Új Szó, 2018. március (71. évfolyam, 50-75. szám)
2018-03-21 / 67. szám
www.ujszo.com KÖNYVESPOLC ■ 2018. MÁRCIUS 21. XI Diákjeggyel Világvégére A Világvége alsó című, szép kiállítású kötet alcíme: Modern népmesék kortárs íróktól. Világos a feladat: írjanak a kortársak olyan történeteket, amelyek a jól ismert népmeséi fordulatok felhasználásával a mi korunkban játszódnak, vagy mai emberek, tárgyak, okoseszközök jelennek meg a múlt mesebeli helyszínein. A két világ keverése azonban csak első blikkre tűnik egyszerű próbatételnek. Bizony, könnyen beletörhet a szerző bicskája, vagy, mai szóval élve, „túltolhatja” a történetet, ahogyan az sajnos meg is történt néhány esetben. ezdjük azzal, hogy a gyerek képes különbséget tenni mese és valóság között, Tudja például, hogy az állatok nem beszélnek, csak a mesében, és ismeri az okostelefont is. Ezért, ha egy modern népmese szellemességre törekvő szerzője telefont ad egy állat kezébe, zavart okozhat az apró fejekben, mert két világ találkozik ebben a mozdulatban. A szóhasználatra is ügyelni kell, ha például egy királylány azt mondja valamire, hogy „tök jó”, az inkább elidegenítő elem, mintsem korszerű. A felolvasó felnőtteknek szóló kikacsintásokkal is csínján kell bánni, mert a gyerek nem igazán díjazza az ilyesfajta humort. A kiskamaszok talán már igen, ők viszont egész másfajta könyveket olvasnak, ha olvasnak. Szóval, nehéz belőni a Világvége alsó célcsoportját (a borítón egyébként 6+ szerepel), azt azonban el tudom képzelni, hogy az irodalommal aktívan foglalkozók, pedagógusok, egyetemisták, író kollégák kíváncsian olvassák ezeket a történeteket. De nézzünk néhány konkrétumot. Nyulász Péter meséjében a szegény ember kap egy használt autót „Istentől”, a falu leggazdagabb vállalkozójától, de nincs garázsa. „És hát biza, megvolt a gond és fejvakarás, most mi lészen? Volvo, nem volvo, el kell azt adni, erre lyukadtak ki, mert nem hogy a viskó mellett nem volt elég hely az udvaron, hanem már eleve a nagykapun sem fért be, még ez a kisebbfajta dömpemagy sem. Gondolt egyet a szegény ember, feltette hamar a vaterára, el is adta seperc alatt. Annyi pénzt kaptak azért a használt járgányért, hogy az árán már másnapra vehettek egy takaros kis parasztházat. Berendezkedtek, került a házba lapostévé, okostelefon, hűtőszekrény, tele sajttal, kolbásszal meg túró rudival, és még a gyorskölcsönt is visszafizették ízibe. ” Itt ugyan nincs meghatározva, mikor játszódik a történet, de szerepel benne „hamuból pogácsa”, és a végén előpattan az ördög is, szóval felesleges belekeverni vaterát, túró rudit, hacsak nem rejtett reklámról van szó. A népmesék ízes nyelve találkozik itt korunk technika vívmányaival, és ez a találkozás bizony nem egy csodálatos barátság kezdete... Még furább világot fest Egri Mónika abban az állatmesében, amelyben magyar alvilági figurák ki akarják rámolni a kínaiak raktárát. A kínaiak pincsikutyák, a fehérek farkasok. „-Nadefőnök, tisztelettel én egy farkas vagyok! Még egy kicsit sem hasonlítok egy pincsikutyára! Hogyan tudnék beépülni a kínai bandába szürke szőrrel méteres testhosszalOldd meg barátom! Azért vagy te a legjobb emberem, hogy ezeket kitaláld. Egyébként a borzok szerint a pincsik munkaerőhiánnyal küzdenek, kis átvilágítás után bárkit felvesznek mosogatni. Csak vigyázz, nehogy valamelyik csípős levesben végezd!” Ugyanebben a mesében a főnök jó kedvre derül a rizspálinkától, léggitározni kezd egy bontott csirkén és így kiált: „Figyelj, Cimbi, Pavarotti vagyok! Bennem van az X-faktor!” Szerepel azonban néhány remek történet is a könyvben. Tamás Zsuzsa két népmesét dolgozott össze, A rókaszemű menyecskét és az Iván cárevics és a szürke farkast. Fordulatos, izgalmas sztori született belőlük Rókaríkatófü címmel, amelyben sem mobiltelefon, sem popkulturális utalások nem szerepelnek, inkább azokat a kalandfilmeket idézi, amelyekben a főhős saját eszére és segítőire támaszkodva fokozatosan jön rá, hogy ki van mellette és ki ellene. A népmeséi fordulatok itt is megvannak (legkisebb fiú, szép királylány, komoly erőpróbák, beszélő állatok, csodatévő fű), de az érzelmek is fontos szerepet kapnak. És ami a lényeg: nem vesznek el a népmeséi motívumok a sok modernkedés közepette. Az orosz meséből kölcsönvett fordulatok, képek, szereplők pedig szervesen épülnek bele a magyar mesébe, miközben egyfajta kiszámíthatatlan-A gyémántkrajcár és A prücsök krajcárkája című magyar népmese nyomán született Varró Zsuzsa szövege, A senki malaca. Itt a malac túr ki a földből egy gyémántkrajcárt, és összetűzésbe keveredik a kapzsi török császárral: „Elkapták a kismalacot a janicsárok, s hiába pezderkedett, hiába hányta-vetette magát, se szó, se