Új Szó, 2018. március (71. évfolyam, 50-75. szám)

2018-03-26 / 71. szám

www.ujszo.com | 2018. március 26. SPORT 117 Alma Zagitova mégsem robot, Kaetlyn Osmond az új bajnok Osmond célja az éremszerzés volt, de meg sem fordult a fejében, hogy aranyat nyer TASR/AP-feivétei Negyvenöt év után iemét a kanadai himnusz szóit a műkorcsolya-világbajnokság női versenye után: Kaetlyn Osmond Milánóban óriási meglepetésre mindenkinél jobb volt. A 22 éves Osmond az olimpián bronzérmet szerzett, és a világbaj­nokság előtt is a harmadik, esetleg a második helyre várták. O maga is hasonló elvárásokkal érkezett Milá­nóba. Nem hitte volna „Érmet akartam szerezni, ez volt a célom. Hogy esetleg nyerhetnék is, az meg sem fordult a fejemben, egé­szen addig, amíg meg nem történt” - nyilatkozta az új világbajnok, aki Karen Magnussen 1973-ban aratott diadala után az első, s összesen a ne­gyedik kanadai győztes ebben a ka­tegóriában. „A kanadai korcsolyá­zásnak nagyon sok diadalmas feje­zete van, de a nők ritkábban állhat­ták a dobogó tetejére. Talán ezek után ez is megváltozik” — mondta Osmond. A rövidprogram után a negyedik helyen állt, a kürben pedig az utolsó csoport első versenyzőjeként lépett jégre. (Az irányított sorsolás ered­ményeképpen a top 3 mindenkép­pen a verseny legvégén kerül sorra, a kérdés csak az, hogy milyen sor­rendben.) Osmond a Hattyúk tavára és a Fekete hattyú filmzenéjére fu­tott kürjében hét triplát ugrott, és az összetett állás élére állt. De még ek­kor sem gondolt arra, hogy világ­bajnok lehet. Az aranyat mindenki látatlanban odaadta Alina Zagitovának. Nem indokolatlanul, a 15 éves orosz ver­senyző ebben a szezonban nem tu­dott hibázni. Megnyerte a moszkvai Eb-t, majd az olimpiát is, a kíirje technikai alappontszáma magasan a legnagyobb. Zagitova valószínűleg még egy hibával is világbajnok le­hetettvolna. Zagitova mégsem robot Alina Zagitova az orosz női kor­csolyázás jelenlegi legerősebb és legkeményebb műhelyében, Eteri Tutberidze csapatában edz, ugyan­ott, ahol a kétszeres világbajnok Jevgenyija Medvegyeva, valamint az újdonsült junior világbajnok Alekszandra Truszova, aki néhány hete a junior vb-n Szófiában két kü­lönböző négyfordulatost is ugrott a kűtjében, első nőként mutatta be versenyen a négyfordulatos toeloo­­pot, ezzel történelmet írt. Tutberidze nem éppen a kíméletes módszereiről ismert: egy dokumen­tumfilmben ő maga mesélte, hogy egyszer a lábánál fogva ráncigálta végig Medvegyevát a jégen, mert túl sokszor elesett az edzésen. Med­vegyeva utóbb nevetve idézte fel az esetet, és maga Tutberidze is úgy adta elő, hogy ez a szeretet egyik sajátos megnyilvánulása volt. Az olimpia után megjelent a neten egy videó arról is, ahogy Tutberidze éppen Zagitovát instruálja egy elron­tott forgás után. „Mi a visszatérő probléma a forgásoddal kapcsolat­ban?” - kérdezi az edző szigorúan. Alina riadt arccal szinte csak leheli: „Nyolc...” „Nyolc fordulatot csinál­tál? Hét és felet csináltál. Egész sze­zonban ezzel küszködtünk. Csinálj nyolc és felet, ha nem tudsz számol­ni.” Zagitova pedig csak hallgat, és úgy tűnik, nyeli a könnyeit. Hasonló arcot vágott a milánói li­hegőben is. A