Új Szó, 2018. április (71. évfolyam, 76-99. szám)
2018-04-20 / 91. szám
8 I KULTÚRA 2018. április 20. I www.ujszo.com %T a w L to á ä n ^ « május 7. hétfő, 19.00 \ DUNASZERDAHELY ■~0 CSAPLÁR BENEDEK MŰVELŐDÉSI KÖZPONT Info: www.elokoncert.sk • +421 905 654 349 • www.ticketportal.sk Ami azonban egyértelműen elválasztja az elsőtől, az a megszólalás eltávolítása, tárgyiassá válása. Fehér Renátó búcsút int az alanyi költészetnek, ami természetesen együtt jár (lírai) én és a világ viszonyának megváltozásával. Míg az első kötet alanyi beszélője a világból kifelé beszélt, addig a Holtidényé már eleve kijjebb, távolabb van - mozgástere a megfigyelőé. „Lassan ereszkedik a fürkésző tekintet/ római számot tanul a homlokzatról, / benézne egy tátongó emeleti szobába ” — olvashatjuk a Határsáv (2) című versben, melyet ha összevetünk az „első” Határsávval a Garázsmenetből, világossá válhatnak a súlyponteltolódások: az utóbbi még egyértelműen a sajátnyelvhez való jog dacos megszólaltatása volt. Sokat elárul a kötet tétjeiről a címadó, Holtidény című darab is, mely Kálnoky László azonos című versének továbbírása (az első 3 sora azonos idézet). Kálnoky meg nem nevezett fürdőhelyét Fehér konkretizálja, a Karlovy Vary-i Császárfürdő lehangoló termeiben járunk. Kálnoky remekében a portás bolyong, miközben a múlt szellemei kísértik, de a történéseknek nincs szemtanúja. Fehérnél azonban éppen e szemtanú lép be, az ő érzékelésében csúszik egybe a hely (és amit jelképez) múltja és saját bolyongásának mostja. Valamiféle áporodott, holt egyidejűségben vagyunk, „a kúra rutinjának folyamatosjelen idejében”. Ez az időszemléletjellemző a kötet égé-PENGE A felejtés és emlékezés terei A kritika kitüntetett figyelemben részesítette Fehér Renátó Garázsmenet (2014) című első verseskötetét. Főképpen azért, mert a (szerintem) egy kissé egyhangú, az új-közvetlenség jegyében fogant fiatal magyar líra partitúráján egészen egyéni hangot ütött meg. Köszönhető ez elsősorban azon • téma beemelésének, melyet hagyományosan a közéletiség fogalmával szoktunk leírni. A rendszerváltás évében született szerző társadalmi és szociális érzékenysége idei, a legjobb helyein, valamint témafelvetésében előremutató Holtidény című, második kötetében is markánsan tetten érhető. VI DA GERGELY KRITIKAI ROVATA szére (amit a már a gondosan megválasztott mottók is előrevetítnek, az egyik a Godot-ból való, a másik a Varázshegyből, a harmadik T. S. Eliottól). Határozottabban fogalmazva: a könyv legfőbb törekvése a létezés, kivált a közép-kelet-európai létezés muzeológiai-panoptikumi megrekedt idejének a megjelenítése. Az időkapszula című vers szerint „ nem a lift klausztrofób / hanem az odaszorult jelen Ennek az állandóságnak mintegy ellenpontjaként a beszélő mozgásban van: Budapesten, Karlovy Varyban, Prágában, New Yorkban és más helyeken járunk. De ez a mozgás sokkal inkább - ahogy arra fentebb utaltam - valamiféle szédült bolyongás ezeken a történelemtől terhes helyeken. Van egy többször felbukkanó motívum a kötetben. Bizarr, de egészen eredeti megoldás, hogy a versekben feltűnő alakok olykor egyszerűen gazdatestekként neveződnek meg. Még arra is hajlanék egyébként, hogy a beszélő(k) megkettőzéseként, akár alteregókként is értelmezhetők ezek az alakok. Vajon minek a gazdatestei ők? Külön említést érdemelne a kötet verseinek hivatkozási tartománya. Nemzeti emlékhelyek (Ground Zero), public art alkotások (David Cemy tévétomyos babái), turistalátványosságok (Orloj) beszélnek itt az emlékezés és a kollektív amnézia összetett viszonyrendszeréről. Az egyenletes, magas színvonalon sajnos gyengébb kompozíciók (Orloj), kiszerkesztetlen közhelyes kifejezések, vagy egy önértéken alig értékelhető ötletvers (amnézia) ront. Nincs sok belőlük, de azért kár. Fehér Renátó: Holtidény. Magvető Kiadó, Budapest, 2018.48 oldal. Értékelés: 8/10 Kísérletek időtérben Koszorús Rita Hypnotime című kiállítása a pozsonyi Galéria 19-ben (Fotó: Koszorús Rita archívuma) TALLÓSIBÉLA Pozsony. A belvárosi Galéria 19 ad