beszéd, elvették tőle a gyémántkrajcárt. Annyit azért még odavetettek neki, hogy örülhet, hogy ők efféle étekkel nem élnek, különben még nyársra is vonnák, s megütnék pecsenyének. ” sagot is eredményeznek, hiszen nem minden kis olvasó találkozott korábban az orosz folklórral A kiskakas biztatja fel a malacot, hogy vegye vissza jogos tulajdonát - remek utalás ez a klasszikus mesére, ráadásul a főszereplő később ugyanúgy, a felszívott vízzel oltja el az égő kemence tüzét, majd pedig darazsakat küld a császárra, mint a kiskakas tette a saját történetében. Nagyon aranyos Elekes Dóra meséje a királykisasszonyról, aki csillagász volt, és önszántából költözött a sárkányhoz, mivel rühellte a szüleit, mivel megtiltották neki a távcső használatát, és unta a faragadan kérőket. Humort is lehet szépen, ízlésesen belevinni egy történetbe, például így: „Élt egyszer a városban egy legkisebb királyfi. Szelíd volt, mint a fák, szőke, mint a búzamezők, és mosolygós, minta kakaót szürcsölgető gyerekek. Volt neki harminchárom előkelőnél előkelőbb keresztneve, de aki ismerte, csak Lacinak szólította. Szerette is a birodalomban mindenki, már messziről köszöngettek neki az utcán a pékek, a rigók, a lovas szobrok. ” Gimesi Dóra A halhatadanság dala című meséjében vonat jár a Világvégére, és kiderül, hogy van olyan dal, amely meggyógyítja az összetört szívet. „Egy életem, egy halálom, én bizony megtanulom ezt a dalt!”- rikkant Laci királyfi, és leugrik a vonatról. Az sem zavarja, hogy cserébe hét esztendőt kell leszolgálnia a Halálnál. Nos, szerintem valahol itt kezdődik a modern népmese. És ott folytatódik, hogy egy kislánynak antikváriumba kell vinnie kedvenc csillagászati albumát, hogy kenyeret és parizert tudjanak venni. Valós probléma, a szegénység jelenik meg Kertész Edina történetében, a gyerek megtanulhatja belőle, hogy ma is vannak, akik éheznek. Az antikvárius egy babszemet ad a kislánynak, amelyből kinő az a bizonyos égig érő paszuly, vagyis a mese szépen, súrlódásmentesen épül be a valóságba. De olyan ízig-vérig mai történetet is találunk a kötetben, amely egy ádagos tpagyar családról szól. Az apuka állandóan dolgozik, későn jár haza, kevés ideje van mesét olvasni a gyerekeinek. Itt csupán eszközként szerepel A só című népmese, a kisfiú kedvence, egyébként a szeretet fogalmazódik meg benne háromféleképpen is, három szereplő által, három életszakaszban. A három csipet só szerzője, Molnár Krisztina Rita a végén bizony még a szigorú kritikust is megtiltana. Aki nem hiszi, járjon utána! Juhász Katalin Világvége alsó — Mai népmesék kortárs íróktól Szerzők: Egri Mónika, Elekes Dóra, GimesiDóra, Kertész Edina, Lackfi János, Mészöly Agnes, Molnár Krisztina Rita, Nyulász Péter, Tamás Zsuzsa, Varró Zsuzsa, Víg Balázs Illusztrálta: Máray Mariann Naphegy Kiadó, 2017 125 oldal Egyik kutya, másüt eb - tartja a magyar közmondás. De hogy fejezi ki ugyanezt a művelt francia? Hogy hangzik oroszul a „majd ha fagy”? Sokszor olyanok ezek a szólások, mint két tojás! Vagy mégsem? Ez a kötet 45 magyar szólást és közmondást gyűjt össze. A szépen illusznált lappár egyik oldalán egy magyar közmondás jelenik meg, szemközt vele pedig ugyanaz a mondás idegen nyelven. Az idézett 24 nyelv zöme európai, de van mellettük héber, afrikai, perzsa, kínai, japán és arab szólás is. Schmidt Cecília képeskönyve a Visart Paris - School of Visual Arts magyar tagozatán született diplomamunkaként. Az igényesen kivitelezett kis kötet nem feltédenül és nem egyértelműen gyerekkönyv, hanem olyan könyvművészeti alkotás, amely gyerekek és felnőttek számára egyaránt élvezetet ígér. Schmidt Cecília: Egyik kutya, másik eb Csimota Könyvkiadó, 2017 96 oldal Közösségi összefogás eredményeként született meg ez az imponzás kiadvány, amely 100 különleges nő történetét mesék el Kleopátrától Marie Curie-n át Michelle Obamáig. Poktikus, újságíró, ökölvívó, asztrofizikus, aktivista, kalóz, szabadságharcos is szerepel a kötetben, és a sor még hosszan folytatható, mint ahogy az illusztrátorok neve is, akik egy-egy személyhez készítettek portrét más-más stílusban. Sokszínű, gazdag a válogatás, olyan ismeretien hősnők bukkannak fel az oldalakon, akikről nem is hallottunk, pedig életükkel jó példát mutatnak mindannyiunknak. A szöveg működik meseként, történetként, pályaorientációs segédanyagként, lexikonként, albumként is. De leginkább a lányok pozitív énképének megerősítéseként: „Fontos, hogy a lányok tudják, müyen akadályok állnak az útjukban. De ugyanüyen fontos, hogy tudják, ezek az akadályok nem áthághatatlanok” - vallják a könyv szeizői. Elena Faviüi, Francesca Cavallo: Esti mesék lázadó lányoknak - 100 különleges nő története Móra Könyvkiadó, 2018, 212 o.
