Új Szó, 2018. március (71. évfolyam, 50-75. szám)
2018-03-03 / 52. szám
www.ujszo.com I 2018. március 3. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Krimi Nem biztos, hogy az a maffia gyilkolt, amelyikre mutogatnak 7 rdekes dolog történt ma. E Kiléptem a kapun, a kesztyűmet húzogattam, amikor elhaladt előttem a járdán egy magas, fürge nyugdíjas. Nem láthatott engem, mert a lépcsők tetején álltam. Aztán én is elindultam. A csizmám nem kopog, így azt hihette, egyedül van az utcán. Úgy három méterre lehettem tőle, amikor furcsa, reszelős hangot hallottam. A pasas épp egy fekete KI A terepjáró mellett haladt el. Csak egy aprócska mozdulat, mintha a zsebébe tett volna valamit, de amikor az autó mellé értem, ott volt a friss, árulkodó seb. Valamit végighúzott a KIA oldalán. Megdöbbenve álltam, néztem, ahogy nyugodtan halad tovább, aztán megfordult, s amikor észrevette, hogy nézem, nekiiramodott. Abban a pillanatban a rosszal szembesültem. Mert ahogy egy csepp vízben benne van a tenger, úgy ebben az egy tettben benne volt a teljes emberi gonoszság. Aztán eszembe jutott, ha enyém lenne az autó, vajon kire gyanakodnék? Bárkire, de egy ősz öregemberre biztosan nem. Miért tenne ilyet egy tisztes nyugdíjas. De a krimikből tudjuk, hogy a látszat általában csal. Akkor vegyünk egy krimit. Megölnek egy újságírót. Alighogy kitudódik, máris elteljed a hír, hogy egy kényes ügyön dolgozott, és sokan tudni vélik, hogy az gyilkoltatta meg, akiről írt. Aztán másik hír terjed, hogy a maffia gyilkoltatta meg, amelynek az egyik kormánypárt mondhatni a kebelbarátja. A krimik első tanulsága, hogy sosem az a gyilkos, aki elsőre annak látszik. Ha például én maffiózó lennék és rólam írna az illető, és erről mindenki tudna, mert ez az újságíró egy cseppet sem titkolta, mivel foglalkozik, akkor nem valószínű, hogy megöletném, mert én lennék az első számú gyanúsított. Hm, a kormánypárt. Miss Marple-ként úgy látnám, hogy egy pillanatra elvesztette a fejét (ami eleve gyanús), másképp hogyan juthatott eszébe egymilliót felajánlani a nyomravezetőnek. Ennek olyan túlreagálás íze van, és ez is gyanús. Bár az a millió szerintem sosem fog gazdára találni, mivel nem hinném, hogy van koronatanú, ha meg van is, miért kellene, hogy megkapja. Ugyan hol reklamálhatna, hiszen egyetlen koronatanú sem akaija, hogy nyilvánosságra kerüljön a neve. Vagyis a pénzt nem kapja meg senki, hacsak nem kapja meg valaki teljesen más. De jöjjön a legfontosabb kérdés: vajon kinek származik haszna ebből a gyilkosságból. A kormánypártnak biztosan nem, hiszen saját magát csak nem mártja bele egy ekkora kátyúba. Mert ez egy nagyon nagy kátyú. Akkor meg kinek származik ebből haszna? S vajon milyen hasznot remél? A krimik logikáj a szerint itt minimum két ügy van. A gyilkosság és a maffia ténykedése. Mindkettő tragikus. De nem biztos, hogy a kettő összefügg. Pontosabban, nem biztos, hogy az a maffia gyilkolt, amelyre mutogatnak. Mert tartok tőle, hogy maffia sem csak egy van. Vagy másképp: mindenkinek megvan a maga maffiája. (Cartoon izer) Aranyat találtak a Kárpátokban KOLLAI ISTVÁN Nem most, hanem már tíz éve. Az aranyláz aranyásókat hozott, páratlan meggazdagodásokat, és aranyláztól szétzüllő közösségeket. Az óriási kincset most nem a föld alatt találták. Az uniós pénzforrások az új aranybányák: óriási vagyonok lehetősége csillant fel alapvetően szegény vidékeken. Az aranyláz, ahogy