Új Szó, 2018. március (71. évfolyam, 50-75. szám)
2018-03-02 / 51. szám
8 I KULTÚRA 2018. március 2. | www.ujszo.com Nyugodt mesecsatorna Budapest. A Pagony kiadó elindította YouTube csatornáját, a Pagony TV-t. Céljuk, hogy a gyerekek ne túl sok ingert árasztó, villódzó mesékkel, hanem nyugodt, lassabb történetekkel találkozhassanak. A Pagony TV-n olyan régi és új könyveket nézhetnek és hallgathatnak, amelyek inkább hangoskönyvek, lassú mozgatású illusztrációkkal. A meséket színészek és maguk a szerzők olvassák fel. „A mai gyerekek egy olyan világba születnek, ahol meg kell tanulniuk, hogyan kontrollálják és használják a szórakoztató- és információs fejlesztések legújabb találmányait, hogy ne az eszköz használja őket. A teljes tiltás csak fokozza a vágyat bennük. Mivel a kis- és nagyobb gyerekek még korlát-PENGE lanul szeretnék bámulni a képernyőt, ennek korlátok közé szorítása minden esetben a szülő feladata, felelőssége. A szakemberek szerint is érdemes olyan szűrt, biztonságos és rövid tartalmat keresni a világhálón, amelyben nincsenek túl gyors hang- és képváltások” - áll a kiadó közleményében. A videók mindössze párpercesek, bár vannak közöttük hosszabb lélegzetű, kisiskolásoknak szánt Grimm-történetek is. Válogatni korosztály szerinti, műfaji, valamint szerző és könyvsorozat szerinti lejátszási listákról lehet. A csatorna címe: www.youtube.com/user/pagony-pozsonyi, a lejátszási listák itt találhatóak: www.youtube.com/user/pagonypozsonyi/playlists (k) El Kazovszkij és az utólagosság Az utóbbi évek talán legjelentősebb magyarországi művészeti eseménye El Kazovszkij műveinek eleddig legreprezentatívabb kiállítása volt a Magyar Nemzeti Galériában 2015-2016 telén A túlélő árnyéka címmel. Mindaz, amit ott kiállítás-módszertani és művészi értelemben láthattunk, a fidesznyik középszer tombolása közepette, maga volt a csoda. Ami az El Kazovszkij Alapítványnak, ezen belül leginkább Rényi András esztétának volt köszönhető. (No meg Baán Andrásnak, a kormánykörökkel jó viszonyt ápoló MNG-igazgatónak, az ő tevékenysége egyébként is felér egy felfoghatatlan anomáliával a NER-szimpatikus kultúracsinálók között.) Rényi volt a kiállítás fokurátora, és ő lett a főszerkesztője A túlélő árnyéka - Az El Kazovszkij-élet/mű című impozáns katalógusnak, amelyben megtalálható a kb. 400 kiállított mű és több száz személyes tárgy kiváló minőségű reprodukciója. A könyv katalógusrésze leköveti a kiállítás 19 szekciójának a struktúráját, de a kiadvány nem emiatt egyedülálló. A könyv első harmadát egy személyes hangú bevezető szöveg és öt kiváló tanulmány, valamint a hozzájuk rendelt, külön számozású, az adott problematikát megvilágító képanyag alkotja. A tanulmányok, ahogy a fülszöveg fogalmaz, „az életmű egy-egy - a kiállításon is bemutatott - aspektusát dolgozzák fel”, többnyire oly módon, hogy az EK életművével frissen ismerkedőknek is kiindulási alapot jelenthetnek. Siklós Péter a művész életének orosz hátországát mutatja be az életmű megértéséhez nem különösebben hozzájáruló érdekességekkel. Urai Dorottya a performance és színház határterületén elhelyezkedő Dzsan-panoptikumok kutathatóságának dilemmáira hívja fel a figyelmet: hogyan értelmezhetők az utókor jelennem-lévő befogadói számára azok az akcióművészeti események, melyek éppen a személyes jelenlét