Új Szó, 2018. április (71. évfolyam, 76-99. szám)

2018-04-10 / 82. szám

www.ujszo.com | 2018. április 10. KÖZÉLET I 3 Orbán útja a harmadik fölényes győzelemig A győzelmi mámorban zengett a Kossuth-nóta a Bálna előtt , (Somogyi Tibor felvétele) FINTAMÁRK A Fidesz győzelme a vasárnapi magyarországi választásokon egy percig sem volt kétséges. Összesítjük, mi vezetett Orbánék elsöprő győzelmé­hez, az ellenzék bukásához, és felvázoljuk, mi vár a Fideszre az elkövetkező négy évben. „Sajtótájékoztatót a vesztesek tar­tanak” — vetette oda Rogán Antal az újságíróknak a Fidesz eredményvá­róján a budapesti Bálnában. A „le­pattintás“, bármilyen arrogánsán is hat, a Fidesz részéről érthető, hiszen egyrészt a labda nem az ő oldalukon pattog, hanem az ellenzékén. Más­részt pedig Orbán Viktorék győzel­mén nem kell sokmindent megma­gyarázni, hiszen egy pontosan működő, a politikai valósághoz és lehetőségekhez tökéletesen alkal­mazkodó, azokat kihasználó, és ala­posan kidolgozott masinéria győ­zelméről van szó. Győzött a gépezet Talán nem tévedünk nagyot, ha azt mondjuk, a kétharmados győzelem nem egyszerűen annak köszönhető, hogy a Fidesz megfújta a harcba hí­vó kürtöket, a választói pedig az ur­nákhoz járultak. Ahhoz, hogy Orbá­nék harmadszor is kétharmados di­adalt arattak, kellett a nyolc év han­­gyamunkájával kialakított környe­zet és gépezet, amely egyrészt moz­gósította a Fidesz keménymagját és a jobboldalt, másrészt pedig a Fidesz felé billentette az ideológiailag álta­lában nem elkötelezett, billegő sza­vazókat - elsősorban a vidékieket és a határon túliakat. A választási győzelemre kiélezett rendszernek rengeteg eleme van, nem is térünk ki mindegyikre. Bele­tartozik például a 2011-ben kialakí­tott vegyes választási rendszer, mely biztosította, hogy a Fidesz, bár a lis­tás szavazatok kevesebb, mint felét vitte el, mégis a parlamenti helyek 66 százalékát kapja meg. De a Fideszt segíti a határon túli magyarok sza­vazati joga is - a mostani választá­son Orbánék kapták a szavazatok mintegy 95 százalékát. Ennek oka sem túl bonyolult: a Fidesz kor­mányzati pozícióból a határon túli szövetségesein keresztül nagyon sok pénzt juttat a határon túli közössé­gekhez, és ezt jól le is tudja kom­munikálni. A Fidesz eszköztárában nagyon fontos szerepet tölt be a kommuni­káció is, saját sajtógépezetének ki­alakításába rengeteg pénzt és emberi erőforrást öltek - a közmédia kisa­játításától kezdve a teljes régiós lap­piac és a bulvárpiac bekebelezéséig. Ez az eszköz rengeteget számított a kampányban, hiszen a párt közpon­tilag megalkotott, pontosan üteme­zett üzeneteit akadálytalanul továb­bították a választókhoz. De a gépezetnek volt egy másik nagyon fontos eleme is: volt, ki működtesse. Amellett, hogy a párt­nak széles és elhivatott aktivistahá­lózata van, akik elvégzik az apró­munkát, van olyan szellemi hátor­szága is, mely ezt az egészet szer­vezni, irányítani tudja. A Fidesz stratégái ugyanis jelen pillanatban a legjobbak Magyarországon. Töké­letesen járták körül és azonosították be a Fidesz választói célcsoportjait, mérték fel a Közép-Európában ural­kodó közhangulatot, teremtették meg az ellenségképet és fogalmaz­ták meg a megfelelő üzeneteket -ennek köszönhető a sorosozás és a menekültellenes kampány, mellyel teljesen uralták a mediális teret. Ezekre a panelekre húzták fel a gon­doskodó, védelmező kormány ké­pét, és olyan politikai folklórt terem­tettek, mely egyaránt meg tudta szó­lítani a társadalom legkülönbözőbb tagjait: a csenyétei romákat, a ko­máromi kispolgárokat, vagy épp a Vas megyei falusiakat. Nagyon pontosan vették észre, hogy a de­mokrácia állapota és hasonló témák csak a társadalom kis szegmensében rezonálnak. Mindezek nyomán nyolc év alatt létrejött és stabilizálódott egy erős, szélesebb értelemben véve 2,6 mil­lió főt számláló politikai család. Az ide vezető úton zajló kommunikáci­ós háború során pedig erős társadal­mi