Új Szó, 2018. április (71. évfolyam, 76-99. szám)
2018-04-14 / 86. szám
www.ujszo.com | 2018. április 14. KÖZÉLET 3 Nincs jobb alternatíva az uniós tagságnál DEMECS PÉTER Brüsszel. Egyre hangosabbak, akik megkérdőjelezik az uniós tagságot, emelkedik az euroszkeptikus pártok népszerűságe. A szlovák politikusok is megosztottak abban, elkerülhetetlen-e az unió magjához tartozni vagy sem. Tornáé Valáéekkel, a Carnegie Europe think-thank brüsszeli központjának vezetőjóvei beszélgettünk az Európai Parlamentben arról, lótfontosságú-e az országnak az Európai Unió. Nem gondolja, hogy Szlovákia mintha gyakran kétségbeesetten ragaszkodna ahhoz, hogy az Európai Unió magjához tartozzon? Lát más alternatívát? Szlovákia számára az Európai Unió, a NATO-tagság az egyetlen lehetséges alternatíva, nincs más lehetőség. Ha elfelejtjük az EU-t, a NATO-t, ha megfeledkezünk a nyugati tagállamokról, akkor hova jutunk? Ez az alternatíva nem olyan lenne, hogy miután kiesünk az unió magjából, akkor valamilyen boldog és elégedett közegbe kerülünk, ahol tejjel-mézzel folyó Kánaán van, ahol az államok kedvesek egymáshoz. Ez az alternatíva úgy festene a valóságban, hogy kiesnénk az unióból, a többi ország pedig egy jelentéktelen, a civilizáció perifériáján levő, kis hadsereggel rendelkező országként tekintene ránk. Ez automatikusan hatással lenne az országba érkező beruházásokra, elbúcsúzhatnánk a Jaguártól. Persze, itt beszélhetünk arról is, hogy a nyugati beruházások útja volt-e az, amelyen el kellett indulnunk, s kihasználtuk-e teljes mértékben ezt a lehetőséget. Abban viszont senki sem kételkedik, hogy az elmúlt húsz évben érkezett nagyberuházások nélkül ez az ország teljesen máshol, rosszabb gazdasági helyzetben lenne. Ezért remélem, hogy az unió magjához való ragaszkodásunkat nem tekintik holmi kétségbeesett igyekezetnek. Nekünk egyszerűen az unió magjához kell tartoznunk, mert minden más alternatíva gazdasági - és sok más - szempontból is előnytelen. Ha a másik oldal szemszögéből nézzük a dolgokat, mennyire fontos az uniónak Szlovákia? Németország, Franciaország, más nagy országok látószögéből Szlovákia vagy Szlovénia nagyjából egy és ugyanaz. Valószínűleg Szlovákia nem sokat számít. Én személy szerint úgy érzem, hogy azon nyugat-európai politikusoknak, akik határozottan a többsebességű unió politikáját, tehát Európa magra és perifériára való felosztását támogatják, nagyon fontos, hogy ne tűnjenek olyannak, mint a rasszisták, akik egész Közép- Európát csak azért kizárnák, mert nem szeretik. Nekik is fontos, hogy kívülről úgy látszódjék ez a folyamat, hogy valamilyen érvek alapján döntöttek. Olyan országok, amelyek nem teljesítik a játékszabályokat, amelyek nem is igyekeznek belépni az euróövezetbe, egyszerűen önmagukat diszkvalifikálták. Ilyen recept alapján akarják kialakítani az unió szorosabb magját. Nem ők akarnak kizárni minket, hanem azt mondják, saját magukat zárták ki az unió magjából azok, akik nem fogadták el a játékszabályokat, s a magukra vállalt kötelezettségeket sem teljesítették. Brüsszel bizonyos érvek alapján akarja kialakítani a magot, s ebből a szempontból szüksége van egy példára, egy országra, amely ebbe a magba tartozik. Ha Magyarország vagy Lengyelország ráikérdez, milyen