Új Szó, 2018. április (71. évfolyam, 76-99. szám)
2018-04-10 / 82. szám
www.ujszo.com I 2018. április 10. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Kinyílott a pitypang Csupa derű vert tanyát a képernyőn, nem győzik világgá kürtölni a jó híreket, az újságok harsogják, hogy dübörög a gazdaság y SÁNTA SZILÁRD jCTT'i Hosszú vajúdás után április 9-én végre teljes pompájában megérkezett az igazi tavasz. Virágba borulnak a kedvenc gyümölcsfáink, ígéretes rügy fakad, a fűljek incselkedő pitypalatty felelgetésétől hangos a határ, a kis erecske céltudatosan kanyarog a nagy folyamig. A kiteljesedett tavaszi zsongás ünnepe van: ma a nap is másként kelt fel. Anyukák ruganyos léptekkel tolják a babakocsikat, a babaolajtól illatozó kisdedek gügyögve üdvözlik a simogató napsugarakat. Anya és gyermeke ringató együttesében a természet szent harmóniája köszön vissza. Ősi, misztikus körforgásba nyer bepillantást a szemfüles járókelő. Az idősek ráérősen sétálgatnak és cseverésznek, a közterületek padjain pihenik ki a dolgos élet fáradalmait, magot szórnak a galamboknak. Fölszáradt a föld, és a gazdák traktorai hetykén pöfékelnek a szántóföldeken; róják a köröket, nyomukban földbe kerül a nemes mag, melyet pár hónappal később learat a szorgos gazda. Friss, ropogós kenyér kerül az asztalra. A traktorfülkében az ételhordó a déli harangszót lesi. A szélturbinák lapátjai lustán, monoton tempóban ugyan, de fáradhatatlanul teszik a dolgukat. A hajnali kakasszóra ébred a gyári munkás, arcába hideg vizet locsol, orcáján serceg a borotvapenge, és a reggelt könnyed tornával indítja. Feszülnek az izmai, és jókedve fokozódik, amint a napi hasznos munkára gondol, örömében dúdolni kezd, de csak halkan, nehogy felverje négy gyermekét. Serényen iparkodnak a kis nebulók az iskolába, ahol minden napot hasznosan töltenek el, és új ismeretekkel gazdagodva térnek haza. Az ép testben ép lélek jegyében minden nap testet is nevelnek, s imádkoznak. Megannyi tehetség alkotja jövőnk zálogát, látva ezt a zsibongó kisemberhadat örömmel telik meg a szívünk. Bár most a béke gyümölcseit élvezzük, de készen állunk, ha a népek csatájában kell helytállnunk. A jókedvet a polgárok a színházakban is érezhetik, ennyi színvonalas előadásra a legtapasztaltabb kollégák sem emlékeznek. Csupa derű és kedélyesség vert tanyát a televízió képernyőjén, a műsorvezetők nem győzik világgá kürtölni a jó híreket. Sportolóink szorgos méhecskékként gyűjtik az érmeket a nemzetközi porondon, újabb és újabb babérokat aratnak le, nemzeti kincseink sok boldog perccel örvendeztetnek meg bennünket, mi pedig cserébe szeretetkoszorúval vesszük körbe őket. Az újságok hasábjai harsogják, hogy fáradhatatlanul dübörög a gazdaság, régi rekordok esnek áldozatául az új verejtéknek. Mindannyiunk munkája ez az egyedülálló, semmihez sem mérhető teljesítmény; kis fogaskerekek vagyunk csak mi egy óriási, fenséges, olajozott gépezetben. Viktort és a népet nem lehet leváltani GÁLZSOLT Minden (szabadon választó) országnak olyan kormánya van, amilyet megérdemel, ez most a magyar választók csaknem felére biztosan érvényes lesz. Merthogy - beszéljünk már nyíltan - ők a fő felelősei annak, ami történt és a gátlástalan (kormánypárti) vagy a tehetetlen (ellenzéki) politikusok csak utánuk következnek. A Fidesz olyan jól szerepelt a választásokon, hogy nincs az a demokratikus választási rendszer, amelyik mellett ne lenne kényelmes többsége a parlamentben. A választók csaknem fele az elmúlt nyolc év