fontosságát és az esemény egyszeri, megismételhetetlen létmódját deklarálják (és viszik színre). Erdő Rebeka a punk és a camp hatásait vizsgálja, Iricsek Zsuzsanna pedig a nemi identitás alapvető jelentőségét értelmezi El Kazovszkij „Testi mesék” című sorozatában. VI DA GERGELY KRITIKAI ROVATA . A kiadvány egyetlen revelatív erejű írását maga Rényi András jegyzi - az EK-szakirodalom alighanem sokat idézett tétele lesz Az allegorikus tekintet szomorújátéka: El Kazovszkij ikonológiája. Korántsem mondunk azzal most sokat, hogy Rényi az EK- festményeket működtető tekintetet a manierizmus és barokk allegorikus festészetére vezeti vissza, mintha EK nem vett volna tudomást a modernizmusok évszázados hagyományairól. S ezen a ponton érdemes szóba hozni a kiadvány valóban egyedi jellegét, ami nemes egyszerűséggel az utólagosság tudomásulvételéből fakad. Rényi beépíti írásába a két évvel ezelőtti kiállítás recepcióját, annak is egyik, György Pétertől származó emlékezetes állítását: „Kazovszkij nagy művész volt, de nem volt nagy festő.” A kérdésre többször is visszatér a szerző, az írás mintha György felvetésének megválaszolása is lenne. Kazovszkij valóban elmaradt festői készség tekintetében például a testiséget szintén középpontba helyező Francis Bacontól. Utóbbi képeinek szinte fizikai közvetlensége helyett Kazovszkijnak az allegória közvetettsége maradt, ami ugyanakkor a művész - aki női testben élő homoszexuális férfiként tekintett magára - alapvető sorsproblémáját képes feltárni: képei az , Jdol”, az „Ő” elérhetetlenségét fogalmazzák meg rögeszmésen, újra és újra. Rényi András szerk.: A túlélő árnyéka - Az El Kazovszkijélet/mű. El Kazovszkij Alapítvány, Budapest, 2017.362 oldal. Értékelés: 9/10 Utazás az időben Martin Sulik A tolmács című filmje a történelmi emlékezetről szól TALLÓSI BÉLA Martin Sulik A tolmács című road movie-jában kát idős férfi utazik keresztül a mai Szlovákián. Egyikük, a tolmács azzal a szándékkal vállalkozik a különös útra, hogy elszámoljon a múlt egy fejezetével, a másik azzal indul el Bécsből, hogy megismerje a múltnak ugyanazt a fejezetét. A néző pedig döbbenten szembesül a második világháborúban szerzett, feltépett sebekkel - ás állásfoglalásra kényszerül. Ali Ungár (Jifí Menzel) szülei gyilkosával akar leszámolni (Fotók: Garfield Film) FILMKOCKA A nyolcvanéves nyugalmazott tolmács, Ali Ungár (Jifí Menzel) kezébe kerül egy memoárkötet, mely egy egykori SS-tiszt második világháborús visszaemlékezéseit adja közre, részletesen leírva szlovákiai ténykedését. Ali Ungár rádöbben, hogy a kötet „hőse” felelős a szülei haláláért is. Nyomozni kezd utána, megszerzi a címét, és elutazik Bécsbe, hogy végezzen vele. Csöngetésére az egykori SS-tiszt hetvenéves fia, Georg Graubner (Peter Simonischek) nyit ajtót. Elutasítón közli a jövevénnyel, hogy apja meghalt, és nem érez felelősséget a háborúban elkövetett tetteiért. Az áldozat fia és a gyilkos fia később újra találkozik, és elindul azokra a szlovákiai helyszínekre, amelyek a memoárban szerepelnek. Egykori szemtanúkat keresnek, és vallomásaik alapján az igazságot szeretnék feltárni. Kalandos útjukon szembesülnek a mai szlovákiai valósággal, különféle karakterekkel hozza össze őket a véletlen. E találkozásokból és a beszélgetésekből az is feltárul számukra (és számunkra), miként viszonyul