Új Szó, 2018. március (71. évfolyam, 50-75. szám)

2018-03-19 / 65. szám

www.ujszo.com I 2018. március 19. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Vigyázzunk egymásra Kétnyelvű és magyar transzparensek a tüntetéseken LUCIA MOLNÁR SATINSK Nagyon tanulságos részt venni péntekenként a tisztességes Szlovákiá­ért zajló tüntetéseken. Ekkora tömegeknél már törvényszerű, hogy bár egy ügyért állnak ki közösen az emberek, nem mindent látnak egyformán, külön­bözően vélekednek egyes dolgok­ról. Vannak, akiknek például nem tetszik, hogy az egyházak is teret kapnak a tribünön. Vagy pont for­dítva, hogy a liberális, melegjogokat képviselő aktivisták is ott vannak. Szerintem ezért olyan fantasztiku­sak és hatásosak ezek a péntekek, mert ott állunk közösen, és nem hagyjuk, hogy ezek a különbségek a tisztesség útjába álljanak. Nagyon nagy dolognak érzem, hogy a pozsonyi szervezők egyre jobban próbálnak arra figyelni, hogy a tüntetés nemcsak nemzeti, hanem polgári is legyen. Az események le­írása a Facebookon szlovákul, an­golul és magyarul is megjelenik. Az önkéntesek között, akik a tömegekre vigyáznak, magyarok is vannak. A tüntetések nem a nemzetről, hanem az országról szólnak. Ezt a magyarok is értik, érzik, ezért vannak kétnyelvű vagy akár csak magyar transzparensek. De azt is teljesen értem, hogy néha a ma­gyarok mégis kellemetlen helyzetbe kerülhetnek, például amikor szlovák trikolórt kínálnak nekik kitűzésre, vagy amikor az egész tér a szlovák nemzeti himnuszt énekli. Hová tar­toznak ilyenkor a szlovákiai ma­gyarok? Természetesen ebbe az or­szágba, az övék is. De az csakis a saját, személyes döntésük, hogy kitűzik-e a szlovák trikolórt vagy éneklik-e a szlovák himnuszt. A szlovákoknak sem mindig könnyű ezekkel a szimbólumokkal azonosulni. Én például sosem vol­tam büszke a szlovák himnuszra, és csak most jöttem rá, hogy miért. Gyerekkoromban a himnuszt meg az összes nemzeti szimbólumot Meciar és az ekkori nacionalista csoportok kisajátították, gyakorla­tilag ellopták tőlem. Nem vagyok egyedül ezzel az érzéssel, sok isme­rősöm ugyanígy viszonyul a him­nuszunkhoz. Viszont most, az utóbbi hetekben változóban van ez a felfogás, a himnusz új tartalmat kap. Az emberek bátrabban, hangosab­ban éneklik. Az a jó ezekben a napokban, hogy senkinek sem kötelező énekelni a himnuszt. Se a magyaroknak, se a szlovákoknak. Senkinek nem köte­lező kitűzni a trikolórt. Aki akar, teljesen más kitűzőt is viselhet, és a szlovák helyett uniós zászlót len­gethet. Az egymás iránti tisztelet bizton­ságos és magabiztos hangulatot te­remt a tüntetéseken. Az emberek bíznak egymásban. Idegenek segí­tenek a gyerekeknek felmászni a köztéri virágos ládákra, hogy jobban lássák az eseményeket. Terhes nők, idős emberek, mind biztonságban voltak, az emberek figyeltek egy­másra, csendben hallgatták a bölcs szónoklatokat. A tribünről elhang­zott az is, hogy vigyázni kell a poli­tikusokra is, ellenőrizni, hogy tény­leg betartják-e az ígéreteiket, a tör­vényeket, és mindig, nemcsak most, mert aki egy demokráciában elal­szik, az diktatúrában ébredhet. Ha kitartunk ebben a tisztességben, és ez lesz az új norma, egy demokrati­kusabb, egészségesebb, boldogabb országban fogunk élni. Bíl# RflZSIKflüZ OKUUÉfciUfiJíl) !ü ^ ^ V A\ír\u I Sebei, zitmnská, KRESÁK. SWEJNfl. um «min??? >iQ DO£t (Somogyi Tibor felvétele) Lana, Barila, Pamela VERES ISTVÁN m • értitek?