otthont Koszorús Rita Hypnotime című kiállításának. A fiatal képzőművész önálló tárlatán legújabb alkotásaiból mutat be válogatást. A kisebb ás nagyobb méretű festményeken az alkotó az időt próbálja meg érzékelhetővé tenni az absztrahálás vizuális eszközeivel. Koszorús Rita pontozással, foltfestéssel, satírozó vonalazással, a kozmosz távoli, misztikus fényvillanásainak imitativ leképezésével, abszurd, irreális elemekkel olyan imagináris tereket hoz létre - most kiállított - elmélyült festészeti sorozatának a vásznain, amelyek egyfajta esztétikai kísérletek arra, hogy a megfoghatatlan időtérben valahogy mégis megpróbáljuk (virtuálisan) átélni, átérezni, megtapasztalni a pil lanat törékenységét. Egy évvel művészeti tanulmányainak befejezése után, 2015-ben Koszorús Rita a Nyitrai Galériában állította ki Dichotómia című sorozatának darabjait. Azokon a festményein az identitás formálódásával foglalkozott. Egy konkrét tájrész, a Duna-part őshonos növényvilágának szimbolikájában lelte meg a kapaszkodókat saját helye-helyzete, egyben (személyes, kulturális, nemzeti) identitása meghatározásához. Az identitás elemeit rejtő tájat - amelyben az itt „idegen” kaktusz is megjelenik - erős kontrasztokkal ható expresszív színfolyamok vagy tördelt és (szét)folyatott színhasábok révén keltette életre. Most bemutatott alkotásain (síkképek, videó) Koszorús Rita az időtájat keresi és próbálja megfogni a leképezett univerzumban visszafogottabb, sejtelmesebb, áttetszőbb eszközökkel, tárgyi ábrázolás nélkül, az anyagtalan létben lebegés érzetét keltve. Erasmus-ösztöndíjas hallgatóként Koszorús Rita a Magyar Képzőművészeti Egyetemen Bukta Imre osztályába került. A Munkácsy-díjas magyarországi képzőművész a pozsonyi kiállítás kurátoraként méltatta a közönség elé tárt anyagot. „Koszorús Rita festészeti eszköztára nyitottságának köszönhetően szinte végtelen, mert nagyon profi érzékkel, a »mindent lehet, mindent szabad« képalkotási metódussal képes rendkívül izgalmas felületeket, faktúrákat, térhatást, egyenrangú rétegződések alkalmazásával térélményt, az ő szavaival élve: időt, mélységet, űrt, fiktív terek látványát létrehozni, Időtájak a leképezett univerzumban ábrázolni” - fogalmaz Bukta Imre. Hozzáteszi azonban, hogy a Pozsonyban most prezentált képeken nincsenek lenyomatai „a valamit ábrázolásnak”. „A művek mégis a kép szélén túlra, a végtelenbe szétfütó természetábrázolásról szólnak a szó reduktív és absztrakt értelmében, mert a nézőnek - bár semmiféle konkrét kapaszkodója nincs — mégis az érzése az, mintha maga az univerzum szippantaná be, mintha a mérhetetlenül hatalmas természet makro- és mikrovilágába lenne bevonva” - állapítja meg a Munkácsydíjas képzőművész. A Hypnotime című kiállítás május 13-ig látható a Galéria 19-ben. RÖVIDEN Lars von Trier visszatérhet Cannes-ba Párizs. Nuri Bilge Ceylan török, Yann Gonzalez francia és Szergej Dvorcevoj kazah rendező filmje is meghívást kapott a hivatalos versenyprogramba, így 21-re bővült az Aranypálmáért induló alkotások listája —jelentették be a szervezők tegnap Párizsban. A török Nuri Bilge Ceylan, aki 2014-ben elnyerte az Aranypálmát Téli álom című filmjéért, AJilat Agaci (Vadkörtefa) című alkotásával versenyezhet a födíjért. A másik két rendező az idei meghívottak többségéhez hasonlóan újoncnak számít a világ legrangosabb filmfesztiváljának versenyében, a kazah Szergej Dvorcevoj azonban 2008-ban Tulpan című vígjátékával a mustra második legfontosabb válogatásában, az Un Certain Regard (Egy bizonyos nézőpont) című programban elnyerte a fodíjat. Legújabb filmjének címe Ayka. A szervezők azt is bejelentették, hogy a fesztivál igazgatótanácsa úgy döntött, a Hitlert éltető megjegyzései miatt 2011 -ben a fesztiválról kitiltott Lars von Trier dán rendező visszatérhet a hivatalos programba. A 2000-ben a Táncos a sötétben című filmjével Aranypálmát nyert rendező legújabb filmjét (The House That Jack Built), melynek főszereplői Matt Dillon és Urna Thurmann, versenyen kívül mutatják be. (MTI) DPI 80162
