberi, anyagi erőforrásaira kell építeni? Megannyi kérdés egy röpke szezon után, mellyel kapcsolatban a legnagyobb probléma, hogy szemmel láthatóan még maguk a törté-Rendszer nélkül nem megy Megérte? Rendszer nélkül aligha. Legalábbis, ha azokat a klubokat vesszük az összehasonlítás alapjául, amelyek arra a szintre jutottak idén, amiről lassan egy évtizede álmodozik a PSG, a válasz biztosan nem. Jóllehet, Manchesterben is hosszasan böjtöltek, míg Guardiola megérkezett, Rómában sem volt Monchi átalakítása előtt olasz bajnoki álmokat dédelge-A bajnoki cím mellé a kupagyőzelem is kötelező lesz a PSG-nek net szereplői sem igazán tudják a részletes válaszokat. De haladjunk sorjában! A PSG szűk 50 évnyi fennállása egyik fő sztereotípiájára erősített rá 2017 nyarán, amikor a vélt identitását megpróbálta lenyomni az emberek torkán. A vezetés felismerte, hogy Patrick Kluivert bábsportigazgatoként semmire sem lesz hasznos fogaskerék a gépezetükben, a területen már komolyabb tapasztalatokkal bíró Antero Henriquét bízták meg, hogy koordinálja a sportszakmai feladatokat a korábbi párizsi balbekk, Maxwell segédletével. A brazil vezetés bele is húzott a honfitársak megszerzésébe: Ney= mar és Dani Alves érkezése szépen megcombosította a PSG-t, a már meglévő latin-amerikai kolóniáról nem is beszélve, akikről egy világ kezdett hirtelen beszélni. Rio de Janeirótól Sanghajig mindenki Neymar mezét akarta, de a párizsi marketinggépezet közben a helyiekre is gondolva a nagy hazatérő Mbappéval tovább tömte a kisgömböcöt. Alighanem az egyeden személyes siker a Real Madriddal való összehasonlításban, hogy a párizsi kötődésű, legtehetségesebb fiatal francia játékost sikerült előlük elcsaklizni. tő csapamái többről szó, ahogy a dortmundi stílust Liverpoolba átültető Jürgen Kloppnak is szüksége volt némi időre, kellő háttérre, no meg persze kulcsfigurákra, amíg letisztultak az elképzelései. Azonban minden „újgazdag” klubra igaz, hogy ha identitásról kevésbé lehet is vagy kell az esetükben beszélni- ennyi versenyelőnye mindenképp van az idén BL-elődöntőbe jutó csapatoknak -, futballforradalmi, szigorú taktikai és edzőfilozófiai síkokat minden mélyről jövő, valamit felépítő klub kialakított. Márpedig a PSG sem különb tőlük, még ha ők a francia egyeduralmuk közepette azt hiszik is, kivételesek Ez az önazonosságbéli tévedés minden problémájuk gyökere. Véletlen lenne, hogy Nicolas Sarkozy egykori elnök a Paris Saint- Germain egyik legnagyobb celebikonja? Korántsem. A PSG szurkolótáborát nagyjából a kilencvenes évektől erősen jobboldali, néhol szélsőséges, radikális elemek alkották. Hírhedt tábor volt ez, amellyel a klub imázsa tökéletesen össze is forrt. Jól állt ez egy olyan klubnak, amely sosem volt igazán reflektorfényben. Hiszen az UEFA-kupa-helyeknél előrébb alig tudtak jutni, ebben a középszernél viszont erősebb underdog szerepkörben vígan éldegéltek, „kitermelve” olyan csodákat, mint Ronaldinho. Egészen a katari hatalomátvételig nem a csillagos ég volt a cél, nem voltak sem nagyratörő tervek, sem kasszát robbantó igazolások. Tlsz-Gyeplő a lovak között A zavaros vezetőségi rendszer, az identitásválság és ahogy ma kinéz a PSG, a pályán is manifesztálódik. Jól látható a hatalmas egokon túl, hogy valódi vezére nem akad a csapatnak. így jutunk el a vezetői készségek totális hiányához. Ahhoz a felismeréshez, hogy a PSG közösségében - bármilyen sportigazgatói tiszteket hoztak is létre - egyedül az elnöknek, Nasser Al-Khelaifinek van kontrolláló szerepe. Verratti nem zavartatta magát, mikor csapata idei legfontosabb meccsén borzalmas stílusával ki»Törpeklub vár a PSG-re a kupadöntőn A legutóbbi három kiírást megnyerő Paris Saint-Germain lesz a harmadosztályú Les Herbiers ellenfele a labdarúgó Francia Kupa döntőjében. A párizsiak 3-1-re nyertek Caenban az elődöntőben. A PSG már 41 mérkőzés óta veretlen a hazai kupasorozatokban (Francia Kupa és Francia Ligakupa). Legutóbb a Montpellier-től kapott ki, még 2014 januárjában a Francia Kupában. A PSG ellenfele, a nyugat-franciaországi Les Flerbiers már azzal is fennállása legnagyobb sikerét érte el, hogy a Francia Kupa nyolcaddöntőjébe jutott, de ezt bőven túlteljesítették, és a hozzájuk hasonlóan harmadosztályú Chambly elleni 2-0-s siker már a finálét jelentette a 16 ezres kisváros együttese számára. Igaz, a kupamenetelése során egyetlen élvonalbeli csapattal sem találkozott a csapat. A döntőre május 8-án kerül majd sor a Stade de France-ban. erőszakolt a magának a piros lapot. Hatem Ben Arfa közösségi médiában bemutatott ámokfutása a humorosnak szánt, gúnyos helyzetértékeléseivel nemcsak saját magát teszi közröhej tárgyává, de az egész klubot is. Eközben a pádon ülő Thomas Meunier élő egyenes adásban mondja el, hogy „nem aggódom a helyem miatt, mert nyáron úgyis edzőváltás lesz” - utalva arra, hogy másnál újra lesz esélye a kezdőbe kerülni. Az a helyzet, hogy bármilyen jól hangzik is innen a Duna-partról, hogy a Paris Saint-Germain vélhetően három trófeával zárja a 2017/2018-as szezont, kédem, hogy bárki is elégedett lenne ezzel a klub környékéről. Erősödnek a pletykák, melyek szerint a legesélyesebb befutó a PSG kvázi már megüresedett edzői posztjára Thomas Tuchel. Az a menedzser, aki aztán tökéletesen ugyanazt tudja, mint Unai Emery. Egy dekával nem többet és nem is kevesebbet. Kisebb csapatokat fel tudott tüzelni, el tudta hitetni „fiitottak még” kategóriájú labdarúgókkal, hogy rendszerben nekik is van keresnivalójuk. Na de mit kezd majd Neymarral és a brazil holdudvarával? A viharfelhők nem akarnak tovább szállni, ami egyben azt is jelenti, hogy még várhatóan hosszú ideig lamentálhatunk a PSG Bajnokok Ligája-esélyeiről és a kudarcok okairól. Kovács Dávid