folytatását akaija, és ez a voksolás messze legfontosabb (eléggé lesújtó) üzenete. A lehető legrosszabb forgatókönyv valósult meg, a többi csak melléktéma. Persze nem teljesen jelentéktelen. Látszik az óriási polarizáció, az ország szétszakadása több törésvonal mentén, mint például nagyváros-vidék. Látható, hogy következetesebb ellenzéki összefogással még legalább egy tucat egyéni választókerület megszerezhetett volna a balliberális oldal, illetve a Jobbik. Ennek fele Budapesten van, ahol csupán baloldali-liberális összefogással az ellenzék a teljes fővárost vihette volna. Budapest környékén, pár nagyvárosban (Miskolc, Nyíregyháza, Pécs), illetve néhány vidéki (Gyöngyös, Szolnok) választókörzetben meg a Jobbik és baloldal (szavazóinak) intenzívebb együttműködése hozhatott volna pluszmandátumokat. De ez csak porhintés, a Fidesz-KDNP-nek így is kényelmes többsége lett volna (legfeljebb nem kétharmados). Az igazán nagy meglepetés azonban a hatalmas támogatottság, főleg a vidéki Magyarországon, igen, ott, ahol a havi nettó 54 217 forintot (kb. 175 eurót) hazavivő közfoglalkoztatottak, az ennek alig több mint felénél (28 500 Ft) kezdődő minimálnyugdíjból és valamivel nagyobb nyugdíjakból tengődök, vagy az alig 300 eurónyi nettó minimálbér környékén keresők többsége voksolt a Fideszre. A helikopterező, luxusvadászatokon részt vevő, kastélyokat vásárló új földesúri elitre voksoltak, amely egyre pofátlanabbul és nyíltabban nyúlja le a közpénzeket. Mert nekik az kell, amit a Pénztáros Lőrincek, a Rezsi Szilárdok, a Lézer Janik meg a Kosa „1300 Milliárd” Lajosok képviselnek. Miért is? Mert most jól megvédték az országot a migránsoktól, a Soros-zsoldosoktól, Brüsszeltől meg az ENSZ-től (a sor szabadon folytatható)! Megvédték a kátyús útjaikat, az összeomló hálapénzes orvosi ellátásukat, a vérlázítóan alacsony jövedelmeiket, a méregdrága és felesleges stadionjaikat, meg főleg a fideszes sleppjüket az elszámoltatástól és felelősségre vonástól. Józan ésszel felfoghatatlan, de valószínűleg nem is azt használva szavaztak, és félelmetes, hogy a végletekig lebutított és ezerszer ismételt állami propaganda az érzelmeknek, az alantas zsigeri ösztönöknek éá félelmeknek a felkorbácsolásával, az alpári uszítással és a rágalomdömpinggel milyen hatékonyan mobilizált. A magyar választók kritikus tömege sokadszor is megbukott a demokráciavizsgán, most megint nagyon. A választók fele újra a nagyobbik rosszra szavazott a kisebbik helyett. De míg az előző csoportot lehet mentegetni - persze csak részben -, mondván, nem jutnak el hozzájuk az információk, alacsony az iskolázottságuk, kiszolgáltatottak, addig a középosztály árulásának mértéke megbocsáthatatlan. Mert bizony a Fidesz- KDNP az elit budai negyedekben is simán behúzta a maga kb. 40 százalékát, sőt, a gazdagabb dunántúli városokban (Győr, Sopron, Szombathely) az 50-et! A középosztály legalább harmada is oda voksolt, miközben eltakarva a szemét nem akarta látni az óriási korrupciót és nem hajlandó tudomásul venni, hogy a demokrácia puszta létét teszi kockára. Egyszerűen ilyen a magyar nép fele és a népet nem lehet leváltani, és Orbán Viktort se, amíg ilyen tömegben szavaznak rá. De a legfélelmetesebb az: lehet, hogy amikor rájönnek, hogy hibáztak (ha ez megtörténik egyáltalán), akkor már késő lesz, mert végleg bebetonozta a hatalmát. 