Új Szó, 2018. április (71. évfolyam, 76-99. szám)
2018-04-07 / 80. szám
A A cseh arisztokrácia szerepe a diplomáciában 2018. április 7., szombat, 11. évfolyam, 13. szám Tinja Myllykangas megunta a városi életet, feladta tanulmányait, mindent hátrahagyott, és elköltözött a lappföldi vadonba. Van negyven husky kutyája, pár lova, és azt állítja, hogy boldog. Már semmit sem tudott Tinja számára nyújtani a város, utálta a tömeget, a túlpörgetett életet, a büdös autókat, és egy más életmódot választott magának a végeláthatadan messzeségben, az elképzelhetedenül gyönyörű, érinteden természetben. Bár egy kis viskóban lakik, ahol nincs se víz, se villany, mégsem él remeteként. Gyakran találkozik kalandra vágyó, természetkedvelő emberekkel, akik a saját bőrükön akarják megtapasztalni, milyen egy lappföldi kutyaszánhúzó túra a mínusz 30 fokos hidegben. Tinja .vállalkozó, többnapos kutyaszánhúzó túrákat, különleges fagyos programokat szervez, izgalmas és életre szóló élményt kínál az érdeklődőknek. Ezekre az utazásokra az érintetlen természetbe Negyven huskyval a lappföldi vadonban Tinja Myllykangas a finn Lappföldön (Fotó: visitfinnland/Antti Viitala) maga kíséri el a kirándulókat. Mindent megbeszél a turistákkal. .Addig túrázunk, ameddig az örömet szerez a vendégeknek. És biztos, hogy egy ilyen túra felejtheteden élmény marad számomra is, minden alkalommal” - mondja a lány. „A kutyák életfeladatuknak tekintik a szánhúzást. Amikor megérkeznek a vendégek, fülsüketítő ugatásba kezdenek, mert tudják, hogy hamarosan ismét útra kelnek. Egyikük sem akar otthon maradni” - meséli Tinja. Nagyon szereti az állatokat, már gyerekkorában is vonzódott hozzájuk, tartott is pár állatot, de akkoriban még meg sem fordult a fejében, hogy egyszer kutyákkal él majd kint a természetben. ,A szafarifarmot teljesen véledenül alapítottam. Az elején tulajdonképpen csak azoknak a kutyáknak szerettem volna segíteni, amelyeket mások ilyen vagy olyan okok miatt nem tudtak megtartani - magyarázza Tinja. — A kutyaszánhúzó kutyáknak sok tréningre van szükségük, amit nem- mindenki tud biztosítani számukra. Itt viszont azt csinálhatják, amire születtek; szánt húzhatnak.” Ha nincsenek turisták, a messzi finn Lappföldön Tinja egyedüli társai a huskyk és a lovak. A legközelebbi város 290 kilométerre van házikójától, amely néha alig látszik ki a nagy hóból. „Szeretem a telet. Úgy érzem, minél hidegebb van, annál több az energiám. Nem zavar a sötétség sem, még a sarki éjszakák során sem, hiszen sok fényt kapok a holdtól, a csillagoktól” - árulja el Tinja, aki már tíz éve él kint a nagy messzeségben. A házikóba, amelyben a Muotkatunturi Nemzed Park területén bújik meg, nem vezették be a áramot, sem a vizet, Tinja nyűt tűzön főz, a tűzre való fát maga hasogatja. Tudta, hogy nőként nehéz lesz az élete a vadonban, ám számára ez a boldogság. ,A feladatokat, amelyeket el kell végeznem, nem tartom nyűgnek. Ezt az életformát választottam. A természet rengeteg energiát ad, annyira boldoggá tesz, hogy sosem éreztem az anyagi javak hiányát” - mondja Tinja. Annyija van, amennyire szüksége van, napi feladatait a vadonban semmi pénzért nem cserélné ki azokkal, amelyek a városban várnának rá. Tinja legjobban a fagyos telet szereti, amikor ropog a hó a lába alatt, de mint mondja, gyönyörű az ősz is, amikor a falevelek a legtarkább színekben pompáznak. „Ez a legjobb időszak a lovaglásra, a lovas túrákra, ilyenkor lehet gyönyörködni a tájban, mert olyan, mintha úszna az őszi színekben.” (visitfinnland, ug) A huskyk hűséges kutyák, Tinját sosem hagynák Tinja vállalkozó, többnapos kutyaszánhúzó túrákat, különleges fagyos programokat szervez cserben (Fotó: visitfinnland/Antti Viitala) turistáknak (Fotó: visitfinnland/Jason Charles Hill) Égi tünemény - az északi fény teljes pompájában (Fotó: visitfinniand/Mllkka Niamf) Unja legjobban a fagyos telet szereti, de mint mondja, gyönyörű az ősz is, amikor a falevelek a legtarkább színekben pompáznak. Ez a legjobb időszak a lovaglásra, a lovas túrákra. ▼ (Fotók: visitfinnland/Antti viitala)