magról, milyen unióról beszélünk, akkor Brüsszel válaszolni tudjon, hogy objektív kritériumokat vett figyelembe, mondhatja: ti voltatok azok, akik megígérték, hogy betartják a szabályokat, a törvényeket, de nem tartjátok be. Nézzetek Szlovákiára, Szlovákia betartotta a törvényeket, Szlovákia hajlandó együttműködni, Szlovákia bent van, ti meg kint. Nézzük meg a szlovákiai pártokat. A Smer elnöke, Robert Fico az utóbbi hónapokban minden lehetséges alkalommal és összefüggésben arról beszélt, hogy az országnak a maghoz kell tartoznia. De a többi párt, talán a Híd kivételével, mintha nem lenne olyan biztos abban, hova is kellene tartoznunk. Elkezdődhet a vita az unió magjáról egy olyan irányba, amely garantálja, hogy az unió magjához való csatlakozás a következő években is prioritás lesz, függetlenül attól, milyen kormány lesz hatalmon? Nem tudom, mennyire vehetjük Szlovákiát euroszkeptikusnak, mennyire lehet komolyan venni azoknak a politikusoknak a véleményét, akik ellenzik az unió magjához való csatlakozást. Nem az euroszketpicizmus az, ami véleményem szerint állandóan fellelhető Szlovákiában, hanem a populizmus. A véleményekhez való igazodás, és nem a véleményformálás. S mivel jelenleg általánosan elfogadott vélemény a politikusok körében, hogy a társadalomban erősek az uniós tagságot ellenző hangok, olyan politikusok, mint Igor Matovic, Boris Kollár vagy a Smer több képviselője nem hajlandó ennek ellentmondani. Richard Sulik kivétel, mert ő pontosan tudja, mit beszél, utánajárt a dolgoknak. Aki viszont figyelemmel kíséri a véleményét, az láthatja, hogy soha nem volt az unióból való kilépés mellett, csupán megkérdőjelezte az euróövezetben való tagságunkat, megkérdőjelezte az uniós támogatások rendszerét. Ez utóbbiban még egyet is érthetek vele, hiszen az uniós támogatások mennyisége, a források felhasználásának silány ellenőrzése deformálta a szlovák gazdaságot. Ebben Sulik nem téved. Amit Suliktól hallok, az az unió működésének megreformálása, nem annak a tipikus szkepticizmusnak a képviselője, mint például Nigel Faragé. Ebben tehát különbséget tennénk. Tehát nem gondolja, hogy Szlovákia alapból szkeptikus? Nem gondolom, hogy szkeptikusak lennénk. Ha van valami, ami belénk, ebbe a nemzetbe ivódott, az egyfajta igyekezet, hogy mindig valahol biztonságos távolságban, nyugodt közegben legyünk, élvezzük a stabilitást, ne kerüljünk konfliktusokba, veszélyes helyzetekbe. S ez az, ami az uniós tagság mellett szól. Csak idő kérdése, mikor változik meg az euroszkeptikus politikusok véleménye? Ha változik a közhangulat, változnak a nézetek is? Hatalmas különbség van abban, hogy valaki kormányban van vagy ellenzékben. Mindenki emlékszik rá, hogy Robert Fico, míg ellenzékben volt, nem támogatta az ország csatlakozását az euróövezethez. De csak addig, amíg le nem ültek vele egy asztalhoz a pénzügyminisztérium és a Szlovák Nemzeti Bank képviselői, s el nem magyarázták neki, miről van szó. Amikor az ember az ellenzékből, a parlamentből belép a kormányhivatalba, és meghallgatja, mi miért fontos, hogyan működnek a dolgok, nagyon gyakran megváltozik a véleménye. Ezért zavar, ha azt hallom, hogy Sulik nem alternatíva, hogy Matovic még rosszabb. Lehet igen, de az is lehet, hogy nem. Megfeledkezünk