a második világháborús múlthoz a ma embere. A film gerincét a két idős férfi formálódó kapcsolata adja. Párbeszédeikből, meg abból, ahogy az egyes helyszíneken viselkednek, és a helyzeteket kezelik, folyamatosan bomlik ki a két férfi eltérő karaktere - az egy ik aszkéta, a másik bonviván -, valamint személyes történetük: az, ahogy eddigi életüket élték, a múlt súlyos eseményeivel terhelve. A tolmács a múltból táplálkozó, de teljesen mai film, amely a jelen kor szlovákiai viszonyairól is összerak egy mozaikot. A háborús történések utáni kutatás fordulatait, valamint a két idős férfi dialógusait intelligens humor szövi át. Ennek köszönhető, hogy nem mélybe húzó, szívfacsaró a múltidézés. A visszatérés az időben nem a múlt eseményeinek - a hábo-A tolmács ■ Szlovák cím: Tlmoőník ■ Szlovák-cseh-osztrák dráma, 2018, 113 perc ■ Rendező: Martin Sulik ■ Forgatókönyvírói Martin Sulik, Marek Leáőák ■ Operatőr: Martin Strba ■ Zene: Vladimír Godár ■ Szereplők: Jiff Menzel, Peter Simonischek, Zuzana Mauréry, Mokos Attila, Derzsi Réka, Szvrcsek Anita, Igor Hrabinsky, Karol Simon, Anna Rakovská, Éva Kramerová r A film előzetesét megnézhetik az ujszo.com-on. rús történéseknek, a fegyveres összecsapásoknak, a rajtaütéseknek, a zsidók és a zsidókat bújtatok lemészárlásának, a gárdisták gaztetteinek - a mozgóképes rekonstruálásával történik. A film a háborús viszonyokat csupán az események még élő résztvevőinek, azok leszármazottainak, az egykori szemtanúknak a vallomásai, valamint korabeli fényképek révén rekonstruálja. Az alkotók szándéka az volt - és ez meg is valósul -, hogy a néző érzékelje, miként kezeli a múltat a jelen kor embere. Az ifjú Kysel (Mokos Attila) nagyapja, az egykori gárdista tetteit igyekszik helyrehozni. Az idős Kysel (Igor Hrabinsky) ma is „élő élményként” idézi fel az akkor átélteket. Van, aki nem akar emlékezni, mint Pecner (Karol Simomár) és családja. Ők eltemették a múltat és csak a jelennek élnek. A fiatal masszőrlányokat nem érdekli a múlt, csak a jelen, az érvényesülés és a szórakozás. Ali Ungár lánya, Edita (Zuzana Mauréry) is felejteni akar. Az osztrák tanárt illően fogadja, süteménnyel kínálja (az édességnek jelentős szerepe van), de amikor kiderül, miért jött Szlovákiába, tartózkodóvá válik vele szemben. A férfi süteményezés közben önsajnálattal kijelenti, neki se volt egyszerű az élete apja tettei árnyékában. Edita elutasítón vág vissza azzal, hogy az áldozatok és a gyilkosok leszármazottainak a sorsát és a fájdalmát nem lehet egy napon említeni. A film a múltat a jelenben tükrözted, megmutatva, hogy az akkori események ma is megosztanak. Azzal a kérdéssel, amit A tolmács is feltesz: vajon az itt élők csak áldozatok voltak-e, vagy részt vettek-e a gyilkolásban is, és mennyire voltak felelősek a történtekért. A vallomásokat, valamint az ellentétes oldalon álló két férfi nézeteit megismerve lehet levonni tanulságokat. Például azt, hogy (Marek Lescákot idézve) ha elvesztjük történelmi emlékezetünket, a jelenben sem leszünk képesek eligazodni, és könnyen manipulálhatókká válunk. A tolmács persze nem tanmese, hanem finom jelképekből építkező, apró gesztusokkal mély tartalmakra utaló, igaz emberi történet. Az osztrák tanár (Peter Simonischek) és alkalmi ismerőse (Derzsi Réka), akit a férfi megpróbál felszedni az egyik bárban