lenni szokott, hozott páratlan gazdagságot és morális züllést, az eldugott falvaknak és városoknak fejlesztéseket és mindent szétziláló harcot a pénzekért. Biztos, hogy jót tett egy szegénységhez, aprómunkához és lassú építkezéshez szokott vidéknek ez a sok hirtelen pénz? Nyilván vannak az uniós pénzeknek nagyon is kézzelfogható eredményei. Ezt Prágától Budapestig utak, vasutak, felújított iskolák, egyetemi épületek sora jelzi. Nyomukban viszont brutális korrupciós ügyek sora: Prágában a miniszterelnök-jelölt ellen vizsgálódnak uniós pályázati ügyben, Szlovákiában az EU-s pénzszivattyúkat működtető maffia újságírót gyilkol, az ügyben a kormány is érintett lehet; Magyarországon pedig a miniszterelnök veje ellen vizsgálódnak, de a valahai magyar liberális pártot vezető szociológusokat és bölcsészeket is az uniós pénzből épített négyes metró tette a köznép szemében bűnözővé, vagy legalábbis bűnössé. A szlovák ügy a legmegrázóbb: két ártatlan embert végzett ki a maffia, hogy elijessze az aranybányájuk közelében kutakodókat. És ez nem csak az ellenzéket vagy az utca emberét ütötte szíven: mintha Robert Fico is meg lenne szeppenve. Ér ennyit ez az egész pénzhajhászás? Ezt a kérdést mintha most ő is feltenné magának. És persze, korrupció volt korábban is, lesz is, de talán a kísértés nem volt ekkora. Azonban az ingyenpénz nemcsak embereket tud lezülleszteni, hanem a fejlődést is megakaszthatja. A váratlan pénztömeg becsapódik, mint egy aranyból lévő meteorit, és eltéríti a fejlődés lassú, de egyenletes és valahová vezető útját másfele, esetleg vakvágányra. A történelem több ilyen esetet ismer. Példaként szokták emlegetni az inkák, aztékok aranyát Valakinek lépnie kell SZALAY ZOLTÁN A Híd kétnapos intenzív tárgyalásainak eredménye a kialakult politikai helyzetről: a nagy semmi. Nem elég, hogy nem lépnek ki ebből a most már végleg vállalhatatlanná vált koalícióból, de még Kalinák távozását sem követelik, csak egy kicsikét kérik. Ez érthetetlen, abszurd és dühítő. Ján Kuciak és jegyese meggyilkolásának ügyét jelen pillanatban el kell választania az olasz maffia ügyétől. Egyelőre nem ismeijük a gyilkosság elkövetőit, szinte óránként merülnek fel új verziók. Arra azonban már bőven elég bizonyíték gyűlt össze, hogy a legnagyobb kormánypárt számos képviselője közeli kapcsolatban állt az olasz maffia szlovákiai sejtjével. Egy civilizált nyugati országban egy ilyen pártnak nincs keresnivalója a kormányban. Aki úgy látja, hogy ez nem gond, és egy ilyen pártra rá lehet bízni az ország kormányzását, az oroszországi vagy kolumbiai viszonyokat szeretne látni Szlovákiában. Ezek a viszonyok szervesen vezethetnek ártatlan emberek halálához, a korrupció további elharapózásához, a bíróságaink, a rendőrségünk, az ügyészségünk teljes hitelvesztéséhez, végső soron abszolút anarchiához, amelynek haszonélvezői csak a korrumpálódott hatalom és a maffia lehet. Az emberek semmiképp. Ma a Híd felelőssége ezt megállítani. A Smer a végsőkig ragaszkodni fog a hatalomhoz, és ezt Bugáréknak is tudniuk kell. Andrej Danko hallgat, s kedélyes képeket oszt meg a Facebookon arról, hogyan parolázik épp a magyarországi szlovák testvérekkel. Ezen az ember már fel sem háborodik, Dankótól nem érdemes várni semmit. Ha viszont a Híd sem tesz semmit, ugyanerre a szintre süllyed. Most nem lehet két lovat megülni egyszerre, jóban lenni Ficóval, csak egy kicsikét kérni Kalinák