Új Szó, 2018. április (71. évfolyam, 76-99. szám)
2018-04-19 / 90. szám
HIRDETÉS • DP180143 A uatfarm „Szent György-napkor, kihajtáskor, A bolond is lehet pásztor. De majd ősszel, Szent Andráskor, Az a legény, ki elszámol..." A hagyományos állattartásban a legeltetési idény Szent György napján (április 24.) kezdődött, ekkor hajtották ki először a jószágot a legelőre. A legeltetés hagyományosan Szent Mihály napjáig (szeptember 29.) tartott, akkor volt a számadás; ám ha az idő engedte, még decemberben is a pusztán maradtak az állatok. A legeltetés a gyep hasznosításának ősi módszere, amely biztosítja a lehető legtermészetesebb tartást és takarmányozást. A fű kiváló tápanyagforrás, az állatok friss zöld takarmányt legelnek. A legelő növényzete jó étrendi hatású, emészthetősége természetes úton biztosítja a fehérje-, ásványianyag- és vitaminszükségletet az állatok számára. ELŐNYÖK A legelő az állatoknak rendszeres mozgást is biztosít a jó levegőn és a napfényben. A szabadban való tartózkodás a fiatal növendékállatoknak és a tenyészállatoknak egészséges, edzett, ellenálló szervezetet, zavartalan fejlődést, jó konstitúciót (ideális reakcióképességet bizonyos ingerekkel szemben), zavartalan ivari életet és nagy életteljesítményt biztosít. A legelő gyakorlatilag nélkülözhetet^ fa l?a rm á n ytá pata I t SfíííPn O f >»%Tá k fh á z i * kVd^n celm é km\ p iiiiayrrr| H^Wbéka Napos csibék rendelhetők! < Dátumok: 22.. 24., 26. hét A csibéket 1 hónappá keli megrendelni! Permetek - Vegyszerek széles választékban! Kapható még virágföld, fűmag, virágcserepek, fakéreg, vetőmag, virágmag, ültetőburgonya, ültetőhagyma, gyümölcsfák. len az edzett, egészséges növendékállat felnevelésében. A legelő takarmányforrás és egyben termelési környezet a rajta élő állat számára. Növényzete fedezi az állatok mennyiségileg kielégítő és biológiailag teljes értékű takarmányigényét; az ott tartott állatok hiánytalanul kifejleszthetik a genetikai képességeikben rejlő termelési adottságaikat. A jó legelő csökkenti a különféle élettani, fertőző vagy parazitás eredetű megbetegedések kialakulását is, ráadásul a legelőfüvet mint takarmányt nem terheli betakarítási költség, viszont a több mozgás következtében nő az állatok takarmányszükséglete. HASZNOS TUDNIVALÓK A legeltetési idény a tavaszi kezdéstől az őszi befejezésig, 160-200 napig tart. Ez alatt az idő alatt a takarmány vagy annak nagyobb része a legelőről van biztosítva. A tejelő tehén részére 160-180 nap legeltetés ajánlott - vagyis amíg biztonságos és megfelelő a fűellátás, s a környezeti tényezők sem hatnak kedvezőtlenül a termelésre. Növendékeknél a legeltetési idény nyújtható. A húshasznú tehén és a juhok legelőn tartása is hoszszabb: 200-240 nap (a korai kihajtástól késő őszig tarthat, amíg az időjárás és a legelő állapota ezt lehetővé teszi). A legeltetési idő kifejezi azoknak a napoknak a számát, ami alatt a legelőn tartott állomány lelegeli az adott növedéket. Ez az idő egy adott területen ne haladja meg a 10 napot, mivel az állat ekkor már visszalegel a sarjadzó fűbe, s ezzel nemcsak a következő növedék termését csökkenti, hanem a növény életképességét is visszaveti. A regenerációs idő a fű növekedési ideje a legeltetési magasság eléréséig - az az ún. pihenési vagy sarjadzási idő. Hossza a legeltetési időszakban változó, pl. tavaszszal 18 nap, nyáron 30 nap; a kisülési időszakban meg is duplázódhat, akár 40-50 nap is lehet; augusztus végétől, illetve szeptember elejétől a fű regenerálódása ismét rövidül. ÁTGONDOLT TERV SZERINT A legeltetés tervezésénei meg kell határozni a legelőterület nagyságát, termőképességét és fekvésviszonyát. Figyelembe kell venni az állatok lészámát az állatfaj igényei alapján. Meg kell határozni a legelő állateltartó képességét, a legeltetett szakaszok számát, a szakaszok legeltetési napjait állatfajonként, valamint az állatsűrűséget. Fontos megtervezni a kiegészítő legeltetés lehetőségét is a kisülési időszakra. A legelő állateltartó képessége mutatja, hogy mennyi állatnak, mennyi időre biztosítja a takarmányt - a fűtermés és a legeltetett állatcsoport egynapi fűigényének az aránya fejezi ki. A legelő fűhozama növedékenként nagyon változó, és a tömeggyarapodással együtt változik a szükséges béltartalma is. A legelő annál értékesebb, minél több pázsitfűféle és pillangós, minél kevesebb savanyú fű, gyom, káros vagy mérgező növény van rajta. Az édes füvek felismerhetők a szárcsomóikról és az üreges szárukról. A savanyú füvek szára tömör és szögletes, sima, levélcsomók nélküli. A gyomokat és a szúrós növényeket az állatok rendszerint elkerülik. ÁLLATFAJOK SZERINT Gazdasági állataink igényei a legelővel szemben faj szerint is változnak. ■ SZARVASMARHA: a puhább, finomabb, dús levelű, magas növésű, aljafüvekben gazdag legelőt kedveli. Számára az optimális fűmagasság 25-30 (20-40) cm, az apró növényzetű legelőn nem lakik jól. A kifejlett szavasmarha 50-60 m2-en a szükséges napi 50-60 kg zöldfüvet 6-7 óra alatt legeli le. ■ JUH: finomabb, könnyebben mozgó ajkaival a szegényesebb, apró füvű, rostosabb, értéktelenebb gyepet is jól hasznosítja. Legeltetésénél optimális a 10-15 cm, az első növedék legfeljebb 20-25 cm legyen. Az anyajuhok 6-8 kgot legelnek naponta. A fű regenerációs ideje 30-35 nap, ami a legeltetési idényben 5-6 újrahasznosítást jelent. > LÓ: az alacsony növésű füveket is lelegeli, jó hozamú legelőn 50 kg-nyi füvet fogyaszt naponta. Kedveli a kemény szárú növényeket (pl. csomós ebír). ■ SERTÉS: a rostban szegény, puha szárú és dús 10 KERTésUDVAR 2018. április