-toppanta csapszékbe Bandika. I Hogy aszongya, le­­TM JBL mondott a Mad’aric, a Kalinák meg a Fico az olasz szálak miatt, erre kijelölnek kormányfőnek egy Pellegrinit. Aki talán az egyetlen olasz vezetéknevű politikus itt. Leg­alábbis így láthatja egy külföldi ha­landó, nem? - támasztotta magát a hűvös bádogpulthoz Bandika. Ha így lenne, kedves kuzin - tekintett hab­homályos, félig üres, félig teli poha­rába Ervin -, akkor már arra is fel­kapták volna a fejüket, hogy a szlo­vák környezetvédelmi miniszter gö­rög. Kiről beszél maga? - tornázta homlokára szemöldökeit Bandika. Hát a Szolimoszról, vetette vissza Ervin. Hivatalosan úgy íiják, Sóly­mos, a külföldi nyilván úgy olvassa: Szolimosz. Bizony, az Úr nagy hibát követett el, amikor megteremtette a külföldieket, te meg adjál egy Pame­­lát - fordult a malacképű csaposhoz Bandika. Tavaly nyáron ugyanis be­leszeretett Pamelába, az új kézműves sörkölteménybe, azóta, ha tehette, más sört nem is ivott. Mármint Ban­dika, nem a malacképű csapos. Ervin heti több alkalommal fogyaszt kü­lönféle olasz durumtésztát, leggyak­rabban spagettit, és azt vallja, hogy egy jó alapanyag már magában felér egy kész étellel. Bandikát nem ér­deklik a durumtészták, ő a rántott húst szereti, késsel-villával, ideális esetben bolti tarhonyával. De azt so­sem hitte volna, hogy Lana Del Rey egyszer eljön a Sziget Fesztiválra. Pedig ez fog történni, erősítette meg a hírt Ervin. Már szóltam is a same­szomnak, hogy szóljon a sameszá­nak, hogy szerezzen két jegyet, kü­lönben. Különben mi? - kérdezte Bandika. Különben nagypofon. És mit mondott, szerez? Szerez hát. És Fico vigyora, Kiska feltételei LAJOS P. JÁNOS Amikor Andrej Kiska államfő csütörtökön kormányalakítási megbízást adott Peter Pellegrininek, az eddigi miniszterel­nök-helyettesnek, viszonylag egyszerűnek tűnt a Smer helyzete. Ugyan fél kellett áldoznia Robert Ficót kormány­főként, de megmarad Fico „aktív pártelnöknek”, aki majd a háttérből irányítja korábbi helyettesét. A hírek arról szóltak, hogy Denisa Saková, Kalinák jobbkeze lesz a belügyminiszter, a Smer kicsit sakkozik a többi tárcavezetővel, és legkésőbb húsvétra új kormánya lesz az országnak. Ezt erősítette az az olvasat is, hogy Kiska kénytelen volt igazodni Fico feltételeihez, hiszen a szerda este elmondott kikötéseinek megfelelően újra a Smert bízta meg kormányalakítással. Tehát tiszteletben tartja a 2016-os koalíciós szerződést, és hamarosan kinevezi a klónozott Fico­­kormányt. Fico azonban nem feltételeket szabott, csak ismertette Kiska lehető­ségeit az alkotmány és az alkotmányos szokásjog alapján. így sikerült saját feltételként „eladnia”, hogy Kiska a Smert, vagyis a legerősebb parlamenti pártot bízza meg kormányalakítással, miközben az államfő­nek gyakorlatilag nem volt más lehetősége. Ez körülbelül olyan teljesít­mény, mintha egy bűvész azzal a produkcióval rukkolna elő, hogy a fel­dobott labda leesik, és ezt úgy adná el, hogy megparancsolta a Földnek, hogy vonzza a labdát. Fico ezt jól el is játszotta, és a csütörtöki ripacs vi­­gyorát, amivel az államfőtől búcsúzott, sikerült győzelmi vigyorként prezentálnia. Pedig az csak egy bukott miniszterelnök kínos, tehetetlen vigyorgása volt, amivel a vereségét akarta leplezni. Ficónak nehéz hete volt. Hétfőn még úgy gondolhatta, elég feláldoznia Robert Kalinákot, szerda