Új Szó, 2018. március (71. évfolyam, 50-75. szám)

2018-03-27 / 72. szám

10 FUTBALLPOLITIKA FOCITIPP ■ 2018. MÁRCIUS 27. www.ujszo.com A góloktól a szavazatokig: a focipályán szerzett népszerűség a politikában is kamatozik Március elején Pép Guardiola 20 ezer fontos büntetést kapott az Angol Labdarúgó-szövet­ségtől (FA), mivel többszöri figyelmeztetés ellenére is viselte a mérkőzéseken és a sajtó­­tájékoztatókon azt a sárga szalagot, amivel a katalán függetlenség melletti kiállását jelezte. Az FA szabályai szerint ugyanis semmilyen politikai megnyilvánulásnak nincs helye a pá­lyákon, ugyanakkor nem Guardiola az egyet­len szereplő a labdarúgás történetében, aki aktívan politizál, sőt, szép számmal vannak olyanok is, akik még nála is tovább mentek a közéleti problémák megoldásának érdekében. A labdarúgás „gyakran mélyebb érzéseket kelt, mint a vallás, és a hagyományok tárházaként legalább ugyanannyira része a közösségi lét­nek. Franco uralma alatt az Athletic Bilbao és a Real Sociedad klubjai voltak az egyedüli színterek, ahol a baszk emberek anélkül fejezhették ki kulturális büszkeségüket, hogy börtönben végezték volna” - írja Franklin Foer: A világ fociszem­mel című könyvében. Mindez a katalánokra is igaz volt, és igaz a mai napig, hiszen számukra az FC Barcelona az egész nemzet szimbó­luma. Ám a katalánok már Franco előtt sem voltak az aktuális hatalom kedvencei: egy 1925-ös barátságos mérkőzés előtt a gránátvörös-kék szurkolók kifütyülték a spanyol himnuszt, Primo de Rivera tábor­nok pedig hat hónapra bezáratta a Barca stadionját, sőt, Joan Gamper alapító elnöknek menekülnie kel­lett az országból. Guardiola és a katalán függetlenség Azt gondolhatnánk, hogy a mosta­ni helyzetben az FC Barcelona még inkább kiáll a katalán függedensé­­gért, ugyanakkor nyíltan ezt nem teheti meg, méghozzá gazdasági okokból. A klub túlzott szeparatista törekvései ugyanis a klub külföldi rajongóit inkább elijesztenék, vala­mint az önálló Katalónia a spanyol ligából való kizárást is jelentené, így a hivatalos álláspont a diplomatikus csend marad. Persze a klub ikoni­­kus alakjainak megnyilvánulásai sokat elárulnak a csend mögötti nézetekről, hiszen Pép Guardiola mellett Gerard Piqué is nyíltan ki­állt a katalán függetlenség mellett, olyannyira, hogy felmerült benne a spanyol válogatottság lemondása is. Pép Guardiola, a Manchester City menedzsere aktív szerepet vállal politikai kampányokban, emiatt márciusban 20 ezer fontos pénzbüntetést kapott, amiért sárga szalagot viselt a meccsek alatt (Fotók: képarchívum) Libéria elnöke: George Weah Silvio Berlusconi 31 évig birtokol­ta az AC Milan tulajdonjogainak a többségét, míg végül tavaly eladta a klubot. Nézetei és tettei miatt lehet szeretni vagy gyűlölni, azonban ka­rizmája, valamint a politikai tehet­sége megkérdőjelezheteden. Talán ennek is az eredménye az, hogy játékosai közül többen is politikai pályán indultak el: George Weah és Kaha Kaladze ma is fontos tisztsé­get töltenek be szülőföldjükön, de Andrij Sevcsenko is belekóstolt az ukrán politikai életbe. Közülük kétségkívül Weah követ­te leghatékonyabban a mestert, hiszen ő is elnök lett hazájában, Libériában. Az 1995-ös aranylab­­dás csatár pályafutása befejeztével humanitárius szervezeteknél