távozását, s közben azért nagyon felelősségteljesnek is mutatkozni. Kuciak gyilkosainak elfogása nem a politikusok és nem is az újságírók dolga, hanem a hatóságoké. Az olasz maffia politikai kapcsolatainak eltakarítása azonban elsősorban a politikusoké. Ha pedig nem teszik meg, az embereken a sor, hogy véleményt nyilvánítsanak - nem hiszem, hogy 2020-ig fognak várni türelemmel. FIGYELŐ Ficóval a sírig? Azt még fel lehetett fogni, hogy Bugár ágyba bújt Ficóval, de hogy miért akar melléfeküdni a sírba is? - úja a Sme kommentálja. Akik nem tagjai a kormánykoalíciónak vagy nem húznak hasznot a kormányzásból, azok számára teljesen világos a helyzet: Robert Éicónak villámgyorsan le kell mondania. Ha ezt ő képtelen felfogni, akkor koalíciós partnereinek kell ezt kikényszeríteni. A válságot a politikusoknak kell megoldaniuk, de egy szerény javaslatot azért tehetünk: a legtisztább megoldás az előrehozott választások kihirdetése. Újra kell osztani a lapokat és jöjjön egy új kormány, frissen kapott felhatalmazással a választóktól-úja a Sme. A szörnyű kettős gyilkosság óriási dilemma elé állította a Hidat, ekkorával még sosem nézett szembe Bugár Béla (a hajdani MKP-ban sem) - úja a lap másik kommentálja. Ehhez képest semmiség volt a Ficóval való közös kormányzásról szóló döntés. A harmadik Ficokormány vége semmi jóval nem kecsegteti a Hidat, még akkor sem, ha a választók esetleg megbocsátják ezt a kalandot, félrelépést Robóval és Andrejjal. Merésznek tűnik az az elképzelés, hogy az a párt, amelyik véget vet ennek a rossz és szerencsétlen kormányzásnak, mintegy jutalomként 5 százalék feletti eredményt érhet el az előrehozott választásokon. A kormányból való kilépés ugrás a semmibe, érthető, hogy Bugár egyelőre nem meri rászánni magát. Ehhez alighanem arra lesz szükség, hogy Lucia Zitnanská igazságügyi miniszter ismét távozással fenyegesse meg a pártelnököt. (ú) megtaláló Spanyolországot, ahol a rengeteg pénzből meggazdagodtak, a festők is jól jártak, de a polgárságnak végül nem sok jutott. A drága ruhákat Németalföldről vásárolták, a vagyon végül oda áramlott. Vagy vegyük a napóleoni háborúk alatt egekbe szökő gabonaárakat, ami történetesen Magyarországnak volt jó. Pontosabban a magyar nemességnek, amely még fejletlen technológia mellett is el tudta adni a terményt, tömni tudta a kincstárát. Aztán amikor a Napóleonaranyak már nem érkeztek, jött a kijózanító válság, és végül a reformkor. Lehet, hogy nem tenne rosszat Közép-Európának ha lassabban és kevesebb pénz jönne. Nyilván provokatív felvetés, de baj az, ha nem futnak csilivili vonatok elnéptelenedő régiók között? Egy ilyen uniós látványberuházás lehet a politikusok hibája, de lehet rendszerhiba is. De olcsó dolog emiatt csak a politikusokat szidni, mintha csak az ő keveréskavarásaik miatt nem lennének hatékonyak a beruházások. Érdemes elmenni egy uniós finanszírozású startup-rendezvényre: a hostessek száma könnyen felülmúlja az érdeklődőkét. Mármint a komoly érdeklődőkét, a valós ötlettel rendelkezőkét. Azaz lehet, hogy valahová több EU-s pénz érkezik, múlt amennyi ott termőre fordulhat. Több a trágya, mint a termőföld. Pragmatikus megoldás lenne talán sokkal többet fordítani az alapvető dolgokra, oktatásra, egészségügyre. Abból baj nem lehet, sőt, csak jó; a komplex beruházásokat pedig addig talán érdemes elfelejteni, amíg a fejlődés egyszerű társadalmi feltételei sem adottak.