este vi­szont már kénytelen volt saját lemondását felajánlani a helyzet meg­nyugtatása érdekében. És még mindig nem biztos, hogy sikerült neki. Szombaton azonban a Smemek azzal kellett szembesülnie, hogy nem ő, hanem Andrej Kiska szabja a feltételeket. Az államfő Facebook­­bejegyzésében világosan leírta, hogy az új kormánynak előbb az ő bi­zalmát kell elnyernie, csak azt követően engedi a parlament elé. „Szlo­vákiának nem megosztó kormányra van szüksége, hanem olyan kor­mányra, amelynek minden tagjáról elhisszük, hogy mindent megtesz Ján Kuciak és Martina Kusnírová meggyilkolásának gyors felderítése érde­kében. Csak ilyen kormány igyekezhet elnyerni a bizalmamat. Ezzel összefüggésben kész vagyok következetesen élni valamennyi elnöki jogkörrel”—írta Kiska. És ebben az esetben komoly jogkörei vannak, hiszen akár vissza is vonhatja a kormányalakítási megbízást Pellegrini­­től, ha az nem tud például megbízható, az államfő számára is elfogadható belügyminisztert javasolni az új kormányba. A háttérben tehát komoly tárgyalások folynak, hiszen Kiska is eljátszhatja szavahihetőségét, megbecsültségét, ha olyan kormányra adja áldását, amely a közvéle­mény számára elfogadhatatlan. Pellegrininek nem lesz könnyű dolga, de esélyt kaphat arra, hogy megmutassa, nem Fico bábja lenne miniszterel­nökként. FIGYELŐ Lehet átkozni Bugórt, de... Bár az ellenzéki-polgári oldal át­kozza Bugár Bélát, Robert Fico eltávolítása a kormányfői székből mégis annyira jó eredmény, hogy biztosan előkelő helyen, ha nem egyenesen az első helyen fog sze­repelni a Híd elnökének politikai életrajzában - írja a Sme kom­mentátora, Martin Schutz. Igen, az előrehozott választások valóban a Híd számárajelentenék a legna­gyobb veszélyt, tehát a pártnak nem érdeke azok kiírása, de te­gyük hozzá, hogy ha akarták volna Bugárék, akkor sem tudták volna az ellenzékkel közösen elérni a választási időszak lerövidítését. A Smer és az SNS együtt sikeresen tudja blokkolni a parlamentben ezt a folyamatot, nélkülük lehetetlen kiírni az előrehozott választásokat —írja a Sme. mit kér cserébe? Majd viszek neki csokit. Melyik csokit szereti? Mo­gyorós Barilát, tette hozzá Ervin. És azt tudta, hogy amikor a Barilát anno a hetvenes években piacra dobták, feszültségforrás lett belőle, mert a mogyoró hiánycikk volt? Úgyhogy kígyóztak érte a sorok, mint a Bará­tok közt. Ahová meg állítólag visz­­szatér a Magdi anyus. Ezt hallotta? Hallottam, ismerte el Bandika, majd hozzátette: bizony, nehéz időket é­­lünk. Mint mondta, kicsit fél is, hogy a Lana Del'Rey nem fog-e playback­­ről énekelni. „Mert ha igen, komo­lyan mondom, fölmászok arra a playbackra, vagyis a színpadra, oszt ráterítem a körösztanyám rózsaszín pakrócát.” Az még megvan? - kapta fel koponyáját Ervin. Persze. Feszti­válra csak azzal járok. Praktikus, sokrétű és rózsaszín, fejtette ki Ban­dika, majd hozzátette, ő azt se bánná, ha Lana Del Rey lenne a következő szlovák miniszterelnök. „Hisz prak­tikus és sokrétű, mint a körösztanyám rózsaszín pakróca.” Meg aztán úgyse a saját hangján énekel egyik se - szolgáltatta vissza a poharat Ervin, és kért még egy Pamelát. A malacképü csaposnak pedig meghagyta, hogy a következő kézműves sörköltemé­nyüket Magdi anyusról nevezzék el. Persze, csak ha addig nem lesz ő is miniszterelnök. Mármint Magdi anyus, nem a malacképű csapos.

Next

/
Thumbnails
Contents