arról, hogy minden politikus és minden párt másképp viselkedik a kormányban. Ki Tömés Valásek? A volt diplomata a londoni Európai Reformközpontthink-thankben dolgozott, megalapította a Világbiztonsági Intézményt. Közel négy évigvolt Szlovákia NATO-nagykövete, jelenleg a világ egyik legelismertebb think-thank szervezetének, a Carnegie Europe brüsszeli központjának a vezetője. Kutatásaival és elemzéseivel elsősorban védelmi és transzatlanti kapcsolatokra, Európa keleti országaira összpontosít. A legtöbb feketemunkás szerb, ukrán, bosnyák és macedón ÖSSZEFOGLALÓ Szlovákiában egyre több a nem uniós tagországokból érkező feketemunkás, mára ezek az illegálisan foglalkoztatottak harmadát teszik ki, miközben a többságük Szerbiából érkezett. A munkaügyi tárca szórt a feketemunkával kapcsolatos szabályok újabb szigorítását tervezi. Pozsony. „Az ellenőreink tavaly 1226 olyan munkáltatót füleltek le, akik bejelentés nélkül foglalkoztatták az alkalmazottaikat, a feketemunkások száma elérte a 3384-et, ami 460-nal több az egy évvel korábbinál” - nyilatkozta Karol Habina, a Nemzeti Munkaügyi Felügyelet (NIP) vezérigazgatója. Szerinte a legtöbb munkáltató a Szociális Biztosítóba felejtette el bejelenteni a dolgozóit. „Különösen aggasztó, hogy egyre több a nem uniós tagországokból származó külföldi feketemunkás. Tavaly már minden harmadik illegális munkavállaló közülük került ki, vagyis a számuk nagyjából 1170 körül mozgott. A feketemunkások között a szerbek, az ukránok, a bosnyákok és a macedónok vezetnek. A Szerbiából érkező illegális munkavállalók száma tavaly már 800 felé közelített” - tette hozzá Ján Richter munkaügyi miniszter. „A legtöbb feketemunkást a kisebb, legfeljebb tíz alkalmazottal dolgozó munkáltatóknál füleltük le. Az ágazatok szempontjából az építőipar és a szolgáltatások számítanak a legproblémásabbnak, míg regionális lebontásban Nyitra megye vezet, ahol tavaly 810 feketemunkást füleltünk le. A sorban Pozsony (525) és Nagyszombat megye (475) következik” - mondta Habina. A feketemunka visszafogása érdekében a munkaügyi tárca idén újabb szigorításokat tervez az ezzel kapcsolatos jogszabályban. „Elsősorban a nem uniós tagországokból származó feketemunkások számának a látványos csökkentését szeretnénk elérni” - nyilatkozta Ján Richter. Szerinte erről az elkövetkező időszakban a munkáltatókkal is szeretne egyeztetni, hogy mindenki számára elfogadható megoldást találjanak. A munkáltatóknak egyébként már a jövő hónaptól több lehetőségük lesz a nem uniós tagországokból érkezők legális foglalkoztatására. „Májustól ezeknek gyorsabban válthatják majd ki a munkavállalói engedélyt azokban a járásokban, amelyekben a munkanélküliek aránya 5 százalék alatt van” — tette hozzá Marián Valentovié, a Munka- Szociális és Családügyi Központ (ÚPSVR) vezérigazgatója. Szerinte június végéig közzéteszik azon hiányszakmák listáját is, amelyekre külföldi munkavállalókat vehetnek fel. Egy-egy cégen belül azonban a jövőben is legfeljebb 30 százalékos lehet a nem uniós tagországokból származó munkavállalók aránya. (mi, TASR) Feketemunkásokat leggyakrabban a kisebb, legfeljebb tíz alkalmazottal dolgozó munkáltatóknál fülelnek le (Felvétel: Martin Domok/Plus jeden deft) Tornáá ValáSek (Felvétel: Carnegie Europe)