90 százalékos média-ellenőrzés és választási mitológia A nemzetközi sajtó a Fidesz elsöprő győzelmét emelte ki a magyar választásról szóló tudósításokban. A Sme napilap kommentálja szerint bár senki sem számított arra, hogy Orbán elveszti a választást, kritikusai azt hitték, hogy jobban szerepel majd az ellenzék, amelyet az együttműködésre való képtelenség kényszerített térdre. Most már semmi sem áll Orbán Viktor útjában ahhoz, hogy még szorosabban a kezébe vegye a hatalmat, és levetkőzze megmaradt politikai gátlásait is, de ennek a győzelemnek a számláját generációk fizetik majd meg, és nem biztos, hogy erre Európában kerül sor. A legolvasottabb horvát napilap, a Vecemji List azt emelte ki, hogy a média 90 százaléka a Fidesz ellenőrzése alatt áll, és Magyarország az EU- ban Bulgária után a legkorruptabb ország. A Jutamji List arról írt: semmi nem változik, és Orbán vigyázni fog arra, hogy ne vegyék el az országtól az uniós támogatásokat. Tankönyvbeillő Az ukrán Ukrajinszka Pravda kiemelte, hogy a kampányban jelentős szerepet játszottak a PR-technológiák és a média fölött gyakorolt ellenőrzés. „A hatalmon lévő párt megmutatta, hogy magabiztosan lehet választásokat nyerni fiktív, mitológiai ellenségek középpontba helyezésével”. Nem kizárt, hogy a magyar kampány „tankönyvekbe illő politikai technológiáit” más országokban is alkalmazni fogják. A kérdés az, hogy Orbán hogyan kezeli majd ezt a rendkívül magas támogatottságot. A francia Le Figaro úgy értékelte, hogy „az Orbán-csapat növekedő tekintélyelvűsége, a korrupciós botrányok és a kizárólag a migránshordák problémájára építő kampány egyre nagyobb felháborodást váltott ki a lakosság egy részében. De ez láthatóan nem volt elég, hogy megtölje a Fidesz-szavazók erejét”. A Le Monde úgy látja, az általában militáns Orbán Viktor vasárnap este megkönnyebbült, miután az utolsó pillanatig nem lehetett biztos abban, hogy a stratégiája sikeres. Ilyen még nem volt Az olasz II Messaggero megjegyezte: ez az első alkalom, hogy kilométeres sorok álltak, hogy egy önkényuralommal vádolt kormányra szavazzanak. A Corriere della Sera szerint Orbánnak „bejött”, hogy a nemzet védelmezőjeként, a keresztény kultúra bajnokaként lép fel. A The New York Times szerint Orbán a volt szovjet blokk e vibráló demokráciáját egy párt uralma alatt lévő, félautokrata állammá alakítja. A Fidesznek most megvan a hatalma, hogy még jobban akarata alá vesse a nemzetet. Az ellenzék megosztott és egyenlőtlen pályán volt kénytelen játszani, és ez aggasztja a Nyugatot, amely fenyegetve látja a jogrendet és a sajtószabadságot. A The Washington Post leszögezte: a II. világháború óta először fordult elő, hogy egy európai állam vezetője egy zsidó pénzembert tett felelőssé a nemzet bajaiért. Azok is a kormánypártra szavaztak, akik bizonyos vonatkozásokban ugyan nem értenek egyet a politikájával, de meggyőződésük szerint megvédi az országot. A jobboldali, konzervatív német Die Welt szerint most Európa orbanizációja fenyeget. Orbán az illiberális demokrácia víziójával alávetettjévé tette Magyarországot, győzelme pedig hátszelet ad neki, hogy Európa-szerte exportálja a projektet és ehhez vannak tanulékony növendékei. Hozzáteszi: a magyarok imádják a sikert, és még jobban imádják, ha olyasvalaki felett győznek, akiről azt gondolják, hogy fölényben lévőnek hiszi magát. Ez összefügg a magyar kisebbrendűségi komplexussal, amelyben nem csak a magyar kormányfő szenved. A hangulatkeltő politizálás, amelyet Orbán mesterien végez, nemigen ad teret a tényeknek, így semmi szerepe nincs a magyar vitában például annak, hogy az ország az EU-támogatások nélkül csődbe menne. (MTI)