vb-n végérvényesen kiderült, Zagitova nem robot. Há­romszor esett el a kűijében, és végül ötödik lett. A mixzónában nem nyi­latkozott senkinek. „Nem ez határoz meg" Az állás ekkor a következő volt: Osmond, Vakaba Higucsi, Szatoko Mijahara. Mindkét japán lány nagyot korcsolyázott, főleg Higucsi, aki a nyolcadik helyről lépett előre a má­sodikra (kettejük eredményének kö­szönhetően Japán újra három női ver­senyzőt küldhet a jövő évi szaitamai vb-re), ám mindenki a rövidprogram után vezető Kostnerre várt. Minden tökéletesen adott volt a tündérmesébe illő befejezéshez. Ca­rolina Kosmer 31 évesen pályafutása második világbajnoki aranyát nyer­hette volna. Minden hely reményte­lenül elkelt, a sajtótribünön sem le­hetett egy gombostűt sem leejteni. Az újságírók már a nem mindennapi di­adalról szóló szövegeket fogalmaz­ták magukban. Csakhogy a műkorcsolya nem tün­dérmese, Kosmer most nem vará­zsolt. A kűtje eleve nem tartozik a technikailag nehéz programok közé, az olaszok kedvence ráadásul túlsá­gosan óvatosan, feszülten korcsolyá­zott, lassan ment bele az ugrásokba. Már az elsőt elrontotta, a lutz csak dupla lett, aztán jött még egy esés tripla salchow után, és egy leszimp­­lázott axel. O maga is tudta, ez kevés egy világbajnoki dobogóhoz. Kosmer a tőle megszokott végte­len szerénységgel és méltósággal kö­szönte meg a nézők szeretetét. „Nem egyszerű negyedikként végezni, de a közönség segített abban, hogy mo­solyogva menjek haza. Nem ez a mostani kűr és nem ez a negyedik hely határozza meg a pályafutásomat” - nyilatkozta Kosmer, miközben a le­látókon még mindig érezhetően csa­lódottan pakoltak a nézők. Nem erre készültek, a sportág egyik legendá­jának senki sem ilyen búcsút kívánt. Ám ahogy a mémmé lett népi böl­csesség mondja: mindenkinek kijár a boldog befejezés, és ha a helyzet nem boldog, akkor az még nem a befeje­zés. Kostnerről mindenki elkönyvel­te, hogy a szezon végén visszavonul, de ő még hagyott egy kiskaput: ,A fontos döntéseket nem szoktam el­hamarkodni. Pihenek egy kicsit, és átgondolom, folytatom-e a verseny­zést.” A tavalyi bronz után komáromi ezüstérem az I. ligában Pontszámban még a zsolnaiaknál is jobbak voltak (Képarchívum) JÓBA MIHÁLY Az extraligába való feljutásért jászhatnak a Duna-parti város röplabdázói. A hétvégén második sikeres idé­nyét fejezte be a VK Spartak UJS Ko­márom egyetemi férfi-röplabdacsa­­pata az I. ligában. Robin Pélucha ve­zetőedző legénysége a tavalyi bronz­érem után a bajnokság kezdetétől mi­nőségi röplabdát produkálva, szinte külön harcot vívott az első-második helyért a bajnoki címre legesélye­sebb Zsolna csapatával. Az első és második hely sorsa, mint az várható volt, az utolsó kettős fordulóban dőlt el. A komáromiak a pozsonyi VKP-t győzték le kétszer 3:1 arányban Ko­máromban, s szerezték meg az 6 ér­tékes pontot, és a megérdemelt ezüst­érmet. A Duna-partiak mérlege ará­nyos a becsületes munkával, és elis­merést érdemel: 40 mérkőzésből 34 győzelem és 6 vereség. Az elért kitűnő eredmény feljogosítja a Duna­­partiakat az extraligába való feljutás­hoz lejátszandó osztályozóban való részvételre, amely április 14-én kez­dődik Komáromban. A