polarizáció alakult ki, és mély­pontra került a politikai kultúra. De a Fidesz választási eredményre fóku­száló hatalomgyakorlási gépezete ezt a tényezőt sokadrangúként keze­li. Zavarodott ellenzők Ezzel a finomhangolt rendszerrel kellett volna felvennie a harcot a fel­­szalámizott magyar ellenzéknek, melynek amellett, hogy folyamato­san védekeznie kellett a Fidesz ol­daláról érkező nehéztüzérséggel szemben, saját válságával is szembe kellett néznie. Amellett, hogy az egyes pártoknak komoly gondjuk akadt a hitelességgel és egyértelmű üzeneteik tolmácsolásával, húzóar­cokat sem sikerült találniuk maguk­nak. Gyurcsány Ferenc (DK) példá­ul 12 évvel az őszödi beszéd után is jelentős ellenzéki arc, holott szemé­lye Orbán Viktor mellett talán a leg­­megosztóbb a magyar társadalom­ban. De Vona Gábornak sem sike­rült a néppártosodási projekt a Job­bikkal, hiszen a Fidesz mindent megtett azért, hogy középre tolódás­sal elégedetlen radikális szavazókat magához csábítsa, miközben folya­matosan megkérdőjelezte a Jobbik identitását és céljait. Molnár Gyula, az MSZP most már csak volt elnöke pedig lapunknak korábban egyenesen azt mondta, a szocialisták 2009 óta nem mentek át a tűzkeresztségen, és nagy hiba volt az is, hogy nem sikerült vezetőt adni az ellenzéknek, például Botka Lász­ló személyében. így Karácsony Gergely lett az MSZP-Párbeszéd koalíció miniszterelnök-jelöltje, ró­la pedig nem igazán állítható, hogy tömegeket megszólító, karizmatikus vezéralkat lenne. Nagy Attila Tibor, a Méltányosság Politikaelemző Központ elemzője szerint az MSZP átment egy nemzedékváltáson, a fi­atalok a kétezres évek közepe óta át­vették a stafétát a szoci öregektől, így került az élvonalba például Kunhal­mi Ágnes vagy épp Újhelyi István - jelenleg a vezetésben több fiatal van, mint a Fidesz élvonalában. „Az MSZP mégis komoly vereséget szenvedett. A fiatalítás önmagában nem garancia egy párt sikerére, leg­alábbis Magyarországon nem” - magyarázza az elemző, aki szerint a szocialisták nagyon kevés kvalifi­kált szakembert tudtak harcvonalba állítani. „Ez is akadályozta a szoci­alistákat abban, hogy el tudják hi­tetni a közvéleménnyel, ők jobban tudnák csinálni, jobban tudnák igaz­gatni az országot, mint a Fidesz” - mondja Nagy Attila Tibor. „Az el­lenzék azt akarta bizonyítani, hogy az országban rossz az egészségügy és az oktatás állapota, de ebből az alap­állásból csak meg kellett volna mu­tatni hitelesebben, hogy ehhez ké­pest milyen országot akarnak, és konkrétan milyen eszközökkel pró­bálják elérni” - teszi hozzá. Szerinte a Fidesz így nem kizárólag a mene­kültellenes kampánya miatt nyert. „Nem túl jó az élet Magyarországon, de valamivel jobb, mint 2010-ben, és a lakosság kicsit jobban él, mint ak­kor. Az emberek jelentős része úgy gondolja, nem annyira szörnyű a Fi­desz kormányzása: itt volt a családi adókedvezmény, emelkedtek a fize­tések is Magyarországon. Az embe­rek nyilván ennél jobb, nyugati vagy legalább csehországi béreket szeret­nének, de mégiscsak volt emelke­dés, történt valami. Ehhez képest kellett volna az ellenzéknek bemu­tatni, hogy tényleg jobban tudná irá­nyítani az országot” - jegyezte meg. A választási eredmények után az ellenzéknek nagyon nehéz lesz megújulnia. Az elemző arra nem sok esélyt lát, hogy összeborulnak, és közös vezető figurát keresnek ma­guknak, aki konkurálni tud Orbán Viktorral. Valószínűleg a pártok in­kább önállóan keresik majd saját új vezetőjüket, és ennek nyomán ko­moly hatalmi harcok alakulnak majd ki, melyek hónapokig elhúzódhat­nak. Nagy Attila Tibor több forgató­­könyvet is el tud képzelni a követ­kező ciklusra. Kialakulhat például egy nagy, domináns ellenzéki párt, mely rá tudja kényszeríteni az aka­ratát a többi kisebb pártra, és a kö­vetkező választásokon lehet egy egyértelmű kihívója a Fidesznek. Az is elképzelhető, hogy a következő választáson egy nagy választási pártba tömörül az ellenzék - de az is, hogy nem változik semmi, az ellen­zék pedig szétszakadva, nyögve­nyelősen koordinálva próbál majd nekimenni 2022-nek. Ütóbbi lehe­tőség a vasárnapi választási eredmé­nyek miatt is fenyeget, a parlament­ben ugyanis jelenleg képviselőkön keresztül hét ellenzéki párt lesz máj d, az egységes Fidesz-KDNP ellen, ez pedig még inkább hozzájárul a meg­osztottsághoz. „Ilyen ellenzéki struktúrával Orbánt nem lehet le­győzni, így csak abban reményked­hetnek, hogy Orbánék valami óriási hibát követnek el” - teszi hozzá az elemző. „Ha lenne egy ellenzéki párt vagy pártszövetség, mely az ellen­zéki szavazók legnagyobb részét le tudná fedni, akkor az versenyképes is lehet, feltéve, ha tehetséges, hiteles politikusok irányítják. Annak nincs sok értelme, hogy a jelenlegi ellen­zéki konfliktusok átkerüljenek egy nagyobb választási pártba” - je­gyezte meg. Mi vár a Fideszre? Jelen pillanatban úgy tűnik, az el­lenzék csak abban reménykedhet, hogy a harmadik kétharmados Fidesz-kormányon jelentkeznek a fáradtság, illetve a kormányzati de­generációjelei, a motiválatlanság és a megújulás. Orbánék számára tehát minden adott, hogy ott folytassák, ahol ab­bahagyták. Nagy Attila Tibor fi­gyelmeztet: Magyarországon elsöp­rő többségben szereztek mandátu­mot a nyíltan bevándorlásellenes pártok, a Fidesz és a Jobbik együtt a szavazatok kétharmadát söpörték be, ez pedig európai mércével is kiugró, és rezonálni is fog Európában. Ennél fogva a bevándorlásellenes és Soros­ellenes retorika folytatására számít­hatunk, és a Stop Soros törvénycso­magon keresztül a kormány szinte garantáltan fel fog lépni a civil szer­vezetekkel szemben. „Ha megmarad a kétharmados többség, akár az alaptörvény módosításával is bizto­sabbá lehet tenni a kormánykritikus szervezetekkel szembeni fellépést” - vélekedi az elemző. Arra számít, hogy folytatódik a nemzeti­nacionalista politika is, a magyarság és a haza retorikai előtérbe helyezé­se, illetve a Brüsszellel szembeni to­vábbi konfliktusok. Csakhogy a Fideszre más, komoly feladatok is várnának, melyekre ko­moly társadalmi igény van, ám kér­dés, tud vagy akar-e velük mit kez­deni. Ilyen például a magyar ellátó­­rendszerek kérdése. „Elgondolkod­tató, hogy a Fidesz az egészségügy és az oktatásügy komoly problémái el­lenére is győzni tudott” - mondja Nagy Attila Tibor. Kihívás lesz az is, mit kezd a párt a digitális gazdaságra, a robotizációra való áttéréssel, hogyan készíti fel er­re a magyar társadalmat. Ez ugyanis komolyan érintheti az egyik magyar húzóágazatot, az autóipart, és lehet­séges, hogy ennek következtében el­bocsátási hullám indulhat a követ­kező években az automatizáció fo­kozódása esetén. Menedzselni kell a nyugdíjrend­szert is, mert növekszik a nyugdíja­sok száma, és ki kell termelni a költ­ségeket. De az európai színtéren is lesznek kihívások, például a mag- Európa, és az ezzel összefüggő eu­­róbevezetés kérdése, melynek kap­csán a kormány eddig elutasító volt. Fejtörést okozhat a következő uniós költségvetési ciklus is, Ma­gyarországra ugyanis jóval keve­sebb pénz érkezhet - az uniós pén­zek azonban nagyon fontos szerepet töltöttek be az orbáni mechanizmus kiépítésében. „Erre a kormány már elkezdett készülni, olyan költségve­tést fogadtak el, mely jelentős állami fejlesztési pénzeket tartalmaz leg­alább ezermilliárd forint értékben. A kormány elkezdett bespájzolni” - jegyzi meg az elemző. Orbánék tehát jobb feltételekkel futnak neki a következő ciklusnak, mint 2014-ben. S az sem kizárt, hogy - míg a pártpolitikában továbbra is nagyon éles csatákra lehet számítani -elindulhat egyfajta konszolidáció a mindennapokban, a társadalomban. Feltéve, teszi hozzá Nagy Attila Ti­bor, hogy a világgazdaság alakulása is a Fidesz kezére játszik. Ez azon­ban kiszámíthatatlan, és amennyi­ben rosszabbra fordulnak a dolgok, az nagyon nagy kihívást jelent majd Magyarország számára.

Next

/
Thumbnails
Contents