vál­lalt aktív szerepet, majd 2005-ben elindult a libériái polgárháború utáni elnökválasztáson, ahol a vok­­sok 40,6%-val a második helyre szorult. Ellenfele a Nobel-békedí­­jas Ellen Johnson Sirleaf volt, aki a Harvardon diplomázott, majd a Világbanknál töltött be magas rangú pozíciókat, és a kampányban elsősorban Weah iskolázatlanságát és alkalmadanságát hangsúlyozta. Ám Weah tanult a vereségből, és két diplomát is szerzett ezután Lon­donban és Miamiban, majd Libé­riába visszatérve szenátor lett, épp régi nagy ellenfelének fiára, Robert Sirleafra mérve megsemmisítő ve­reséget, majd 2017-ben nagy több­séggel megnyerte az elnökválasztást is. Hitvallása szerint harcolni fog a korrupció és az írástudatlanság ellen, megreformálja a gazdaságot, valamint javít az életminőségen is. Tbiliszi polgármestere: Kaha Kaladze Kaha Kaladze társadalmi érzékeny-Guardiola bár elfogadta az FA büntetését, és megígérte, hogy a meccseken ezután nem lesz látha­tó a sárga szalag, hozzátette, hogy a sajtótájékoztatókon viselni fogja, tiltakozásul a jogtalanul bebörtön­zött és elűzött katalán politikuso­kért. Am Guardiola függetlenségi látásmódja nem a tavalyi forradal­mi eseményekkel kezdődött, hi­szen már évekkel ezelőtt is kiállt a katalán önállóság mellett, valamint rendszeres résztvevője volt az ilyen jellegű gyűléseknek is. így nem cso­da, hogy nyáron sem hiányozhatott a Katalán Nemzetgyűlés által szer­vezett demonstráción, ahol fel is olvasta a Katalónia elszakadásáról szóló kiáltványt. Az aranylabdás George Weah a politikai életben is nagyszerűen kamatoztatta tehetségét és elért eredményeit „Vajon lehet-e forradalmat csinálni meccsnapon?” A futball nagy politikatörténeti kérdését Umberto Eco tette fel, w Silvio Berlusconi játékosai közül többen is politikai pályán indultak eh Weah és Kaladze is fontos tisztséget tölt be szülőföldjén, de aktív Andrij Sevcsenko is. Sokan felismerték, hogy mekkora lehetőségeket rejt a futball a nép­szerűség növelésére, például az Árkán néven elhíresült szerb há­borús bűnös, Zeljko Raznatovics a Crvena zvezda vezérszurkolójá­ból lett egy fél hadsereg vezére, s az egyik legbefolyásosabb sze­mély, akit hosszú bűnlajstromá­nak ellenére ma is kultikus hős­ként tartanak számon, míg Silvio Berlusconi az AC Milan elnöki székéből ült át az olasz miniszter­­elnöki bársonyszékbe. Iránban csaknem forradalomhoz vezetett az 1998-as világbajnoki részvétel, így a hatalom egy darabig Duhajban „pihentette” aranylábú fiait. Mivel a labdarúgás hatalmas népszerűségnek örvend, egy-egy futballesemény kapcsán könnyen felszínre kerülhetnek égető tár­sadalmi kérdések, mint legutóbb Brazíliában, s az adott hatalmak is gyakran használják propagandiszti­­kus célokra ezeket. miszerint: „Vajon lehet-e forra­dalmat csinálni meccsnapon?” A belgrádi Crvena zvezda huligánjai segédkeztek Milosevics megbuk­tatásában, a Ceausescu kivégzését eredményező forradalom is onnan indult, hogy a román szurkolók elözönlötték Bukarest utcáit, ami­kor a csapat kijutását ünnepel­ték az 1990-es világbajnokságra. Hasonló keretek között bukott meg a paraguayi diktátor, Alfredo Stroessner is. Gerard Piqué minden lehetőséget megragad, hogy harcoljon a katalán függetlenségért

Next

/
Thumbnails
Contents