pozsonyiak elleni első mérkő­zés némi meglepetéssel kezdődött. Mindkét csapat az első perctől kezd­ve nagy erőbevetéssel játszott. Az első játszmában 15:15-ig fej fej mel­letti csata folyt, de ezután a vendé­gek koncentráltabban és pontosab­ban játszottak, elhúztak, és 25:19-re nyerték a szettet - 0:1. Az első szett alakulásából okulva a komáromiak a második játszma elején felülkere­kedtek, és kis lépésekkel ugyan, de fokozatosan elhúztak ellenfelüktől, majd 25:18-cal egyenlítettek-1:1. A harmadik játszmát a Duna-partiak nyerték osztálykülönbséggel 25:15- re - 2:1. A leglátványosabb játékot a negyedik játszma hozta, amelyben a hazaiak csak 16:16-os állás után tudtak felülkerekedni, és pontosabb játékkal, hatékonyabb szervákkal minőségi röplabdát produkálva 25:23-ra megnyerték a játszmát, a meccset pedig 3:1 -re. A második meccs első játszmája megint figyelmeztető volt a komá­romiak számára. Bár a szettben jó játékkal 23:19-ig domináltak a ha­zaiak, de egy kis rövidzárlattal fel­hozták a vendégeket, akik éltek a lehetőséggel és szorosan 26:24-re megint megnyerték az első szettet - 0:1. A következő három szettben a komáromiak ritmust váltottak, el­kezdtek a tudásuk szintjén játszani, és minden játékelemben felülmúl­ták ellenfelüket. Különösen Habán Máté volt elemében, akinek támadó szerváival nem boldogultak a po­zsonyiak, és támadásai is javarészt pontot jelentettek. A játékrészek eredményei tükrözik a két csapat közötti különbséget: 25:15, 25:11, 25:16, ami azt is jelentette, hogy a komáromiak 3:l-re diadalmaskod­tak a második mérkőzésen, és a tel­jes pontszerzéssel akár az arany­érem megszerzése és lehetségesnek tűnt. Ehhez azonban az kellett volna, hogy a vágújhelyiek otthonukban kétszer megveijék Zsolnát az utolsó fordulóban. Ez nem történt meg, mert már a vasárnapi első meccsen győztek a zsolnaiak Vágújhelyen 3:2-re, és megszerezték a bajnoki cí­met. A vágújhelyiek az első meccsen már 2:0-ra vezettek, a harmadik szettben pedig 6 ponttal elháztak, de a zsolnaiak fordítani tudtak, 2:1-re szépítettek, s az első meccset is vé­gül megnyerték 3:2-re. A komáro­miak hajszálra voltak az aranyérem­től, mert a vágújhelyiek a második vasárnapi meccsen sima 3:0-s győ­zelmet arattak Zsolna ellen, de a zsolnaiak kevesebb ponttal is meg­előzték a Duna-partiakat, mert a baj­nokságban több győzelmet arattak. A fiatal hazai nevelésű játékosok­ból összeállt komáromi csapat min­den hozzá fűzött reményt teljesített, hatalmasat fejlődött Robin Pélucha edző csapata, amely várja az extra­ligába való feljutásért áprilisban megrendezett osztályozót. Robin Pélucha vezetőedző így ér­tékelt: „Olyan eredményt értünk el, amely méltó a csapat felkészülésé­hez és idénybeli teljesítményéhez. Az ezüstérem becsületes és áldoza­tos munka eredménye. Aki látta mérkőzéseinket, nem volt sokkal ki­sebb élménye, mint a korábbi ko­máromi extraligás csapat mérkőzé­sein. A feljutásért játszandó osztá­lyozóban szeretnénk színvonalas röplabdát bemutatni áprilisban, s bi­zonyítani, hogy a hazai nevelésű já­tékosok biztosítják a komáromi röp­labdázás jövőjét a Duna-parti város­ban.” BŐDTITANILLA

Next

/
Thumbnails
Contents